Előzmények
Kacsóh Pongrác édesapja, Kacsóh Lajos Sándor (?, 1848. július – Kótaj, 1911. február 2.)1 családja Erdélyből származik. Kacsóh Lajos Sándor jogi tanulmányokat folytatott a kecskeméti református főiskolán, két év múlva Sárospatakon tanult tovább, majd abbahagyta, és a Cs. és Kir. Szabad Tiszavidéki Vaspálya Társaság tisztviselője lett Budapesten.2 Itt, egy pesti bálon ismerkedett meg a gyergyószentmiklósi előnevet viselő, magyarörmény Lukács Márton lányával, Rózával.
Lukács Márton előbb József főherceg piliscsabai uradalmán volt számtartó, majd Csorváson élt, mint Paraszka Anna helyi postamesternő férje. Gudenus János József, a magyarörmény genealógia avatott ismerője a következőket közölte számunkra: „Kacsóh Pongrác édesanyja Lukács Rozália, illetve nagyapja Lukács Márton (…) eredetileg Uliánnak hívták. Ulián Lukács (1710–1785), akinek neje Ákontz (Kövér) Katalin volt, utódai vették fel a »Lukács« családnevet, és Békés vármegyébe származtak el. Ennek dédunokája az Általad említett Lukács Márton (1812 körül – Csorvás, 1880. április 1.) főhercegi számtartó… A gyergyószentmiklósi előnevet használták a többi Lukács családtól való megkülönböztetés miatt.”3 Az általunk kiadott kötetben, amelyben a gyergyószentmiklósi örmény katolikus plébánia anyakönyveit adtuk közre – amelyeket 1725-től ismerünk – az Ulián családnév első előfordulása kapcsán a Biátha szerepel. Aki Todoré, és 1724-ben született.4 Egyelőre a leszármazottak családnév- és lakhelyváltását nem tudtuk tovább érdemben követni.
1904-es kiadás albumában
Lukács Róza 1853-ban született Miskén, Arad megyében. Sajnos többet nem tudtunk meg világra jöttéről, mert sem az Arad megyei levéltárban,5 sem a temesvári római katolikus püspökség levéltárában nem található a vonatkozó anyakönyv. Születésének fenti adatait a halálozások anyakönyvében található feljegyzések segítségével tudtuk megállapítani.6
Rövidesen, 1872-ben vagy 1873 elején a fiatalok összeházasodtak. A család első gyermeke, Pongrác Budapesten született 1873-ban, majd következett két leánytestvére: előbb Edith, majd Fatime.
Kolozsvári iskolai évek
1886. Koch Lajos szerint 1886. júl. 31-e után helyezték az apát Erdélybe,7 így a fia a tanév kezdését követően, késve jelentkezett a kolozsvári ev. református kollégium IV. gimnáziumi osztályába.8 Az akkor újdonsült mennyiségtan tanár, dr. Sárkány Lajos9 az elmulasztott három hét algebra tananyagából faggatta Pongrácot, majd „kísérletképen későbbi anyagból is próbált kérdéseket feltenni. Kacsóh jobbnál jobb feleleteket adott. Az examinálás végül is azzal a meglepő eredménnyel végződött, hogy a Pestről jött diák a IV. osztály elején lefelelte a középiskola teljes matematikai anyagát.”10 Míg a IV. osztályban Benedek Sámuel tanított egyházi és műéneket, a következő, V. osztályban műéneket és zenét már Stöger Béla operakarmester oktatott az önként vállalkozóknak.11
1886/1887. Ezen tanév végén Kacsóh Pongrác nevét megtaláljuk a IV. gimnáziumi osztály pénzjutalmat nyert tanulóinak névsorában,12 de az ének- vagy zenekarban még nem szerepel.13
1887/1888. Kacsóh Pongrác az V. o. tanulója,14 a tanév végén könyvjutalmat és 5 Frt. összeget nyert a Halmágyi István-alapból.15 De történt ennél érdekesebb is. Már az előző tanév értesítőjében megjelentek az 1887/88-as tanévre kiírt pályakérdések. Közöttük mennyiségtanra: „A több ismeretlenes első fokú határozott egyenletek megoldási módjai” volt megjelölve.16 „Beadatott két pályamű: (…) A IV-dik számú pályamű jeligéje: »Excelsior« s terjedelme 24 negyedrétű lap.” 17 Mi lett ennek eredménye? „…a IV. számú pályamű szerzőjének fokozott magánszorgalom által szerzett ismeretei elismerésre méltók, s dicséretet érdemelnek; a kitűzött pályadíjra a II. számú pályamű érdemes... Czeglédi Lajos VIII. o.; a IV. számúból Kacsóh Pongrácz V. o. tanuló neve tűnt ki.”18 Minderről írt utóbb Koch Lajos is: „Az 1887. tanévben (…) a tételt Kacsóh is megpályázta. Dolgozatát a tanári bírálat dicséretben részesítette, a díjat azonban nem neki ítélték, hanem egy nyolcadikos tanulónak. Kacsóh kudarcnak tartotta, hogy a díjat más kapta. Érezte, hogy valami igazságtalanság történt vele, akinek negyedikes gimnazista korában a középiskola egész mennyiségtan anyaga a fejében volt, és aki mindig rámutatott a hibára, ha a tanár magyarázata szerint a várt eredmény nem jött ki… Tizenöt évvel az eset után Kacsóh egyik barátját a sors összehozta a mennyiségtan régi tanárával. Előkerültek a régi emlékek, köztükKacsóh e kudarca is. A tanár (…) így nyilatkozott: »Emlékszem, Kacsóh Pongráccal egyszer nagy igazságtalanság történt. Olyan különösen jó volt a pályamunkája és annyira meghaladta azt a tudást, amit a legjobb gimnazistától is várni lehetett, hogy azt kellett feltételeznem, hogy a kidolgozásnál idegen segítséget is vett igénybe. Ezzel az elgondolással nem adtuk ki neki a pályadíjat.«”19
1888/1889. Pongrác a VI. osztály tanulója,20 és tanév végén 22 Frt. jutalmat nyert Keczeli Imréné, Rédiger Eszter és özv. dr. Nagy Józsefné alapítványából.21 Követve Koch Lajos írását, újabb fejleményről értesülünk, egy kis fabulációval fűszerezve: „A kolozsvári Ferencz József tudományegyetem matematikai kara 1888-ban a Bernoulli-féle számokról hirdette meg egyik pályatételét. A tételre három pályázat érkezett. Az egyik, Utendum est tempore jeligével 117 oldalas értekezés volt. A művet Vályi Gyula és Martin Lajos egy. tanárok bírálták. A pályadíjra méltónak találták (…) Midőn a jeligés levelet felbontották, a levélből Kacsóh Pongrác hatodik gimnáziumi tanuló neve tűnt ki. A pályadíj, 50 forint, nem volt kiadható, mert a pályamunka szerzője nem egyetemi hallgató. Kacsóh ezt tudta, de nem is számított erre a pénzre. Az erkölcsi siker azonban nagyon boldoggá tette. Az eset úgy az egyetemen, mint a kollégium tanárai között nagy feltűnést keltett.”22 Pontosabb tájékoztatást nyújt a kolozsvári egyetem almanachja.23 Kacsóh Pongrác pályázata 299. kari számot kapott, és a bírálók ezt, meg a 296. sz. pályamunkát (Ellend József III. éves hallgatóé!) 50-50 Frt. pályadíjra érdemesnek tartották, ellenben „Minthogy a 299. sz. pályamunka szerzője nem egyetemi hallgató, a kar egyhangúlag kimondja, hogy a pályázati szabályok értelmében a pályadíjtól szerző elesik.”24
Kétségtelen, hogy döbbenetes tudása volt a fiatal gimnazistának, hiszen a VI. gimnáziumi osztályos és a III. éves egyetemi hallgató teljesítménye egyenrangú megítélést nyert.
