„Ez a Bagos szép helyt vagyon”
Szilágybagos (románul Boghiș) a Szilágyság ragyogó gyöngyszeme. Földrajzi elhelyezkedését illetően – ahogy a hősünk is megénekli: „Ez a Bagos szép helyt vagyon” –, a Berettyó és a Jáz-patak összefolyásának lapos árterületén, a Réz-hegység és a Szilágysomlyói Magura között található.1
Az első feljegyzésekben, a Váradi Regestrumban 1204-ben, Bogus néven szerepelt a falu. Ez a régi település azonban főként a 20. század második felében vált ismertté, a gyógyvizű fürdője miatt sokan ellátogattak a településre. Sok idelátogató Bagos iránti érdeklődése a fürdőtelep nyújtotta szórakozási lehetőségekre szorítkozott. Fel sem figyeltek az itt rejlő kulturális és zenei életre.
A dalárda
A környék falvai közül itt hoztak létre legkorábban énekkart, amelyet 1856-ban Fazakas József papsága és Somogyi Sámuel kurátorsága alatt alapítottak meg, Harmónia néven.2 Az 1857-es kolozsvári Magyar Futár és a Politikai Újdonságok című lap is beszámol a dalárda nagy sikerű szilágysomlyói szerepléséről, amikor a Református Egyházkerület Részletes Zsinata alkalmával léptek fel, és ezzel országos hírnévre tettek szert.3 Elismerően és meghatódottan fogalmaz a dalárda hangzásvilágáról a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap egyik munkatársa is: „Tiszta érzettől ihletve veszem tollamat (…) Vándor! Ha Szilágybagoson mész keresztül, ne mulaszd el elmenni az Istennek házába, ott ha csak az érzékenységnek egy kis szikrája van csak a kebledben, szent érzületté fogsz átolvadni az orgona hangjával párosult összhangzatos ének magasztos hallására.”4
A színjátszásról
A 20. század elején amatőr műkedvelő fiatalokról is találunk feljegyzéseket a Szilágybagosi Református Egyház levéltárában, akik kezdetben, 1895-ben Porcsalmi Ilona óvó nő vezetésével kezdték el munkájukat.
Majd Zongor Margit vette át az ifjúság kulturális nevelését, aki 1940 és 1944 között volt Bagoson óvónő. Az ő vezetésével léptek fel a helybeli színjátszók Szilágysomlyón. Erről a fellépésről olvashatunk a Szilágysomlyó társadalmi és politikai hetilap 1943. február 6-ai számában.
A tánccsoportról
A színjátszó csoport mellett tánccsoport is működött a faluban. Kezdetben a muzsikusok a cigányok közül kerültek ki, majd a zenére érzékeny bagosi magyar legények is hegedűt, brácsát, nagybőgőt és „tangóhermonikát” ragadva beálltak a cigány zenészek mellé muzsikálni.
Amint látható, Bagos község lakosai mindig szerették a zenét és éneklést. Ez a szokásuk és a zene iránt való érzékenységük mind a mai napig megmaradt. Jelenleg a faluban a legnagyobb énekesnek Birtalan Józsefet nevezik, aki már tudatosan fordult a magyar népzene és népdal kiapadhatatlan forrása felé, ezért is választottuk őt a hősünknek.
