Ősidőktől fogva az ember kényszerűen együtt él az enyém-tiéd fogalmával, jogérzete ennek kidomborításában erősödött meg. Már az ősemberben szükségszerűen kialakult az óhaj, hogy saját tárgyait másokétól megkülönböztesse, tulajdonjogát valamilyen jellel kifejezésre juttassa. E célra már a kezdet kezdetén igen alkalmasnak bizonyult az égetés.
Az ókori Egyiptomban III. Amenopis könyvtárában a papirusztekercsekbe kis fajansztáblácskákat helyeztek, Asszíriában pedig Assurbanipal ninivei könyvtárának agyagtábláiba jeleket véstek. A későbbi heraldikának szintén az volt a célja, hogy külön jellel tegye felismerhetővé az egyes családok tulajdonát képező javakat. És ahogy Európában a kultúra térhódításával a vagyontárgyak közé számított a könyv is (egy-egy szerzetes által kézírással másolt könyv falvakért cserélt gazdát), e téren is szükségszerűen felvetődött a tulajdonjog jelzésének kérdése. E célra a legalkalmasabb eszköz az ex libris. Elmondhatjuk, hogy amióta léteznek magántulajdonban lévő könyvek, azóta készítenek ex libriseket is, amelyet a könyv fedelének belső felületére ragasztanak. A sokszorosító grafika kategóriájába tartózó ex libris a képzőművészet legintimebb ága, nagy szolgálatot tett és tesz a vizuális kultúra terjesztésében.
Az ex libris szorosan összefügg a nagybetűvel írt KÖNYV-el. Ezért amikor az ex librisről beszélünk Erdélyben, szólnunk kell a könyvnyomtatásról is. És itt hadd említsünk meg egy Cicero idézetet, mely a könyv mellett vall, és ekképpen szól: „Szoba könyv nélkül olyan, mint test lélek nélkül”. Napjainkban is, az információrobbanás korában, a könyv szilárdan megállja a helyét, nem fenyegeti az a veszély, hogy fölöslegessé válhat. Elkövetünk mindent, hogy életbe tartsuk, hiszen a könyv szerves része életünknek. Ez alkalommal is Turkuban, nemzetközi könyvvásár és könyvbemutató alkalmával szintén a könyv iránti szeretetünkről teszünk tanúbizonyságot. És itt hadd szóljunk néhány szót az erdélyi könyvnyomtatás kezdetéről, fejlődéséről.
Erdélyben a 16. században a hitújítás szorgalmazta az anyanyelv használatát. Természetszerűen ezzel egy időben megnőtt a magyar nyelven való írás jelentősége is. Nagy szükség volt magyar nyelvű könyvekre. Gutenberg találmánya forradalmasította a sorokba szedett ólombetűkkel való nyomtatást. Ekkor jön létre a Heltai Gáspár és a Hoffgreff György által alapított első erdélyi nyomda.
Kolozsvár 1672 után az erdélyi magyar könyvkiadás központja lett. A század utolsó évtizedében Tótfalusi Kis Miklós itt szervezte meg könyvkiadó műhelyét. Szülőfaluja neve után Misztótfalusinak is nevezik. Személyében a nyomdászat legnagyobb alakját tisztelhetjük. 1693-ban átvette a Kolozsvári Református Nyomda vezetését. Tíz év alatt mintegy félszáz munkát adott ki rendkívül igényes, a kor legmagasabb színvonalú nyomdai ízlése szerint. Mint érdekesség említeném meg, hogy Tótfalusi irányítása alatt 1702-ig három nyomda is dolgozott. Emellett a saját nyomdája a negyedik. Halálával lezáródott az erdélyi nyomdászat aranykora. 1702. február 17-én kelt végrendeletében metszett betű mintáit és más kellékeit a református egyháznak adományozta. Napjainkban már szinte számon sem lehet tartani a működő nyomdákat.
