Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Szabó Ákos, a nemzetépítő plébános

A „várak királyának” városa

Ha Vajdahunyadot említjük, sokan először a vajdahunyadi várra gondolnak, a „várak királyára”, ahogyan Mikszáth Kálmán nevezte.

Vajdahunyad település királyi adományként 1409-ben került a Hunyadiak birtokába, akik innen eredeztették a nevüket is. 1415-ben „oppidum Hunyadiense”, 1445-ben „civitas Hunyad” néven említik az oklevelek. A város magyar dominanciáját bizonyítja, hogy 1506-ban Zsigmond Antal városbíró mellett Vajda Gergely és Búza János hites polgárok szerepelnek egy hivatalos jegyzőkönyvben. Ugyanakkor a források szerint a 15. század közepén már népes szerb és román kolónia is létezett Vajdahunyadon, mert 1458-ban Mátyás királytól templomépítésre kértek engedélyt.




A középkori eredetű vajdahunyadi vár. Forrás: http://wikimapia.org/1289235/ro/Hunedoara

A történelem nem kímélte sem a várost, sem annak lakóit. A királyi vasgyár már a 19. században is működött, ám a városka csak a második világháború után, a kommunista rezsim erőltetett iparosítása következtében vált „nagyvárossá”. Az 1989-es rendszerváltáskor százezer lakosa volt Vajdahunyadnak. Mára azonban nyoma sincs ennek a számnak, az utcák csendesek, a házak jó része lakatlan, hétköznap délelőtt is olyan kevés a járókelő, mintha álmos vasárnap délután volna.

A helyi nehézipar 1990 utáni összeomlása, a hatalmas munkanélküliség miatt sokan elköltöztek. Mindazonáltal a város helyben maradt magyarsága, az utóbbi másfél évtizedben is, összetartó közösséget alkot.

Ma Vajdahunyad lakosainak többsége román, a magyar közösség pedig kevesebb mint 5%-át teszi ki. Mintegy 2000 római katolikust és 1000 reformátust tartanak számon a városban. A magyarság megmaradását és fejlődését számos program és ünnepély szolgálja, ezeket a templomainkban, a vajdahunyadi magyar házban, az óvodában és az iskolában rendezik meg. A vajdahunyadi magyar közösség érdekében nagyon sokan lelkesen munkálkodnak, közülük most emeljük ki Szabó Ákos római katolikus plébános és Zsargó János református lelkipásztor nevét.

A templom és a rendház története

Először is mutassuk be a templomot, ahol Szabó Ákos plébános úr szolgál. A helyi római katolikus templom építése 1910-ben kezdődött el, és a Boldogságos Szent Szűz mennybemenetelének tiszteletére szentelték fel 1912. május 26-án.

Ahogy belépünk a templomba, gyönyörű látvány tárul elénk. Az itt található orgona nagyon híres. Több mint egy évszázaddal ezelőtt építette Angster József, aki Európa-szerte ismert orgonakészítő mester volt. Az orgona két manuállal és pedállal, 25 regiszterrel és pneumatikus táskaládás szerkezettel készült. A hangszerkülönlegességet nemcsak a misék alkalmával, hanem koncerteken, különböző kulturális eseményeken is megszólaltatják. A miséket itt két nyelven tartja a plébános úr, hogy mindkét közösség – a román és a magyar – igényeit ki tudja elégíteni.




A vajdahunyadi római katolikus templom belseje. Forrás: https://mapio.net/pic/p-68370814/

A templom egybeépült egy nagy, négyszögletes épülettel, amely ferences kolostor volt az 1949-es államosítás előtt. Sőt, ferences teológia is működött itt, mindaddig, amíg a kommunista rezsim fel nem számolta az intézményt.

A visszaemlékezések szerint 1949. november 30-án, Szent András napján ürítették ki az épületet. Ötven-hatvan milicista lepte el a rendházat, a teológusokat és az atyákat „dubába” tették, és elszállították őket a piski vasútállomásra, ahol tudomásukra hozták, hogy mehetnek Isten hírével, mert a rendet feloszlatták. Ugyanekkor feldúlták a teológia könyvtárát is, több ezer értékes kötet semmisült meg. Szabó Ákos plébános elmesélte, hogy először egy pincehelyiségbe szállították a könyveket, majd a tél beálltával, amikor a széntartalékot akarták ott elhelyezni, akkor egyszerűen kamionokra rakták a könyveket, és a Maros partjára vitték, ahol bedobálták őket a folyóba.

