Történetünk a messzi São Paulóból indul, ahová jelentős számú magyarság telepedett ki az 1920-as évektől kezdve, az 1956-os migrációs hullámmal bezárólag. A kint élő magyarok továbbra is szoros kapcsolatban maradtak egymással, igyekeztek ápolni a kultúrájukat, egymást támogatni. Ebben (is) fontos szerepet játszott a brazíliai magyar főkonzul, és maga a konzulátus is. Mégis, hogyan kapcsolódik a brazíliai magyar konzulátushoz és a brazíliai magyarokhoz a magyarországi grand prix alapítása?
A ’80-as évekre óriási üzletággá nőtte ki magát a Formula–1, amely igencsak vonzotta a befektetőket és a nemzetközi szponzorokat. Bernie Ecclestone a Brabham (brit versenyautó-gyártó, Formula–1-es csapat) pártfogója sikerrel egyesítette – egyfajta szakszervezeti megállapodás keretében – az angolokat a FOCA (Formula One Constructors’ Association – Formula–1-es Konstruktőrök Szövetsége) égisze alatt. A nyolcvanas évek közepén Ecclestone szorgalmazta, hogy a Formula–1-világbajnokságot terjesszék ki a vasfüggönyön túli országokra. Kína, a Szovjetunió és a későbbi Jugoszlávia is esélyesek voltak, de végül Magyarországra terelődött a figyelem, a korabeli sajtó híradásaiból legalábbis erről lehetett értesülni. Valójában azonban az történt, hogy Monte Carlóban, egy fogadás alkalmával Terjék Mihály, az akkori főkonzul felhívta Rohonyi Tamásnak, a portugál futam vezetőjének a figyelmét arra, hogy Magyarország számára erőteljes kitörési lehetőséget jelentene, ha képessé válna egy ilyen népszerű esemény megrendezésére, befogadására. Ezen az eseményen jelen voltak még a Brazíliában élő híres húskereskedő magyarok is, Wessel István és Wessel André, akik szintén biztosították a konzult afelől, hogy lehetőségeikhez mérten segítik a projektet.
Nyilvánvaló, hogy a kiszemelt államok közül hazánk tűnt a legkevésbé esélyesnek. Az előbb említett fogadáson megfogalmazódott terv véghezvitelét viszont az is segítette, hogy akkor hunyt el Brezsnyev, aki köztudottan autómániás volt, és bármit megtett volna azért, hogy Oroszország lehessen az első szocialista ország, amely ilyen autóversenyt rendez. A halálával azonban megszűnt ez az óriási motiváció. A másik, ám nem kevésbé nyomós ok, hogy Rohonyi Tamás Bernie Ecclestone igen jó barátja volt, és az ő szava, javaslatai sokat jelentettek „a Formula–1 királyának”. Ott, azon a fogadáson a brazíliai főkonzul, Terjék Mihály megígérte Rohonyi Tamásnak, hogy mindent megtesz azért, hogy a megfelelő embereket, szervezeteket összehozza, és ezzel párhuzamosan Ecclestone figyelmét Magyarország felé irányítsa. Itt vezetnek vissza a szálak az emigrációban élő magyarokhoz. Rohonyi, aki igen befolyásos, nagy vagyonnal rendelkező, a Formula–1-ben előkelő helyet betöltő személy ugyanolyan, a kultúráját és gyökereit tisztelő magyar, mint a szegénységben élő emigránsok. Az üzletember máig a magyar közösség megbecsült tagja, 2008-ban Balázs Péter külügyminiszter kitüntetésben részesítette. Így természetesen még inkább elkötelezettséget érzett, hogy megvalósítsa a tervet. Ezt a főkonzul jól tudta, hiszen ezért is fáradozott eddig, hogy ezek az értékek megmaradhassanak, és a kint élő magyarok, még ha távolról is, de segítsék anyaországukat.
Miért jó Magyarországnak, ha részt vesz egy olyan versenyen, ahol a versenytársak eleve fölénnyel indulnak? Talán azért, mert kihasználhatja a külföldre szakadt magyarok tehetségét, befolyásosságát, és amennyiben sikerül elnyerni a külföldi befektetők tetszését, és megrendezik a versenyt, az óriási reklámot, gazdasági hasznot, a turizmus fellendülését hozhatja el. Mi más lehet fontosabb egy elkötelezett konzul számára, mint hazája hírnevének öregbítése, az országimázs javítása?
Az első lépés az volt, hogy felvették a kapcsolatot a Külügyminisztériummal, és kérték, hogy Bernie Ecclestone és Rohonyi Tamás tárgyalhasson Magyarországon, és Rohonyi mutassa be Budapestet Ecclestone-nak. Ezek után a Minisztertanács felhatalmazta Nagy Gábor külügyminiszter-helyettest, Urbán Lajos közlekedési minisztert, Terjék Mihályt és még néhány, releváns személyt az autóverseny előkészítő munkáinak koordinálására. A külügy engedélyezte a találkozót. Az eseményt komoly szervezési munka előzte meg. Meglátogatták a Városligetet és a Népligetet, valamint szerveztek egy dunai hajóutat Budapesttől egészen Visegrádig. A helyszínen tartózkodók szerint nagyon tetszett a magyar főváros az angol üzletembernek, állítólag egyenesen beleszeretett Budapestbe és környékébe.
