Az utóbbi téli ünnepeket Szegeden töltöttem, ahol meglátogattam egy művészházaspárt, akiknek jól felszerelt tűzzománc műhelye van. Arra gondoltam, hogy nálunk kevéssé ismerik ezt a technikát, ezért utánanéztem, hogy megoszthassam ismereteimet az érdeklődőkkel. A zománcművészet, vagy tűzzománc az ötvösművészet egyik nagy kategóriája. A legrégebbi tárgyak az ókori Egyiptomból és a Bizánci Birodalomból származnak. A zománc technikája elterjedt a Római Birodalom provinciáiban, francia, német, olasz területeken is.
A kereszténység kialakulásával az egyházak és királyi udvarok igényeltek ilyen jellegű ötvösmunkákat (kegytárgyak, kupák). Ezeket először a kolostorokban készítették, majd iparos műhelyek vették át ezt a feladatot. Hozzátehetjük kiegészítésképpen, hogy a magyaroknak a népvándorlás korában is gazdag ötvösművészeti kultúrájuk volt. Ezt bizonyítják a sírokban talált kovácsoltvas, bronzból öntött tárgyak és a sok réz, ezüst vagy arany lemezekből készített díszek. A Bizánci Birodalommal való kapcsolataik révén gazdagíthatták saját ősi technológiájukat.
Hozzánk, Erdélybe szász telepesek hozták ezt a mesterséget, a 15. századtól művelték Brassóban, Nagyszebenben, Kolozsváron és a 17. században érte el virágzását. A zománc alapját valamilyen fém képezi, acéllemez, öntöttvas, vörösréz, ezüst, arany, platina, és más anyagok. A zománcfesték színtelen, őrölt üvegporból és fémoxidok keverékéből áll, amelyet összeőrölnek. Olvadási pontja 840 Celsius-fok körül van. Használható por vagy vízzel keverve paszta formájában. Mivel az égetés csak két perc, ezért rövid idő alatt többször is megismételhető, vagyis a festés több rétegben alkalmazható.
A fémlap előkészítéséhez szerszámok szükségesek, satu, üllő, ötvöskalapács, lemezvágó olló, fogó, csipesz, dörzspapírok. A csiszolt fémlapot kezelik ecet- és sóoldattal – egy pohár ecet és két evőkanál só, majd öblítés –, és 15 százalékos sósavval, majd ismét jöhet az öblítés. A zománcot fél milliméteres rétegben viszik a fémlapra. A festett fémlapokat lapátok, villák, tüskék segítségével helyezik a kemencébe. A zománcfesték felvitele a fémlapra több módszer szerint lehetséges. Ilyenek például a sablonok alkalmazása (papír), sgraffito (bekarcolás a festékbe). Sajátos megoldásokat jelentenek a rekeszzománc, sodronyzománc vagy a fóliaberakás. Ezek esetében az alapozott fémlapra vékony 1-2 milliméteres rézdróthálót, csavart drótot vagy vékony rézlemezt helyeznek, és beleégetik. Ezeket égetés után drótkefével lehet tisztítani és ismét festeni.
A fentebbi technikákkal iparművészeti tárgyakat tudunk készíteni – gyűrű, medál, övcsat, doboz, kép.
A modern művészet korában a művészek új kifejezési formákat keresnek. Így a tűzzománc a képzőművészetben is helyet kapott. Különböző anyagok hozzáadásával lehet gazdagítani a zománc felületét, ami például lehet fényes vagy matt is. A munkák méretei is nagyobbak, ehhez még társulhat fából készített ráma, vagy széles deszkalap. A kép tárgyát lehet dekoratívan vagy festőien kezelni.
Az első művész, akit mint tűzzománc művész megismertem, Egri Enikő volt. Kisméretű munkákat készített rekeszzománc-technikával. Népi témával és népművészeti elemekkel gazdagított munkáit mindenki szerette, amikor a tordai IKE galériában bemutatkozott. Két művészházaspárról írok néhány sort, akik főként nagyméretű munkákkal jelentkeznek. Egri András és felesége, Vdovkina Anastasia az utóbbi években gyakran rendeztek kiállítást Kolozsváron, Marosvásárhelyen és legutóbb Kézdivásárhelyen. Ők a kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótáborban ismerték meg egymást és végül Kolozsváron telepedtek le. Vdovkina magával hozta a kelet-oroszországi motívumokat, de itt megismerkedett az erdélyiekkel is. Ő inkább dekoratívan ábrázol, míg Egri munkáiban több a festőiség. Munkáikat a fával való ötletes kombinációval teszik művészibbé. Színvonalas munkásságukkal gazdagítják az Egri család művészeti hírnevét.
Simon Miklós festőművész és Barkos Beáta tűzzománc művész Szeged-Tápén lakik. Itt van jól felszerelt tűzzománc műhelyük. Több éven át szerveztek fiataloknak tűzzománc tábort, ahova erdélyiek is kaptak meghívást. Simon Miklós elsőként festő, de legalább 40 éve a tűzzománcot is műveli, és tanítványával, Barkos Beátával színvonalasan dolgoznak. Simon erőteljes kompozíciókat alkotott, amelyekben a festőiség is fontos szerephez jut, míg Barkos inkább a dekoratív szerkesztést kedveli. Munkái között vannak nagyobb méretűek, de sok kisméretű medál is.
Erdélyi útjaikon hatottak rájuk az itt felfedezett népi kultúra. Egy székelyudvarhelyi művészről elsősorban az internetről szereztem ismereteket. Ő is a nemzetközi zománcművészeti táborokban képezte magát, és ma már ő szervez táborokat fiatalok számára. Elekes Gyuláról van szó, aki szép eredményeket mutathat fel a zománcművészet terén.
Hol lehet tanulni zománcművészetet? Mint az előzőekben megtudhattuk, főleg a művésztáborok képzésein. Ismereteim szerint oktatják a Moholy Nagy Művészeti Egyetemen is az ötvösművészeti szak keretében. A tűzzománc napjainkban jelentős képzőművészeti alkotásokat eredményezett, amelyek gazdagítják korunk kultúráját.
Könyvészet: Komlós Andrásné: A tűzzománc, Móra Kiadó, 1980