A rendházba először a vasgyár irodáit költöztették, aztán kórházat alakítottak ki a tágas termekben, végül pedig a rendszerváltásig almérnöki egyetem működött itt. Később az ingatlant áthelyezték a Temesvári Műszaki Egyetem tulajdonába, és az erőfeszítések ellenére sem sikerült visszaigényelni. Néhány éve szóbeli megállapodás nyomán a plébánia használatba kapta az épület egyik földszinti szárnyát, ahol alapos felújítási munkálatok után sokféle tevékenységre alkalmas helyiségeket alakítottak ki, ám úgy tűnik, hogy a felújított épületrészből bármikor ismét kilakoltathatják az egyházat.




A templom a helyreállítás után.
Suta András felvétele

Nemcsak a templom és a zárda épülete, de a katolikus közösség is számtalan megpróbáltatást élt meg. Az első kolostort és templomot építtetését Hunyadi János rendelte el, de csak fia, Mátyás fejezte be. Ő volt az, aki a ferences rendnek ajánlotta fel a létesítményt. Így kerültek a ferencesek Vajdahunyadra 1465-ben. A következő évszázadban azonban a reformáció hívei elűzték a városból a szerzeteseket, és a páterek csak a 18. században vehették újra birtokba a romokban heverő kolostort és templomot. Az új templom felépítése után nemsokára kitört a nagy háború, utána meg következett az impériumváltás és a román uralom. A sokféle megpróbáltatás folyamatosan megtizedelte a közösséget.

A közösség szolgálatában

„2006. június 13-án Székelyföldön miséztem, Páduai Szent Antal búcsúján. Hazamentem, és az érsek úr felhívott telefonon és megkért, hogy egy évre vállaljam el Vajdahunyadot, addig, amíg a ferences rend rendezi sorait. Vissza fognak jönni, hogy folytassák itt a tevékenységet” – emlékezett vissza a plébános úr.

Vajdahunyadra érkezése után, Szabó Ákos plébános hamar alkalmazkodott a helyi körülményekhez. A templom felszentelésének századik évfordulója felé közeledve, gyakorlati érzékű emberként felmérte a helyzetet, és végiggondolta, hogy miként lehetne a legjobban és legszebben megünnepelni a centenáriumot. Hamarosan el is készült a templomfelújítási dokumentáció, de a munkálatokat felgyorsította a templom szentélyének a süllyedése. „Mivel gyenge volt a fundamentuma, a szentély elkezdett süllyedni, és elvált a templomhajótól. Nagyon megijedtünk, és azonnal beadtunk egy magyarországi pályázatot, a helyi önkormányzattól is kértünk támogatást, meg máshonnan is, így sikerült konszolidálni a templomot” – meséli a plébános úr.

Ez csak a munkálatok kezdete volt – a szentéllyel kapcsolatos gond megoldása után a templomot kívül-belül felújították, a centenáriumra az épület a régi fényében ragyogott.

A bölcsőde felépítése

Az évek során nagyon sok vajdahunyadi magyar úgy döntött, hogy jobbra fordul a sorsa, ha külföldre vagy éppen Székelyföldre költözik, és ott új életet kezd – így a magyar közösség lélekszáma eléggé lecsökkent Vajdahunyadon. Szabó Ákos plébános úr volt az, aki szívvel-lélekkel felvállalta azt a feladatot, hogy bölcsődét építtessen a helyi magyarság részére. Az intézmény a római katolikus templom udvarában kapott helyet.

„A helyi közösségi vezetőkkel, az RMDSZ-szel, az egyházak képviselőivel jó ideje fontolgatjuk, mit lehetne tenni a vajdahunyadi magyarság megmaradása érdekében. Úgy gondoltuk, itt a szórványban nem elég a magyar óvoda és iskola léte. Szükség van a »gyökérkezelésre«, a bölcsődére, ahol a gyermekek már egészen pici korukban magukba szívhatják a magyar nyelvet, a magyar kultúrát. Ezért a magyar államhoz fordultunk segítségért, hogy a Kárpát-medencei óvoda- és bölcsődeprogram keretében itt is megépülhessen egy magyar napközi. Kérésünkre pozitív választ kaptunk, és a helyi közösség alaposan fontolóra vette, hol és hogyan kezdjük el az építkezést” – fogalmazott Szabó Ákos plébános úr. „A legtöbbet a szabadidőmben tudtam a bölcsődeépítéssel foglalkozni, hiszen egyedül sokféle feladatnak kell eleget tennem. Vajdahunyadnak szüksége van arra, hogy az anyanyelvet már a kezdetek kezdetén elsajátítsák a gyermekek” – hangsúlyozta a plébános úr.

