Értelmiségiek sorsa Tordán

Tordával kapcsolatosan többször elhangzott, hogy sok jelentős értelmiségit adott a világnak, de ezeket nem tudta megtartani. Így hát úgy döntöttem, hogy megvizsgálom ennek a megállapításnak a történelmi háttereit, és bemutatok néhány értelmiségit, aki a tudományok, irodalom és a művészetek terén alkotott, olyan embereket, akiknek életműve már lezárult.

Torda a középkorban szabad királyi város volt, Erdély politikai központja, hadi szemlék és országgyűlések helye. Régi címerében szerepelt a sarló és kalapács, ami a mezőgazdaságot és sóbányászatot jelképezte. Erdély fejedelmei támogatták a tordai iparosokat, vásártartási jogot, és vámmentességet biztosítottak számukra. Ennek folytán erős iparos-kereskedő réteg alakult a városban, ezenkívül még jelentős politikai személyiségek, főurak tartózkodtak itt. Az erdélyi fejedelemség megszűntével, miután az osztrák császári udvar beolvasztotta Erdélyt a birodalmába, Tordán is változások történtek. Torda elvesztette politikai szerepét, és más városok váltak politikai, kereskedelmi, oktatási központokká. A főurak elköltöztek, de Torda tovább is megőrizte jelentős gazdasági szerepét, és az oktatásra tovább is gondot fordítottak. Az ifjak az elemi iskola után más városokban tanultak, majd képzettségüknek megfelelő munkahelyet is csak más városban találhattak.

A tudós emberek bemutatását Köteles Sámuel (1770–1831) nevével kezdeném. Az Enyedi Kollégium rektora és a Magyar Tudós Társaság tagja volt. Szerepe volt a magyar filozófiai gondolkodás megteremtésében.

Kőváry László (1819–1907), író, történetíró, a statisztikai tudományok megalapozója. Erdély történetéről több könyvet írt.

Viski Károly (1882–1945), néprajzkutató, egyetemi tanár.

Tulogdy János (1891–1979), egyetemi tanár. Több földrajzi szakkönyv szerzője. kezdeményezője a védett nemzeti parkrendszer létrehozásának.

Nagy Miklós (1913–1988), mezőgazdasági szakíró. A romániai mezőgazdaságot próbálta európai összefüggésbe hozni és tanácsaival segíteni.

Deményné Szabó Piroska (1917–1994), népzenei gyűjtése Aranyosszék népzenéje címmel jelent meg.

Csetri Elek (1924–2010), történész. Több tanulmánykötet társszerzője, amelyekben Erdély hiteles történelmére helyezték a hangsúlyt.

Tóth Samu (1918–1967), szerkesztő, könyvtervező, tapasztalatait A nyomtatott könyv című kötetben összegezte.

A Tordán született írókat Jósika Miklóssal (1794–1865) kezdem. Ő az első modern magyar írói életmű megteremtője. Az ő írása az Abafi, amely az első magyar történelmi regény.

Anavi Ádám (1909–2009), több verseskötete jelent meg, amelyekben helyet kap a filozófiai és nyelvi játék.

Székely János (1929–1992), író, költő, szerkesztő. Kiemelkedő alkotása a Dózsa-poéma, regénye A nyugati hadtest, drámái: Caligula helytartója, Protestánsok – Hugenották, Irgalmas hazugság, Profán passió, Vak Bottyán. Munkásságát a filozófiai igény, gondolati teljesítmény, a konvenciókon túlhaladó, felfedező magatartás jellemzi.

Lászlóffy Aladár (1937–2009), költő, író, szerkesztő. Földes László kritikus szerint költészetének fő jellegzetessége, hogy ő is személyes ügyének tekinti az emberiség leggyötrőbb létkérdéseit. Lászlóffy írta: „A kultúra alapszabályává vált, hogy állandóan emlegetni kell azokat, akikre építkezünk, akiknek szellemi összefüggése és együtthatása az emberiség egyetlen megingathatatlan birtoka, immár békés és építő nagyhatalma.”

Lászlóffy Csaba (1939–2015), költő, drámaíró, fordító. Kereső és kísérletező író, a groteszk és ironikus történelmi jelentéseket kedveli. Pomogáts Béla kritikus szerint a Dunatájon élő népek történelmi sorsát vizsgálja, kivált azokat a súlyos következményekkel járó összeütközéseket, amelyek évszázadokon keresztül megszabták a kelet-közép-európai régió szomorú elmaradottságát.

Képzőművészek is sokan indultak Tordáról. A sort Apáti Abt Sándorral kezdem, (1870–1916). Tanulmányait Budapesten és Münchenben végezte. A Zsolnay porcelángyár tervezője volt, úttörője a modern magyar kerámiának.

