Bevezetés
Az 1977 és 2017 közötti években közel 90 különböző felekezetű temető dísznövényflóráját tanulmányoztam. Csík, Gyimes kirajzott településeit és tanyavilágát is, és Kászon településeit, ezt a munkát pedig pontosításokkal, kiegészítésekkel a mai napig folytatom. Sajnálatosnak tartom, hogy nem terjesztettem ki a terepi kutatásokat Gyergyószék temetőire is. Onnan csak szórványos, alkalmi adataim vannak.
A gyűjtött anyag szakrális szempontú vizsgálatát két terepi élmény indította el: 1977 nyarán a csíkszentdomokosi harangozói kert virágai között megcsodálhattam a Mária ruhája vagy Mária-kék (Delphinium x cultorum Voss) névre hallgató kerti, évelő szarkalábat, a hidegségi Bezsányok temetőjében pedig, 1982. augusztus 2-án, nagy benyomást tett rám a Jánó Dénesné, Timár Erzsébet „Perus” sírján virító ezsók (Hyssopus officinalis L.), a bibliai izsóp fellelése, látványa, szép neve.
A többszörösen megimádkozott, felszentelt temetők, templom- és kápolnakertek (cintormok) sírhantjain vagy gyepjében viruló növények, a templomi oltárok, a temetői sírjelek és útszéli keresztek virágai, virágcsokrai, a kálváriák, és „szent ligetek”, a tájat belakó emberek háztáji virágoskertjei életterük révén szakrális jelentéstartalmúak is. Így a tanulmányozott tájegységek lakói a sajátos növénynevek, azaz a „szent növények”, az eredetmondák, eredetmonda-töredékek, hiedelmek, szokások (búcsúk, úrnapja, halottak napja növényei), valamint a szakrális felhasználás (szentelmények) révén mintegy szentesítik szülőföldünket. Ezért kapott a kutatás az etnobotanikai mellett szakrális botanikai jelleget is, melyet a már fentebb említett két szép növény is ihletett és indított el.
A Szabó T. Attila által1 1995-ben botanikai temetőkutatás (szepulkrobotanika, angolul: sepulcrobotany) kifejezéssel bevezetett eredeti, és az általam szakrális botanika kifejezéssel illetett kutatás gyakorlatilag azonos, bár az enyém felekezeti részleteiben adatgazdagabb.
A kászoni gyűjtésről
Tekintettel a kutatási terület kiterjedt voltára és a temetők nagy számára, a kászoni sírkertek részletező vizsgálata meglehetősen későn, főként 2002 és 2009 között zajlott, de még napjainkban is folyik. A temetőkben 5 (Doboly – ortodox temető), 9–11 (Kászonimpér, Kászonjakabfalva, Kászonújfalu – katolikus temetők), illetve 15 (Kászonaltíz – katolikus temető) alkalommal dolgoztam, mintegy 40 napot töltöttem terepen. Az öt kászoni temetőt autóbusszal, autóstoppal, valamint gyalogosan kerestem fel. Szállásomat tanítványaim, tanító- és tanárkollégáim biztosították. A kászoni baptista temetőt nem volt alkalmam tanulmányozni.
Részletes terepi feljegyzéseim természetföldrajzi jellegűek: olyan alapadatokat rögzítenek, mint a temető földrajzi helye, helyneve, tengerszint feletti magassága, expozíciója vagy kitettsége, dőlésszöge, a terület nagysága, a sírok száma; főbb növényformációinak és növénytakarójának jellemzői stb. Az egyes temetők növényfajairól évszakonként készítettem jegyzéket is, megjelölve a fajok gyakoriságát, változatait (forma- és színgazdagságát), a sírokon elfoglalt helyüket síralaprajzok készítése révén rögzítettem. A temetők, a templom- és kápolnakertek egyszerű alaprajzát is mellékeltem jegyzeteimhez, bejelölve a helyi adatokat: a templom vagy kápolna építési évét, a szakrális építmények helyét, a ravatalozó felszentelésének, a búcsúk és az örökös szentségimádásnak időpontját stb. A terepi adatokat a gazdag, színes, digitális fényképanyag erősíti, amely mintegy 750 dokumentációs célzatú fotót tartalmaz.
A kászoni temetők dísznövényflórájának, növényeinek helyi népi elnevezéseit, a velük kapcsolatos gondozási ismereteket, sajátos helyi, illetve szakrális/egyházi felhasználásukat, a velük kapcsolatos hiedelmeket, tréfás szójátékokat a számban kevés, de a helyi népélet avatott tudóinak, adatközlőimnek e helyen is megköszönöm – őket az írás végén név szerint is megemlítem.
A kászoni temetők néhány jellegzetessége
Tekintettel a gyűjtés gazdagságára és eme írás szűkre szabott, korlátozott voltára, az alábbi sorokban a kászoni temetőknek azokat a terepi és florisztikai jellegzetességeit emeljük ki és tárgyaljuk összehasonlításos alapon, amelyek megkülönböztetik Csík és Gyimes temetőitől. Ezért itt mellőzöm a kászoni települések temetőinek leírását, flóralistájának közlését. A Csík, Gyimes és Kászon falusi temetőinek dísznövényflóráját a számítógépes bevitel alatt álló adattárban terveztem közreadni.
Építőáldozat, sírjelek, anyakereszt
A kutatott területen templom- vagy kápolnaépülettel is bíró temetők közül csak a dobolyi ortodox temető kápolnájának építésével kapcsolatosan ismerjük az ún. építőáldozattal járó hiedelemszokás, cselekvés tényét. A dobolyi kőtemplomot 1884-ben építették. A kászonfeltízi Szarvaskő és Borfeje (Csomós) kőbányáinak kövéből épült, melyet széles szarvú, szívós „fehér marhákkal” szállítottak oda – árulta el az egyik adatközlőm, a dobolyi Vánca János.
Az őshit szerint a vad természet meghódításával járó lakóházak, kolostorok, templomok, kápolnák, várak stb. építése során a természetet áldozattal kellett kiengesztelni. A dobolyi ortodox temetőkápolna, templom építésével kapcsolatosan Kós Károly néprajzkutató így fogalmaz: „…A munténiai [Mesterul Manole] és székely balladákban [Kőműves Kelemenné] megőrzött balkáni eredetű emberáldozatnak egy csökevényes formáját gyakorolták Kászonimpér falu Doboly nevű utcájának román lakosai, mikor 75 évvel ezelőtt kis templomukat építették: odavaló »szépasszonynak a képit« rakatták be a falba, hogy a fal ne omoljon össze. Jellemző a hiedelem erejére, hogy bár az asszonynak – Oláh Mária – csak a »testmagasságát vették le«, azaz mérték a falhoz, mikor a fal mellől elengedték, összeesett és meghalt”2.
A halott sírjának helyét jelölő objektumok a sírjelek, amelyek különböző anyagokból készültek. A Kászont körítő hegyek, erdők bőven szolgáltatták a fa- (tölgyfa, cserefa) és kőkeresztek anyagát.
Az „IHS / +/ Iljés/ Mári/ 1880” és „+ Isten/ben: NY/úgusznak / Fülöp: fere/ncz és Rózsa /H : M 1884” feliratú, faragatlan, lapos, kárpáti homokkő-sírjelek a kászonújfalvi kápolna oldalához támasztva idézik őseink egyszerű temetkezését. 2023. december 8-án nem találtam őket a helyükön. Hasonló, de részben faragott homokkő-sírjelet találtam 2013. augusztus 1-én a kosteleki ortodox temetőben a templom alapítójáról: „18 +74 / cTitorul a /Beserici / Simion Gabor”. Kurta András 1891-béli sírhelyét egy álló, téglalap alakú hasított sírkő jelzi, vadrózsabokorral a tövén, Kászonújfaluban. Kászonban nagyon kevés az egyszerű, alacsony ágas fakereszt, bár „Jézus is fakeresztet hordozott”, ahogyan György Gábor főesperes fogalmazott egykor Nagy Lajosné, Gál Erzsébet kászonfeltízi adatközlőm elmondása szerint.