A bölcsőde alapkőletétele alkalmával Szabó Ákos plébános és Ferenczi István vajdahunyadi RMDSZ-elnök egy urnát helyeztek el az épület alapjában. Az urnában a támogatókra vonatkozó adatok mellett helyet kapott az épület terve is, melyet Kalauz Károly műépítész készített. „Arra törekedtem, hogy ezúttal is kilépjek a hétköznapi skatulyák világából, hiszen az ilyen típusú épületek fizikailag és szellemileg is bezárják az embert. Próbáltam egy mesevilághoz közelebb álló, könnyedséget, közvetlenséget sugárzó épületet tervezni, amely harmonikusan illeszkedik a környezetébe” – magyarázta az építész, aki a vidéken újszerűnek számító, Makovecz-féle stílusban tervezte meg az egyház tulajdonában levő bölcsődét.




A vajdahunyadi bölcsőde. Suta András felvétele

„Az uniós normák szerint terveztük meg a bölcsődét, a helyiségek mérete és a berendezés szempontjából egyaránt” – meséli tovább a plébános úr. Jelenleg a bölcsőde berendezésén dolgoznak, és remélhetőleg az ősz végén már működhet az intézmény, amelynek alsó szintjén helyet kap az orvosi rendelő, a babakocsi-tároló helyiség, két öltöző, két háló-, két játszószoba, külön fürdőkkel. És természetesen lesz szép tágas konyha, ahol a reggelit, uzsonnát, ebédet elkészítik. A konyha mellett helyet kap egy multifunkcionális terem, amely étkezdeként, de akár tanácsteremként is használható. Emellett lesz mosoda, épületgépészeti szoba és műhely. A padlástérben irodákat, illetve egy átjárót alakítanak ki, ahonnan figyelni lehet a két játszót is. Továbbá két garzon és két kétszobás szolgálati lakás is lesz a padlástérben, mivelhogy könnyen előfordulhat, hogy a többi magyar intézményhez hasonlóan, a szórvány képtelen lesz helyi szinten kitermelni a személyzetet, s Erdély más vidékeiről kell majd hozni pedagógusokat.

A nagy kihívás azonban az, hogy lesz-e elég magyar kisgyermek a bölcsődében? Az utóbbi években ugyanis a magyar intézmények száma jelentősen megnőtt, a legnagyobb probléma, különösképpen a szórványban, hogy ezeket élettel kellene megtölteni.

„Minden jel arra utal, hogy egyre rosszabb a helyzet. Ha csupán a számokat vennénk figyelembe, már rég depresszióba estünk volna. De valahol mégis el kell kezdeni” – véli Szabó plébános úr. A hit jelentős segítséget nyújt, a Szentírás tele van olyan biztató példákkal, amikor kilátástalannak tűnő helyzetből is sikerül kilábalni. Bátraké a szerencse. Ha végre elkészül a szép, otthonos épület, akkor sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy a magyar családok (vagy a vegyes, magyar–román családok) oda viszik csöppségeiket.

„Meggyőződésem, hogy a magyar nyelvet és a magyar öntudatot nem lehet felnőtt korban elsajátítani, abba bele kell születni. Amikor az édesanya megszüli a gyerekét, és azt akarja, hogy ő szépen tudjon magyarul beszélni, imádkozni, számolni, írni, olvasni, énekelni, szavalni, akkor már kezdettől így kell tanítani. Itt most adva van számunkra a magyar bölcsőde, ahová a szülő nyugodt lelkiismerettel beadhatja a gyerekét, akiről tudja, hogy az első szavai magyar szavak lesznek – magyarázta tovább a plébános úr.

