Össze se tudnánk számolni, hányféle szállal kapcsolódik a Mátyás Napokhoz és az Amaryllis-műhelyhez a Musica Historica együttes. Hogy mi minden hangzott el Kolozsváron először 37 éves pályánk során. Vannak kitüntetett helyek, alkalmak, közösségek, ahová öröm (és kihívás) új darabokat vinni. Akár még kialakulófélben is. Hinni abban, hogy a közös pillanat összeforrasztja és hitelesíti, hogy elnyeri értelmét. A magunkfajta budapesti zenekarnak is megvannak az ilyen „számavató” helyei, a Nemzeti Múzeum sétálókoncertjein (1997-től) például tucatszám debütáltak olyan feldolgozásaink, amelyek utána állandó repertoárdarabokká váltak.
Úgy hozta az élet, hogy Kolozsvárra csak 1995-ben jutottunk el átutazóban, majd hangszerrel a kézben 1998-ban. Addigra a város nevét már sokszor emlegettük énekszóban, többek között drága mesterünkkel, Kobzos Kiss Tamással közösen Tótfalusi Kis Miklós Siralmas panaszában – ezt végül sose játszottunk el együtt a Kincses Városban. Olvastunk róla ezernyi dolgot, sorolni tudtuk a nevezetességeit, de nem volt róla közös élményünk.
Az Amaryllis tagjaival Csíkszeredában barátkoztunk össze a Régizene Fesztiválon, s több szép közös táncházat tartottunk. A legnevezetesebbet 1996-ban, Segesvár főterén, ahol a Phoenix rockegyüttes koncertjéhez már beszerelték az erősítést, de mi is használhattuk. A téren ezrek álltak, úgyhogy jó kérdés volt: vajon megmozgatható-e ennyi ember egy reneszánsz táncházban? Az Amaryllis erre is talált megoldást. Ketten fentről, a mikrofonból irányították a tömeget románul, a többi táncos pedig elvegyült a közönségben, és belülről kezdték mozgatni őket. A színpadról úgy tűnt, hogy a műemlékváros átalakul egy reneszánsz Woodstockká, az utcákon hömpölyögnek az emberek, és örülnek annak, aminek egykor a franciák és angolok örvendtek, köztük talán néhány magyar peregrinus. A jelenben pedig immár mindenkié volt. Pályánk első évtizedében sok ilyen különleges pillanatban lehetett részünk, hatásuk máig érezhető.
Mégis nagyon vártuk az első kolozsvári fellépést, amelyre 1998. március 7-én került sor. A Mátyás-emlékévhez kapcsolódó program a Transsylvania Renata címet viselte, s a kétrészes nyitóelőadást a Magyar Operában tartották. A nagykárolyi Collegium és a kolozsvári Mínium muzsikált, Budapestről Kobzos Kiss Tamás és mi érkeztünk. Néhány táncot is kísértünk, köztük a Casulle la nouvelle-t, amelyet később oly sokszor játszottunk. Júliusban Csíkszeredában egy teljes közös műsort adtunk az Amaryllisszel Luxemburgi Zsigmond korától Mátyás király időszakáig, sokféle tánccal színesítve. Augusztusban Segesváron találkoztunk, ahol a Mínium együttessel közösen, roppant méretű zenekarral kísértük a reneszánsz táncokat. Csak úgy porzott és döngött a lepusztult padló, amelyen táncosok ugrottak-forogtak! Ugyanezt a műsort október 17-én Budapesten is színre vittük a Magyar Kultúra Alapítvány székházában. Ismét közreműködött Kobzos Kiss Tamás és a nagykárolyi Collegium – fájó belegondolni, hányan nincsenek már az élők sorában az aznapi csoportképről… Másnap a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében adtuk elő a műsor részleteit, sok-sok néző szeme láttára idézve a Transsylvania Renata gondolatot Caroso, Negri és Lupi táncaival.
1999. március 6-án alkalmi felállásban bekapcsolódtunk Monteverdi Tirsi e Clori című ballettójának felújításába, amelynek koreográfiáját Kovács Gábor készítette. Őt már 1994 óta jól ismertük a szolnoki Primavera Reneszánsz Táncegyüttes táncmestereként, a tankönyvének kottáit addigra szinte végigjátszottuk. Ez évben ráadásul együtt muzsikáltunk vele (lévén kiváló énekes, furulyás és csembalista), valamint Öllerer Ágnessel, Chereji Szilárddal, Macalik Arnolddal és Abigéllel. Az énekszólókat Vas Berenisz – sajnos már ő sincs köztünk – és Takács András énekelte. A sikeres koncert és az azt követő záróbuli eredményeképp e sorok írójának hamarosan a személyes sorsa is összekapcsolódott az Amaryllis egyik vezéralakjával, Szilágyi N. Zsuzsával.
