Kegye Lenke azon kiváltságos fényképészek kategóriájába tartozik, akik dinamikusan, a fény segítségével folyamatosan tökéletesítik művészetüket. Az eddig kiállított alkotások jelzik a művész azon meggyőződését, hogy a fényképészetet életeseményként, papír és valóság csodálatra méltó találkozásaként lássuk. Egy ilyen találkozást követően (a fotóművész segítségével) a két entitás örökre együtt marad – akár fekete-fehérben, akár színesben.
Nem véletlen az az érzékeny dinamizmus, amely a Kegye Lenke által jegyzett fotókon mindig megtalálható. Kötődik gyermekkorának egy pillanatához, amikor a camera obscura létrejöttéről szóló filmet nézett, és megtörtént az igazi varázslat: expozíció után a fehér lapot átlátszó folyadékba merítve néhány pillanat múlva megjelent a kép. Lelkesedésében azt tette, mint minden fotózás iránt érdeklődő gyerek: pénzt gyűjtött, fényképezőgépet és felszerelést vásárolt, hogy amatőr fotólaboratóriumot állítson fel, és „utazni” kezdett, odafigyelve azokra a témákra, amelyeket érdemes megörökíteni.
A „kiállítások” köre sokáig csak a családtagok és barátok által látogatható alkalmakra korlátozódott, egészen 2017 decemberéig, amikor szülővárosán átkelve egy régi ajtókilincs kötötte le a figyelmét. Aztán egyre több és több régi ajtókilincset és zárat pillantott meg. Lehetőséget látott ebben a szokatlan témában, és megragadta azt. Egyszerűen „meg akarta őrizni” őket, hiszen oly könnyen eltűnhetnek, mindig fennáll annak a veszélye, hogy modernekkel helyettesítik őket.
Azzal a szándékkal örökítette meg a régi kilincseket, zárakat, hogy ezáltal másokat is arra biztasson, ne csak nézzék, lássák is őket. Így jelent meg a Kijáratok – Bejáratok / Intrări – Ieșiri című album, illetve így született meg az azonos című, első kiállítása 2018-ban Kolozsváron a Szabók bástyájának kiállítótermében. Ezt a nagyvonalú kulturális teret dr. Ancuța-Lăcrimioara Chiș, a Városi Művelődési Központ szakfelügyelője alakítja releváns kulturális események (kiállítások, koncertek, könyvbemutatók, művészeti párbeszédek stb.) színhelyévé.
A kiállításnak sikere volt, és a sikerhez mérhetők a visszajelzések is. A látogatók közül sokan jelezték a művésznek, hogy a fotók megtekintése után sokkal figyelmesebben sétálnak az utcán, és látnak. Az album belső borítóján a szerző felvázolja hosszú távú, a teljes alkotásra vonatkozó emblematikus művészi programját is: „...Mindig is lenyűgöztek a város régi épületei, szeretem és tisztelem ezeket. Tekintettel arra, hogy városunkban egyre több modern épület épül, úgy gondoltam, érdekes lenne megosztani a nagyközönséggel a régi épületek egy részletét, mégpedig a kilincset. Ezek felmutatják egész történelmünket: emberi sorsokat, fájdalmakat és örömöket örökítenek meg. A kilincsek mögött egy új, rejtett világ tárul fel. Ugyanakkor sokat elárulhatnak a városi létezés költészetéről, a részletekben rejlő szépségről...”
A fényképes kaland folytatása a Kolozsvári fémhímzés című kiállítás lett, ahol a közönség megtekinthette a fotóművész által gondosan kiválasztott „hímzéseket”, vagyis a régi épületek csipkézett fémráccsal díszített erkélyeit. Ez a 2019-es kiállítás, amelynek ugyancsak a Szabók bástyája adott otthont, ismét szép közönségsikernek örvendett, látogatóit ezúttal arra biztatta, hogy tanuljanak meg felpillantani az utcáról az épületekre.
A Kegye Lenke által kitalált és megvalósított fotóprojekt harmadik része a Titkok őrzői címet kapta. A kiállítást 2022-ben szintén a Szabók bástyájának vendégszerető termében rendezték meg. A fotóművész ezúttal Kolozsvár belvárosának régi ajtóit és kapuit állította a kíváncsi nézők elé, olyan bejáratokat, amelyek mögött a fizikai világ titkai (épületek, belső udvarok, kertek stb.) rejtőznek. Ezúttal a művész segít megfejteni a világos keretek között elhelyezett ajtók és kapuk szimbólumrendszerét, és lehetőséget kínál arra, hogy a tekintet erejére támaszkodva átvezesse a hipotetikus nézőt a világ (ikonikus) jeleinek erdejében. A Jean Chevalier és Alain Geerbrant által szerkesztett szimbólumszótár (Dictionnaire des symboles, 1969) tájékoztatása szerint ugyanis „a kapu vagy ajtó szimbolizálja az átjárás helyét két állapot között, két világ között, az ismert és az ismeretlen között, világosság és sötétség, gazdagság és szegénység között”.
Az ajtók és kapuk, ezek az egyébiránt néma szereplők arra ösztökélnek bennünket, hogy figyeljük meg őket, lépjük át küszöbüket, fejtsük meg a rajtuk túlmutató titkokat, más szóval egy titokzatos országba vezető utazásra hívnak bennünket. „A kapun való áthaladás, legtöbbször jelképes értelemben, átmenetet jelent a profánból a szentbe” – állítja a szimbólumszótár. Emlékezzünk arra, hogy a kapu a transzcendencia gondolatát is felidézi, annak függvényében, hogy hozzáférhető vagy tilos, hogy nyitva van vagy zárva, hogy elhaladunk mellette, vagy csak rápillantunk.
Azon túlmenően, hogy képein keresztül mély reflexiókra késztet bennünket, Kegye Lenke általános értelemben a kultúra, szűkebben véve a fotóművészet hiteles őrzőjévé válik, olyan művésszé, aki fényképein keresztül a létezést gazdagító spirituális emlékeket tesz elérhetővé. Az élénk ritmusú kiállítás Kegye Lenke fotóművész személyiségében is tükröződik. Úgy tűnik, a művész folyamatosan keres valamit, mindig készen áll arra, hogy megragadja a térben közel eső dolgok szépségét, és megtanítsa az embereknek, hogy „a szépség a szemlélőből fakad”.
Fordította: Vallasek Júlia
Kegye Lenke
Kegye Lenke 1968. január 25-én született Kolozsváron. A Babeș–Bolyai Tudományegyetem Pszichológia karán tanult, a Gyógypedagógia szakon. Végzettségéhez nem kötődik az a törekvése, hogy a város régi épületeit megörökítse. 2017-ben jelent meg Kijáratok – Bejáratok / Intrări – Ieșiri című album (dr. Ioana Tămăian egyetemi adjunktus előszavával, magyarul, románul és angolul, Kolozsvár, 2017) című albuma, 2018-ban pedig ugyanezzel a címmel első ízben jelentkezett egyéni kiállítással a Szabók bástyájában. 2019-ben volt látható a Kolozsvári fémhímzés című, a régi épületek fémerkélyeire fókuszáló kiállítása, majd 2022-ben a Titkok őrzői tárlattal jelentkezett.