A kászoni temetők egyedi, jellegzetes –3–4, illetve 4–5 m magas, oszlopos, kúpos zsendelyes fedésű fejfái, és a legfeljebb 1,5–2 m magas, lapos faragású, különböző színűre festett, tulipános motívumú „cserekeresztek” Lesőd és Kászonpataka forrásvidékének cserefa-, illetve tölgyfaerdeiből (Kencsere, Tilalmascsere stb.) származnak. Számuk állandóan csökken, kivételt csupán a kászonaltízi temetőben észlelünk, ahol 2002-ben 4-5 oszlopos fejfa volt, ma már 11-re gyarapodott a számuk. Szépek a festett tulipános cserekeresztek Kászonaltízen, ahogyan a kőkeresztek is, de Doboly temetőjében is, ahol 2007-ben közel 50-et örökítettem meg fényképezőgéppel. Lehangoló a kikorhadt kereszteket a temető árkában látni a dobolyi temetőben – 2023. december 8-án jegyeztem fel ezeket –, amelyet akár néprajzi műemlékként is elképzeltem…
A kászonaltízi Golgota gömbölyű kővel kirakott szerpentinjei mellett glóriás, deszkából kivágott, festett korpuszos Krisztus-sziluettek magas, feliratos keresztjei Jézus áldozatára emlékeztetik, és imádságra, hálaadásra biztatják a halandókat. Nagyon szép, érdekes, ritka, értékes színfoltjai ezek a temetőnek.3
Kászonjakabfalván a templomba vezető lépcsők jobbján csupán egy, egyetlen fából kifaragott korpuszos kereszt maradt hírmondónak az 1980-as években még gyakoribb keresztfából. A korpusz karjait sajátos kászoni csapolással rögzítették a törzshöz.4 Hasonló kereszttípust többek között a csíkszentmihályi út bal oldalán láttam és fotóztam le. Ez egy általam kedvelt keresztfatípus.
A faragott kőkeresztek közül Kászonban csak az egyetlen indás/életfás hónaljas keresztet említem Kászonaltíz temetőjéből. Csíkban, Csatószegen több páratlan szépségű is akad a cintoromban – Mária-monogramos, nappal és holddal stilizált, életfa-, indadíszítéssel, illetve faragással ellátott. Akad ilyen a csíkszentkirályi temetőben is.5 Az öntött műkeresztek készítője Kászonban Waltz Lajos.
Az egyetlen ritka, jégkőből (kriolit) készült kőkereszt a kászonjakabfalvai temetőben található. Felirata: „E sírkövet állíttatta RÁJER JÁNOS-né/TODORÁN ÉVA/saját részére 1903 évben./Aki született 1830.ba/meghalt 1913 III. 26. án.” A sírról alaprajzot készítettem a rátelepített dísznövényekkel 2003. szeptember 3-án.
A lakóházak tetején az ún. kovácsolt, cifrított vaskeresztek szépsége vonja magára a figyelmet, és hirdeti a kászoni nép vallásosságát.6 A hagyomány szerint az ún. anyakereszt/vezérkereszt köré telepítették a temető sírhantjait, és itt tartották a halottak napi engesztelő (liberás) misét is. Kászonban két anyakereszttel kapcsolatos adat kívánkozik ide. A kászonújfalvi anyakeresztet – a kászoniak Babba Mária-keresztnek becézik – 1,5 x 1,5 m területű léckerítés veszi körül, latin feliratát itt nem idézzük, de feltételezzük, hogy az 1774-es év megjelölése az új temető alapítását jelzi. A kászonújfalvi anyakereszt tövén kékliliom, bazsarózsa, borsóviola és őszibánat virít.
2007. április 28-án jegyeztem le a dobolyi görögkatolikus/ortodox templom előtt álló 3,5 méteres, vasrózsával összefogott, dránicás esővetővel védett „anyakereszt” szövegét. Függőleges szárán 0,5 cm vastag, lapos deszkából kivágott háromvirágos tulipán „virágzik” 50 cm-es életfával. Felirata a következő: „Üdvözlégy világ megváltója, bűnösöknek szabadítója, Úrjézus el ne hagyj, mert üdvözítönk vagy. Kinek mennyben és a földön dicsértessék a szent neve. / Az emléket álitaták Váncsa János és bátya György idős és Lángrad János és Rádulj Péter. / Mária monogram. / 1901 évben junius 15-én”. Ez a régi, fenyőfának támasztott kereszt még megvolt 2008. november 1-én, azóta eltűnt.
A Kászoni-medence növényzetéről
Kászon egy 308,1 km²-es kiterjedésű, szűk, hegyi medence a Csíki- és Háromszéki-medencék között. A 10 km hosszú (észak–dél irányban) és 6-7 km széles (nyugat–kelet irányban), 600–900 m tengerszint feletti magasságban fekvő eróziós-tektonikus medencét a Csíki-havasok veszik körbe. Nyugaton és északon a Paphegy (1165 m), Botsarka (1192 m), Aklosbérce (1165 m), délen a Torjai-hegység (Cecéle, 1173 m), keleten a Kászoni-hegység, a Káposztás-havas (1456 m), Bóbiska (1453 m), Répát (1282 m), Fügetető (1189 m) és Gombásbérc (1193 m) keretezi. Délen a Katrosa-völgy szorosán kb. 600 m-en át érintkezik a Felső-háromszéki-medencével, nyugaton Alcsíkkal a Nyergestetői-hágó (878 m) köti össze. Úzvölgye vidékére a Fehérnyaki- (1015 m, Aklos felé) és a Borfeje-hágókon (1040 m, Lassúág felé) át vezető szekérúton lehet eljutni.
A Kászoni-medencét körülvevő hegykeret a kárpáti flis – homokkő, márga, agyag, agyagpala, konglomerátumok – krétakori mélytengeri üledékeiből épül fel. A Kászon-patak bal oldali (keleti) völgyeiben feltörő fehérkői, répáti, farkaspataki, borpataki, veresszéki borvízforrások közvetlenül a kárpáti homokkő rétegeiből fakadnak. Ezek hasznosítása ma messze elmarad a lehetőségeiktől. A Kászoni-medence dús vízhálózatának vizeit a Kászon-patak vezeti le a Katrosai-völgyszoroson a Háromszéki-medencébe, a Feketeügybe.
A Kászoni zárt medence helységei 700 m-es átlagos tengerszint feletti magasságon helyezkednek el. Kontinentális éghajlatát 6-7 °C-os évi átlagos hőmérséklet, valamint 600-700 mm csapadék – hegyekben akár 1000 mm is lehet – jellemzi. A tél hosszú és hideg, ködös napból kevés van; a napsütéses napok száma több, így időjárása is enyhébb, mint a Csíki-medencének. Az időjárás változásait a temetői növénytakaró fajai is „megérzik”. 2005 esős nyara a gyomnövények elszaporodását, erőteljes méreteit idézte elő. A podagrafű, erdei baraboly, mezei aszat, közönséges medvetalp, közönséges bojtorján és a magas zsombor tövei a kászonaltízi, a kászonújfalvi temetőben 1,25–1,50 m-es zöld mezőket varázsolt a sírokra, főleg a kászonaltízi hátsó temetőben – ezt 2006. július 15-én jegyeztem fel. A 2007. szeptember 23-ai kora őszi fagy, illetve reggel hóharmat „leperzselte” a kőrisfák és akácok újulásait, de a temetői virágok közül lefagyott a bőrlevél másodvirágzó virága, az úrfirózsa, a dália, a büdöske, az őszirózsa stb. is.