Demeter Zsuzsanna fényképe
A következő fontos lépés a megvalósításhoz szükséges tőke előteremtése volt. A beruházás pénzügyi tervezését az Országos Tervhivatal végezte el. Elsősorban Terjék Mihálynak köszönhetően jó üzleti kapcsolatok alakultak ki a külföldi üzletemberek és a magyar gazdálkodó szervezetek között. Itt megint kulcskérdés a kitelepült magyarok elkötelezettsége hazájuk iránt, a brazíliai vagyonos magyarok támogatása. Ne feledjük, hogy ez az időszak még jóval a rendszerváltás előtt volt, de már érezhető volt az elkerülhetetlen politikai és gazdasági változás.
Fontos volt továbbá, hogy felvegyék a kapcsolatot az illetékes nemzetközi szervezetek képviselőivel. Ilyen szervezet volt például a Formula–1 vezetősége São Paulóban, ahol Rohonyi Tamás közbenjárásának köszönhetően könnyen érvényesíteni lehetett az ország érdekeit. A nemzetközi intézmények, szervezetek szerepe akkor még nem volt olyan jelentős, mint napjainkban, a szocialista országok érdekeit pedig nem képviselték.
Lehetséges helyszínként először a Városligetet jelölték meg, 1983-ban. Ettől kezdve óriási vita robbant ki, amely csak akkor ért véget, mikor sikerült megállapodni a végleges helyszínben. Ezt nevezték akkoriban a népek harcának, illetve a zöldek harcának. A diplomáciai erőfeszítések eredményeként viszont Ecclestone 1983-tól kezdve minden évben tárgyalt Budapesten valakivel – többször az akkor OTSH-nak nevezett sporthivatal vezetőivel találkozott, de járt a Belkereskedelmi és a Közlekedési Minisztériumban is –, míg 1985 elejére végre megszületett a szerződéstervezet.
Másodikként a Népliget merült fel, ami még erőteljesebb negatív visszhangot váltott ki, és már nem csak a lakosság körében. A sajtóban is komolyan foglalkoztak az üggyel, meglehetősen elítélő hangnemben.
Miután nem sikerült széles társadalmi támogatottságot szerezni ahhoz, hogy Budapesten hozzák létre a Formula–1-es pályát, a befektetők kezdtek elfordulni az ügytől, és kétségessé vált, hogy végül sikerül Magyarországon megvalósítani ezt a tervet. A tárgyalásoknak ebben a szakaszában újra diplomáciai eszközöket kellett bevetni. Egyeztetések sorozata következett, és Ecclestone továbbra is támogatólag lépett fel, repülőgépre szállt és szétnézett a főváros környékén. Ezen az úton, a főváros kizárása után Mogyoród merült fel, mégpedig állítólag úgy, hogy Ecclestone, mikor a magánrepülőgépéből meglátta a mai Hungaroring területét, azon nyomban meg szerette volna nézni közelebbről is. A helyszín megfelelt, megegyeztek a feltételekben, így a vita lezárulhatott.
Imázsépítés szempontjából jobbat tett volna az országnak valamelyik belvárosi helyszín, hiszen akkor a nagyszámú nézőközönség (mint Monacóban) egy évben két napig élő közvetítést láthatott volna Budapestről, mégpedig a legszebb részeiről. A környezetvédelmet és az infrastruktúrát tekintve biztosan előnyösebb egy nem belvárosi helyszín, hiszen a város már nem bírná el a verseny miatt megnövekedett forgalmat. Diplomáciai szempontból viszont az, hogy meg tudtak egyezni egy harmadik, a városon kívüli helyszínben, helyes döntés volt, hiszen ha továbbra is igyekeznek meggyőzni a társadalmat, zsákutcába jutnak.
1985. szeptember 10-én kötötték meg a szerződést, hivatalosan pedig 13-án jelentette be Balogh Tibor, a Magyar Autóklub főtitkára, hogy szeptember 10-én Londonban, a megfelelő állami és hatósági engedélyek beszerzése után, megkötötték a szerződést a FOCA elnökével, amelynek értelmében 1986 és 1990 között öt Formula–1-es futamot rendeznek Budapesten. A magyar nagydíjnak otthont adó ringet októberben kezdték el építeni, abban a hónapban, amikor elkészült a következő évi versenynaptár, benne az augusztus 10-i Magyar Nagydíjjal (bár a magyarok augusztus végét szerették volna, mert augusztus 7-től 10-ig hétezer fős orvos konferencia volt Budapesten, és a szervezők attól tartottak, hogy nem lesz elég szállodai szoba). A magyarokkal egyidejűleg Bernie Ecclestone Spa-Franchorchamps-ban bejelentette, hogy a rendezésre pályázó más szocialista országokkal beszüntette a tárgyalásokat. A pálya nyolc hónap alatt elkészült, ami rekordidőnek számított.
Óriási siker tehát, hogy Monte Carlo és Monza után Mogyoródon készült el az a pálya, ahol a leghosszabb ideje rendeznek megszakítás nélkül Formula–1-es versenyeket.