A könyvnyomtatás fejlődésével szükségszerűen megnőtt az igény az ex librisre is, ami nem más, mint tulajdonjogot szentesítő, művészi értékű kisgrafikai lap. Az ex libris műfaja egy sajátos területét képezi a grafika világának, mely napjainkban reneszánszát éli. Művelődéstörténeti fontosságát felismerve egyre több képzőművész fordul az ex libris felé. Az ex libris kultúra alapköveit azok rakták le, akik megkülönböztetett figyelemmel könyveket gyűjtöttek. Így hát az ex libris gyűjtés eleinte szorosan összefüggött a könyvgyűjtéssel, a bibliofíliával. A későbbiekben már az ex libris tulajdonosa megcsináltatja a nevére készült ex librist, gyűjtőkön keresztül szétszórja az egész világon, és akkor már ez ex libris külön életet él. Ilyenformán az ex libris eredeti funkciója mellett információt hordozó, képzőművészeti kultúrát megalapozó grafikai lappá válik. Egyike a legalkalmasabb eszközöknek arra, hogy széles tömegeket vonzzon és neveljen a művészetek megértésére és szeretetére.
Az erdélyi ex libris a heraldikából nőtt ki, és a műfaj kiforrásáig hosszú utat tett meg. Erdély heraldikai emlékeiről meglehetősen nehéz teljes áttekintést nyújtani. A heraldika legszebb példái elkallódtak, a reformáció idején megsemmisítették őket. A török-tatár dúlásokat is műemlékeink szenvedték meg a legjobban. A heraldikából kinőtt ex libris valójában egyidős a nyomdászat megjelenésével. Akkoriban a nyomdásznak ismernie kellett a fametszés technikáját. Németországból ők ültették át a magasnyomású technikát Erdélybe. Fametszet díszítésű könyvek jelennek meg először Brassóban 1542-től, majd Kolozsváron 1550-től kezdődően. Az erdélyi magyar nyomdászat nagyjai között egyértelműen Misztótfalusi Kis Miklóst tartják számon, aki tevékenységével nyomot hagyott az erdélyi nyomdászat történetében. Nyomdáink könyvtermésének nyomon követése azonban az elmúlt századokra visszamenőleg, a metszők, illusztrátorok kilétének felderítése még művelődéstörténetünk jövő kutatóira vár.
Az ex libris legfontosabb jegyét a 13. századtól a címer képezte. Ahogyan a címer a kapu fölött megmondta ki az épület tulajdonosa, úgy a könyv belső támlájába ragasztott ex libris vall a könyv tulajdonosáról. A különböző technikákkal készült ex librisek és általában kisgrafikák labirintusában a művészetbarát nagy segítségére szolgálnak a nemzetközileg elfogadott Barcelonai Siglák. Ezek ismerete és használata ma már nélkülözhetetlen.
Erdélyben ifj. Köleséri Sámuel ex librisét tartják az első magyar ex librisnek a 17. század végéről. Minden bizonnyal Hollandiában készült. A 18. századból több heraldikus ex libris maradt ránk. A 19. század második felében csökken az ex libris iránti érdeklődés, hogy aztán a 20. század elején megélénküljön. Az Erdélyi Szépmíves Céh könyvei számára igényes, szép ex librisek készültek Kós Károly, Debreczeni László és Bánffy Miklós grafikáival. A két világháború között készült ex librisek népszerű grafikusai Keöpeczi Sebestyén József, Kós Károly, Gy. Szabó Béla, Mattis-Teutsch János, Radványi Román Károly, Debreczeni László, Tóth István, Reschner Gyula. A második világháború után csak a 60-as években indul el az ex libris készítés gyakorlata. Művelői grafikusaink újabb nemzedéke: Deák Ferenc, Cseh Gusztáv, Vecserka Zsolt, Paulovics László, Feszt László, Tóth László és mások.