Ebben az évben Kacsóh már a zenekonzervatórium zongora szakos tanítványa Farkasné Máday Ella osztályában. 25
1889/1890. Ismét a jutalmazottak sorában találjuk a VII. osztályos Kacsóh Pongrácot: br. Szilágyi Sámuel és Lengyel István alapítványából 16 Frt.-ot, Szilágyi Béla erdő-számtanácsos úr ajándékából számtani szóbeli pályázaton nyert 20 Frt.-ot.26
Valamikor ebben az évben jelent meg a kolozsvári Horatsik János könyvkereskedés kiadásában Kacsóh Lajosné, született Lukács Róza A szenvedés földi vándorlása. Carmen Sylva után című kötete. A költői név valójában Prinzessin Elisabeth zu Wied személyét takarta (1843–1916), aki 1881-től Románia első királynéja volt. Az itt említett kötet német eredetije Leidens Erdengang. Ein Märchen-Kreis címmel 1882-ben jelent meg, és a fordításhoz Kacsóh Pongrác édesanyjának bizonyára el kellett nyernie a szerző beleegyezését is. Miként szólt az előfizetési felhívásban is: „Műveinek egyik legértékesebbje a tárgyánál fogva bár elvont és mély bölcseleti eszméktől áthatott (…) műve: »A szenvedés földi vándorlása«. (…) Ez érzelmek keltették bennem a gondolatot, hogy a művet édes anyanyelvünkre átültessem, s midőn azt, a felséges szerző engedélyével a művelt magyar olvasóközönség elé bocsátom, hő óhajom, hogy t. olvasóim is teljes mértékben élvezzék a gyönyört, melyet nekem e munka szerzett.”27 Azért fontos ezt a könyvet megemlítenünk, mert bizonyítja Kacsóh Pongrác édesanyjának intellektuális érdeklődését és ilyen irányú képességeit. Innentől egyre inkább megértjük a fiú mély ragaszkodását, ami később kompozícióban is megtestesült Lukács Rozália elhunyta alkalmával.
A kötet példányát korábban az Erdélyi Múzeum Könyvtára őrizte, jelenleg a kolozsvári Lucian Blaga Egyetemi Könyvtár tulajdonában található.28
1890/91. „A kollégiumi zenekar önkénytesen vállalkozókból alakult meg a következő tagokkal: (…) Kacsóh Pongrácz VIII-ik o. tanulók. A zenekari tagok – mindnyájan haladottabbak lévén – külön zenei oktatásban nem részesültek, hanem csak hetenként egyszer gyűltek össze 1-1 próbára. A zenekar évfolytán kétszer szerepelt nyilvánosan és első ízben Pester A. »Preludium«-ját, másodízben pedig Haydn: Quartett nr. 5. (Allegro spirituoso, Andante grazioso, Menuetto és Trio) czímű művét adta elő…”29 Összesen nyolc személy neve szerepel a felsorolásban: egy elemi iskolai tanító, egy egyetemi hallgató, két VIII., két VII. és két VI. o. tanuló, a játszott hangszerek felsorolása nélkül. Ellenben a Haydn-vonósnégyes előadása mindenképp valamilyen vonós hangszerre utal Kacsóh Pongrác esetében. Ennek tanulmányairól nincs tudomásunk! Valószínűleg Pongrácnak a brácsa- vagy a gordonkaszólam jutott,30 őt már két éve az igazgató (vagy neje) zongorázni tanította, tehát ismerték az adottságait.
Összegezve: gimnáziumi tanulmányai végére Kacsóh Pongrác zongorázni és valamelyik vonós hangszeren, nyilvános hangversenyen való játékra alkalmas oktatásban részesült.
Az érettségi vizsga írásos része május 9–13, a szóbeli pedig június 14–16. között zajlott le a kolozsvári református kollégiumban.31 Pongrác a jutalmazottak között a dr. Székely József-alapból 25 forintot nyert, immár utoljára kollégiumi tanulmányai alatt.32
Egyetemi évek
1891/92. Kacsóh Pongrác a Ferenc József Tudományegyetemre jelentkezett, ahol a matematika–természettudományok kart látogatta. Kezdettől fogva szerepet vállalt az egyetemi hallgatók zenei rendezvényeiben, így a tanév első hangversenyén, 1891. december 16-án. A Nemzeti Színházban tartott előadáson leginkább vendégfellépők szerepeltek: Tarnay Alajos zongorán, Rákosi Viktor, és a helyi színház magánénekese, Küry Klára. A lelkes fiatal, Kacsóh Pongrác neki ajánlja első (zenekari kíséretes) dalát, a Tavaszi dalt, amelynek kottáját át is adta az énekesnőnek. Szerencsés körülmény, mert Küry Klára nemcsak megőrizte azt, hanem számunkra is átmentette, lévén az első és egyetlen fennmaradt Kacsóh-kompozíció az egyetemista éveiből. Koch Lajos még egy dalt említett meg: Be szép maga, selyem haja (Szász Béla versére) és egy zongoradarabot, Albumlap Iluskának (Óvári Kelemen egyetemi tanár lányának ajánlva),33 de ezek számunkra már nem voltak elérhetőek.