A Csíki-havasok részét képező Kászoni-medence növénytakaróját, növényzetét Csűrös István7 és Csűrös István, Csűrös Margit, illetve Pálfalvi Pál közleményei8 alapján foglaljuk össze. A Kászoni-medence gombaflóráját Csűrös Káptalan Margit adatolta.9
A Kászont keleten, északkeleten keretező hegylánc az erdélyi hölgymál, lucfenyves, fekete áfonyás típusához tartozik. A lucfenyő lehatolt a medencealji településekig. Kós Károly szerint10 Kászonimpér fenyőalji része volt az ősi szállástelep, de a többi kászoni temetőben is zöldell. András Ignác kászonújfalvi könyvében idézi,11 hogy 1873-ban „…a templom a temető közepében állott, körülvéve fenyőfákkal…” A 100 évvel később ültetett fenyőket a 2002 és 2007 közötti temetőrendezésekkor vágták ki az állandóan újrasarjadzó kőrisfákkal együtt. A fehérfenyő/jegenyefenyő és a veresfenyő/lucfenyő ágait (a „hajlát”) a sírok halottak napi díszítésére használták, illetve használják. Szeles időben sátorszerűen körbeszurkálják, így védik az égő gyertyákat. Hasonló gyakorlatot észleltem az alcsíki Fiság völgyében, Csíkszentmárton és Csíkszentgyörgy temetőiben is. A Kászonújfaluban fenyőtobozzal, Kászonban csenikával kirakott, betonfedelű halotti nyughely szélét keretező, 1 x 0,7 m-es kereszttel díszített sírhely egyike a ritkább kegyeleti díszítésmódnak. Özv. Koncz Antalné, Balázs Erzsébet elmondása szerint az első fenyőkoszorút Kászonban a kászonaltízi Mihály Lajos megyebíró/egyháztanácsos temetésén használták.
A medence nyugati hegykerete fenyőelegyes, bükktársulással borított, melyben gyakori a közönséges vagy bibircses nyír (Betula pendula) mint vágásnövényzeti elem. Az erdei madársóska (Oxalis acetosella) és a vörös tüdőfű (Pulmonaria rubra) lágyszárú növények, melyek fellelhetők a kászoni temetők gyepjében.
Délen a Katrosai-völgyszorost övező hegyekben a mészkerülő, bükkös fehér perjeszittyóval, több más lombhullató fajjal találkozunk. Itt a cserje a farkasboroszlán (Daphne mezereum), a lágyszárú növény a kétlevelű árnyékvirág (Maianthemum bifolium), melyek a dobolyi, illetve kászonaltízi temetőben virulnak.
A medence északnyugati, északi részén kiterjedt mogyorósok között, Lesőd, Gyertyános, Ken tartományában, és központi részén, a Kászon-patak forrásvidékén a kocsányos és kocsánytalan tölgy (Quercus robur, Quercus petraea) gyertyánfával (Carpinus betulus) képez társulást. András Ignác szerint „…1866-ban új temetőhely adatott Péterfi Antal által és sánccal, kővel s gyertyánfaültetéssel körülvetetett.”12 Kászonújfalu mai temetőjének nyugati, északnyugati sövényében a gyertyánfa, akácfa a gyakoribb, sőt gyertyánfa sírjelű sírhant is akad a temetőben – 2007. szeptember 22-én le is fotóztam. A nyírfa itt névadó elem, elég csak a Nyírkő-Ponkra (883 m) és a kászonfeltízi Nyírmezőre gondolnunk, ahol hóvirág ékesíti a tájat.
A Szetye-patak mentén patakparti égerligetek mézgás égerei („fekete éger”) zöldellnek, helyenként Teleki-virággal. A kászoni patakok mellékét füzesek kísérik. A fűzfajok (Salix spp.) barkavirágzatát, a „pimpót” szenteletlenül nem volt szabad bevinni a házba, „tetű lesz a házba, annyi, amennyi van rajta, és nem kelnek ki a csirkék”, tartják Kászonban – árulta el a kászonaltízi özv. Koncz Antalné, Balázs Erzsébet 2007. szeptember 22–23-án.
A csermelyciprus (Myricaria germanica) a Margit-patak mentén képez laza állományokat, növényföldrajzi jelentőségű növénytársulásokat a Kárpát-medencében. A Csíki-havasok gyepjei (Gyimes, Kászon) főként a kiirtott erdőségek helyén alakultak ki. A vékonytippan vagy szélfű (Agrostis tenuis), vörös csenkesz (Festuca rubra) gyepjeinek nagy része, különösen az alacsonyabb magassági szinteken (900–1000 m-ig) a hajdani kevert lombhullató, tölgyes–gyertyános–bükkös, valamint a bükkös–fenyves erdők helyét foglalta el. Később a talaj tápanyagainak (legeltetés miatti) lényeges csökkenése, az erdő felújulásának állandó akadályozása, valamint a talaj felső szintjeinek fokozatos kilúgozása (podzolosodás) révén egyidejűleg vörös csenkesz, szőrfű (Nardus stricta, Gyimesben szőrcse, Kászonban szőrke), majd tiszta szőrfű állományaiba mentek át. A színes havasi virágokkal tarkított havasi gyepek jellegzetes fajai a nagyfészkű pelyvahordó (Hypochoeris uniflora), a nárciszlevelű szellőrózsa (Anemone narcissiflora), a rózsaszínű pozdor (Scorzonera rosea), a nyelvlevelű cickafark (Achillea lingulata), a havasi zsellérke (Thesium alpinum), a hegyi árnika (Arnica montana), a négytagú varjúköröm (Phyteuma tetramerum) stb. Feltűnőek a kosborfajok – a Gyimesi-hágó környékén alig 5 km²-nyi területen 18 fajról van szó –, illetve a hegyi széna tápértékét adó pillangósvirágúak, főleg a lóherefajok (magyar lóhere – Trifolium pannonicum, bérci lóhere – T. alpestre, hegyi lóhere – T. montanum), a nyúlszapuka (Anthyllis vulneraria) stb. Itt említjük meg, hogy Csűrös István Kászonból 480, Pálfalvi Pál pedig13 a Gyimesi-hágó környékéről 501 virágos növényfajt jelez.
Ide kívánkozik néhány ritka és érdekes növényföldrajzi faj felemlítése a Kászoni-medence 10–15 km-es körzetéből. A hegyékesség (Trientalis europaea) mint boreális, jégkori flóraelem romániai előfordulása a Lassúág, illetve a Kicsi Romlásmező térségéből ismert; az erdei kakastaréj (Pedicularis sylvatica ssp. sylvatica) európai endémikus (bennszülött) fajt jómagam is gyűjtöttem Gyertyános havasi település mocsaras-lápos rétjein 2017. június 23-án. Az örökzöld ernyős körtike (Chimaphila umbellata) állományai a Bóbiska és Répát térségében jelentősek, a kaszálórétek, illetve havasi szőrfűgyepekben gyakori populációi találhatók a Bruckenthal-hangának (Bruckenthalia spiculifolia) a Gyimesi-hágó környéki Laposhavastól, Rugáton át a Kászonokig. Örömmel fedeztem fel, illetve örökítettem meg a pézsmaboglár (Adoxa moschatellina) előfordulását 2007. április 28-án a kászonaltízi temető cserefás-gyertyánfás ültetvényében.
A Kászoni-medence temetőinek flórájáról
A Kászoni-medence öt tanulmányozott temetőjének dísznövényflórájának funkcionális szerep szerinti megoszlásának összesítő adatait a fenti táblázatban tanulmányozhatjuk. A bővített fajlista összesen 264 fajt tartalmaz.