És itt hadd szóljunk néhány szót az ex libris művelőiről az utóbbi évtizedekben. Az ex libris műfajának egyik kiváló művelője volt Feszt László. Első ex librisét 1971-ben készítette a neves lengyelországi borász Lipóczy Norbert nevére. Alig egy évre rá a dániai Helsingörben rendezett XIV. Nemzetközi Ex libris Kongresszuson Zsuzsa nevére készült ex librisét II. díjjal tüntette ki a zsűri. Azóta számos kisgrafikai pályázaton nyert elismerést. Gy. Szabó Béláról mind ex libris művészről eleinte csak azok tudtak, akiknek megrendelésre, vagy baráti gesztusból metszett ex librist. Ma már ezek az ex librisek részesei a csereforgalomnak hála Gábor Dénes könyvtárosnak és ex libris gyűjtőnek. Gy. Szabó Béla aránylag kevés ex librist metszett, könyvjegyeinek listáján 1971-ben mindössze 60 tétel szerepelt. Lapjait kedvelik a gyűjtők, s ennek magyarázata a lapokban rejlő művészi érték és gondolatiság. Deák Ferenc könyvjegyeiben úgy ragadja meg a kiválasztott személy jellemrajzát, hogy közben a saját vízióit is megfogalmazza. Kiválóak szőlős-boros ex librisei, szám szerint 6 darab Plugor Sándor ex libriseiben filozófiai mélységeket érintve őszintén tolmácsolja művészi mondanivalóját. Ex librisei valójában finomvonalú miniatűrök. Cseh Gusztáv többnyire linóleumba metszett ex librist 1959 óta barátai, művésztársai, Gábor Dénes számára és másoknak. Első rézkarc ex librisét Deák Ferenc barátjának készítette (1976). Alig egy évtizeddel később Gábor Dénes így ír róla: „Az idősebb vagy a derékhadat képviselő grafikusnemzedék mellett (Kós Károly, Nagy Imre, Gy. Szabó Béla) az ifjabbak is kitűnő ex libriseket alkottak. Deák Ferenc, Túros László, Cseh Gusztáv, Paulovics László máris bizonyítottak”. Mindössze néhány alkotót ragadtunk ki abból a gazdag névjegyzékből, amit Cseh Gusztáv, Plugor Sándor, Ovidiu Petca, Székely Géza, Túros László, Orbán István, Molnár Dénes, Gedeon Zoltán, Károly-Zöld Gyöngyi, Dobribán Emil, Dobribán Lini Enikő, Lovász Noémi, Deák Ferenc, Paulovics László, Takács Gábor, Kocsis Ildikó neve fémjelez.
Az ex libris Erdélyben is a 18. században éri el aranykorát. Ez egyben a metszetek aranykora is, ekkorra teljesedik ki, éri el csúcsát a műfaj. Az ex libris művelői elsősorban művészi tökéletességre, emellett változatosságra törekedtek. Nagyon sok ex libris készül, Dürertől elkezdve majd mindenik művész készít ex librist. Az ex libris gyűjtés azonban csak a 19. század második felében vált divattá, elsősorban Európában, de a tengeren túl is. 1875-ben megjelent A. Poulet-Malassis Ex libris Francais című könyve, 1880-ban pedig I. Leicester-Warren kiadta a Guide to the Study of Bookplates című könyvét. E két könyv nyomán rendkívül nagyra nőtt az ex librisek iránti érdeklődés. A francia, angol és német ex librisekről megjelent, gazdagon illusztrált könyvek máig értékes forrásmunkák maradtak a kutatók számára. Az ex librisek iránti érdeklődés Erdélyben a 19. században érte el csúcspontját. a későbbiekben, az első világháború idején hanyatlásnak indult. A 20. század végének utolsó évtizedeire az útkeresésé jellemző. Az új látásmódhoz újabb nyomdai eljárások társulnak. A számítógép használata újabb kihívás elé állítja az ex libris alkotóit is. A világháború utáni években újra megnövekedett a népszerűsége a kisgrafika ezen ágának. Napjainkban már nagyon sok országban működnek ex libris társaságok, a teljesség igénye nélkül csak néhányat említve közülük: Ausztria, Anglia, Belgium, Csehország, Dánia, Finnország, Franciaország, Hollandia, Magyarország, Németország, Olaszország, Oroszország, Portugália, Spanyolország, Szlovákia, Svájc, Svédország stb. Mostanság kétévenként rendeznek nemzetközi ex libris kongresszusokat és kiállításokat az UNESCO védnöksége alatt. Mindezek bizonyítják, mennyire megnőtt az ex librisek iránti érdeklődés. Az ex libris ugyan kisméretű, nem minden esetben nagyra becsült alkotás, mégis Dürertől elkezdve napjainkig majd minden képzőművész foglalkozott vele. Ameddig él a könyvnyomtatás, addig minden bizonnyal lesznek a könyvek jelzésére, egyben díszítésére is szolgáló ex librisek is.