„Minden erőmmel azon vagyok, hogy minél hamarabb befejezzük a bölcsődét. Hogy Isten kezébe letehessem a vajdahunyadi magyar jövőt. Én ennyit tehetek, a többi Isten dolga. Bízom benne, hogy meg fogja menteni a magyar nyelvet, a magyar imát itt, Dél-Erdélyben, a szórványban. A statisztikák nyomása alatt hajlamosak vagyunk elcsüggedni, elveszíteni a reménységünket. De a keresztény ember hitből táplálkozva képes bizakodni akkor is, amikor emberileg elveszettnek tűnik az ügy. Mégis hiszem, hogy van jövő Isten kezében” – hangsúlyozza újra Szabó Ákos atya.




A felújított templom és a bölcsőde adminisztrációs épülete. Szabó Ákos felvétele

Az elhívás

Ennyi érdekes dolog után van még egy utolsó kérdésünk: azt szeretnénk megtudni, hogy mikor döntötte el, hogy papként Istennek szeretné adni életét, és hogyan fogadták el ezt a döntést a szülei?

„Tizenöt-tizenhat éves koromban kezdtem gondolkozni, hogy milyen szakmát válasszak. Valami különlegeset akartam, és tapogatóztam. Jártam templomba, jártam ministrálni, jártam hittanórára, nem volt idegen számomra az egyház, és egy adott pillanatban úgy döntöttem, hogy ha valami különlegeset akarok, akkor legyen igazán az: és akkor született meg bennem a gondolat, hogy a papságot válasszam. Ugyanis az ember igazából akkor boldog, amikor abban él, amit ő elhatározott. Tehát nem mindig azt kell tenni, amit más akar neked, hanem azt, amit a te lelked diktál. Tudnunk kell, hogy a papi hivatás a jó Istentől van, ezt nem a szülők imádkozzák ki, nem az öreg nénik imádkozzák ki a templomban, ők csak segítenek abban, hogy a jó döntést meghozd. Ugyanúgy voltam én is, még a mai napig is imádkoznak otthon, az én szülővárosomban a papi hivatásomért, azonban tudom, hogy én ezt a hivatást, ezt a kegyelmet, amire igennel válaszoltam, Istentől kaptam.

A jó szüleink mindig valami szép életet terveznek nekünk. A Boldogságos Szűzanya, Mária, nagyon nehezen fogadta el Jézusnak a döntéseit. A Szentírásban olvassuk sok alkalommal, hogy nagyon nehezére esett, de Jézus követte azt a célt, azt az utat, amelyet ő kitűzött. Talán az én szüleim is, az én édesanyám is valahogy a Szűzanyáéhoz hasonló helyzetbe került. Nagyon nehezen tudta a döntésemet elfogadni. Még mai napig sem könnyű egy édesanyának, ha a fia valahol idegenben, idegen emberek között szolgál. Aki benne van, az másként éli meg – hiszen örömmel, szeretettel teszem a dolgomat, és egy percig sem bántam meg, hogy így döntöttem” – mesélte a plébános úr.

 

Források:

Chirmiciu András: Magyar bölcsőde Vajdahunyadon. Nyugati Jelen, 2018. május 17. https://www.nyugatijelen.com/jelenido/magyar_bolcsode_vajdahunyadon.php

Gáspár-Barra Réka: Letették a vajdahunyadi magyar bölcsőde alapkövét. Nyugati Jelen, 2019. ápilis 10. http://www.dia­szporaalapitvany.ro/szorvanytallozo/hu­nyad-megye/vajda...

Vig Emese: Kincsesládánk, Erdély: büszke vártornyok és bedőlt kémények városa, Vajdahunyad. Maszol, 2020. február 29. https://maszol.ro/kultura/122792-kincsesladank-erdely-buszke-vartornyok-...

https://ersekseg.ro/hu/templom/649

http://orgonajavitas.ro/vajdahunyad/

https://romkat.ro/2020/08/31/fel­notte-kell-valni-a-hitben/

http://vajdahunyad.eu/latnivalok/osszes

(2021, szakmai irányító: Suta Blanka)

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

"Nem az a fajta szolgatárs volt, aki hat napon át láthatatlan, és a hetediken érthetetlen. Rengeteget áldozott az idejéből arra a nagy családra, akit a Teremtő reá bízott. Ennek az áldozatnak a nyoma lépten-nyomon ott maradt abban a közösségben, ahol élt és szolgált. Amikor nagy hirtelenséggel elment közülünk, s újra átléptük Inaktelke határát, bár nem láttuk őt, mégis mindenhol jelen volt, s azt hiszem, ezt az inaktelkiek mai napig érzik..."

