Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Művész az elmúlás vergődésében

Ady József emlékére

Ady József festőművész a Marosvásárhely melletti Jedd községben született 1950. április 4-én, református lelkészi család sarjaként. Evilági létét és alkotói tevékenységét mindössze negyvenegy esztendőbe sűrítette, ugyanis 1991. november 19-én, Budapesten eltávozott az élők sorából.




Ady József (1950–1991)

Chikán Bálint művészettörténész többször is találkozott Ady Józseffel, akinek a munkásságáról gyakran cikkezett szakkönyvekben és folyóiratokban, majd 1996-ban megjelentette beszélgetéseiket A tisztulás vágya című emlékkötetben.

Ady József szakmai életútja három jelentős fázisra tagolható. Az első szakasz a művészeti tanulmányainak megalapozása, amely a marosvásárhelyi Művészeti Líceumban töltött diákéveivel köthető egybe. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári Ion Andreescu Vizuális Művészeti Akadémián végezte, ebben az időszakban művészi egyénisége kiforrottabbá, érettebbé vált. Alkotói pályafutásának harmadik, s egyben utolsó szakasza az emberi lét végességének, az elmúlás érintettségének, ezzel egy időben a művészi katarzis megtapasztalásának, megélésének stádiuma. Gyógyíthatatlan betegsége és a magyarországi kitelepedésével járó erőteljes honvágya, valamint páratlan életművének betetőzése határozta meg élete utolsó éveit.

Transzcendens művészete merőben eltér marosvásárhelyi elődei művészeti stílusától. Erdélyi viszonylatban Ady József egyik kiemelkedő képviselője az 1980-as évek elején fellendülő kelet-európai neoavantgárd irányzatnak. A hagyományos grafikai és festészeti technikával megalkotott munkái egyéni látásmódról tanúskodnak. Ábrázolása az absztrakt és a figuratív kifejezésmód határán mozog, ugyanakkor a szimbolikus-expresszív kategóriába is beilleszthető. Kiérlelt, kiforrott stílusban készült alkotásai egyedi világának dimenzióit tárják fel előttünk.

A művészetkedvelő közönség számos alkalommal bepillanthatott Ady József életművébe egyéni kiállításai, valamint az emlékkiállítások révén; alkotásainak egyre mélyebb lényegi, tudati rétegeit ismerhetjük meg a műélvezet igézetében.

Ady József alkotásait nem szükséges elemeire szedni vagy boncolgatva elemezni. Úgy ismerhetjük meg és érthetjük meg alkotói rendszerét, ha követjük a formák evolúcióját, a formálódás stációit. Előfordul a szinte disszonáns sokszínűség, de életművének gerincét a tónusfestészet értékeit kiemelő, monokróm színvilág jellemzi, ugyanakkor a hagyományos technikák közötti átmenet, fluiditás is megfigyelhető, ha munkásságának egészét vesszük figyelembe. A fehér papír eleganciáját a misztikus, sejtelmes matt fekete és a sötét tónusok kontrasztja szinte lüktetve váltja fel. Képi nyelvezetére jellemző a fehér alapon helyet foglaló feketék, valamint a fekete alapon a sodródó lendületű fehérek drámai megnyilvánulása, amely megfigyelhető linóleummetszet- és szénrajzsorozatain.

Ady József műveinek gondolatisága sokrétű. Érett alkotóként olykor tudatosan, máskor ösztönösen formálta meg alkotásait, jelenítette meg mondanivalóját. A hosszasan vallatott témáit egyedi vizuális programban alkotta meg. A puritán vonalvezetés, dísztelen tónusok, nüánszok váltják fel a korábbi drámaibb hatásokat. A foltszerű elemekből kinőtt alakok pedig egyre inkább védtelenebbek, kiszolgáltatottabbak. Művein nyomon követhető a formák, alakzatok átstrukturálódása. Éteri érzékenység hatja át festményeinek absztrakt gesztusrendszerét. Negatív hangvételű művészi hitvallása és versbe szedett gondolatai útmutatásként használhatók fel alkotásainak értelmezéséhez, megértéséhez. Lelki és szellemi fejlettsége is a magányba taszította Ady Józsefet, aki mentsvárat, kapaszkodókat keresve nyitott a kultúra, a filozófia és az irodalom irányába is.




Álom (linómetszet, 1983)

 

„Sokat megéltem

Talán túl sokat

Tapasztaltam

De mindezekhez

Keveset éltem

Sok és kevés

Egy értelmetlenség

Kétfele tépve.”

 

Ady József Az ellentmondás feloldása című, múlt idővel kezdődő versében – amelyet már hanyatló egészségi állapotában írt – a halálsejtelem van jelen, amely elégikus hangvételt tulajdonít a költeménynek.

 

„Szétosztom magam

Szaggatottan voltam

Tehát így kell

átmennem

a nemlétbe is.”




