Mit jelent számunkra az a fogalom, hogy hétköznapi hős?
A hétköznapi hős egy átlagos ember, aki nap mint nap tesz a köz ügyeiért, és azért, hogy környezete szebb és élhetőbb legyen. Korosztálytól függetlenül bárkiből lehet hétköznapi hős, főként nyitottság és tettvágy szükséges hozzá.
Ez a fogalom egy élet- és viselkedésformát is takar. Az emberek többsége nem nagyzolásból cselekszik helyesen, és nem is figyelmet akar magának, vagy kitűnni embertársai közül, hanem valóban a jóság vezérli. Ilyen a természete, vagy már így nőtt fel. Esetleg egy tragikus esemény következtében szeretne változtatni az életén. A közösségnek szenteli perceinek nagy részét, de kicsit sem feltűnő módon.
Hétköznapi hőseink köztünk élnek. Bár nehéz felismerni őket, a kisebb községekben mégis kitűnnek ezek az emberek. A falu lakosságát is büszkeség tölti el, ha a körében tudhat ilyen embereket. Felnéznek rájuk, tisztelik és követni próbálják őket.
Mi, kézdialmásiak is büszkélkedhetünk egy ilyen lakóval, aki önzetlen munkájával már nagyon sokat tett a településért. Ő Tamás Károly, farkaslaki születésű pedagógus, jelenleg iskolaigazgató és családapa, aki jó pár éve a falunkban él. A továbbiakban az ő életét fogjuk alaposabban megismerni. Többet megtudhatunk idekerülésének körülményeiről, eddigi szakmai életútjáról, hobbijairól, de legfőképp arról, hogy miért gondoljuk őt hétköznapi hősnek, és miért kísérjük figyelemmel az életét.
Kézdialmás és a kézdialmási iskola
Kézdialmás (románul Mereni) egy Kovászna megyei falu és községközpont, közigazgatásilag 2004 óta önálló, hozzátartozik a szomszédos Csomortán is. A település a háromszéki Szentföld végfaluinak egyike, amely Esztelnektől délre, az Avas-tető és a Szent-Mihály-hegy aljában fekszik, Kézdivásárhelytől északkeletre, 17 kilométernyi távolságban. Régen Baksafalvával emlegették együtt. Feltételezhető, hogy vagy két néven volt ismeretes a falu, vagy Almás magába olvasztotta a kisebb területű települést.1
Kézdialmás életében kiemelt szerepet tölt be az oktatás. „1826-ig Kézdialmásnak nem volt önálló iskolája, ezért a tankötelesek Lemhényben tanultak. A kézdialmási iskola 1826-ban alakult meg Demeter György tanítóskodásával. Az almási iskola a római katolikus egyház intézményeként működött először két, majd 1883-tól három tanítóval. 1889-ben felépült a kéttantermes iskola a tanítói lakással együtt. A mestergerenda tanúsítja az építését idejét, és építőmesterének, Kelemen Jánosnak a nevét is. 1893-ban »rendes tanítói álláson« id. Papp István tevékenykedett. 1902-től ifjú Papp István vette át az almási iskola irányítását, aki négy évtizedig igazgató-tanítóként itt munkálkodott, és kivette részét az 1918-ban alakult Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet létesítésében. 1948 szeptemberében államosították az almási iskolát, így nemcsak az 1889-ben épült faiskola, hanem az 1945-ben elindított iskolakápolna is állami kézre került. 1994-ben az iskola felvette P. Kelemen Didák nevét.”2
Annak ellenére, hogy az oktatási körülmények nem voltak megfelelők, az osztály a kiváló pedagógusoknak köszönhetően magas színvonalon teljesített. A 2000-es évektől fogva viszont a Demeter György alapította kézdialmási általános tanoda már nem nyújtott megfelelő oktatási környezetet, így a közösség támogatókat keresett egy új iskola felépítéséhez, amelyben a pedagógusok biztosítani tudják a minőségi oktatást. Nekifogtak hát az új iskola építésének: az 1500 négyzetméter alapterületű, háromszintes épület sikeresen elkészült, kilenc osztálya van, emellett találhatunk benne kémia- és informatikalabort, könyvtárt, valamint két óvodatermet. A faluban ma több mint 150 gyermek jár óvodába és iskolába.
