Az 1956-os forradalmat követő megtorlás elől sokan menekültek Nyugat-Európa országaiba. A magyar társadalom gondolkodó és cselekvő értelmiségi rétegének jeles személyiségei menedéket találtak nemcsak a puszta lét fenntartására, de szellemiségük megőrzésére is. Ott sem éltek egymástól elszigetelten, hanem keresték és meg is találták a kapcsolat lehetőségét.
Hosszú előkészítő munka, több találkozás és közös táborozás után született meg az elhatározás egy átfogó magyar szervezet megalakítására, amely az emigrációba kényszerült protestáns értelmiséget gyűjtené egy szervezetbe. 1969-ben alakult meg, és 1972-ben Svájcban jegyezték be az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (EPMSZ) nevű egyesületet, melynek székhelye Bázel.
Az EPMSZ az első években a Svájci Protestáns Egyházak Szövetségének támogatását élvezte, működésében azonban kezdettől fogva mind egyházi szervezetektől, mind politikai pártoktól vagy más csoportosulástól független.
Az egyesület legfőbb célja: Európa különböző országaiban élő magyar vagy magyar származású értelmiségiek között tudományos, művészeti és vallási kapcsolatok létesítése és fenntartása; egyetemes emberi és kivált a magyarságot érintő kérdések tanulmányozása, különös tekintettel a protestantizmus spirituális értékeire és az ökumenikus gondolat fejlesztésére; a szabad véleménycsere előmozdítása nyitott, toleráns keresztény szellemben; a magyar kultúra, a magyarság szellemi kincseinek ápolása. Azt a küldetését, melyet az alapító okirat szerint „az egyetemes emberi és kivált a magyarságot, a magyar protestantizmust és az ökumenikus mozgalmat érintő kérdések” nyitott, toleráns, de mindenkor keresztyén elkötelezettség alapján történő tanulmányozása jelent, ma még nehezen felbecsülhető szolgálatként végezték az alapítók, majd a tanítványok nemzedékei az elmúlt közel ötven esztendőben.
Hogyan működik az egyesület? Évente április vagy május havában váltakozó helyen Akadémiai Napokat rendez. A konferencia témáját neves szakemberek előadásai, viták és kerekasztal-beszélgetések dolgozzák fel. Marad idő és alkalom barátságok kötésére és elmélyítésére is. A hét rendezvényeit ökumenikus istentisztelet, áhítatok, kulturális műsorok, irodalmi estek, filmbemutatók és hangverseny egészítik ki. Katolikus és evangéliumi testvérszervezetekkel együtt időközönként ökumenikus konferenciákat is rendez. Alkalmilag hétvégi találkozóra, előadóestre vagy a budapesti Protestáns Fórummal közös rendezvényre is sor kerül.
1977 óta rendszeresen ad ki könyveket, mégpedig olyan szerzőktől, akiknek nevét és munkáit az anyaországban nem lehetett emlegetni. A kiadói tevékenység és a könyvterjesztés előmozdítása céljából a nagy múltú Erdélyi Szépmíves Céh példájára létrehozták az EPMSZ Könyvbarátok Körét. Áldozatos munkájuk folytán ma már szinte felbecsülhetetlen értéket hagytak az utókorra igényes válogatásuk és szép kivitelezésű könyveik által.
A szervezet bátorságára és szolidaritást vállaló merészségére vall, hogy még a kommunizmus idején meghívtak rangos erdélyi személyiségeket: Kányádi Sándort, Sütő Andrást, Toró Tibort és másokat.
A ’89-es változást követően az egyesület tagokat toborzott a volt kommunista országokból is a Kárpát-medence területén. Erdélyi és magyarországi értelmiségiek kapcsolódtak be az évenkénti konferenciák és Akadémiai Napok munkáiba. A egyesület meghívása és a konferenciákon való részvétel kiváló lehetőséget nyújtott arra, hogy sok, szerény körülmények között élő lelkipásztor ellátogasson egy-egy nyugati országba. Ma is hálásan emlékszünk vissza az egyesület nagylelkűségére, melyért nagyon sok erdélyi értelmiségi igen hálás.
1996 februárjában Budapesten létrejött az EPMSZ magyarországi testvérszervezete, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Egyesület, amelyet a Fővárosi Bíróság nyilvántartásba vett. 1998-ban megalakult az EPMSZ Erdélyi Köre. Első elnöke Tonk István mérnök, a kolozsvári Misztótfalusi Kiss Miklós nyomda igazgatója volt, akit munkájában segítette az öttagú elnökség többi tagja: Demeter József szászrégeni református lelkész, Kántor Lajos kolozsvári irodalomtörténész, Varga Gábor mérnök-irodalmár és Veres-Kovács Attila nagyvárad–olaszi református lelkész. Az Erdélyi Kör célja elsősorban a szellemi és földrajzi hazában szétszórtan élő protestáns értelmiség közös konferenciáztatása, illetve honunk eddig be nem járt tájegységeinek megismerése. Az elmúlt tizenhat évben bejártuk Erdélyt széltében-hosszában: Nagybányától Temesvárig, Brassótól Besztercéig, Nagyváradtól Székelyudvarhelyig, Kolozsvártól Marosvásárhelyig és Vajdahunyadig. Minden alkalommal a háromnapos konferencián neves előadók értekeznek az adott városnak vagy vidéknek szellemi örökségéről. Ezzel bevonjuk a szabadegyetem közösségébe annak a tájegységnek értelmiségét is. Szellemi műhelyünk úgy ápolja honunk azonosságot mélyítő kultúráját, hogy szüntelenül figyel arra a közös alapra, gyökérre, amely meghatározza egész erdélyi kultúránkat: a küzdő, Istent-hazát szerető protestáns hitünkre. Minden alkalommal valamely protestáns templomban zárulnak konferenciáink, ahol lehetőséget biztosít a helyi egyház a szabadegyetem vezetőségének, hogy e közösség értékeiről és küldetéséről beszéljen.
Igen fájdalmasan érintette körünket elnökünk két évvel ezelőtti tragikus távozása. Azóta a kör vezetőségébe bevontunk több jeles személyiséget: Dáné Tibor Kálmán művelődésszervezőt, Kurta József főkönyvtárost a kolozsvári teológiáról és Demény Péter írót-költőt, akik értékes hozzájárulásukkal gazdagítják közösségünk életét.
Bizonnyal e rangos folyóirat olvasói ismerték már a Protestáns Szabadegyetem Erdélyi Körének tevékenységét, mégis úgy gondoltuk, hogy szükséges minden polgári kezdeményezést népszerűsíteni, sőt újabb tagokat toborozni, ugyanis csak az egyre szorosabbra font összetartozásunk mentheti meg e földön örökölt értékeinket a pusztulástól. Keresztyén hívő magyarságunk cselekedeteinek sorában szerény az Erdélyi Kör munkássága, de tagsága hűséggel ragaszkodik fenntartásához. Aki részt kíván venni közösségünk konferenciáin, kérjük, keresse fel levélben vagy telefonon az elnökséget a további tájékoztatás érdekében (veres53@yahoo.com).