Fordított világ (1990)

A végzetes fizikai betegség hamar úrrá lett Ady Józsefen, és ez nem csupán alkotásain volt érzékelhető, de verseiben is előtérbe került a halál, a nemlét gondolata, amely életének utolsó időszakában állandó társává vált.

Ady József életének utolsó két esztendeje alkotói tevékenysége legtermékenyebb időszakának bizonyult. Az akkor készült alkotássorozata feltehetően az elmúlás kimerevített pillanatfázisait hordozzák. Utolsó alkotói korszakában a művek narratív szerkezete letisztultabbá vált, minimálisra redukálódott, a drámai hatások és a romantikus megoldások felcserélődtek.

Alkotásainak zöme misztériumteljes tereket tár a néző elé, amelyek megidézik a művész lidérces, éteri világát, amelyet átsző a rejtelem, a talány, ugyanakkor kifejezik keresztény világnézetét: „a kinyilatkoztatás mögött csak egy van: Isten”. Műveit szemlélve érzékelhető, hogy Ady József eljutott a spiritualitás felső szintjére, művészetében élte meg a vágyott tisztulást.

 

(A cikk a Népújság 2021. december 3-i számában is megjelent.)

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Sipos Sándor látásmódjának kialakulására mély hatást gyakorolt Marshall McLuhan kanadai médiakutató és filozófus. A képzőművész alkotásai a – folyton táguló – virtuális valóságot megtapasztaló ember életérzéseit vetítik elénk, és arról tanúskodnak, hogy a média fejlődése átszabja, átformálja az emberi kultúrát.

Az erősen fénylő égitesteket, egymásba hajló fákat, fagyos fehéreket, izzó vöröseket, nyúlánk alakokat, bivalyokat, szamarakat ismétlő györkösi életmű első ránézésre egyszerű nyelvezetű, dekoratív képsornak tűnhet, vagy éppen ellenkezőleg, egy zárt világnak, ahol a sötét kékségekben, az időtlenségben és a némaságban nem sok minden segít eligazodni.

Györkös Mányi Albert születésének századik évfordulója alkalmából rendezett kiállításunk egy olyan olvasat, amely – reményeink szerint – bevezet ebbe a sajátos alkotói univerzumba, és segít fogódzókat találni, tájékozódni abban.

Starmüller Katalin festőművész, grafikus, díszlet- és jelmeztervező 1959. november 22-én született Kolozsváron. Tanulmányait a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet festészet–restaurálás–pedagógia szakán végezte. Meghatározó tanárai voltak: Miklóssy Gábor, T. Szűcs Ilona, Tóth László, Cseh Gusztáv, Rusz Lívia és Veress Pál. Erdélyben számos egyéni kiállítása nyílt az évek folyamán, és Magyarországon is rendszeresen részt vesz csoportos tárlatokon. 

Fodor Nagy Éva festőművészről így vallott férje, Fodor Sándor író, műfordító: „Kedves professzorom, László Gyula mondta: Az emberek iránt soha ne legyünk türelmetlenek. Olyanok, mint a virág. Van, amelyik tavasszal nyílik, van, amelyik nyáron. Némelyik ősszel, és olyan is akad, amelyik megvárja a hóharmatot. Egyik színpompásan tündököl, a másik meghúzódik a bokor alján – csak illatával árulja el magát. Azt hiszem, ez a virághasonlat igencsak talál a különböző művészegyéniségekre. Feleségem művészi kibontakozását immár több mint ötven éve figyelem. Hosszú évtizedeken át úgy véltem, keresi a maga útját, egyéni ecsetvonását. Őszülő fejjel találta meg. Ehhez azonban sokat kellett látnia-tanulnia, örvendeznie – és szenvednie.” 

A szobrászművész szellemi és lelki funkcióiban anyaggal dolgozik, ilyenformán valahol a mesterember, a jó értelemben vett iparos és a filozófus keveréke. Ezt az állítást igazolja Désy Károly élete és munkássága is. Saját vallomása szerint a szobrásznak ismernie kell számos mesterség titkait – a kovács, asztalos, vasöntő, esztergályos mesterségek eljárásait – ahhoz, hogy maradandót alkothasson. Egy műtárgyat többféleképpen lehet létrehozni. A kérdés az, hogy díszítő vagy funkcionális célzattal készülnek-e, vagy pedig az alkotó a plasztikai nyelv lehetőségeivel akar élni: emberi érzelmeket, gondolatokat vagy magatartásformákat kíván megjeleníteni.

Sok művész állította, hogy a művészet és az erkölcs szoros kapcsolatban áll egymással, mások a művész felelősségét hangsúlyozták ki jobban. Ezzel a témával Henri Matisse, Mattis Teutsch János, Jakobovits Miklós művészeti írásaiban is találkoztam. Első pillantásra nem könnyű ennek a kapcsolatnak a kimutatása, mivel nem erkölcsi célzatú alkotásokról van szó. A válasz a filozófusok, művészettörténészek munkáiból olvasható ki.