Az elmúlt években a megye egyetlen településén sem zártak be oktatási intézményt, ez pedig roppantul fontos tény – ugyanis messzemenően meghatározza egy település múltját, jelenét és jövőjét az, ha biztosítani tudják az oktatás alapfeltételeit.
A falu ragaszkodott a régi épülethez, az új iskola átadása ugyanakkor reményt adott a magasabb színvonalú oktatásra. Az iskola személyzete – beleértve a tanárokat, az igazgatót, a könyvelőket és a takarítókat – magyar anyanyelvű, az oktatás magyar nyelven folyik. A faluban nem tudnak románul tanulni a diákok, a tanintézmény falain kívül – Kézdialmás lakosságának 99%-a magyar anyanyelvű, és a falut övező tizenöt kilométeres körzetben is túlnyomórészt magyar többségű településeket találhatunk. A magyar anyanyelvű tanárok és a magyar nyelvű oktatás nagyon fontos szerepet játszik az anyanyelv ápolásában.
Család
Tamás Károly Farkaslaka szülötte. A tanári kihelyezésekor a lécfalvi és a kézdialmási iskola közül választhatott. Végül Almás mellett döntött, mert akkoriban több telefon volt itt, mint Lécfalván. Eredetileg három évet szándékozott a faluban maradni, de mivel itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Jakab Enikővel, így a faluban maradt. 1991-ben házasodtak össze, és azóta is boldog házasságban élnek. Felesége a kézdialmási iskolában dolgozik matematikatanárként.
Ebből a házasságból született két gyermekük: Andrea 1998-ban, Nándor pedig 2000-ben. Nyolcadik osztályos korukig mindketten a kézdialmási Kelemen Didák Általános Iskolában tanultak, ahol többek között szüleik is tanították őket. Ezután Andrea informatikusi pályára lépett, és jelenleg is a szakmában dolgozik. Nándor édesapja sportolói múltját és példáját, illetve a saját álmait követve futballistának állt, jelenleg a Sepsi OSK játékosa.
Cserkészet
2006-ban még csak hat cserkész volt Kézdialmáson, ők a kézdivásárhelyi 34. számú Gábor Áron Cserkészcsapathoz tartoztak. 2007-ben az almásiak hivatalosan is megkapták Tamás Károly vezetésével a 134-es csapatszámot, és felvették a Kelemen Didák nevet. Később egyre gyarapodott az almási cserkészek száma.
Az évek során számos cserkésztáborban részt vettek, többek között Gelencén, Bálványoson és Torján, a 2013-as ócsai Nemzeti Nagy Táborban öten voltak jelen a kézdialmási csapatból. Ezen kívül minden évben a kézdialmásiak rendezték a cserkészfarsangot, amelyen több háromszéki csapat is részt vett, és cserkészjátékokkal, énekléssel, táncolással ütötték el az időt. A vezető arra nevelte a cserkészeket, hogy szeressék a természetet, ezért többször szervezett portyákat (cserkésztúrákat), amelyeken izgalmasabbnál izgalmasabb játékokat, sporttevékenységeket próbáltak ki. Néhány cserkész minden év augusztus 20-án, Szent István király ünnepén kibiciklizik az egyik közeli faluhoz, a Kézdiszentlélekhez tartozó Perkőre. A cserkészek évente elhozzák a betlehemi lángot Bécsből, a nagyszombati templomban pedig rendszeresen őrséget állnak a parancsnok vezetésével.