Az Amaryllisszel és a Canlar – 16–17. századi török klasszikus zenét játszó együttessel közös fellépések április 21-én Kolozsváron, majd 23–24-én Sepsiszentgyörgyön folytatódtak. Május 16-án Budapesten, a Nemzeti Múzeum kertjében, Arany János szobránál mutathattuk be Balli Amorosi című műsorunkat, benne a Tirsi e Clori felújításával. A Múzeumok Majálisának több száz fős közönsége a közös pályánk egyik legnagyszerűbb előadását láthatta. Július elején Nyírbátorban dolgozhattunk együtt a Szárnyas Sárkány Fesztiválon, majd onnan utaztunk együtt Csíkszeredába.
Kolozsvárra legközelebb 2000-ben vezetett a zenekar útja. Kobzos Kiss Tamás és e sorok írója kétszemélyes műsort adott február 26-án Mátyás király szülőházában, s a Musica Historica ugyanitt lépett fel március 4-én. Délelőtt Chrétien de Troyes lovagregényének könyvbemutatóját tartottuk a műfordító, Vaskó Péter és a házigazda, Demény Péter társaságában, délután pedig Ének a pincéhez című, farsangi, bordicsérő műsorunkat adtuk elő – Erdélyben első ízben. (Egy év múlva jelent meg CD-n Bonum vinum címmel.) Óriástorta, táncház, közös vigalom zárta a szép napot.
2001-ben a „TransHist” felállás két alkalommal is színpadra lépett. Február 17-én a Fin’ amour című koncerten Macalik Abigél, Macalik Arnold, Chereji Szilárd és e sorok írója adott elő középkori trubadúrzenét (ősformáját Kobzos Kiss Tamással és Csányi Tamással hármasban mutattuk be 2000-ben). Február 25-én egyesültek a zenekarok, s a Mínium, a Codex és a Musica Historica tagjai, összesen tizennégyen kísérték az Amaryllis Country dances című új műsorát. Az angol kontratáncokból és vokális művekből szőtt program John Playford tánckönyve (The English Dancing Master) első kiadásának 350. évfordulója előtt tisztelgett. A karneváli forgatagban a reneszánsz „bandát” néhány álruhás hangszer is kiegészítette: szájharmonika, quena (indián furulyaféle), chajchas (lámakörmökből készült csörgő). Áprilisban Sepsiszentgyörgyön megismételtük a programot a Szent György Napokon. Az Amaryllis ez év nyarán Miskolcon, a Vox Artis Fesztiválon, majd a Diósgyőri Történelmi Forgatag vendégeként is fellépett a Musica Historica és Kobzos Kiss Tamás társaságában. Ezúttal egy másik kísérleti repertoárral: középkori táncdallamokra készült, részben néptáncelemekből építkező koreográfiákkal, majd a 15. századi tánckönyvek néhány ritka darabjával. Szeptemberben Enyingen, a Tinódi Sebestyén Református Iskolában léptünk fel közösen, természetesen táncházzal zárva az estét.
2002. február 25-én a Gheorghe Dima konzervatóriumban, 26-án pedig a Mátyás-szülőházban tartottunk reneszánsz táncbemutatókat olasz, francia és német repertoárral. Ezt követően Bukarestbe utaztunk, ahol az Ady Endre Líceumban az előző év terméséből színpadra vittük a „TransHist” trubadúrkoncertjét, majd az Amaryllis egyórás programját 15–17. századi táncokkal. Májusban ismét Kolozsvárra jöhettünk, 3-án középkori udvari muzsika mellett ekkor mutattuk be Jakabffy Tamás vezetésével, a Schola Gregoriana Monostorinensis vendégeként Guillaume de Machaut Missa de Notre-Dame-ját a Kálvária-templom gótikus boltozatai alatt. 4-én a Farkas utcai romkertben középkori térzenét és táncbemutatót tartottunk – vendégünk volt a budapesti Garabonciás táncegyüttes –, 5-én pedig Nagyenyeden léphettünk fel együtt. Itt készült az a zenekari csoportkép, amely új középkori CD-nk, az Amor ey (2003) füzetében látható (Ványolós András énekes-táncos barátunknak köszönjük).