Nagy Elek Miklós

1944. november 29-én születtem Marosvásárhelyen. Apai ágon székely­abodi lófő székelyek voltak az őseim, anyai ágon polgári, sőt nemesi családból származom, Bolyai János feleségének, Orbán Rózának családjából. Apámat taníttatták a szülei, aminek következtében nagy műveltségre tett szert, öt nyelven beszélt, a Kolozsvári Építészeti Egyetemen tanult, és a szó legjobb értelmében, igazi úriember volt. Amikor, tartalékos tisztként behívták a frontra, nem volt nehéz azonnal feleséget találnia, és a szokásnak megfelelően, regényes módon, három nap alatt megnősülnie, minek eredményeként, háborús termékként, én is rövidesen megszülettem.

A származás, az egyéniséget formáló gyermekkori élmények, a családi hagyományok meghatározó örökséget jelentenek a képzőművészetben is. Nincs ez másképpen Balázs László esetében sem, aki képzőművész szülők gyermekeként kerülő utakon, az iparművészeten keresztül jutott el a képzőművészetig. 

Gedeon Zoltán festő és grafikusművész

Gedeon Zoltán 1922. június 29-én született a Hargita megyei Szentegyházán. Középiskolai tanulmányait a székelykeresztúri tanítóképzőben végezte 1943-ban, ezt követően 1945-ig katonai szolgálatot teljesített. 1945 januárjában orosz fogságba került, 1948. december 6-án szabadult. Hazatérését követően Lévai Ildikó pedagógussal kötött házasságot 1949-ben. 1950-ben a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett: tanulmányait 1955-ben fejezte be a grafika–festészet–pedagógia szakon.

Horváth Levente festménye

A sepsiszentgyörgyi Lábasház történelmi épülete immár közel húsz éve a helyi és az erdélyi kultúra szolgálatában áll, elsősorban a képzőművészeti megnyilvánulások terén. 2020-tól, a Székely Nemzeti Múzeum székhelyének átfogó felújítása miatt immáron ez a rangos kulturális intézmény rendez tárlatokat az épület kiállítótermeiben, és most első alkalommal ennek pincegalériájában. A kortás erdélyi képzőművészek újabb munkásságát hívatott e kis galéria bemutatni, az alkotószakma elkötelezett képviselőinek kíván egy kiállítófelülete, manifesztációs közege lenni.

Vetró Artúrt személyesen a hetvenes évek végén, középiskolás koromban ismertem meg. Kolozsvárra akartam felvételizni szobrászati szakra, és mentorom, Vetró András a kincses városba, édesapjához irányított, hogy korrektúrázza a szakkörön készített munkáimat, ezzel mintegy közelebb kívántunk kerülni az egyetemi követelményekhez.

A vírushelyzet miatt második éve tart zárva a Csíki Székely Múzeumhoz tartozó zsögödi Nagy Imre Galéria és Emlékház. A múzeum gondozásába tartozó hagyaték népszerűsítése azonban továbbra is egyik fontos feladata az intézménynek. A tavalyi szünetet követően idén egy új Nagy Imre-kiállítás várja közönségét a Mikó-vár épületében június 18. és július 30. között – a kiállítás szervezője a Csíki Székely Múzeum, kurátorok Ladó Ágota és Túros Eszter művészettörténészek.

haáz rezső kicsapás a kollégiumból

Rendkívül jelentős az képanyag, amelyet a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum 2021 évi kiállításaira összegyűjtött, és Székelyudvarhelyen, illetve Csíkszeredában kiállított. Jelentőségét az teszi megalapozottá, hogy Haáz Ferenc Rezső2 képzőművészeti munkáit mindeddig ilyen mennyiségben összegyűjtve nem láthatta a közönség.

Napjaink embere egyfajta hiányérzet és egyensúlyvesztés fenyegető kataklizmáját éli. Rohanó világunkban megbomlik és elemeire tagolódik egy tartósnak vélt biológiai egyensúly. Az ember elemi életérzései, mint a szeretet, magány, elszigeteltség, szorongás mélyebb, összetettebb tartalmat nyernek. A modern ember ezeknek az érzéseknek próbál hangot adni, ki-ki a maga módján: szavakban, hangokban, képekben. 

A posztmodern kifejezéssel gyakran találkoztam olvasmányaim során, ezért elhatároztam, hogy tanulmányozni fogom azt az elméletet, amely korunk képzőművészetére is vonatkozik. Hátterében olyan gondolatokat találtam, hogy a tudomány és technika nem oldotta meg az emberiség nagy gondjait. Példa erre a II. világháború, a holokauszt vagy napjaink egyik legsúlyosabb problémája, a világméretű környezetszennyezés.