„Legelső / partitúrám / Tavaszi dal / 18 éves koromban. Szerzette és Küry Klárikának / ajánlja / Kacsóh Pongrác / 1891. dec. 15.” Ennek a kottának egyetlen példányát őrzi az OSZK Zeneműtára Ms. mus. 2. 637. jelzettel. A partitúra hangszerei: fuvola, oboa, két C-klarinét, két F-kürt, vonósnégyes, nagybőgő, kisdob, triangulum. A kleine Trommel-Triangle szólam külön 16 soros kottalapon. Valószínűsíthető, hogy a hangszerelést Farkas Ödöntől sajátíthatta el az akkor még gimnazista, aki a zenekonzervatórium tanulója is lehetett.
Majd Kacsóh Lajost Szegedre helyezték 1892 nyarán,34 Pongrác ellenben Kolozsvárt maradt. „Első hónapon Müller Ottó színházi karmesternél lakott (Kül-Torda u.), a második havi bérleti díj nem érkezik meg Szegedről…, majd később sem.”35 Innentől Pongrác önellátó lett, sőt valószínű még a nyári szünidők alatt sem utazott Szegeden élő szüleihez.
Az egyetem tanévzáró ünnepe alkalmával, 1892. május 29-én hirdették ki az előző tanév végén meghirdetett pályázatok eredményeit, de Kacsóh Pongrác neve nélkül.36
a zenés daljáték történetében.
Strelisky Lipót fényképész felvétele
1892/93. Koch Lajos megemlíti: „Kacsóh három fúvóhangszert is megtanult: fuvolát, klarinétot és oboát. Nagy kitartással igyekezett a három hangszer technikai nehézségeit legyőzni. Csupán az elemi szabályok elsajátítása végett vett néhány órát egy Fischer nevű színházi fuvolástól, aki pár hónap alatt úgy megtanította, hogy beállhatott a kolozsvári színház zenekarába volontörnek, ami e sovány időkben mellékkeresetet is jelentett számára.”37
Valószínűleg Kacsóh Pongrác, az I. évet záró egyetemista nem akarta szüleit követni Szegedre, akik elmondhatták neki, hogy ebben a formában nem tudják tovább támogatni tanulmányait. Szállást kellett keresnie, és kapcsolatba került Müller Ottóval, a színház karmesterével, aki lehetőségei szerint segített a fiatal diákon. A „kolozsvári színház zenekarában” való fellépései arra ösztönözték Kacsóht, hogy olyan hangszerekkel ismerkedjen meg, amelyek legtöbbször hiányoztak, és ezért a katonazenekar muzsikusait kellett felkérni segítségül. Mindennek előzménye egy 1892. pünkösd másodnapjára, június 6-ra meghirdetett hangverseny volt, a Központi Szálló dísztermében Grader, a színház klarinétosa és Fischer, a színház fuvolása lépett volna fel. Valószínűleg ez a hangverseny nem valósult meg, mert országszerte ekkor tartották az uralkodó koronázásának 25. évfordulóját. Pár nappal később azonban a nyári színházban a zenekar javára megtartott, a beszámoló szerint is „rögtönzött” hangversenyről értesülünk. Ezen június 13-i fellépés után már nyíltan hirdetik azon koncepciót, mely szerint „A kolozsvári nagyobb éttermek látogatóira nézve bizonyára örvendetes lesz az a hír, hogy színházunk kitűnő zenekara a nyár folyamán több zeneestélyt fog rendezni. Az első ilyen estély holnap, szombaton lesz a Nagy Gábor féle Központi Szálloda kerti helyiségében.” Szerintünk ebben a „színházi zenekar”-ban játszott különböző fafúvós hangszereken Kacsóh Pongrác, ezzel is biztosítva kolozsvári tartózkodásának anyagi feltételeit.
Ezek után érdekes méltatás jelent meg a sajtóban: „A színházi zenekar, mely a társulat nyári szünetelésével hoppon maradt, az önfenntartás ösztönénél fogva össze szedte magát. Szorgalmasan tanul s oly sikerülten játszik, hogy a hallgató közönség általános tetszés nyilatkozattal kíséri minden darabját. A színházi zenekar ma vetélkedik bármelyik zenekarral.”38
A következő hónap elején, augusztus 7-én a helyi jótékonysági nőegylet népünnepélyt rendezett, díszes műsorral, amely délután három órakor kezdődött, este 8-kor a városi tavon előbb tutajokon élőképek úsztak, majd hangverseny következett a szigeten. Az előzetes szövege így zárul: „A ki nem akar önmagával szemben kegyetlenkedni, az elmegy a pazar élvezetek e helyére, a sétatérre holnap.”39 Végül a hangverseny műsora így is valósult meg: az első három szám után az Ellenzék szerint „Gráder Áron klarinétt szólót, Strahol pedig szárnykürt szólót játszott.”40
A következő héten pedig indult a színház nyári évadja, melyen a Szegény Jonathán, A madarász mellett a Parasztbecsület is megfért.41 Rövid szünet után az őszi-téli évad megnyitóján elsőként Kéler Béla Rákóczi-nyitányát játszotta a zenekar, majd egy színdarab következett. Egy nappal később, 1892. október 19-én a színház bemutatta Alexandre Bisset Színitanoda című vígjátékát, Louis Gregh zenéjével.42 Nem sok sikert hozott az előadás, két további alkalommal, október 20-án és 28-án játszották.
