Gondolatok a magyar közösség otthonáról

Nagyenyed

A nagyenyedi létesítmény építése 1996-ban kezdődött és 2002-ben fejeződött be. Ma a tetőtér kialakítása, kiépítése zajlik, a munka a vége felé tart. Az építkezést nagy gonddal követtük, szerveztük, hogy a költségeket a lehető legalacsonyabb szintre csökkentsük.

A restaurált nagyenyedi diákemlékmű (1704) avatója a nagyenyedi sétatéren (2010)

Nomen est omen – a név intő vagy figyelmeztető jel, állítja a latin mondás. Mint köztudott, ezt általában akkor szokták használni, ha valakivel olyan rossz történik, amelyre már a neve céloz. A mi esetünkben olyan nevet akartunk adni e háznak, amely utaljon szerepére és az általa követett célokra. Ezért kis rugalmassággal magyarázhatjuk úgy is e latin mondást, hogy a név összefoglalja mindazt, amit tulajdonosa elérni kíván és neki szán. Így próbálom kicsit más, pozitív értelemben használni a nomen est omen mondást, éppen azért, hogy névadó elképzeléseinket érzékeltetni tudjam.

A ház névadóját illetően több elképzelésünk volt. Viselhette volna Szász Károly reformkori politikus, jogtudós, nagyenyedi tanár, valamint 1848-as vallás- és közoktatásügyi államtitkár nevét, aki jelentős szerepet vállalt Erdély politikai életében és reformküzdelmeiben. Hordozhatta volna a Pápai Páriz Ferencét, aki nagyenyedi tudós rektorprofesszorként nehéz időkben volt a kollégium támasza, megszervezvén a labancdúlást követő újjáépítését; a Nemes János kollégiumi aligazgatóét, aki az elnemzetlenítő szocializmus éveiben ifjú szívekben csiholta reménységünk tüzét, és a mindennapi teendők szorgos elvégzésével mutatott diákjainak kiemelkedő példát. Neve még ma is fogalom Nagyenyeden. Őrizhette volna a Vita Zsigmond nevét, közművelődésünk nagy egyéniségéét, aki könyvtárosként és irodalomtörténészként egyértelműen a Bethlen Kollégiumhoz és a Bethlen Könyvtárhoz kötődött. Semmiképpen sem állt szándékunkban rangsorolni a fent megnevezett személyiségeket. Mindössze kerestük, hogy a névadó munkássága minél inkább illeszkedjen az új intézmény hivatásához.

Nagyenyed 1849. január 8-i pusztulásának
restaurált emlékműve (2011)

Választmányunk egyhangúlag úgy döntött, hogy az új házat Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Háznak nevezzük el. Indokok: Szász Pál munkássága Alsó-Fehér vármegyéhez és annak legfontosabb magyar intézményéhez, a Bethlen Kollégiumhoz kötődik. Itt született Nagyenyeden. 1933-tól az államosításig a Bethlen Kollégium főgondnoka volt. Főgondnoksága alatt, 1935-ben avatták a csombordi Téli Gazdasági Iskolát, helyet biztosítva ezáltal a kollégiumban működő gimnázium és tanítóképző mellett mezőgazdasági és szőlészeti iskolának is. Szász Pál kiváló szervezői talentummal rendelkezett. Miután 1936-ban átvette az Erdélyi Gazdasági Egylet elnöki tisztét, új alapokra helyezte működését, s mintegy negyvenezer taggal a magyarság legvirágzóbb népszervezetévé tette. 1940 után Dél-Erdélyben az egyházak mellett az EMGÉ-re vártak a legterhesebb közéleti feladatok. Ezekben az években fejlődött barátsággá a szoros együttműködés Márton Áron és Szász Pál között, akikben a dél-erdélyi magyarok hiteles vezetőiket tisztelték. Szász Pál a közösségi érdekek kijárója volt. Kiváló kapcsolatai folytán otthonosan mozgott a bukaresti politikai és gazdasági elit köreiben. 1939-ben a király kinevezte szenátornak. Bánffy Miklós elnök mellett ő lett a Magyar Népközösség alelnöke. Gazdasági téren Szász Pál sokáig a Petrozsényi Szénbánya Rt. igazgatósági tagja volt. Ezáltal vált lehetővé, hogy amikor a háborús körülmények közepette az Erdélyi Gazda folyóirat kiadását vagy éppen az EMGE működését kérdőjelezte meg az akkor sem túl magyarbarát hatalom, kijárta az akadályok elhárítását. Szász Pál életműve nemcsak helyi és megyei, hanem országos fontosságú magyar közösségünk számára. Munkásságát, amellyel a magyar közösséget szolgálta egész életében, a kommunista hatalom letartóztatással, koncepciós perrel és súlyos börtönbüntetéssel honorálta. Előrehaladott korára nem voltak tekintettel, az embertelen bánásmód miatt 1954-ben, 73 éves korában hunyt el az ocnele mari-i börtönben. A felsoroltak nyomós érveknek bizonyultak döntésünk meghozatalában. Szász Pál életútja, kitartása, leleményessége, szervezői tehetsége, helytállása nehéz időkben, szolgálata és céltudatossága példakép lehet számunkra.