„Lóránt tiszteletes úr idejében újult meg a parókia épülete. Ő is kivette a részét mindenféle munkálatból. Lelkiismeretesen vezette az egyházközség mezőgazdasági parkját. Sokat segített a gyülekezeti tagoknak. Abban az időben mindenki őhozzá fordult, ha hirtelen orvoshoz kellett szállítani valakit, ő éjjel-nappal készen állt a segítésre. (...) Abban az időben sokan jártak templomba, imaheteket, bibliaórákat, kirándulást és tábort szervezett a gyermekeknek, ifjúsági összejöveteleket az egyházmegye fiataljainak."

Szellemi életére jellemző, hogy általában az adott feladatok határozták meg tevékenységét. Amikor egyházmegyei tan­ügyi előadóvá választották, minden erejét az iskolakérdések tisztázására összpontosította. Az idevágó problémák alapos ismerőjévé és céltudatos harcosává formálódott. Amikor pedig az egyházmegyei számvevő tisztségével ruházták fel, érdeklődésének középpontjába az anyagi kérdések kerültek.

Tőkés József 1884. december 16-án született Nagysajó községben (Beszterce-Naszód vm.). Édesapja Tőkés József lelkipásztor, édesanyja Tóth Irma. A második lelkipásztori nemzedékhez tartozott. Nagyapja – állítólag – az a marosvásárhelyi kőművesmester volt, akit Bolyai János temetése kapcsán tart nyilván a köztudat. (...) A mi hétköznapi hősünk különösebb gondok nélkül tölthette gyermekéveit, akárcsak ifjúságát, mert édesapja levette róla az anyagiak terhét. Vegyes lakosságú (magyar és román) szülőfalujában úgy nőtt fel, hogy – amint később elbeszélte – sohasem hallott a nemzetiségi kérdés nehézségeiről.

Márton Ferenc (...) három falu gyermekeiért lett felelős, ugyanakkor a teljes közösség kulturális életét is próbálta fellendíteni. Gyermek- és felnőttkórust szervezett, valamint elkészítette a település monográfiáját, amelyben az iskola történetével, a népi hagyományokkal, a falvak kapcsolatával foglalkozik, miközben kötetét képekkel és szőttes anyagokkal illusztrálja. Harminchat éven át oktatott és nevelt Pálfalván – ebből huszonhárom évet igazgatóként –, mielőtt nyugdíjba vonult. Egész nevelői és vezetői tevékenységét a hivatástudat, az önzetlen, odaadó munka, a szigorú, de emberséges magatartás jellemezte.

A Hétköznapi hősök program keretében elkezdett kutatás során kincsre leltünk: olyan hagyatékra, amely eddig majdnem ismeretlen volt, de hihetetlenül gazdag. Bálint András (1886–1962) négyfalusi tanító, tanár, iskolaigazgató, népbankvezető, autodidakta néprajzkutató, helytörténész (és a felsorolásból bizonyára kimaradt néhány megnevezés) levelei, jegyzetei, monográfiakötetének több változata, fényképgyűjteménye és néhány személyes tárgya.

A Hétköznapi hőseink – írjunk történelmet! elnevezésű kezdeményezés azokra a személyekre hívja fel a figyelmet, akik sokat tesznek másokért, akiktől távol áll a magamutogatás és az önfényezés, akik megérdemlik, hogy figyeljenek rájuk, és megkapják a nekik járó hálát, tiszteletet és elismerést. Fontos, hogy lássuk és halljuk őket, mert olyan értékeket képviselnek, amelyek közösségünk fejlődését szolgálhatják. Az általunk választott hétköznapi hős Vida Katalin, aki teljes mértékben megérdemli ezt az elismerést, mivel a fenti „kritériumoknak” egytől egyig megfelel.

Miklós Artúr János, maratinfutó, Domokos

Minden kisebb-nagyobb közösségnek szüksége van hétköznapi hősökre. Olyan emberekre, akik képességeikhez, tehetségükhöz mérten a közösség meghatározó tagjaivá válnak, akik tevékenységükkel szebbé és jobbá teszik az adott közösség hétköznapjait. Ilyen hétköznapi hős lehet például a tanító, a tanár, a lelkipásztor, a vállalkozó vagy bárki más, aki azzal tűnik ki a többiek közül, hogy saját közösségét szem előtt tartva cselekszik, és ezzel példaként áll előttünk. A mi hétköznapi hősünk Miklós Artúr János, maratoni és félmaratoni versenyek többszörös győztese, aki sikereivel ismertté tette Domokost és a Láposi-medencét, de azt is felismerte, hogy a mi falusi közösségünk kincseket, csiszolatlan gyémántokat rejt, s azokat meg kell találni, és csiszolni.