Mindezen zeneművekkel a legközelebbi kapcsolatban kerülve, Kacsóh Pongrác rövidesen be is építette őket az általa vezetett zenekar műsoraiba.
Ez év őszén találkozhattak a kolozsvári napilapok olvasói a következő rövid hírrel: „Meghívó. Egyetemi hallgatók zeneegylete f. hó 6-án (vasárnap) d. e. 9 órakor a bölcsészeti kar 1-ső számú tantermében választmányi gyűlést tart, a melyre a tag urak ezennel meghívatnak. Tárgysorozat: 1) alapszabály és ügyrend elintézése, 2) tisztviselők jelentése, 3) új tagok fölvétele, 4) indítványok interpellátiók. Finály Gábor, elnök; Szenkovich Aurél, titkár.”43 „Zeneegylet alakult az egyetemi ifjúság körében. Az új egylet, mely tegnap tartotta alakuló közgyűlését, a zene minden áriáját kultiválni fogja. Első nyilvános fellépése az egyetemi kör első matineeján lesz. Elnökül Finály Gábort, titkárul Szenkovich Aurélt választotta meg az új egyesület.”44 Erről bővebben pár nap múlva is írtak: „A kolozsvári egyetemi hallgatók zene-egylete megalakult. Megválasztattak: Fináli Gábor elnöknek, Nagy Miklós alelnöknek, Szenkovits Aurél titkárnak, Meskó Aladár: 1-ső karmesternek. – Pár nap múlva alapszabályaikkal is késznek lesznek, melyet megerősítés végett a rectori hivatalba benyújtanak. Hetenként két próbán a classicus modern és nemzeti zenét művelik.”45 Rövidesen „Az egyetemi hallgatók zene egylete tegnap tartotta első próbáját, a bölcsészeti kar 1-ső számú tantermében. Daczára a próba késői kihirdetésének a tagok szép számmal gyűltek össze. Játszotta a zenekar az »Alpesi rózsa« nyitányt s »Beethoven harmadik symphoniá«-ját. Az egylet már az első próbán kedvező eredményt ért el.”46
daljátékában. Strelisky Lipót felvételei. Kép: Országos Széchényi Könyvtár/Digitális Képarchívum
Pár nappal később már egyértelműen fogalmaztak: „A kolozsvári egyetemi hallgatók zeneegylete, f. hó 18-án (pénteken) délután 5 órakor a bölcsészeti kar 1. számu tantermében rendkívüli közgyűlést tart az egyletnek az egyetemi kör által rendezendő matinéején való közreműködése ügyében.” Meg is született az elfogadó döntés, sőt „A zenekar két darabot fog eljátszani, egyik az »Alpesi rózsa«-nyitány, a másik egy egészen új induló, melyet a színházi zenekar érdemes igazgatója – az egyletnek ajánlva – most írt.”47 Müller Ottó karnagynak e szerepvállalása számomra jelzésértékű a kompozíció létrejötte és dedikálása miatt is. Bizonyára a karmesteri teendők és a választott zenekari repertoár kérdésében is Kacsóh Pongrác komoly segítséget kaphatott tőle.
Nem előzmény nélküli az Egyetemi Kör zenei érdeklődése, de az 1892-ben megalakuló új kezdemény, az egyetemi zenekar létrejöttének érdeme részben Kacsóh Pongrác nevéhez kötődik.
Az ő vezetésével egy hónappal később már jelentkezett is az együttes: november 27-én, vasárnap 10.15 órai kezdettel a Redout nagytermében megtartották az Egyetemi Kör matinéját. A műsor E. Titel Alpesi rózsájának nyitányával indult, és nyolcadik műsorszámként az Indulóval zárult. „Ez volt a zeneegylet bemutatója. Az egylet csak most alakult, de már oly nagy számú és a zenében annyira képzett tagokat foglal magába, hogy nemcsak a fennállása van biztosítva, de az is, hogy a közönség mindig szívesen fogja venni, ha az ifjak e jó zenekarát hallhatja… A matineét az egyetemi hallgatók zenekarának Kacsóh Pongrác ügyes dirigálása mellett jól előadott indulója zárta le.”48 „…a nyitány (»Alpesi rózsa«, Titel E.), melyet az egyetemi hallgatók zene-egylete adott elő precizitással, meglepte a közönséget, mely jól kiérdemelt tapsokkal jutalmazta… A műsort az egyetemi hallgatók zeneegyletének sikeresen eljátszott indulója zárta be.”49
Pár órával később, ugyancsak november 27-én, a konzervatórium házi hangversenyén, a Redoutban, du. 4 órakor Kacsóh Pongrác újra fellépett, a 3. műsorszámban, Wilhelm Popp fuvolaversenyével (Kacsóh Pongrácot Finály Gábor kísérte zongorán). „A következő szám Papp Vilmos A-moll concertje volt; melyet Finály Gábor precíz zongora kísérete mellett Kacsóh Pongrácz játszott fuvolán. Igen szépen játszott. Öt-hat éve most először lehetett hallani a konzervátoriumban fuvolát. Rendkívül tetszett e szám s a közönség hálás volt az élvezetért, mert sokat és lelkesen tapsolt.”50
Ezek után az egyetemi hallgatók zeneegylete megint közgyűlést tartott Nagy Miklós alelnök és Szenkovich Aurél titkár felhívására.51 A pozitív élmény újabb fellépésre késztette az együttest és karmesterét,52 a szokásos karácsonyi bazár alkalmával.
1892. december 9-én, pénteken a karácsonyi jótékonysági bazár II. napján, a Vigadó nagytermében „az Egyetemi zenekar Kacsóh Pongrácz ügyes vezetése mellett egy indulót adott elő sikerülten.”53 Egy másik helyi napilap eltérően számolt be, miután előzetesen is másképp lett tájékoztatva: „Nyitány a Színi tanodához Gruy Lajostól”.54 „Végül az Egyetemi zenekar nyitánya a »Szinitanodá«-ból minden tekintetben sikerült volt s a közönség elismeréssel fogadta az oly rövid idő alatt szervezkedett és szép sikerrel működő kart.”55
1892. december 17-én, szombaton, a színházban tartották az Egyetemi Kör hangversenyét.56 Első műsorszám: Suppé: Pique Dame, nyitány. „A jól szervezett zenekar gondos, színes játéka méltán aratott zajos tapsokat és a hosszas újráztatásra a nyitány befejező részét ismételni kellett.”57 „A hangverseny nyitányául az egyetemi hallgatók zenekara, kiegészítve magát a színházi zenekarral nagy precizitással játszta el a Pique dame-t, melyet a közönség tapsaira meg kellett ismételni.”58
Az 1892. év végére tehát Kacsóh Pongrácz újabb két zenei jártasságáról kaptunk bizonyságot: bevált, mint zenekari karmester, fuvolistaként meg nyilvánosan és sikerrel szerepelt egy olyan zeneművel, melyhez körülbelül ötévnyi előtanulmányok lennének szükségesek.
