A 19. század végén megkezdődtek a pszichológiai kutatások a művészet értelmezéséről. A kutatók jórészt német ajkúak voltak, de a 20. században bekapcsolódtak mások is. Heinrich Wölfflin (1864–1945) művészettörténész azt hangsúlyozta, hogy az építészetet csak a pszichológia segítségével érthetjük meg teljes mértékben. Valóban, ha a régi építkezésre gondolunk, mint az egyiptomi piramisok, vagy a klasszikus görög templomok, érezzük azok rendkívüli hatását a szemlélőre. Tudjuk azt is, hogy a lakásunknak bizonyos feltételeknek kell megfelelnie, hogy jól érezzük magunkat benne. Az építészeti egyetemek tantárgyai között ma már a környezetpszichológia is szerepel.
Wilhelm Worringer (1881–1965) művészettörténész, az expresszionista és absztrakt művészeti irányzatokat magyarázta a pszichológia felhasználásával. Ernst Gombrich (1909–2001) pszichológus a Művészet és illúzió című könyvében magyarázza meg, hogy hogyan jut el a művész a valóságtól a képig. A művész nemcsak tükrözi, hanem értelmezi is a valóságot, állást foglal, dialógust folytat. Egy alaphelyzetből indul ki, ahol felhasználja a múlt eredményeit, saját ismereteit és az új művészetet a kísérletezésekből alakítja ki. A művész felkészültsége, egyénisége sajátos, ezért minden művész másként ábrázol. John Dewey (1859–1952) filozófusnak a Művészet mint élmény című műve az óvodák és egyetemek gyakorlati alapjául szolgált az Amerikai Egyesült Államokban. Rudolf Arnheim (1904–2007) szintén amerikai kutató, A művészet pszichológiája felé című könyvében mutatta be a művészeti terápia tanulságait.
A pszichológusok egyik érdeklődési területe a tudatalatti és a kollektív tudatalatti szerepe a művészetben. Sigmund Freud (1856–1939) szerint a művészek a képzelőerejük segítségével felszínre hozzák a tudatalatti frusztrációkat. Fantáziájuk révén vigasztalást, enyhülést, vágyaik beteljesülését érik el. Carl Gustav Jung (1875–1961) a kollektív tudatalattit is kutatta. A bennünk létező kollektív tudatalatti közös az emberiségével. Az ősi mitológiák, mítoszok, mondák, mesék a kollektív tudatalatti termékei, és ezek mindenkit megérintenek. A mítoszok, mitológiák jelentős képzőművészeti alkotásokat inspiráltak az ókorban. Így a klasszikus görög művészeti alkotások, szobrok, kerámiák esetében. De minden nagyobb kultúrkörnek voltak mítoszai, és ezeket képzőművészeti alkotásokban is ábrázolták. A pszichológusok és antropológusok szerint az ősi mítoszok az emberek túlélését segítették, rendet teremtettek életükben. A művészet ma is megőrizte ezt a szerepét az emberiség életében.
Korunk nagy művészei is gyakran hivatkoztak a pszichológiára. Így Paul Klee, Vaszilij Kandinszkij, Kepes György. Marc Chagall mondta: „a művészet elsősorban és mindenek felett a lélek állapota.” (Életem, memoár, 1931) Lev Szemjonovics Vigotszkij (1896–1934) orosz pszichológus Művészetpszichológia című könyvében foglalkozik a műalkotások tartalmi és formai elemeivel. Szerinte a műalkotásokban katartikus helyzet teremtődik, amit a tartalom és forma harca idéz elő, ami hatást gyakorol a nézőre, segíti az átélést. A műalkotások elemzésénél figyelembe kell venni a művészet sajátos eszközeit, a szobrászatban az anyagok, a bronz, a kő, a fa, a festészetben a szín, a fény-árnyék és más kifejezőeszközök összjátékát. A tehetséges művész ezeket a kifejezőeszközöket értékesíti a művészi üzenet érdekében. A művész az ihlet állapotában tudatos és tudattalan műveletek részese, miközben megszületik a műalkotás alapötlete. Ezt követi a mű kivitelezése, majd bemutatása.
Két alkotást kívánok bemutatni pszichológiai megvilágításban. Két különböző művészeti műfajról, egy festészeti és egy szobrászati alkotásról van szó. A Tordai Múzeumban található nagyméretű festmény, A vallásszabadság kihirdetése, Körösfői Kriesch Aladár alkotása nem csak tartalmánál fogva jelentős alkotás. A festmény készítője Budapesten kezdte tanulmányait, majd külföldön folytatta. Számos nagyméretű történelmi képet festett. Tordán tanulmányozta a Vallásszabadság kihirdetésének szóba jöhető hajdani színhelyeit. Munkája elmélyült, realista alkotás. Az országgyűlés színhelye, valamint a résztvevő személyek alakjai kidolgozottak. A beltéri félhomály atmoszférája lehetőséget adott a festőnek, hogy mély lélektani hatást gyakoroljon a nézőre, amit a magasból jövő erőteljes fénysugár segítségével ért el, kiemelve a festmény főszereplője és az esemény jelentőségét. A festményt Torda város vezetői rendelték az 1896-os milleneumi ünnepségekre, mert ezt az eseményt tartották a legfontosabbnak a város életéből. A festmény Budapesten is nagy sikert ért el.
Az Új korszak című kisplasztikámban, a címnek megfelelően, a nyitás a fontos. Nyitott kapuban egy kisgyermek van elhelyezve, mindkét elem a változást, a kezdést jelenti. Az anyag fém és márvány. A kapurámák, az áttört formák fémből készültek. Szintén fémből készült a gyermek alakja, felemelt karokkal, aktív helyzetben. A szobor talpa márvány, a bejáratnak megfelelő formaalakítással. A szobor jelentése szimbolikus, a megújulást jelképezi, ezért formaalakításában is ezt akarja megmutatni. Ha művészeti irányzatba akarom helyezni, akkor a konceptuálist jelölném meg, amelyben a tartalomra helyeződik a hangsúlyt.
Az utóbbi kétszáz évben a színek tanulmányozása is fontossá vált. A németországi Bauhaus iparművészeti iskolában tanított Johannes Itten, aki kidolgozta a modern színelméletet. Ez a 20. század elején történt, de azóta a pszichológusok bővebben foglalkoztak a színek lélektani hatásával, amit ma az élet minden területén alkalmaznak. A képzőművészeti terápiát a kiegészítő terápiák közé sorolják. A gyermekekkel végzett tevékenységekkel (rajz, festés, agyagozás) nő a gyermek önbizalma, lehetővé teszi számára, hogy érzéseivel, élményeivel foglalkozzon. Ezek a tevékenységek tehát a gyermek személyiségének fejlődését szolgálják. Ma a képzőművészeti terápia a klinikai terápia keretében segíti a betegeket a traumatikus élmények feldolgozásában.
A képzőművészek a legrégibb idők óta felhasználták a lélektani hatásokat. Ma tudományosan is bizonyított, hogy a pszichológia milyen széleskörűen nyerhet alkalmazást a művészetekben.
Felhasznált szövegek
https//hu.Wikipedia.org/wiki/Művészetpszichológia, arthist.elte.hu/BA_courses/arthiv/2006/osz/Kelényi_György/Müv_pszichológia.htm