Szerte a nagyvilágban éltek és élnek ismert, híres költők, írók, művészek, történelmi hősök és tudósok, akiknek a hátrahagyott írásaikkal, feltalálásaikkal, tetteikkel sikerült magukat beírniuk a történelembe. A mi hétköznapi hősünk Brittich Erzsébet, Simonyifalva szülötte, sokoldalú képzőművész. Fest, linómetszeteket készít, bronzplaketteket alkot, sőt fa- és kopjafafaragással is foglalkozik. Az irodalom terén verseket, elbeszéléseket, monográfiákat, cikkeket, esszéket ír, és román nyelvről fordít verseket. Ezek alapján Brittich Erzsébet neve is méltán bekerülhet a nagyok közé a történelembe. 

Thamó Gyula

Thamó Gyula 1858. november 25-én született Páván, Háromszék megyében. Akkoriban a székelyföldi kis falu szegény volt. A település a Lübecz- és az Árgyus-patakok mentén helyezkedik el. Mostanra összenőtt a déli szomszédjával, Zabolával. A falu a nevét az egykor ott élő sok páváról kapta. Első okleveles említése 1567-re vezethető vissza, ekkor Pawa alakban jelenik meg, de a település jóval régebbi lehet, mivel református temploma (ami eredetileg római katolikus volt) a 14. században már állt. 

Ismerjük meg jobban a Jakab házaspár, Rozália és Zsigmond munkásságát, életét. Nem sokat tudtunk róluk. Emlékeink között él egy kép, amikor a helyi gyermekkórus tagjaiként, székelyruhában énekeltünk Rózsika néni temetésén. Akkor nem tudtuk, hogy miért is volt ilyen fontos személy, mert nem szokványos, hogy temetésen gyermekek énekeljenek.

Rátonyi János, Buzásbesenyő

Búzásbesenyő az egyik legszebb nevű település a Kárpát-medencében. Erdély középső részén, Marosvásárhelytől délnyugatra, mintegy 20 kilométernyire található, a Besenyő (Nagy) patak völgyében, amely balról torkollik a Marosba. A falut az E60-as nemzetközi főútról lehet megközelíteni. A helység évszázadokon át Küküllő vármegye, majd a kiegyezés utáni közigazgatási átszervezés eredményeként 1876 után Kis-Küküllő vármegye része volt. A kommunizmus idején több közigazgatási egység része a többszöri átszervezés miatt, 1956-ig pedig önálló község volt. Az 1968-as megyésítés óta a Maros megyei Kerelőszentpál község egyik faluja.

serfőző levente nagyszeben

Serfőző Levente ma már Erdélyben és Magyarországon is ismert szakértője a kulturális műsorok szervezésének. Erről tanúskodik a 2006 óta megrendezett Ars Hungarica, a Hungarikum Napok, a filmfesztiválok.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a 2016/2017-es tanévben indította Hétköznapi hőseink – írjunk történelmet! elnevezésű kezdeményezését. Ennek lényege, hogy iskolások saját szülőfalujukból mutassanak be olyan embereket, akik bár nem kerültek reflektorfénybe, szélesebb körben nem kerültek az érdeklődés középpontjába, de munkájuk révén sokat tettek a helyi közösségekért, és rendkívüli képességeikről, kiemelkedő tulajdonságaikról, átlagon felüli jellemvonásukról tettek tanúbizonyságot.

Szabó György, Székelyhodos

Szabó György Székelyhodos szülötte. Tanulmányai elvégzése után, 1963-ban hazakerült, előbb tanárként, majd igazgatóként állt helyt abban a kommunista világban, amelyben nem volt egyszerű tanárnak, tanítónak, de főként intézményvezetőnek lenni. Gyuri bácsi mégis megtalálta a módját, hogy egy olyan intézményt építsen újra, álmodjon gyermekbaráttá és vezessen, amely példaértékű volt abban az időben.