1893. február 26-án, du. 3 órakor, az unitárius főgimnázium dísztermében Wieniawski Két mazurkáját játszotta ifj. Siposs Gábor hegedűn, zongorán Kacsóh Pongrác.59 „Külön tetszett (…) Siposs Gábor VII. o. tanuló hegedűjátéka, mely sok szorgalomra és tehetségre vall. Wieniawsky két mazurkáját játszotta oly csinosan, hogy bármely nagy közönség előtt is megállta volna helyét.”60
A további hangversenybeszámolókban legtöbbször mellőzték Kacsóh Pongrácz nevét, bár az egyetemi fiatalság zeneegyletének zenekarát továbbra is ő vezette.
Március 12-én a Redout nagytermében zajlott a Jótékony Nőegylet rendezte Virágbazár második napja. A műsor első száma a Pique dame balett nyitánya, az egyetemi zenekar előadásában.61 Március 14-én, a Vigadó nagytermében este 8 órakor „Kárpát-estély”-t tartottak, a Kárpát Egyesület Kolozs megyei osztálya rendezésében. Ekkor Mascagni Parasztbecsületéből énekelt áriát Schlauff Bella, zongorán kísérte Kacsóh Pongrác.62 Március 15-én, a nemzeti ünnepen, a Redoutban „Az egyetemi ifjúság jól képzett zenekara aratott élénk tapsokat »Ilka« dalműből vett részletnek sikeres előadásával.”63 Pár hónap alatt tehát ez az együttes ilyen elismertségre tett szert, hogy meghívták az ünnepségre.
Április 30-án du. 4. órakor a római katolikus főgimnázium dísztermében tartották az egyetemi hallgatók zeneegyletének házi hangversenyét. A műsorszámok között a következők is szerepeltek: Herzenberger J.: Dalában él a nemzet. Nyitány. Előadja a zenekar. Volkmann, R.: Szerenád op. 62. (C-dúr). Előadja a zenekar. Suppé, Fr.: Szép Galathea. Előadja a zenekar.64 Az általam elérhető korabeli sajtóban a hangverseny krónikáját nem találtam.
Május 29-én az egyetem a Vigadóban tartotta évzáró ünnepélyét, amelyen dr. Óvári Kelemen rektor beszéde után kihirdették az évi pályázatok nyerteseit. A matematika–természettan karból, más három társa mellett, Kacsóh Pongrác 30 + 50 Frt-ot nyert.65 Május 30-án este 7 órakor zajlott a Vigadó nagytermében a zenekonzervatórium házi hangversenye, az egyik műsorszám: Fielitz: Desidero. „Clarinetten előadja Kacsoh Pongrácz.”66 A szerző, Alexander von Fielitz műveinek katalógusában nem található ilyen című és klarinétra írott kompozíció.67 Két dalciklusában ellenben van egy-egy Sehnsucht című dal, az op. 68. Liebeslieder nach neugriechischen Texten eine Singstimme mit Klavierbegleitungban (Heinrichshofen, 1898) és az op. 69. Neue Gedichte für eine mittlere Singstimme mit Klavierbegleitungban (Breitkopf & Härtel, 1898). Ha ezek nem öt évvel később jelentek volna meg, mint Kacsóh Pongrác fellépése, hajlamosak lennénk állítani, hogy valószínűleg valamelyik Sehnsucht című dal énekszólamát adta elő akkor klarinéton. Így azt feltételezzük, hogy tanára, Grader Ágoston készíthetett vagy kaphatott egy átiratot egy mára már azonosíthatatlan dalból.
„Kacsóh Pongrácz egy Fielitz nevü szerzőtől clarinetten adott elő Desidero cz. szerzeményt. Maga a szerzemény meglehetősen közönséges, de annak örülünk, ha a konzervatoriumban a fúvó instrumentumokat is kezelik, mert Kolozsvárt épen ilyen hangszerekhez értőkben szűkölködünk.”68
1893/94. Az épp dúló kolerajárvány miatt az egyetemi beiratkozásokat szeptember 1-ről október 1-re halasztották,69 végül az október 1–12. közötti időszakra hirdették meg.70 Egy hónappal később ezzel a szöveggel hirdették további zenei működésüket az egyetemisták: „A zenéhez értő egyetemi hallgatók az idén is tömörültek (…) Ma volt az alakuló gyűlésük.”
December 8-án du. 4. órakor, a Központi szállóban tartották az Egyetemi hallgatók zeneegyletének estjét. A műsorban többek között a következő művek szerepeltek: Cherubini: Ali Baba, nyitány nagy zenekarra, Beliczay: Andante vonószenekarra, Offenbach: Orpheus az alvilágban, nagy zenekarra.71
Az Ellenzék rövid méltatása – „Az egyetemi hallgatók zene egyesülete évről évre javul, melynek fejlesztésében méltó elismerés illeti Meskó Aladár fiatal és tehetséges karmestert”72 – megzavarhat bennünket, hiszen itt már korábban is Meskó Aladárt említették karmesterként.73 Mindeközben a zenekar fellépéseinek krónikáiban Kacsóh Pongrác nevével találkozhattunk.