Kiemelt, bevezető adatként, mint régi kertvirágváltozatot, a kászoniak „legmagyarabb virágát” – Csíkmenaságon a gyöngyvirág az –, a tulipánt idézem Kolumbán Józsefné, Mihály Rozália szavainak segítségével: „az ősi tulipánt apró, alig 10 cm-es, mattos (fakózöld) színű, cikornyás-fakó piros-fehérjes színű, kicsi virágú, szálkás szirmú volt. A nemesebb fajták a 60–70-es években jelentek meg Kászonban”. Ezt a fajtát a dobolyi temetőben véltem „újra felfedezni” 2009. május 23-án. A tulipán ma sem mondható gyakorinak a kászoni temetőkben. Annál szebben virítanak a lapos, tulipános, faragott sírjeleken, Kászonaltíz, Doboly és Kászonjakabfalva temetőiben, valamint a kászoni gyalogkapuk fűrészelt csúcsdíszeiként.14 Érdemes megjegyezni, hogy Csíkmenaságon a gyöngyvirág a „legmagyarabb virág”.
A következő sorokban a kászoni temetők növényvilágának – 2002 és 2009 közötti, illetve napjainkig tartó – kutatási eredményeiből tárok az olvasók elé. Az első információk főleg a Csíktól és Gyimestől megkülönböztető adatcsokrokat is tartalmaznak.
Virágtalan növények a temetőkben
A temetők gombaflóráját először a kászonújfalvi temetőben jegyeztem. A 8–10 gombafajt a temető délkeleti sarkában, a cigánysírok szomszédságában 2 galambgomba (Russula spp.), 2 galóca (Amanita spp.), 1-1 csiperke (Psalliota sp.) és szekfűgomba (Marasmius sp.), valamint 2 tinóru (Boletus ssp.) faj képviselte 2007. szeptember 22-én, ottjártamkor. Így neveztem el a temetőt „gombás temetőnek”. A kászonimpéri temetőben is 10 példány Boletust jegyeztem 2019. október 27-én. A dobolyi temetőben 2007. szeptember 23-án bőven termett az ízletes rizike vagy fenyőalja (Lactarius deliciosus). A kászonaltízi temető talaján a narancssárga csészegomba (Peziza aurantiaca) „csészéit” fényképeztem le 2013. szeptember 27-én.
A mohákat sajátos módon használják fel a kászoni sírok díszítésében halottak napján. Ez is megkülönbözteti a csíki-gyimesi temetőktől – csak a barackosi temetőben észleltem egy-két alkalommal a mohák előbb említett sajátos felhasználását. A kászoni temetők mindegyikében változatos díszítési módokat (mohacsomót, keresztet, koszorút) használnak, továbbá kiegészítő színező, színesítő virágokat, cserjéket: télizöld meténget, halotti bogyót, rózsabogyót, bukszust, illetve krizantémágat – bogláros és margarétatípusban egyaránt.
Két különösen szép díszítésű sír leírását mellékeljük. A kászonjakabfalvi „oroszfogságos sír” négy sarkában örökzöld, kétoldalt kékliliom, míg középen, a 30 cm-es átmérőjű mohakoszorúban 10 cm-es halotti bogyókereszt, mohakeretén a kecskerágó piros, csillag alakú terméstokja a dísz. Kászonújfaluban, a 2002. november 2-ai kilátogatásom során a temetőkápolnával szemben 4-5 parafaléces kecskerágót is láttam. Ugyancsak aznap, a kászonújfalvi temetőben kettős mohakereszt, elágazásánál pedig égőpiros lizi (muskátli), illetve fehér bogláros krizantém élénkítette a sírhantok egyikét.
A temető zöldjét hangsúlyozzák a kászonimpéri temető nyugati–délnyugati kőfalán tenyésző páfrányok: az édesgyökerű páfrány (kőméz), a törékeny hólyagpáfrány – a karcfalvi és csíkszentgyörgyi vártemplomok falán is – és az erdei pajzsika. Mindezt 2002. november 2-án, valamint 2008. november 2-án is volt alkalmam lejegyezni.
Sajátos, egyedi kertivirág- és dísznövénynevek Kászonban
A Kászoni-medence viszonylagos elszigeteltségének és sajátos nyelvjárásának – különösen Kászonújfaluban – következménye is lehetnek a kerti virágok, dísznövények Csíktól, Gyimestől részben eltérő elnevezései, ezt az alábbi felsorolás is tükrözi. Rendszertani besorolás nélkül idézzük.
Fehér nárcisz (Narcissus poeticus) – cikmánt, az elnevezést özv. Veress Imréné, Jánosi Mária közölte velem 2001. április 20-án Kászonaltízen; szívvirág (Dicentra spectrabilis) – szívecske, Jézus szíve; tűzliliom (Lilium bulbiferum) – tüzesliliom vagy tüzestulipánt, amelyről azt mondta Kászonjakabfalván László Andrásné, Vízi Mária 2005. július 15-én, hogy „elvirágzás után ki kell ásni, hanem a hagymája elmegyen. Ha Rózsa napkor, szeptember 4-én beléteszi a földbe, májusban már nyilik”. A kászonújfalvi cigánytemetőben Kalányos Ibolya (1970–1993) sírját gyöngyvirág, kékliliom és bőrlevél (Bergenia crassifolia) díszíti, ezek között/körül egyenesen 30 tő virágzó tüzesliliom látható, ami különlegesen szép látványt nyújt. Alaprajzot készítettem róla 2003. szeptember 2-án.
Folytassuk a felsorolást: szarkaláb (Delphinium x cultorum) – kakasvirág; sarkantyúka (Tropaeolum majus) – kupás, sárga kupás; Boldogasszony tenyere (Tanacetum balsamita) – laposminta, amelyet Kászonújfaluban, 2003. szeptember 2-án két síron láttam, Kászonjakabfalván, 2005. július 15-én pedig egy síron – emellett Kászonaltízen és Kászonújfaluban imakönyvbe tették a virágot. Említsük még meg a százlevelű rózsát (Rosa x centifolia), avagy fátyolrózsát, amely ritkán látható temetőben, ugyanakkor Kászonjakabfalván, 2003. szeptember 2-án volt alkalmam jegyezni. Szirmait az úrnapi búcsún szórták, László Andrásné, Vízi Mária a következőképp mesélt róla 2005. július 15-én: „…szirmait vízbe tettük, 2-3 hét múlva illatja kelt […], s a leánykák locsolták magikot”, ezen kívül elmondása szerepelt a házipatika kellékei között, hasmenéskezelő és lázcsillapító szert készítettek belőle, rózsaecetet.15 A cserepes hónapos rózsa vagy bengáli rózsa (Rosa chinensis cv. semperflorens) egy egész évig virágzott csíkszentdomokosi otthonomban, Székely Anna (1943–2016) magyartanárnő ajándékaként. Fényképét 1990. augusztus elején készítettem a néprajzi táborban, Kászonfeltízen.
A fodormenta (Mentha spicata ssp. crispata) igazi „vénasszony büzlentyű”, Kászonban vénasszonynak nevezik. A kászonfeltízi özv. Nagy Lajosné, Gál Erzsébet tréfás szójátékát 2007. szeptember 22–23-án jegyeztem le: „Fodor jött, a kerten ment át s vitt magával fodormentát”. A gyakori csillagfürt gyertyás, borsóviola névre hallgat, tudtam meg özv. László Andrásné, Vízi Máriától 2005. július 14-én. „A gyertyavirágot nem jó keresztelőbe vinni, mert a gyermek nem lesz egészséges” – tartják hiedelemként Kászonban. Több színben (kék, rózsaszín, fehér) virít a közönséges harangláb (Aquilegia vulgaris) – csóka, kék csóka, csókvirág; a kardvirág (Gladiolus gandavensis) Kászonújfaluban kardviola. Igazi kászoni virág a lengyelke (árulta el nekem Kászonfeltízen Kolumbán Józsefné, Mihály Rozália), aztán ott van a nagy büdöske (Tagetes erecta) és a kis büdöske vagy közönséges bársonyvirág (Tagetes patula); a kaukázusi varjúvirág (Sedum spurium) (kászonaltízi, kászonjakabfalvai temetőben fellelhető); Csíkban pedig a gyakori/közönséges temetői gyepvirág. A kerti mályva (Althaea rosea) bérmarózsa névre hallgat Kászonban.