Hősünk családja és élettörténete
Birtalan Józsi nem az első a Birtalan családban, akit az ének, a magyar népdal és a magyar hagyomány iránti tisztelet rabul ejtett. Családjában mindenki szeret énekelni, muzsikálni. A leghíresebb zenész a családban Birtalan József, aki 1927-ben született, zenepedagógus, zeneszerző és karmester volt Marosvásárhelyen. Szülőfaluja és családja iránti tiszteletét és szeretetét élete végéig megtartotta. Ennek a Birtalan Józsefnek a testvére volt Birtalan András, a mi hősünk édesapja, aki a mezőgazdálkodás mellett a református egyház kántora is volt. Az 1900-as évek közepén a község megbecsülését élvezhette Birtalan András (Bandi), akit tiszteltek azért, hogy „saját erejéből küzdötte fel magát a megtisztelő állásra, aki szórakozásból tanult meg a hangszerrel (az orgonával is) bánni, mint akinek a vérében az ének és a zene.”5 Kottaismeret nélkül volt 44 évig a falu kántora, hallás után orgonált, és még a pedált is használta. A dalárdát is vezette, és négyszólamú darabokat tanított be. Birtalan Bandi felesége, Orsós Zsuzsánna is jó hangú és jó zenei hallással volt felruházva, nem csoda, hogy az éneklés a család mindennapjainak szerves része volt. Négy gyermekük volt, közülük András (Bandi) a legidősebb. Ő megmaradt a füldművelés melett, az otthoni zenekarban ő a tangóhermonikán játszott. Bandit követte Borbála (Boriska), aki az akkori szokás szerint a korabeli lányokkal együtt varrónőnek tanult. A harmadik gyermek Árpád, aki szintén tehetséges és karizmatikus egyéniségnek számított. Kitűnő hanggal és beszédkészséggel rendelkezett, számtalan népdalversenyen vett részt, és ért el jobbnál jobb eredményeket. Vőfélyként is nagyon sok lakodalomban tevékenykedett, a faluban, és még számos távoli és közeli településen is. Kitűnő sportoló volt, a közeli városban a kézilabdacsapat „balkezű, suta gólkirálya”, aki kitűnő játékával és gólszerző képességével hamar a csapat főemberévé vált, sőt még a megyeközpont Zilah csapatában is játszott. Karizmatikus személyisége és barátságos jelleme miatt rengeteg barátja is volt. 2003-ban hunyt el agyvérzésben, mindössze 53 éves korában. A család legkisebb gyermekeként 1955-ben született meg József (Józsi), a mi hősünk.
Mind a négy gyermek örökölte a zenei tehetséget, és ezt tovább is adták gyerekeiknek. A négy testvérből sajnos ma csak Józsi él. Ő a mai napig muzsikál és énekel, őrzi és ápolja a hagyományt, amit a családjától kapott örökségként.
A mi hősünk
Birtalan József 1955. május 13-án látta meg a napvilágot Szilágybagoson, a szülői házban. Édesapja tehénszekérrel szállította fel őt és édesanyját a szülőotthonba, az akkoriban orvosi rendelővé és szülészeti otthonná alakított Bánffy-kastélyhoz. Akkoriban még sokkal több gyermek született, majd minden községben volt szülőotthon is. Péntek lévén és tizenharmadika, az orvos tanácsára vasárnapra, azaz tizenötödikére íratták be a keresztlevélbe, ezért az ő születésnapja háromnapos ünnep – mesélte elmosolyodva. „Bátran kijelenthetem azt, hogy belepottyantam a születésemmel a nótákba és az énekekbe. Édesapám már akkor kántor volt, így természetesen keresztszüleimnek a falu lelkészét, Gáll Ferencet és feleségét, Etuka nénit hívták meg, no meg az édesapám testvéröccsét, az akkor frissen végzett zenetanárt, zeneszerzőt és feleségét, Fogarassy Juditot, aki szintén zenefőiskolát végzett Kolozsváron. Nemigen jut eszembe, hogy ki tartott keresztvíz alá, de mióta az eszemet tudom, mindig hű hallgatója és tódítója voltam a disznótorok vagy névesték nótázásainak.”6
Negyedikes lehetett, amikor Árpád nevű bátyja már Szilágysomlyóra járt az ipari iskolába, és a pénteki napon tartott vásárok egyikén vett neki 3 lejért egy kis hatlyukú furulyát, s mivel csak 5 leje volt, gyalog kellett hazamennie. Ezzel a furulyával kezdődött el a zenei pályafutása. Abban az időben a nagyobbik bátyjának, Bandinak, volt vagy tíz-tizenöt juha, sorban ügyeltek a nyájra a gazdák délutánonként a legelő melletti domboldalon, hősünk is sorra került párszor. Ott tanulgatott tanítómester nélkül furulyázni. Pár hét elteltével már el tudott játszani néhány nótát.