Január 13-án este 7 órakor a Központi szálló emeleti termében kapott helyet az egyetemi kör estélye.74 A krónika csak három műsorszámról számolt be, így valószínűleg Kacsóh Pongrác zongorajátéka elmaradt.75 Január 28-án du. 4. órakor a kolozsvári konzervatórium a saját székhelyén tartott házi hangversenyt, amelyen többek között a következők hangzottak el: Hummel: I. szeptett (I.). Szabó Matild (zongora), Farkas János (hegedű), Tonházi Jakab (cselló), dr. Gámán József (gordon), Taubert Leo (fuvola), Kacsóh Pongrác (klarinét), Strachal Ferenc (trombita).76 A sajtó szerint „…a hegedű két ízben ingadozásától eltekintve kifogástalanul játszották végig…” a fellépők.77
Érdemes itt megemlíteni azon kétoldalnyi Kacsóh Pongrác-kéziratot, melynek címe: Magas hangok Clarinet fogásai. Összeállította Kacsoh. Dátum nem szerepel rajta, de valószínűsíthető, hogy ebből az időszakból származik.78 A c-cisz-d és trilla-disz és trilla-e és -f hangok harmadik oktávbeli játszási lehetőségeit rögzítette benne a későbbi zeneszerző. 79
Március 1-én a Redoutban EKE-estélyt tartottak. Eredetileg a negyedik műsorszám a következő lett volna: „Schubert: A hatalom, énekli Baróthi Jenőné, zongorán kíséri Kacsóh Pongrácz”.80 Később ez változott, a „véglegesen megállapított program” szerint81 Baróthi Jenőné énekét Scheitz Vilmos dr. fogja kísérni zongorán, majd ifj. Kállay András magyar népdalokat énekel Kacsóh Pongrácz zongorakíséretével. Végül Kállay Andrásnak, a közönség kérésére, kétszer kellett ismételnie magyar dalait.82
Március 3-án, du. 4. órakor a Vigadóban volt a Virág-bazár első napja. Előzőleg úgy hirdették meg, hogy a műsor 2. pontja Schumann A két gránátos című dala lesz: László Zoltán úr énekét Kacsóh Pongrácz úr kíséri zongorán.83 De végül Szász Zsombor lett a zongorakísérő.84 Ugyanezen a napon a matinéjukat hirdették a tanárjelöltek, ennek nyitó- és zárószáma az egyetemi ifjúság műkedvelő zenekarának szereplése volt. Előbbi egy immár ismeretlen mű, utóbbi pedig Suppé Szép Galatheájának nyitánya volt, melyet Meskó Aladár vezényletével adtak elő. Innentől immár bizonyos, hogy Kacsóh Pongrác helyett egyetemista társa irányította a zenekart.85
Ettől függetlenül Kacsóh Pongrác szerepe az egyetemi ifjúság művelődési életében továbbra is figyelemre méltó. Az Egyetemi Kör majálisa előkészítéséhez rendező bizottságot hoztak létre, melynek tisztikarában ő is alelnök lett.86 Sajnos a következő rektor, Felméri Lajos hirtelen elhunyta miatt,87 kegyeletből a május 23-ra tervezett rendezvényt későbbre halasztották,88 és visszafogottabb beszámoló is készült róla.89 Közben lezárult a tanév, és kihirdették az egyetemen, miként szokás volt, a Redoutban és a matinében, a sikeres pályamunkákat és díjazásukat. A Mennyiségtan–Természettan Karon a beérkezett kilenc pályamunka közül Kacsóh Pongrác 200 Frt.-ot nyert, jóformán a legmagasabb összeget a díjazottak közül.90
Június 10-én, du. 3 órakor az Unitárius Főiskola dísztermében tartották az intézmény olvasó- és önképzőegyletének rendezvényét. Ennek egyik programpontja volt: Sipos Gábor hegedű: a) Wieniawski: Kuyawiak, b) Huber K.: Repülj, fecském. „Zongorán kíséri Kacsóh Pongrácz úr.”91 „Az ünnepély fénypontja volt Sipos Gábor hegedűjátéka (…) s a közönség minden lehető módon kifejezést adott tetszésének.”92
1894/95. Az Egyetemi Kör működése nehezebben indult be, mint az előző években, így alig az esztendő végén találkozunk megint Kacsóh Pongrácz nevével.
November 24-én tartották meg a Kolozsvári Dal Kör estélyét. A műsorból: Huber K.: Fohász. Férfikar, zongorán kíséri Kacsóh Pongrác, harmóniumon Meskó Aladár. A krónika szerint: „Mind az öt pont szépen sikerült; a férfi kar által előadott »Fohász«-t pedig különös dicsérettel kell kiemelnünk.”93
December 2-án volt a Redoutban az egyetemi tanárjelöltek matinéja, amelyen Rolland Berceuse, Walse lente című művét adta elő az egyetemi hallgatók vonószenekara.94 „A megjelenteket Kacsoh Pongrácz matinéelnök pár meleg szóval üdvözölte, s köszönetet mondott érdeklődésükért (…) Végezetül az egyetemi hallgatók vonószenekara adott elő néhány gondosan betanult darabot. Az összevágó játékért méltó dicséret illeti Kacsóh Pongráczot, ki értelmesen és elegánsan dirigált. A matiné sikere tehát teljes volt; a buzgó rendezők, élén Kacsóh Pongrácz elnökkel, meg lehetnek munkájukkal elégedve.”95
December 6-án rendezték meg a Redoutban az Egyetemi Kör estélyét. „Balázs Árpád és Sipos Gábor hegedültek, Kacsóh Pongrácz zongorán kísérte őket. Mind a három oly jeles műkedvelő; elég, ha azt mondjuk, hogy ezúttal is úgy játsztak, ahogy szoktak.”