„Szent növények” a temetőkben
Bár a kászoniak a nagy vallásos ünnepeken – búcsúk, karácsony, húsvét, pünkösd, halottak napja – tömegesen hazatérnek, „megülik az ünnepeket”, az országjárás, elvándorlás, „a folyamatos ingázás, a városi kultúra masszív jelenléte nem kedvezett a tradicionális hiedelem fennmaradásának, ami kifejezetten szegényes”,16 a vallásosság pedig visszafogott, polgáriasult. Ez a szakralitás alacsony voltához vezetett, ami az ún. „szent növények” megnevezését, valamint Isten, Mária (Boldogasszony) és a szentek kultuszával kapcsolatos legendárium, mondák, mondatöredékek és hiedelmek léte szempontjából Csíkhoz, de főleg Gyimeshez viszonyítva is szegényesnek mondható. Több adatközlőm is azzal utasított el engem, amikor érdeklődni kezdtem, hogy „kérdezze a gyimesieket, azok tudják!”
Az alábbi adatok részben cáfolják – legalábbis a növénynevek szintjén – a terepi valóságot. Lássunk hát ízelítőt a gyűjtött anyagból. Szívvirág, szívecske (Dicentra spectrabilis) – Jézus szíve (beszél a virág alakja); Boldogasszony tenyere (Tanacetum balsamita), egy gyógynövény, amelyet sebtapaszként, illetve teafőzetként a máj és epe betegségei ellen használtak. Utóbbi növényt Gyergyóditróban és Gyergyóremetén Szentanna, Szentannalapi néven kedvelik. Egybibés galagonya (Crataegus monogyna) – Isten gyümölcse, egy gyógynövény, amely a szívpanaszok ellen hatásos, amelyet csak a dobolyi temető száraz oldalában jegyeztem – egy gyógyhatását ismerő kászoni atyafi egyenesen Galacra vitte kiásott töveit. Húsos viaszvirág, porcelánvirág (Hoya carnosa) – mirtusz, avagy Mária-koszorú. Kolumbán Józsefné, Mihály Rozália szerint „időváltozásra csepeg a virágja”. Aztán ott van a cserlevelű gyöngyvessző (Spiraea chamaedryfolia. Virágzása idején hófehérbe öltözteti a kászonjakabfalvai és dobolyi temetőket. A fehér liliom vagy Madonna-liliom (Lilium candidum), másképpen Szent Antal-páca, Szent József-liliom egy kedvelt kerti virág, gyógynövény, melynek lepelleveleit szeszbe áztatva sebekre teszik. Fehér, illatozó virágait örömmel fedeztem fel a Tari-hegy alatti keresztfán 2005 nyarán, itt a felirat a következő: D.A.J.K. Szent/Antalt/köszönte/ni hivek/jöjjetek/Segítsé/get s párt/fogást/tőle kér-/jetek! 1935/1990.
A fehér pimpóra (Potentilla alba), avagy Jézus tenyerére a kászonújfalvi temető gyepjében 2007. április 27-én leltem rá. „…öt lapija van, imakönyvben tartsa, […] Somlyón, a hegyen mikor mentek kifelé, lehetett kapni, 6-7 éve, 2000 körül mondta/mutatta az asszonyoknak Bene Imréné, Bándi Rózsa […] Ne, ez a Jézus tenere!” – árulta el özv. Nagy Lajosné, Gál Erzsébet 2007. szeptember 22/23-án. A Jézus tenyere igazi szent növény, ott fakadt a Golgotán, mikor Jézus a keresztfával elesett, s ujjai a földet érintették – a gyimesbükki római katolikus plébánia 2015-ös naptárán is látható. Említsük meg a holdviolát (Lunaria annua), avagy Jézus pénzét.
Szent László lovagkirály emlékét idézik a kászonimpéri kápolna 2002-ben feltárt, restaurált faliképei és a kászonfeltízi Szent Katalin-kápolna közelében virító Szent László-tárnics (Gentiana cruciata) kéklő virágzatai is –2007. szeptember 23-án jegyeztem le. Futó, csüngő muskátli (Pelargonium peltatum), avagy Mária tenyere, amely egy csüngőszárú, ún. ampolna növény – özv. Koncz Antalné, Balázs Erzsébet szerint „a Mária tenyerét nem lehetett ott tartani, ahol fiatal leány volt, mert azt tartották, hogy a leány nem megy férjhez”. A Jézus-citrus (Tanacetum vulgare „crispum”) szép, sárgálló töveit a kászonújfalvi temetőkápolna előtti sírhelyek egyikén fényképeztem, három tövet találtam belőle 2007. szeptember 22-én, a dobolyi temetőben pedig négy síron is találtam a növényből 2009. április 28-án.
Felcsíkon gyakori faj a Jézuslétra, a Fiság völgyében rucka, ruckafű a neve. Fodros, illatos levelét „vénasszony büzlentyűként” becsülték Kászonban is, imakönyvben őrizték. A karácsonyi kaktuszról (Zygocactus truncatus), vagy karácsonykáról azt tartották, hogy „Ha húsvétra talált kinyílni, esős nyár lesz!” – tudtam meg Kolumbán Józsefné, Mihály Rozáliától 2023. szeptember 4-én. A kászoni gyümölcsfélék, -fák körében ismeretes a Boldogasszony-alma, méghozzá Felcsíkon a csíkszenttamási temetőben, a Szentmihály-körte vagy -vackor pedig Alcsíkon, Kotormányban.
A növénytakaró aspektusát és összetételét vizsgálva újabb adatokat mutatunk be a fásszárú (fák, cserjék) és lágyszárú temetői fajokról, különösen azokról, amelyek a kászoni temetők képét meghatározzák (erdő: ültetett; orgona- és szilvabozótok), vagy különleges előfordulásúak, szerepűek: vadvirág a síron, vadvirág a temető gyepjében, újabban terjedő kerti virágok, jövevényfajok stb.
A temetők fás növényei a medence növénytakarójából származnak. Itt csak a kászonaltízi temető spontán és ültetett fajait soroljuk fel, ezek közül több található a temető sövényében, úgymint: lucfenyő, kocsányos- és kocsánytalan tölgy, gyertyánfa, nyírfa – ezekről már előzőleg értekeztünk –, továbbá kőrisfa, hegyi juhar, hegyi szil, kislevelű hárs, rezgőnyárfa, zelnicemeggy/májusfa, vadcseresznye, madárberkenye, vörösfenyő stb. – 2003. szeptember 4-ei terepi jegyzék. Esetenként kiegészül e lajstrom az erdei fenyővel Kászonimpéren és Dobolyon, valamint az akáccal, amely Kászonjakabfalván a kiirtott bozót helyén erőteljesen szaporodik; Kászonújfaluban pedig a bejárattól balra hársfa-, gyertyánfa-, orgonabozótban, tövükön örökzöld mezővel csodálható meg.
A temetők gyümölcsös jellegéről
A kászoni temetők területén és a körítő sövényben az orgona/boroszlán és a kászoniak „címernövénye”, a szilvafa képez bozótosokat. Az orgona több más fa- és cserjefajjal a kászonaltízi temetőben kiterjedt bozótost, a „Boroszlányost” képezi, közötte kétlevelű szívvirággal. Állandó irtásáról 1978–1980-tól tudunk – akkor „kihúzatták a boroszlányokat”, majd 2022-ben teljesen kiirtották, jelentős szabad területet nyerve.