1970-ben bekerült Somlyóra az ipari iskolába a víz- és gázszerelői szakra. Úgy volt, hogy hároméves lesz az iskola, de már két év után bedobták őket a mélyvízbe, mivel a megyeszékhelyet elkezdték iparosítani, és kellettek az építkezéshez a szakemberek. Egy csapásra gomba módra épültek a lakóépületek. „Reggel 5 órakor volt a kelés, értünk jött egy kóberos autó, és már 7 óra előtt Zilahon voltunk. 10 óra munka után ugyanazon az útvonalon és járművön indultunk haza, Bagosra.
Zenekarok és tevékenységeik
1973-ban leszerelt egyik barátja a katonaságtól, ahol megtanult körülbelül öt-hat gitárakkordot, és a falu ifjúsága egyszeriben gitározni akart. „Kezdetben akusztikus gitárokba építettünk be dózákat, vagyis elektromos vevőkészüléket. Három-négy rádió tönkretétele után vásároltunk két darab elektromos gitárt Marosvásárhelyről, és egy Doina hangerősítőt. Ezekkel az eszközökkel már komolyabb táncesteket tudtunk tartani a helyi kultúrotthon klubjában. Óriási sikereink voltak. Vasárnap esténként éjfél után sem akartak hazamenni a fiatalok.” Néhány alkalommal a szomszéd faluba, Nagyfaluba is meghívták muzsikálni őket, ahonnan a községi UTC (KISZ) elnökétől kaptak egy kopott dobfelszerelést, és ezzel még jobban sikerültek a fiatalok számára rendezett táncesték. Ebben a Termál névre keresztelt zenekarban együtt muzsikált Fekete Lajcsival, Molnár Lajcsival, Nagy Lajcsival, és később Fekete Barna is csatlakozott hozzájuk.
„1975-ben berukkoltam katonának, jó messzire a Regátba, Brăilába, ott én adtam meg a díszmenetelésre, a dallamra a hangot. Nem volt valami leányálom a katonaság, de 18 hónap után leszereltünk.” Miután leszerelt, visszament dolgozni a megyei építkezési vállalathoz, de addigra a vállalat székhelyét áthelyezték Szilágysomlyóra. Az ott ledolgozott két év után karbantartóként dolgozott a szilágybagosi termálfürdőnél. Első fizetéséből vett egy használt klarinétot. „Katonaság után visszamentem dolgozni a megyei építkezési vállalathoz, az IJCM-hez, csak már nem Zilahra, hanem Szilágysomlyóra. Vagy két esztendő után sikerült helyet találjak a falunkban megnyílott termálvizű fürdőnél, mint karbantartó és vízvezeték-szerelő. Az első fizetésemből vetettem keresztapámmal, Birtalan Józseffel egy használt klarinétot, amin viszonylag elég hamar megtanultam játszani.”
A későbbiekben zenekart alapítottak Gönczi Sándorral, Varga Jánossal és Fekete Barnával.
„Gönczi orgonán, Barna gitáron játszott, én énekeltem, és klarinéton, szaxofonon játszottam. De kellett még egy dobos is, aki egy nagyfalusi cimbora volt: Tacsi, rendes nevén Varga János.” Elkezdtek járni lakodalmakba zenélni, emellett a nagyfalusi cigányzenekarral is járt táncházi rendezvényekre. „Voltunk Budapesten a II. Táncháztalálkozón, Kolozsváron, Székelyföldön és másutt is.”