A Magyar Ház megépítése lehetőséget teremtett arra, hogy a városban és a környéken egyaránt rendszeres és intézményes keretben megszervezze a magyar kulturális életet, befogadja a magyar közösség különféle kulturális, szórakoztató rendezvényeit. Tulajdonképpen amolyan kultúrház hivatását tölti be, hiszen a város kultúrháza ezt a szerepet nem tudta és nem is akarta betölteni.

Emlékeztetek rá, hogy a nagyenyedi kultúrházat a Nagyenyedi Magyar Iparos Önképzőkör építette és működtette 1928-tól az államosításig. Abban az időszakban számtalan kultúrműsor, szabadegyetemi előadás színhelye volt az iparos székház.

A Bethlen Kollégium is többször rendezett különféle író–olvasó találkozókat, helyet adott táncegyüttesek fellépésének, hangversenyeknek, melyekre a város magyarsága is bejárhatott, ám hiányzott a szervezett és rendszeres jelleg.

A Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban kialakított programok közül a rendszerességet az Áprily-estek elnevezésű irodalmi kávéház biztosította a legnagyobb mértékben, hiszen havonta működik Józsa Miklós ny. irodalomtanár igyekezete, ügybuzgalma folytán. De rendszeresek voltak a bálok (szüreti, farsangi), megemlékezések, nemzeti ünnepeink megünneplése, kiállítások és játszóház is.

2004-től szerveztük a gulyásfesztivált, mely kezdetben a Bethlen Kollégium tornakertjében indult, de aztán átkerült a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház gondosan ápolt, kertszerű udvarába.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház, ha nem is a világ közepe lett, de mindenképpen a nagyenyedi magyar kulturális és közösségi élet centrumává vált. Az a hely, amelyről már máshol is tudnak, és számon tartják. Ebben szerepe volt az Aradon megjelenő Nyugati Jelen c. napilapban, majd később a Szabadságban közölt cikkeknek, illetve a Kolozsvári Rádióban elhangzott, ismertetőknek, tudósításoknak. Ha valaki Enyeden akar tartani valamilyen előadást, könyvbemutatót, kiállítást, tudja, hogy hova kell forduljon.

Intézményszervezés, vezetés szempontjából azt követtük, hogy a költségvetési lehetőségeink szerint Nagyenyedre is elhozhassunk olyan rendezvényeket, melyekről tudomást szereztünk.

Kialakítottuk a pályázatíró rendszerünket, mellyel forrást, támogatást tudtunk bevonni és megszerezni. Ebben nagy szerepe lett a 2006-ban alapított Dr. Szász Pál Egyesületnek, mely a Magyar Közösségi Házban működik.

A nagyenyedi református sírkertben található régi kollégiumi tanársírok bokortalanítását elvégző önkéntes csapat (2009)

A Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház programjainak megjelenítése a 2009-ben létrehozott www.nagyenyed.ro saját honlap révén vált lényegesen könnyebbé.

Fontos rendezvénnyé nőtte ki magát a 2009-ben első alkalommal megtartott Nagyenyedi Magyar Napok is, mely később más helyszíneken is zajlott.

Lényeges, hogy a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház nem az egyetlen helyszíne a magyar kulturális életnek Nagyenyeden. Több olyan programot indítottunk be, melyek ugyan máshol zajlottak, mégis a Magyar Házhoz kötődtek. Ilyen volt például a Honvédemlékmű kivitelezése és avatása, a régi tanári sírok restaurálása (a református sírkertben), a Diákemlékmű (a sétatéren) és az 1849-es vértanúk emlékművének (a vár külső falán) restaurálása és avatása, vagy az alkenyéri Kinizsi Pál-emlékműnél tartott megemlékezés. Helyszín szerint szintén máshol zajlanak az augusztus 20-i ünnepségek a Fehér megyei végeken, egy-egy elhagyott magyar templomban.

Új hozzászólás