Dobolyban 2007–2008-ban a templom körüli fákat (hársfa, kőrisfa, hegyi juhar, három tölgyfa) vágták ki. A dobolyi temető felső, északkeleti részén kiterjedt orgona- és szilvafabozót foglal területet, virágzó örökzöld, kékliliomtövekkel, belső szélén halotti a bogyó bokraival. Kászonban itt díszlik az éppen virágzó és illatozó perzsa orgona (Syringa persica), amely keskeny, szív alakú leveleiről és egyszerű virágzatáról ismerhető fel – 2009. május 23-ból származó jegyzet. A dobolyi orgona- és szilvafabozótban több más gyümölcsfa mellett diófa is terem – diófát csak a csíkbánkfalvi temetőben jegyeztem, 2001-ben kivágták. Kászonjakabfalván 2002 és 2009 között több rendben az állandóan sarjadzó kőrissel – 85%-a fás vegetációból – és a templom délnyugati részén terjeszkedő akáccal vívnak harcot. Kászonjakabfalván a cserjés veresgyűrű somot (Cornus sanguinea) a hátsó, boroszlános bozótban azonosítottam.
A kászoni temetők gyümölcsös jellegét a fekete leányka szilvafája adja, amely szinte minden temetőben – Kászonújfaluban kevésbé – kisebb-nagyobb állományban fenntartott jövedelemforrás az egyházfiak számára. A kászonjakabfalvai temetőben „a szélekre-sövényekbe s a kereszt mellé es leánkaszilvát ültettek […], s a pap se bánta […], s terjeszkedett az magától es”, mondta özv. László Andrásné, Vízi Mária adatközlőm 2005. július 15-én. A kereszt mellé ültetett keresztfákról 2023. december 8-án készítettem fényképet. A kászonaltízi temető délkeleti részén, „Becze Terikén hátul”, a hátsó temetőben néhány szőlőszilva/fehér leánykaszilva/hólyagszemű szilva is terem.
Cserjefajok a temetőkben
Még két-három gyakoribb vagy jellemző előfordulású taxonról szólunk. A hóbogyót (Symphoricarpus albus) Kászonban halotti bogyónak vagy halálbogyónak nevezik. Észak-Amerikából származó, Európában az 1880-as évektől meghonosodott cserje. Csík, Gyimes és Kászon temetőiben a „bogyós sírdíszítés” leggyakrabban hasznosított halottak napi cserjéje. Egyébként a bogyós díszítés mesterei a gyimesi csángók. Kászonban fehér bogyóit a sírra szórják a vadrózsa piros terméseivel – cigánysírokon is gyakran látható Kászonaltízen vagy Kászonjakabfalván –, bogyós ágait a sírhant földjébe szurkáljak. Több más növénnyel társítják, színezik: mohával, fenyőhajlával, körömvirággal, kecskerágó piros terméstokjával stb. Egy-, két soros keresztet (10 x 10 cm-től 40 x 80 cm-ig), „talpas” (Kászonaltízen) vagy a végéin „bogos” (Kászonjakabfalván) keresztet formáznak bogyóiból. Ritkán „rózsát” is raktak – Kászonaltízen jegyeztem fel egy ilyen esetet 2007. július 22–23-án. Bokor formájában a kászonimpéri temetőben Veress Antal (1843–1903) esperes-plébános vaskeretes nyughelyét, valamint a kászonújfalvi temetőkápolnával szembeni sírokat díszíti. Az illatos levelű „vénasszony büzlentyű” citrus istenfa (Artemisia abrotanum) csak Kászonújfalu temetőjében zöldell néhány síron – 2002. november 2-án 8–10 tövet jegyeztem fel. Ma lassan kiveszőfélbe kerül, 2023. augusztus 15-én már csupán két síron találtam. Özv. Koszti Jánosné, Tulit Mária így emlékezett vissza fiatalkorára 2005. július 14-én: „…citrus és pántikafű világ volt […] pántikafű minden síron volt”. Jelenleg a citrus legszebb állományai a gyimesi-barackosi temetőben vannak – 2015-ben 11 síron volt látható. A halottkultusz eme ősi tanúját fontos volna jobban védenünk temetőinkben.
Kászonban a dobolyi temetőben Tulit Elena (1903–1939) és korai rokonsága vaskertes sírhelyén több kora tavaszi kerti virág társaságában a vadboroszlán és farkasboroszlán töveiről készítettem alaprajzot 2007. április 28-án. Csíkszentdomokos, Csíkcsomortán, Gyimesfelsőlok, Kostelek temetőiben jegyeztem jelenlétét. Kászonimpéren őszi, másodvirágzó töveit láttam 2019. október 27-én.
A kászoni vallásos élet megnyilvánulásait részleteiben nem tanulmányoztam, csak az úrnapi búcsún a papi labarium előtt szórt fajok, a fecskevirág, labdarózsa, jázmin, a fátyolrózsa és a bazsarózsa stb. használatát idézem. Késő ősszel a halottak napja krizantémözönnel köszönt a temetőkre. A sírokat ellepik a városi cserepes krizantémok. Fajtáit, fajtaváltozatait hosszú volna idézni. A kászoni temetőkre jellemző parasztkrizantémok, az őszibánat lila, rózsaszín fajai (Aster novae-angliae, A. novii-belgii), a kisvirágú vagy aprófészkű Aster lanceolatus, illetve a törpe és magas, bokros (Aster dumosus) őszirózsafajok a helyi lakosság megbecsült kincsei. A krizantémról álljanak itt az özv. Koncz Antalné, Balázs Erzsébet által mondottak: „Egyedüli jellegzetes halottak napi temetői virág a krizantém. Ezt a virágot nem szabadott senkinek se névnapjára, se születésnapjára adni […], csak a temetőbe vitték halottak napján”.
A temetői díszfák közül a tuja- vagy életfafélék közül az óriás, oszlopos tuja (Thuja gigantea) megtalálható a dobolyi temetőkápolna déli oldalánál 2 példányban, a kászonjakabfalvai templom nyugati, lépcsős bejáratát pedig 10 nyugati tuja (Thuja occidentalis) szegélyezi – 2023. december 8-ai jegyzés. Kászonban kedvelt „bokor” az illatos jezsámen vagy hamisjázmin – a dobolyi temetőben, a sírkő mellett komlóval volt látható 2007. szeptember 23-án; a kászonjakabfalvi temetőben pedig két évvel korábban –, valamint a labdarózsa. A temetőn kívül Kászonújfaluban három út menti portán összesen 13 ecetfa (Rhus typhina) látható, ez a terjedőfélben lévő díszfa a flóra egyik értékes fajának számít.
Új fajok a temetőkben
Az utóbbi 20–25 évben jelentősen felfrissült a kászoni temetők kertivirág- és dísznövényválasztéka. Néhány új, terjedőfélben lévő kerti virág színezi a temetők flórájának palettáját. Csak felsorolásszerűen említenék meg néhány fajt: a füzértekercs (Physostegia virginiana), avagy Mária-virág, amely 2005 és 2007 között 1–3 síron, 2007. szeptember 22-én pedig 7 síron virított Kászonújfaluban. Az örökzöld orbáncfű (Hypericum calycinum) 8–10 síron nagy, sárga virágaival hódított 2005. július 15-én a kászonaltízi temetőben. A tengerparti aggófű vagy hamvaska (Senecio maritima) 8–10 sírt (2013) és 6–8 sírt (2022) díszített a kászonaltízi temetőben. A tarka kutyatej (Agaloma marginata) 15 sírhant dísze volt Kászonújfalu temetőjében – 2023. augusztus 15-ei jegyzés. Valószínű, hogy jelenleg terjedőfélben vannak: a vörös ápolka (Monarda didyma), avagy csihánvirág Kászonaltízen 8 síron virágzott – 2005. július 15-ei jegyzés. Gyimesfelsőlokon 1994. július 20-án észleltem először, Moldvából származott – Frumószán „nyári buszujok” a neve. A csodatölcsér (Mirabilis jalapa) és a sárkányfű (Crocosmia sp.) is új növény. A zsidócseresznyét (Physalis sp.) a sírok díszítésére használják. A muskotályzsályát (Salvia sclarea) csak alkalmi virágnak tartom, 2013 és 2019, valamint 2021 és 2022 között a kászonaltízi temető egy-egy sírján volt jelen. Hasonlóan minősíthető a ricinus (Ricinus communis) is, melyet 2003. szeptember 3-án jegyeztem a kászonjakabfalvi temetőben.