Még részese volt annak a generációnak, amelynek tagjai a szováréba jártak, és a munka befejezése után ott estig mulatoztak, nótáztak. „Azokhoz a szerencsésnek nevezhető fiatalokhoz tartoztam, akik még járhattunk a téli estéken a házaknál rendezett fonóházakba. Igaz, én már csak a vége fele kaptam el, nemsokára megszűntek az ilyen összejövetelek. Viszont azután is tartottak még nappali összejöveteleket, úgynevezett szovárékat, ezeket külön-külön rendezték meg a fiataloknak és az asszonyoknak. Ezeken az összejöveteleken az asszonyok fontak, varrtak, a legények és a férfiak málét fejtettek, és egy kancsó bor mellett eldalolgattak úgy estefeléig, mivel este kellett menni tehenet fejni.”
Kovács Béla, Szabó László, Nagy Jani. Égető Loránd felvétele
Tudásának forrásai
Beszélgetésünk alkalmával azt mesélte, hogy a legtöbb nóta a családjában ragadt rá, nem volt olyan családi összejövetel, ahol ne zendült volna fel egy-egy ének vagy magyar nóta. Ezt a tudást lakodalmas fellépései alatt már tudatosan is gyarapította. „Később, amikor lakodalmakba jártunk muzsikálni, majdnem minden faluban ragadt rám egy-egy nóta vagy népdal.” Ha olyan dallam ütötte meg a fülét, amely számára ismeretlenül csengett, az éneklőt addig kérte, hogy énekelje el újra és újra, ameddig ő is megtanulta.
A 2000-es években a környék lakodalmi szokásai és zenei ízlése is megváltozott. A külföldről nagy mennyiségben beáramló angol szövegű slágereket már nem tudta a zenekar olyan ritmusban magáévá tenni, ahogy a korízlés változott, és ez az együttes feloszlásához vezetett. Ezt követően a nagyfalui cigánybandával közösen muzsikált különböző rendezvényeken. Kezdetben néhány hagyományosnak nevezett lakodalom, majd a vidék falunapjainak és hagyományőrző rendezvényeinek állandó fellépői voltak. A zenekar a következőkből tevődött össze: Csorba János (hegedű) és veje, Varga László (tangóharmonika), valamint két fia: Laci és Gyula (nagybőgő).
Elmondhatjuk, hogy ezzel a formációval vált Birtalan Józsi nótafává. Ma már sokan úgy emlegetik, hogy ő a Felső-Berettyó mente legtöbb népdalt és magyar nótát ismerő embere. Szilágycsehbe tizenöt éven keresztül járt vissza a zenekar a Zsibai néptánctáborba. Több alkalommal fellépett egyéni előadóként Budapesten és Debrecenben, a debreceni néptáncegyüttes meghívott vendégeként. Fellépett még Kolozsváron és Székelyföldön is, a Kallós Zoltán emlékére rendezett műsorokon. Férfiakból álló népdalkört alapított Mákvirágok néven, a csapat tagjai megpróbálják feleleveníteni és újratanulni az elfelejtett vagy keveset énekelt szilágysági népdalokat, magyar nótákat.
Birtalan Józsi játszik furulyán, klarinéton, szaxofonon, gitáron, hegedűn, nagybőgőn, de minden keze ügyébe kerülő hangszert szívesen kipróbál, és a kezdeti próbálkozások után hamar megtalálja az adott hangszeren való játszás technikáját. Ma legkedvesebb hangszerének a tárogatót nevezi, azt a hangszert, amely már a honfoglalás óta a magyar zenekultúra szerves része. Mindemellett a mai napig lelkesen gyűjti a falusi életet megkönnyítő, mások által ócskaságnak nevezett eszközöket, szerszámokat, és magánmúzeumnak rendezte be a bagosi domboldalba vájt pincéje elé épített pincegátorát. Itt szoktak vasárnapokon és ünnepnapokon barátaival összegyűlni, beszélgetni és nótázgatni egy-egy pohár bor mellett.
1981-ben megnősült, és a házasságból három gyermeke született, majd idővel egy lány- és hat fiúunokával gyarapodott a családja. „Mindeközben 1981-ben megnősültem, és Istennek hála van egy lányom, két fiam és hét unokám, amiből hat fiú és egy lány. A Jóisten éltesse őket sokáig!”