Július 25-én Egerben léptünk fel az Amaryllis teljes csapatával: délelőtt a vár udvarán egy reneszánsz programmal, délután pedig a Dobó tér nagyszínpadán kontratáncokkal. A társulat innen vonult át Egerszalókra, ahol közös barátunk, Sík Péter „Ceti” parasztházában többnapos alkotótábor következett Kovács Gábor vezetésével. Ennek eredményeképp született meg a Cesare Negri 1602-ben, épp 400 éve kiadott tánckönyvének javát színpadra állító Le Grazie d’ Amore előadás, melyet október 25-én mutattunk be Kolozsváron. A zenekar ismét több társulatból verbuválódott, csembalón például Szabó Mária, gambán Salat-Zakariás Soma játszott, ma már mindketten világhírű szólisták és tanárok. Jól emlékszem, hogy a kottákat részben a vonaton, részben Kolozsváron, Apósom számítógépén véglegesítettem.
2003-ban a XI. Mátyás Napokon muzsikálhattunk: március 1-jén a Szülőházban Dámák és banyák. Régi magyar lányok és asszonyok viselt dolgai (XVII–XIX. század) című műsorunkat adtuk elő, ez ismét erdélyi ősbemutató volt. Másnap a Dima konzervatóriumban közös táncesten és táncházban muzsikáltunk középkori, reneszánsz és barokk stílusban.
2004 az egyik legemlékezetesebb Mátyás Napok számunkra. Kobzos Kiss Tamással két különböző műsorral léphettünk fel Kolozsváron (sőt egy rögtönzött harmadik műsort is adtunk a Brassai Líceumban). Február 28-án a Mátyás-házban a 13. századi diákdalok közismert gyűjteményét, a Carmina Buranát idéztük fel, 29-én – mivel 2004 szökőév volt – a Magyar Operában adhattunk nagyszabású koncertet vele és az Amaryllisszel Balassi Bálint emlékére. A költő énekelt versei mellett a közönség ízelítőt kapott 16. századi olasz és német reneszánsz táncokból, sőt lengyel és magyar zenére készült koreográfiákat is láthatott.
Néhány év kihagyással – habár szüntelen barátság és eszmecserék mellett – legközelebb 2009-ben játszottunk a Mátyás Napokon. A 2008-as Reneszánsz Év utórezgéseként március 1-jén bemutathattuk a Mátyás-kort idéző koncertünk néhány részletét a nagy király szülőházában. Ez volt pontosan az ezredik Musica Historica-fellépés, felejthetetlen emlék. Előző évben ünnepeltük huszadik születésnapunkat, melyre az Amaryllis több tagja Budapestre jött – s maradt közös ünnepelnivaló a következő évre is. Aznap este Brassai Sámuel felújított csellójának átadóünnepségén léptünk fel az unitárius templomban. 2012-ben ismét jubileumi találkozásra került sor, amikor az Amaryllis alapításának 20. évfordulóját ünnepeltük közös muzsikával és táncházzal, ismét a szülőházban. 2014-ben a reneszánsz és moldvai táncházakba kapcsolódtunk be. Négy évvel később, 2018. február 24-én, Mátyás napján a Hunyadiak korát idéző műsorunkat újítottuk fel a szülőházban, majd a szokott módon táncház következett. (Ez évben a Kolozsvári Magyar Napokon is felléphettünk a Bánffy-palota udvarán.)
Noha az utóbbi hét évben zenekarként nem jártunk a Kincses Városban (csak egyenként, de nem is mindnyájan), naponta érezzük az ottani barátok közelségét. A közös tervek, álmok megkeresik a csatornákat, amelyeken újra és újra felszínre törhetnek. Ilyen lehetőség minden évben a csíkszeredai Régizene Nyári Egyetem, ahol egyrészt az Amaryllis-tagok, illetve gyermekeik többsége megfordult. A Fehér család például 2022-ben barokk kamarazenekarként lépett fel Széplaki Zoltán mentorálása mellett. Másrészt sok éven át Szabó Anikó vezette a reneszánsz tánckurzust, akivel számos hajdani kolozsvári koreográfiát sikerült felújítani, néha húsz főt meghaladó hatalmas tánccsoportokkal. A zenekari kíséretet ilyenkor szintén a kurzushallgatók adták. A mai Amaryllist saját zenekara kíséri, magunk pedig Budapesten újraindíthattuk reneszánsz táncházunkat Szilágyi N. Zsuzsa vezetésével. Az Anikó néni által sokszor említett szellemgyűrű tehát számunkra mindennapi valóság.