Nagy Albert (1902–1970) festőművész eredetileg gépészmérnöknek készült. De átment a Képzőművészeti Főiskolára, ahol neves művészek tanították. Olaszországi tanulmányútra ment, ahol reneszánsz-neorealista hatások érték, amelyek meghatározták későbbi festészeti stílusát. A szocialista rendszer csak későn ismerte el munkásságát, de az erdélyi értelmiségiek mindig támogatták. Művei megtalálhatók Erdély múzeumaiban.

Étienne Hajdú (Hajdú István, 1907– 1996), Budapesten, Bécsben és Párizsban tanult. 1930-ban francia állampolgár lett. A francia Rodin és a román Brâncuși volt rá hatással. Többféle fémből és féldrágakövekből készítette szobrait, amelyekkel nemzetközi hírnevet szerzett.

Kemény Judit Kornélia, (1918–2009) apja, Kemény Gábor pedagógus volt Tordán, de a trianoni diktátum után kiutasították az országból. Egyik lánya, Kemény Katalin író és műfordító Hamvas Béla író, filozófus felesége lett. Kornélia művészeti tanulmányokat végzett. Elsősorban szobrász, de készített divatterveket és grafikai munkákat is. Több szobra a repülés témájával foglalkozik. Szemlélete modern, nonfiguratív. Életében nem kapott elismerést a család baloldali nézetei és szobrászatának absztrakt jellege miatt. Szobrai közgyűjteményekben találhatók.

Darkó László (1924–1970), festő, restaurátor és művészettörténész. A Bolyai Tudományegyetemen francia–német szakot végzett, 1948-ban művészettörténeti doktorátust szerzett. Festészetet Gáll Ferenc festőművésztől tanult. Főleg arc- és tájképeket festett. Több művészettörténeti tanulmányt írt. Foglalkozott a kolozsvári Szent Mihály-templom és a nagyváradi püspöki palota freskóinak restaurálásával.

Gross Arnold (1929–2015), apja festő és rajztanár volt Tordán. Ő a budapesti Képzőművészeti Főiskolán szerzett grafikusi diplomát. Több nagyméretű festményt készített középületek részére. Ismertté vált rézkarcai nyomán, amelyek felidézik a gyermekkor, az erdélyi táj emlékeit. Az utóbbi években Tordán és Kolozsváron is kiállította grafikáit. A magyar állam több kitüntetésben részesítette: Kossuth-díj, Munkácsy-díj, Nemzet Művésze díj. Tordán megkapta a díszpolgári címet.

Király József (1930–2013), iparművész, belsőépítész. A háború idején Magyarországra költözött, ahol elvégezte az Iparművészeti Főiskolát. A családi öröksége az asztalosmesterség volt, amit édesapjától elsajátított. Tervezett szériabútorokat, és kisebb-nagyobb egyedi használati tárgyakat, de monumentális épületdíszítő kompozíciókat is. Diákjai az iránta való tisztelet jeleként a székkirály névvel illették. Kossuth-, Munkácsy-, Ybl-díjban részesítették, továbbá a Magyar Formatervezési Tanács életműdíját is megkapta.

Meg kell említenem Tőrös Gábort (1934) is, aki nemrégiben a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést vehette át a magyar államtól. Ő Kolozsváron végezte a szobrászati tanulmányait Kós András tanítványaként, és Nagybányán telepedett le. Abban a városban, ahol az a nevezetes Alkotótelep működött, amelyik nagy hatást gyakorolt a kor művészetére. Itt alkotott a festőkön kívül Vida Géza szobrász, aki jó hatással volt az ifjú művészekre. Tőrös több köztéri és beltéri szobrot alkotott, ilyen a csíkszeredai jégpálya előtti szoborcsoport is, de nagyon ismertek bronzból készült érmei is, amelyek a kultúra nagyjait ábrázolják.

Néhány sorban a tordai oktatásról írnék. Az idők folyamán Torda polgárai önfeláldozóan támogatták a helyi iskolákat, melyek kezdetben felekezeti iskolák voltak. Az Unitárius Egyház megjelenésével az elemi oktatáson kívül algimnáziumi osztályok is alakultak. 1878-ban indult az állami polgári fiúiskola, és 1883-ban az állami elemi leányiskola. 1884-ben az iparos tanulók iskolája, 1908-ban a Magyar Királyi Állami Főgimnázium. Mint látható, a tordaiak igyekeztek lépést tartani a fejlődéssel. Tíz éve nagy harcok árán létrehozták a Jósika Miklós Elméleti Líceumot, ahol fogadják a gyermekeket óvodás kortól a líceum befejezéséig. Bízunk abban, hogy az itt végzett tanulók is megállják helyüket, akárcsak elődjeik.

Könyvészet

Keszeg Vilmos: Aranyosszék magyarsága, Kriterion Kiadó, Kolozsvár, 2006