Birtalan József versei
Hősünk nemcsak énekelni tud és szeret, hanem már gyermekkora óta rímfaragással, versírással is foglalkozott. Kezdetben a lányok meghódítására írt verseket, ma már családi és közösségi eseményekre szokott írni köszöntőket, úgy a családja, mint a falu büszkeségére. Versei között találhatunk köszöntőket. Ezeket többnyire barátainak, ismerőseinek vagy családtagjainak címezte.
„Mit is kívánjak én néked, Ferenc bátyám,
A nyolcvankettedik születésed napján.
Oly sok szépet kaptál ebben az életben,
Tehát Feri bátyám, az Isten éltessen. (…)
Legyen erőd mindig, hogy a pincéhez mehess,
Ottan, Feri bátyám, a halál sem keres.
Boldogságban élj még sok-sok boldog évet,
Kívánja Bagosról Birtalan Józsi neked.”
Minden évben megemlékezik április elsején a férfiak napjáról, és ezeket a verseket a férfinapi rendezvényen elő is adja.
Egy ilyen költeményből idézünk:
„Kedves vendégsereg, jó estét kívánok!
Hála az Istennek, csak férfinépet látok.
Megadta az Isten végre ezt a napot,
Legalább egy éjszakára hordjuk a kalapot. (…)
Minden magyar férfit éltessen az Isten,
Jövő ilyenkor is legyenek itt minden,
Jövő ilyenkor is jöjjenek el nálunk,
Ha éltet az Isten, újból muzsikálunk.”
Birtalan József számára nagyon fontos a családja és a szerettei, így a legtöbb versét nekik szánta, például verset írt unokái és gyermekei születésekor, vagy házassági évfordulójára a feleségével, Miklós Erzsébettel, és a fontosabb családi eseményekre (keresztelőkre, disznótorokra, névestékre és születésnapokra).
„Hároméves legénykénk
van minékünk kettő,
tartsa meg sokáig
őket a teremtő!
(…)
Tamáska és Ábel,
kívánom tinéktek,
vezéreljen az Úr,
ott legyen véletek.”
Minden Bagosi Napra a cigányzenekarral és a falu táncos lábú fiataljaival toboroztak. Az évek során kialakultak azok a megállóhelyek, ahol a fiatalok a lovas szekerekről leszállva a spontán összesereglett közönség előtt táncoltak, és a tánc előtt hősünk felolvasta az alkalomra írt hívogató versét.
2019-ben ezt írta a falunapra:
„Közhírré tétetik!
Ennek a szép nyárnak is már végefele járunk,
Megint egy szép ünnep lészen itt minálunk!
Több mint száz esztendő telt el már azóta,
Községünk utcáin megint szól a nóta. (…)
De én most már tovább nem is prédikálok,
Az ünnepségre mindenkit szeretettel várok!
Mutatóban most egy magyar csárdást járunk,
Aztán muzsikával szépen odébbállunk!
Repertoárjából nem maradhattak ki az egyházi eseményekre költött versek sem.
Fekete Barna. Szabó Árpád felvétele
Könyörgés
Add meg, Uram, e népnek,
Add meg, ó, Istenem,
Hogy ez új esztendő néki
Még boldogabb legyen.
Szüntesd meg a viszályt,
Adjál egyetértést,
Kicsiktől, nagyoktól,
Hallgasd meg e kérést!
Oly kevesen vagyunk
A népek tengerében,
Már a puszta létünk is
Kerülhet veszélybe.
Fogyunk, egyre fogyunk,
Mint pislogó gyertyaszál,
Segíteni rajtunk, ó, Isten,
Csak te tudsz már!
A szilágysági magyar „versfaragó” próbálkozásai között hazafias versek is szerepelnek.
Trianon átka
Kilencven esztendő telt el már azóta,
hogy minden magyar ajkon megfagyott a nóta!
Kilencven esztendő, mennyi jaj és bánat
érte már azóta meggyötört hazánkat.