Az ex libris iránt nemcsak a könyvbarátok érdeklődnek, hanem az ex libris gyűjtők is. Megalakul a FISAE, amely az ex libris grafikusai és gyűjtői nemzetközi egyesületeként kétévenként tart nemzetközi ex libris kongresszusokat. Erdélyben az ex libris gyűjtése a 20-ik század első negyedétől számítható. Nevesebb hazai gyűjtők: Diamant Izsó Kolozsváron, Boros József Gyulafehérváron, Gábor Dénes Kolozsváron (ez utóbbi mintegy 32 000 ex librissel). Ezekből a gazdag gyűjteményekből azonban időnként kiállításokat kell rendezni. Az a gyűjtemény, amely dobozokban, kartotékokban vagy borítékokban hever, sokat veszít értékéből. Hozzáférhetővé, láthatóvá kell tenni a gyűjteményeket a nagyközönség számára. Ennek igazolására Ovidius szavait idézném, aki ekképpen szólott egy szép római lányhoz: „Mit ér szépséged, ha nem látja senki sem? Öltözz föl szépen és tárd szélesre ablakod, hogy sokan láthassanak”. Erdélyben 1972-ben rendeztek először ex libris kiállításokat a könyv nemzetközi évében a brassói és a kolozsvári egyetemi könyvtárban. Azóta több alkalommal rendezett ex libris kiállítást Gábor Dénes, Ovidiu Petca és jómagam. Itt el kell mondanom, hogy nyolc évvel ezelőtt abban a szerencsében volt részem, hogy megismerkedhettem a Lehtiranta házaspárral egy kolozsvári látogatásuk kapcsán, akikkel azóta is szoros baráti kapcsolatot tartok. Egy szép mappát adtak át, amit Pekka Hejkkiläs gyűjtő küldött számomra a Kalevala finn nemzeti eposz tematikájával. Ekkor kezdődött egy értékes kapcsolat a finn ex libris kultúrával. Juha Lehtirantán keresztül megismerhettem Tauno Piiroinent, az Exlibris Aboensis elnökét és kialakítottunk egy kapcsolatot, melynek értelmében egyik évben Finnországban rendezünk ex libris kiállítást erdélyi grafikusok munkáiból, a következő évben pedig Kolozsváron állítunk ki finn alkotók ex libriseiből. A Pekka Hejkkiläs gyűjtő ajándékából szép kiállítást rendeztünk 2008-ban a kolozsvári Szépművészeti Múzeum termeiben Kalevala az ex librisen címmel, amelynek kurátora jómagam voltam. Ezt követően 2011 júniusában a Szabók bástyájában rendeztünk nagyméretű Nemzetközi Ex Libris Kiállítást, amelynek kurátora szintén én voltam. 2012-ben a Barabás Miklós Galériában került sor az első finn ex libris kiállításra, majd 2013-ban Finnországban Lund városában rendeztek erdélyi grafikusok ex libriseiből kiállítást. Ezt követően Kolozsváron az Apáczai Galériában láthatott az érdeklődő 14 pannón 150 darab ex librist finn alkotóktól. A munkákat Tauni Piiroinen és Ulpu Kavanti bocsátották rendelkezésünkre. És most Finnországban, Turkuban láthat az érdeklődő egy kiállítást 100 darab ex librissel az Apáczai Csere János Elméleti Líceum képzőművészeti tagozata diákjainak munkáiból. Ez a jelenlegi kiállítás is bizonyítja, hogy mennyire fontosnak tartjuk a fiatalság bevonását az ex libris ismeretébe és művelésébe. Tanáruk, Székely Géza művészpedagógus elkötelezett módon oktatja diákjainak az ex libris készítését. A líceum diákjai már több ízben szerepeltek határon túli ex libris kiállításokon, és nyertek jelentős helyezést, nevet és rangot szerezve a hazai ifjú nemzedéknek.
(Elhangzott 2015. szeptember …-án a finnországi Turkuban rendezett nemzetközi könyvvásáron)