Az új évben Kacsóh Pongrác folytatta vezető szerepét az egyetemi hallgatók között: a Kör majálisának táncestélybizottságát vezeti elnöki minőségben, amikor a testület április 20-án eldönti: a rendezvényt május 22-én96 este 8 órai kezdettel a Lövöldében fogják megtartani. Mellette Grátz Gusztáv, Óvári Elemér és Kozma Endre alelnökök álltak.97 Utólag a beszámoló megdicsérte a rendezőséget, megemlítve neveiket is. De sokkal érdekesebb számunkra, hogy ez alkalommal a jelen lévők között megemlítik Ákontz Micit és Ákontz Paulint. Az előbbi lesz két év múlva dr. Viski László ügyvéd neje, később pedig Viski János Erkel- és Kossuth-díjas zeneszerző édesanyja.98
Rövidesen következett az egyetemi év zárünnepélye május 29-én, ezúttal a városháza nagy tanácstermében,99 mely alkalommal Kacsóh Pongrác pályadíjnyertes 120 és 60 Frt-ban részesült.100
1895/96. Ősszel, az Egyetemi Kör estélyén, mely lényegében kizárólag a táncról szólt, megint ott találjuk Ákontz Sándornét és az Ákontz lányokat.101
A karácsonyi bazár műsorában végül Kacsóh Pongrác fellépéséről is olvashatunk:
December 16-án 5 órától tartották a Redoutban a karácsonyi bazár zárónapját, a következő műsorszám is szerepelt a programban. „»Szeretlek«, dal Griegtől, énekli Schlauf Bella kisasszony, zongorán kíséri Kacsóh Pongrácz úr.”102 A szokásos siker most sem maradt el.103
A tanév második fele valószínű a záróvizsgákra való előkészületekkel telt el, majd a tanévzárás ünnepe következett, amelyen ezúttal nem említették meg Kacsóh Pongrác nevét.104 Tanulmányait a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Mennyiségtan–Természettan Karán summa cum laude minősítéssel fejezte be. 105
Az itteni tíz év döntő volt Kacsóh Pongrác zenei képességeinek kifejlesztésében. Elsősorban a különböző hangszereken való nyilvános előadásra alkalmas képességek megszerzését bizonyította, de ennél korábban, már tizennyolc évesen, hangszerelésben is megtette az első lépéseket. A brácsán, fuvolán, klarinéton, zongorán otthonosan előadó fiatal érthető módon a zenekar felé fordult. Előbb a színházi zenekar tagja lett, majd a saját társadalmi közegében is alapított egy ilyen együttest, majd vezényelte is azt. Ennek sikerét bizonyítja számtalan társadalmi szereplése és elfogadottsága, sok méltató krónikája.
Kolozsvár később sem feledte azt a fiatalembert, aki ittléte alatt már elismertséget nyert, és ha alkalom adódott, vissza is hívta az immár sikeres zeneszerzőt. De ez már egy más értekezés tárgya.
Jegyzetek
1 Kacsóh Lajos Sándor, a nyugalmazott MÁV-felügyelő gyászjelentése.
2 Adressen Kalender von Pest, Ofen und Alt-Ofen 1878. Budapest, 1878. 503/3.: Tiszavidéki Vasúttársaság.
Titkár a főpénztárnál. (Alig 1880. június 18-tól került ez a hálózat a MÁV tulajdonába. ps://www.pospichal.net/ lokstatistik/55411-tvv.htm.)
3 Gudenus János József 2023. május 5-ikén számunkra címzett elektronikus levele.
4 A székelyföldi örmény katolikus egyház anyakönyvei I. Gyergyószentmiklós I. kötet (1725–1905). 133. o. és Gyergyószentmiklós II. kötet. Névmutató (1725–1905).151. Magyar-örmény Könyvtár. Budaörsi Örmény Kisebbségi Önkormányzat, 2002.
5 Érdeklődő levelünkre (2023. augusztus 14.) adott válaszuk (2023. augusztus 17.) szerint nincs birtokukban a keresett évi anyakönyv.
6 E-mailben megfogalmazott kérdésünkre ezt a választ kaptuk a Sz. Ferenc plébániahivataltól 2023. július 16-án.
7 Koch Lajos: Kacsóh Pongrác kolozsvári éveiből. Pásztortűz, 1943. 11. sz. 469. A források megjelölése nélkül megjelent írás sok bennfentes tényt közölt. Majd kiderült, hogy a szerző Kacsóh Pongrácról könyvet írt, de annak kézirata a második világháború végén megsemmisült. Vö. OSZK (Országos Széchényi Könyvtár) Zeneműtár, Ms. mus. 4624. (Ms. mus.: a kottakéziratok gyűjteményére utal.)
8 A kolozsvári evang. református kollegium értesítője az 1886/87-dik évről. Az elöljáróság megbízásából kiadja: az igazgatóság. Kolozsvárt 1887. 53. o.
9 Uaz, 6., 7., 25. o.
10 Koch Lajos: i. m. 469. o.
11 A kolozsvári evang. református kollegium értesítője az 1886/87-dik évről. 39. o.
12 Uo. 64. o. 40. sz. Az I. félévben 6 Frt. a gr. Bethlen Ferenc-, II. félévben 6 Frt. az Alsó Zsigmondné Jánosi Rozália-alapból.
13 Uo. 73. o.
14 A kolozsvári evang. református kollegium értesítője az 1887/88-dik évről. 29. o.
15 Uo. 39. o.
16 Uo. 81. o. Benyújtási határidő: 1888. június 1-ig.
17 Uo. 49. o.
18 Uo. 50. o.
19 Koch Lajos: i. m. 469–470.
20 A kolozsvári evang. református kollegium értesítője az 1888/89-dik évről. Az elöljáróság megbízásából kiadja: az igazgatóság. Kolozsvárt 1889. 41.
21 Uo. 51.
22 Koch Lajos: i. m. 470–471.
23 Acta Reg. Scient. Universitatis Claudiopolitanae Francisco-Josephinae Anni MDCCCLXXXVII-LXXXVIII. Fasciculus III. Beszédek, melyek a Kolozsvári Magyar Kir. Ferencz-József Tudomány-Egyetem 1888. május hó 28-iki Pályadíj-kiosztási ünnepélyén tartattak és a négy tudomány-kar jelentései a pályázatok eredményéről, valamint az új pályatételekről. Kolozsvárt, 1888. V. A Kolozsvári Magyar Királyi Ferencz József Tudomány-Egyetem Jutalom tételei az 1888–89. tanévre és a pályázati szabályok. 96. o. IV. A mathematikai és természettudományi karéi. Az elemi mennyiségtanból. A tangens és cotangens függvények hatványsorba bontása és a Bernoulli-féle számok. Jutalma 50 Frt. http://univ.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/19412
24 Acta Reg. Scient. Universitatis… 102–103. o.
25 A „Kolozsvári zene-conservatorium” évkönyve az 1888. évről. Szerkesztette Magyaróssy Gyula intézeti titkár. Kolozsvár, 1889. 34. o.