Vadvirágok a síron
A raponc harangvirág (Campanula rapunculoides), a fehér mécsvirág (Melandrium album), a gyújtoványfű (Linaria vulgaris), a mezei gólyaorr (Geranium pretense) és a margaréta (Chrysanthemum leucanthemum) a sírokon leggyakrabban megtelepedő vadvirágfajok.
További érdekes és különleges felhasználású sírokra települt, telepített fajok közé tartozik a hosszúlevelű varfű (Knautia longifolia), amelyet a kászonimpéri temetőben jegyeztem fel 2002. november 2-án, kései virágzás során. A mérgező bolondító beléndek (Hyosciamus niger) a lila hölgyestike között „ékeskedett” Kászonjakabfalván 2009. május 23-án. A hölgyestike (Hesperis matronalis) fehérvirágú alfaját, a Subsp. niveát csak a dobolyi temetőben fotóztam a patak árkában, napsütéses helyen, az erdei mályva (Malva silvestris) hét síron nyílott a kászonaltízi temetőben 2009. május 23-án.
A bábakalács (Carlina acaulis) sírra szúrt száraz virágai Kalányos Béla (1965–1997) sírját díszítették a kászonújfalvi temető cigánysírjainak egyikén – 2003. szeptember 2-án alaprajzot készítettem róla. Érdekes, tanulságos növényföldrajzi eset a vidék két májvirágfajának „találkozása” a kászonjakabfalvi temető szomszédos – és rokon család – halottjának sírjain. A harmadkori reliktum és a Kárpátok romániai részének bennszülött faja az erdélyi májvirág (Hepatica transsilvanica) Péterfy András (1887–1956) és Füstös Éva (1888–1967) sírján, míg a boreális-cirkumpoláris elem, a nemes májvirág (Hepatica nobilis) Péterffy Dénes (1923–2014) és Bodó Anna (Nusika) (1928–1992) sírján honosodott meg az emlékezés vadvirágaiként – 2005. július 15-én jegyeztem le. „Véletlen” vagy tudatos telepítés eredménye az agárkosbor (Orchis morio) síron virágzó, nyíló töve a kászonújfalvi temető jobb oldali táblájában, a gyertyánfás bozót közelében… 2009. május 27-én jegyeztem le, a Hosta plantaginea tövén „elbújt” növényt lefényképeztem. Hosszú idő után már nem leltem fel.
Vadvirágok a temető gyepjében
A temetők, a templomok és temetőkápolnák udvarai, gyepjei mint többszörösen megimádkozott, felszentelt területek több spontán faj élő- és termőhelyei. Többről már szó esett (Adoxa, Lysimachia, Maianthemum, Potentilla alba, Malva sylvestris) az előző sorokban. A kászoni temetők gyepjében azonosított feltűnőbb fajok közül álljanak itt az alábbiak: fecsketárnics (Gentiana asclepiadea – Kászonaltíz), szívlevelű nadálytő (Symphytum cordatum, Kászonaltíz, a templom kőfalának tövében), fürtös salamonpecsét (Polygonatum multiflorum) és gumós nadálytő (Symphytum tuberosum, a dobolyi temetőben, 2009. május 23-án jegyeztem le), őszi kikerics (Colchicum autumnale), fehérvirágú, F. albiflorum Opiz. (Kászonaltíz és Kászonjakabfalva temetőiben is fellelhető; Kászonújfaluban a Tari-hegyen is lejegyeztem 2013. szeptember 27-én). A tavaszi kankalin és a piros tüdőfű mindegyik temetőben gyakori tavaszi virág; a pajzsos boglárka (Ranunculus cassubicus, Kászonaltíz) és sokvirágú boglárka (Ranunculus polyanthemos, Kászonimpér, Doboly) ligetes, sárga mezőket képez a temetőkben. Az imola/búzavirág fajok közül a vastövű imola (Centaurea scabiosa subsp. scabiosa, Kászonújfaluban szép tövei díszlenek a régi fenyőfasor alsó végénél), és az osztrák imola (Centaurea phrygia subsp. phrygia, Kászonaltízen a cigánysírok közelében, 2022. október 25-én jegyeztem le).
Özönnövények, „jövevénynövények”
A Kászoni-medence elszigeteltségének van egy pozitívuma, ugyanis az özönnövények vagy „jövevénynövények” közül csak néhány faj van jelen, és ezek kis egyedszámban a temetők flórájában is megtalálhatók. Példaképp a következőket idézzük: az egynyári küllőrojt, seprence (Stenactis annua) vadvirágként (gyom) a kászonjakabfalai temetőben, síron (2005. július 15-én jegyeztem le); a japán keserűfű (Fallopia japonica) mindegyik temetőben megtalálható nagy populációban Kászonimpéren kívül – állandóan irtják, mégis mindig kiújul. A bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) csak Kászonaltízen található meg a temetőben. Népi neve: „nyári oleander”, „piroska” – tudtam meg özv. Nagy Lajosné, Gál Erzsébettől 2007. szeptember 23-án. Az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) is jelen van a flórában, két kisebb populációját 2017-ban és 2023-ban észleltem Kászonaltíz és Kászonimpér között az aszfaltút jobb oldalán. Valószínű, hogy az útjavítás/aszfaltozás építőanyagával került oda, magok révén.
A kászoni temetők védelméről
A temetők, templomkertek (cintormok) mint szakrális terek nemcsak az emberek emlékezetét őrzik, hanem sajátos természeti és kultúrtörténeti értékek hordozói is. Ezért fontos a kászoni egyházközségek/helységek lakóinak temetőik természeti és kultúrtörténeti értékeinek ismertetése, szakrális közegének védelme.
A temetőkre úgy is tekinthetünk, mint természetvédelmi területekre, melyek védelmében kászoni viszonylatban a következőket tehetjük:
-
A természetes növénytakaró elemeinek fenntartása, szabályozása, a temető tranzitív jellegének követése, ugyanis a temetőben őrződnek meg a helyi flóra ősi alapfajai, ritkaságai vagy jelennek meg az újabb kerti virág- és dísznövényfajok.
-
A bozótosodás korlátozása, különösen az orgona/boroszlán (Kászonaltíz, Kászonjakabfalva, Doboly), az akác és a kőris (Kászonjakabfalva) esete.
-
Az időjárásfüggő gyomok állandó irtása, a sírhantok hagyományos növényegyütteseinek/fajválasztékának védelme; az agresszív, nehezen irtható jövevényfajok (pl: Fallopia japonica) terjedésének korlátozása.
-
Az eltűnőfélben lévő fajok fenntartásának/szaporításának és újrafelfedezésének gyakorlása [hónapos rózsa, avagy Lychnis fajok: Égőszerelem (L. chalcedonica), Bársonyos kakukkszekfű (L. coronaria), papucsvirág (Aconitum sp.), laposminta, vénasszony, szívvirág, citrus, Jézus-citrus, kékliliom stb.]. Érdekes jellegzetesség, hogy a papucsvirág (Aconitum sp.) az egész kutatott területen, főleg az ortodox temetőkben (Bálványos, cikolyai ortodox temető; Lóvész, Rakottyás, Kostelek temetői) gyakrabban fenntartott, kedvelt növény.
-
A „szent növények” mint szakrális értékek kultuszának fenntartása, termesztése.