A hetente megrendezett cserkészfoglalkozások főként tanulságos beszélgetésekkel, cserkészjátékokkal, népdalénekléssel, fafaragással és rovásírás tanulásával teltek. Ezeken a foglalkozásokon a parancsnoktól azt is megtanulhattuk, hogyan álljunk helyt az életben, hogyan legyünk becsületes, tiszta szívű emberek. „Próbáljátok meg úgy itt hagyni ezt a világot, hogy jobb legyen, mint ahogy kaptátok.” E szavakat Robert Baden-Powell – ahogy a cserkészek hívták: Bi-Pi –, a cserkészmozgalom megalapítója mondta, de számunkra a parancsnokunk közvetítette. Tamás Károly a kézdialmási cserkészcsapat megalapításával új lehetőséget teremtett az itteni fiataloknak.
Fafaragás
Tamás Károlyt már gyermekkorában is érdekelte a fafaragás, de csak 1986-ban kezdte el komolyabban űzni azt. Tamás Károly fába véste Kézdialmáson a falu jeles szülöttjének, Páter Kelemen Didák egyház- és iskolavezetőnek, ferences atyának az arcmását – munkája 1994 óta díszíti az iskola falát –, ezzel faragó tehetségének tanújelét adta. A kézdialmási templomot is díszítik faragványai, mint például Szent István-király és Márton Áron püspök nagy méretű domborművei, és a Szűz Máriát ábrázoló miniatűr szobor is. Tamás Károly nem képzett faragó, csak kedvtelésből űzi ezt a szakmát.
Birkózás
Tamás Károly nyolcadik osztályos korában kezdett el birkózni, majd a székelyudvarhelyi sportiskolában űzte tovább a küzdősportot. A román válogatott tagja és többszörös országos bajnok is volt. Amikor Almásba került, abbahagyta a sportolást, de 2006-ban az iskola tagjaiból birkózócsapatot verbuvált.
Interjú a hétköznapi hőssel
Az iskolaigazgatóval Mike Zsuzsanna és Kovács Ádám hatodik osztályos diákok készítettek interjút a kézdialmási iskolaújságnak. Tamás Károly válaszai most is aktuálisak, párat közülük kiemeltünk:
Hogyan indult a karrierje?
A karrierem úgy indult, hogy elvégeztem az egyetemet, majd tanár lettem, mert szerettem a gyerekeket.
Az igazgatói állás az egyik álma volt?
Nem, egy tanár álma nem feltétlen az, hogy igazgató legyen.
A matek–fizika tanári pályán kívül mi vonzotta még igazán?
A tornatanári pálya, de abban az időben nehezebben lehetett bejutni a tornatanárira. Később viszont ezt az egyetemet is elvégeztem.
Hogyan került Kézdialmásra?
A kihelyezésemkor hallottam legelőször Kézdialmásról, később derült ki, hogy a fizikatanárom almási születésű volt, Felszegi Elemér. Két magyar iskola, a lécfalvi és az almási közül választhattam. Azért döntöttem Almás mellett, mert volt vasútállomása, a bukaresti telefonközponttól pedig megtudtam, hogy több telefon volt a faluban, mint Lécfalván. Eredetileg csak három évet szándékoztam itt tölteni, de mivel itt ismerkedtem meg a feleségemmel, így itt maradtam.
Mit kell tudni ahhoz, hogy valaki igazgató legyen?
Bármelyik tanárból lehet igazgató. Legelőször 1989-ben neveztek ki igazgatónak, azután mindig versenyvizsgáztam.
Ha az életét újrakezdhetné, min változtatna?
Semmin sem változtatnék, mert pont így jó nekünk.
Az írás készültekor, 2021-ben Máthé Anita és Molnár Mihaella 8., Kádár Mikola Zselyke, Finta Tamás és Spink Kálmán 7. osztályos tanulók voltak a kézdialmási Páter Kelemen Didák Általános Iskolában. Jelenleg Máthé Anita és Molnár Mihaella a Nagy Mózes Elméleti Líceum 10. osztályos diákjai, Kádár Mikola Zselyke a Kézdivásárhelyi Református Kollégium, Finta Tamás és Spink Kálmán a Nagy Mózes Elméleti Líceum 9. osztályos tanulói. Szakmai irányító: Brînzan-Antal Cristina.
Jegyzetek
1 Kézdialmás hivatalos honlapja: www.kezdialmas.ro.
2 Uo.