26 A kolozsvári evang. református kollegium értesítője az 1889/90-dik évről. 29., 54. o.
27 Kolozsvár, 1889. november 16.
28 Luffy Katalin szíves levélbeli közlése, 2023. július 26., július 28.
29 A kolozsvári evang. református kollegium értesítője az 1890/91-dik évről. Az elöljáróság megbízásából kiadja: az igazgatóság. Kolozsvárt 1891. 28. o. Az énekkar és a zenekar vezetője Farkas Ödön zenekonzervatóriumi igazgató volt.
30 Amennyiben a sajtó pontos tételeket közölt, az op. 74. nr. 2. (Hob. III. 73.) F-dúr vonósnégyest adták elő, valószínű kettőzött szólamokkal és a zárótételt mellőzve.
31 A kolozsvári evang. református kollegium értesítője az 1890/91-dik évről. 21., 24. o.
32 Uo. 47. o.
33 Koch Lajos: i. m.
34 Magyarország tiszti cím- és névtára 1893-tól 1896-ig a MÁV szegedi üzletvezetőségénél említi, mint „ált. o. osztályvezető, felügyelő.” Koch ezt az áthelyezést, bizonyára tévesen, 1891 nyarára említi.
Az 1892. február 4. megtartott jogászbálon jelenlévők között találjuk „Kacsóhné, Kacsóh nővérek”-et is. V. ö. Kolozsvár, 1892. február 5.
35 Koch Lajos: i. m.
36 Kolozsvár, 1892. május. 30.
37 Koch Lajos: i. m. 473. o.
38 Ellenzék, 1892. július 5.
39 Kolozsvár, 1892. augusztus 6., 8.
40 Ellenzék, 1892. augusztus 8. Strachal Ferencz oktatta a zenekonzervatórium felügyeletére bízott tűzoltózenekar tagjait később is, pl. az 1898/99. tanévben. Vö. a zenekonzervatórium azon évi értesítője, 5. o.
41 Kolozsvár, 1892. augusztus 12., 16., 18. Ellenzék, 1892. augusztus 22.
42 Kolozsvár, 1892. október 18., 20.
43 Ellenzék, 1892. október 4.
44 Ellenzék, 1892. október 20.
45 Ellenzék, 1892. október 26.
46 Ellenzék, 1892. október 28.
47 Ellenzék, 1892. nov. 19.
48 Kolozsvár, 1892. november 16., 19., 22., 23., 24., 26., 28. Ellenzék, 1892. november 4., 11., 26., 28.
49 Ellenzék, 1892. november 28.
50 Wilhelm Popp (1828–1903) háromtételes koncertjének címe: Schwedisches Concert op. 266.
51 Kolozsvár, 1892. december 3., Ellenzék, 1892. december 4.
52 Ellenzék, 1892. november 29., december 5., 7.
53 Kolozsvár, 1892. december 10.
54 Ellenzék, 1892. december 7.
55 Ellenzék, 1892. december 10.
56 Ellenzék, 1892. november 29., december 12., 16.
57 Kolozsvár, 1892. december 5., 9., 12., 15., 16., 19.
58 Ellenzék, 1892. december 19.
59 Kolozsvár, 1893. február 24., Ellenzék, 1893. február 24.
60 Kolozsvár, 1893. február. 27., Ellenzék, 1893. február 27.
61 Kolozsvár, 1893. március 11., 13. Ellenzék, 1893. március 10.
62 Kolozsvár, 1893. március 8. Ellenzék, 1893. március 8.
63 Kolozsvár, 1893. március 16. Az Ellenzék 1893. március 16-án azt írta, hogy nem ismerik ugyan a művet, de a zenekar „…szabatosan és nagy precizitással” játszott.
64 Kolozsvár, 1893. április 25. Ellenzék, 1893. április 25.
65 Kolozsvár, 1983. május 29.
66 Kolozsvár, 1893. május 30. Ellenzék, 1893. május 30.
67 de.wikipedia.org/wiki/Liste_der_Werke_von_Alexander_von_Fielitz (utolsó frissítése: 2023. március 6. 17:05)
68 Kolozsvár, 1893. május 31.
69 Kolozsvár, 1893. szeptember 1.
70 Kolozsvár, 1893. szeptember 25.
71 Kolozsvár, 1893. december 7., Ellenzék, 1893. december 7.
72 Ellenzék, 1893. december 9.
73 Ellenzék, 1892. október 26.
74 Kolozsvár, 1894. január 12.
75 Kolozsvár, 1894. január 14.
76 Kolozsvár, 1894. január 27.
77 Kolozsvár, 1894. január 30.
78 OSZK Zeneműtár, Ms. mus. 12. 404
79 OSZK Zeneműtár, Ms. mus. 12. 404
80 Kolozsvár, 1894. február 20. A rendezőbizottság tagjai között volt Kacsóh Pongrác is.
81 Kolozsvár, 1894. február 26.
82 Kolozsvár, 1894. március 2.
83 Kolozsvár, 1894. március 2.
84 Kolozsvár, 1894. március 5.
85 Uo.
86 Kolozsvár, 1894. április 19., 30.
87 Kolozsvár, 1894. május 22.
88 Kolozsvár, 1894. május 23.
89 Kolozsvár, 1894. május 29.
90 Uo.
91 Kolozsvár, 1894. június 9., 11.
92 Uo.
93 Kolozsvár, 1894. november 20., 26.
94 Kolozsvár, 1894. november 26.
95 Kolozsvár, 1894. december 3.
96 Kolozsvár, 1895. április 22.
97 Kolozsvár, 1895. május 14.
98 Kolozsvár, 1895. május 22.
99 Kolozsvár, 1895. május 27.
100 Kolozsvár, 1895. május 29.
101 Kolozsvár, 1895. december 4.
102 Kolozsvár, 1895. december 14.
103 Kolozsvár, 1895. december 17.
104 Kolozsvár, 1896. május 29.
105 A doktori szigorlatok új rendje 1893. január 1-től lépett életbe. Vö. Kolozsvár, 1893. február 1.