-
A halottkultusz növényei (halálbogyó/halottibogyó, citrus, őshonos krizantémfajták – parasztkrizantém, Aster-fajták) mint szakrális felhasználású fajok megőrzése, termesztése temetőinkben.
-
Hálás, hasznos elfoglaltság/feladat lehet a továbbiakban is a kászoni helységek minél teljesebb kertivirág- és dísznövényflórájának teljes felmérése, kutatása – említsük meg a génökológiai felmérés lehetőségét is.
Néprajzi, kultúrtörténeti értékek védelme
-
A kászoni temetők cserefából és kőből készített sírjeleinek védelme in situ (helyben). Ezért kizárandó minden olyan – akár jószándékú – rendezési cselekedet, amely ezek felszámolását, eltüntetését okozza.
-
A sajátos, magas fejfák megőrzése, gyarapítása (jó példa Kászonaltíz), a temetők néprajzi jellegzetességeinek ápolása, gyarapítása.
-
A kikorhadt/kidőlt, lapos, színes/festett tulipános faragású sírjelek (Kászonaltíz, Doboly, Kászonjakabfalva) újraállítása, megőrzése, és a „glóriás”, „rakott Jézus” feliratos sírjelek felújítása, rendszeres újrafestése mindig aktuális tennivaló. Ezek a kászoni temetők megkülönböztető tárgyi emlékei.
-
A dobolyi temető sírjelei és növényvilága, „toposzai” jól elkülöníthető részei, részletei miatt ezelőtt húsz évvel akár néprajzi védett területi státuszt érdemeltek volna. Minimális helyreállítási munkálatok után talán ma is aktuális tennivaló lehetne. A temetőkhöz, temetőkápolnákhoz, cintoromokhoz vezető dobolyi, kászonjakabfalvi, kászonújfalvi ösvények, Kászonaltíz kerülő, gömbkövezett útja, szélén a „glóriás Jézus/Krisztus” fejfáival (András Ignác szerint a Golgotát idézi), Kászonaltíz, Kászonjakabfalva hangulatos közösségi pihenő-, találkozó-, emlékezőhelyei, Kászonaltíz, Doboly fás ligetei, környezetének csendje a mindenkori kászoni halandót e szakrális helyek értékelésére, megbecsülésére intik. Használjuk hát Isten dicsőségére nyugtató, vigasztaló, jótékony hatását.
-
Értékes eszmei, nyelvészeti hagyatékként a kászoni kerti virágok, dísznövények megkülönböztető elnevezései (a „szent növények” is) szintén megőrzésre, hagyatékozásra érdemes források. Adjuk át e gyöngyszemeket utódainknak.
-
Hagyományőrző néprajzi kistérségként az eredeti, ősi, néprajzi, népművészeti, profán és szakrális értékeinek fenntartása, hagyományainak művelése a kászoni mindenkori nemzedékek nemes feladata.
-
András Ignác iskolaigazgató helységmonográfiáiból és Sztojka Tamás, a kászoniak hű orvosának tartalmas írásaiból17 a kászoni települések egyháztörténete, történeti személyiségeinek, értelmiségeinek, iparosainak és egyszerű polgárainak, lakosainak helységgyarapító munkája, nemzetiségeinek élete (származása, közös sorsa), az idegenföldi elvándorlás szomorú következményei, egészségügyi viszonyai (népbetegségek, járványok), a román- és cigány/roma lakossággal való együttélés gazdag adattára bontakozik ki.
Olvassuk ezeket az írásokat, megemlékezéseket, mert elődeink helytálló példájára, munkásságára, szűkebb szülőföldünk szeretetére és alkotó jövőjére erőt adó gyógyír és biztatás.
Egyéb felhasznált irodalom:
Christopher Grey-Wilson – Victoria Goamen: Kerti virágok. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1990.
Jávorka Sándor – Csapody Vera: Kerti virágaink. Közép-európai dísznövények színes atlasza. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1962.
Priszter Szaniszló: Növényneveink. A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1998.
Ion Sârbu – Nicolae Ștefan – Adrian Oprea: Plante vasculare din România. Determinator ilustrat de teren. Editura Victor B. Victor, București, 2013.
Adatközlők:
özv. Nagy Lajosné, Gál Erzsébet (1910), Kászonfeltíz
özv. Márton Józsefné, Gál Mária (1914), Kászonfeltíz
Kolumbán Józsefné, Mihály Rózália (1937), Kászonfeltíz
özv. Koncz Antalné, Balázs Erzsébet (1927), Kászonaltíz
özv. Bene Imréné, Bándi Róza (1929), Kászonaltíz
Váncsa János „Dobolyi” (1929), Doboly
özv. Veress Imréné, Jánosi Mária (1922), Kászonjakabfalva, 1952-től Csíkszentsimonban
László Andrásné, Vízi Mária (1934), Kászonjakabfalva
özv. Koszti Jánosné, Tulit Mária (1931), Kászonújfalu
özv. László Antalné, Fülöp Francis (1916), Kászonújfalu
Tima Antalné, Szász Erzsébet (1945), Kászonújfalu
Jegyzetek
1 Szabó T. Attila: Növényi házkörnyezet-kutatás (aedobotanika) és „in situ” génmegőrzés. Előtanulmány az etnobotanika és a népi építészet kérdésköréhez. In: Cseri M. (szerk.): Nyugat-Dunántúl népi építészete. A Velemben, 1995. május 29–31-én megrendezett konferencia anyaga. Szentendre–Szombathely, 1999. 509–536.
2 Kós Károly: Népi építkezés Kászonban. In: Erdély népi építészete. Kelenföld Kiadó, Szekszárd, 1989. 201–202. o.
3 Kristó Tibor: Csíki néprajzi gyűjtések. Különös tekintettel a kismesterségekre. Csíkszereda, 1995. és András Ignác: A halálkapu mögött. Verbum kiadó, Kolozsvár, 2009.
4 Kristó Tibor: i. m., 56. o.
5 Uo. 46–48. o.
6 Kristó Tibor: Csíki néprajzi gyűjtések. Különös tekintettel a kismesterségekre. Csíkszereda, 1995, 25–27.
7 Ștefan Csűrös: Geobotanische Forschungen in Casin (Kászon) Becken (Ostkarpaten). In: Acta Botanica Academiae Scientiarum Hungaricae, Tomus 19 (1–4), 1973, 55–71. o.
8 Csűrös István – Csűrös Margit – Pálfalvi Pál: A Csíki-havasok néhány növénytársulásának ökológiai jellemzése. In: Acta Hargitensia, Csíkszereda, 1980. 417–432.
9 Csűrös-Káptalan Margit: Adatok a Kászoni medence gombaflórája ismeretéhez. In: Studia Univ. Babeș și Bolyai Biologia, Cluj, 3, II., Fasc. 2, 41–45, 1958.
10 Kós Károly: Népi építkezés Kászonban. In: Erdély népi építészete. Kelenföld Kiadó, Szekszárd, 1989. 201–202. o.
11 András Ignác: Kápolna a falu felett. Verbum kiadó, 2009, 33–34 o.
12 Uo. 24. o.
13 Pálfalvi Pál: A Gyimesi-hágó környékének flóralistája I. rész, VII (2011). 401–426. o., II. rész, VIII (2012). 375–396. o. Csíki Székely Múzeum Évkönyve, Csíkszereda, 2011–2012.
14 Vámszer Géza: Életforma és anyagi műveltség. Néprajzi dolgozatok, gyűjtések, adatok (1930–1975). Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1977. 121. o.
15 András Ignác: Kászonszék népi gyógyászata. Verbum kiadó, Kolozsvár, 2011.
16 Magyar Zoltán (2008): Kászoni népmondák. In: Acta Siculica, Sepsiszentgyörgy, 2008. 614–615. o.
17 Sztojka Tamás: Fejfák, sírkövek emlékezete. In: Korunk Évkönyv. Kolozsvár–Napoca, 1982. 289–299. o.