Éhes kutyamódra széttépték a testét,
a haláltusáját, ó, de sokan lesték.
Véres fogaikkal testébe haraptak,
a könnyen kapott prédán igencsak elhíztak!
Szaladtak is ők minden füttyentésre,
fogat vicsorgatni magyar szenvedésre.
Kilencven éve hányszor megharaptak,
csoda, hogy közülünk hírmondót is hagytak!
Széttépték testünket kutyaharapással,
utána ütöttek sarló-kalapáccsal,
több mint negyven évig hordtuk ezt az igát,
magyarok Istene, hol követtünk ily hibát?
Mit követett el ez a magyar nemzet?
Hogy századokon át ostoroztad, verted?
Elődbe borulunk, esedezve kérünk,
hogy a jövőben adj még esélyt nékünk.
Adjál a magyarnak igaz boldogságot,
lelkünkbe add vissza Nagy-Magyarországot!
Ne hagyd ezt a földet ebek prédájára,
magyar vér folyt ennek minden darabjára!
Add, hogy e gyásznapot felejtsük el hamar,
éljen soká e hon, benne minden magyar!
(2014)
Végszó
Birtalan József, a nótafa, Szilágybagos egyik talán leghíresebb szülöttje, aki hatalmas eredményeket ért el úgy a zenei pályafutása során, mint kulturális és közösségépítő tevékenységei folyamán. Sok fiatal zenei karrierjét ő indította el. Mesébe illő életutat járt be: a legkisebb gyermekként a legtöbbet érte el, de ezek az eredmények családja és barátai támogatása nélkül nem valósulhattak volna meg. Nótáival minden ember szívébe belopta magát, így elnyerte tiszteletüket és szeretetüket.
Legfiatalabb tanítványával, Soós Gergővel, a Népi Örökségünk Mesterei és Tanítványai 2020/2021-es pályázatán elnyerték a zsűri különdíját, és jutalmul részt vehettek Budapesten a Hagyományok Házában tartott előadáson, ahol együtt furulyáztak 2022. március 12-én.
Józsi bácsi jelenleg is aktív a zenei életben, a közösségfejlesztésben, erre jó példa a 2022. június 25-én megtartott Öregfiúk-focikupa, ahol a cigányzenekarral nótáztak, és megadták a csapatjáték ritmusát.
Reméljük, még sokáig velünk lesz, hogy fejleszthesse a faluközösséget, és bátorítsa a fiatal, feltörekvő nótafákat.
Jegyzetek
1 Major Miklós: Koszorúba font gabonaszálak. https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/kulhoni_magyarsag/2010/ro/kriza_…
2 Szabó Miklós: Szilágybagos Község és Egyház Történelme (1205–1960). 1960.
3 H. Nagy Lajos: Sz-bagos. Politikai Ujdonságok, 3. évfolyam, 14. szám. 1857. április 8.
4 Protestáns Egyházi és Iskolai Lap. 4. évfolyam, 1861. aug.4.
5 Szabó Miklós: i. m.
6 Birtalan József: Önéletrajz (kézirat).
Források:
Szabó Miklós: Szilágybagos Község és Egyház Történelme (1205–1960). Kézirat, 1960.
Szabó Miklós: A Szilágybagosi Református Anyaszentegyház 300 éves Története 1663-tól 1963-ig. Kézirat,1962.
Birtalan József: Önéletrajz. Kézirat, 2021.
Interjú Birtalan Józseffel, május 1-én a Bagolyvárban, 2022.
Az írás készültekor, 2022-ben Antal Krisztián Kristóf a szilágysomlyói Simion Bărnuțiu Elméleti Líceumban 9., Antal Anett Antónia 10., Fekete Dávid 11. osztályos tanuló volt. Jelenleg mindhárman ugyanott tanulnak tovább. A dolgozat irányítója: Birtalan Beáta Erzsébet, a Szilágybagosi Bánffy Kulturális Egyesület alelnöke és kulturális referense.
