Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

A zene és a többi művészet

Akik járnak képzőművészeti kiállításokra, tudják, hogy a megnyitójukat gyakran kísérik zenei fellépések. A templomokban a liturgia, az istentisztelet része a zene, az ének. Ez a jelenség természetesnek tűnik, és az is. Az őskorban a mágikus gondolkodás korában az ének, tánc, színjáték, képzőművészet együttesen igyekezett hatni a természet erőire. Egyes primitív törzseknél ez ma is megtalálható. Csak a későbbi korokban váltak külön az egyes művészeti ágak.




Kiállításmegnyitó a BMC galériájában

Az ókori görög színházban a vers, a zene, az ének együttesen jelenik meg azért, hogy elérjék a megfelelő erkölcsi hatást. A keresztény egyházakban az ének, zene a liturgia szerves része lesz, és a gregorián dallamokban csúcsosodik ki. Erre hatott a környezet népzenéje is. Az orgonát Kr. e. a 3. században fedezték fel, és Kr. u. a 8. században került Európába. Az orgona az a hangszer, amelyik a legjobban kifejezi az égi kapcsolatot, a transzcendenciát. A gregorián zene állandó fejlődésen ment át kórusok, madrigálok, énekek, miseciklusok formájában. A barokk korszak idején találunk oratóriumot, passiót, motettát is. A nevezetes zeneszerzők közé tartozik Claudio Monteverdi, Heinrich Schütz, Jean-Baptiste Lully, Arcangelo Corelli, Henry Purcell, Giovanni Battista Pergolesi, Antonio Vivaldi, Johann Sebastian Bach, Georg Friedrich Händel.

Ludwig van Beethoven is írt egyházi zenét, a Missa Solemnist. Ezzel a művével meghaladja a liturgikus zene kereteit. Liszt Ferenc több oratóriumot és misét komponált. Így a Szent Erzsébet legendája, Krisztus, Via Crucis oratóriumokat és az Esztergomi misét. Wolfgang Amadeus Mozart is foglalkozott egyházi zenével, ilyen a Requiem is, de nevéhez fűződik az egyik korai opera, a Varázsfuvola. Az opera mint világi műforma máig megőrizte népszerűségét. Ezek az operák, mint Erkel Ferenc Bánk bánja már komoly társadalmi, nemzeti töltetet kaptak, ahogyan Giuseppe Verdi szerzeményei is. A zeneszerzők a balettkarok számára is alkottak zenekari műveket, és számos verset is megzenésítettek. A film megjelenésével a zene ebben a műfajban is fontos szerepet kapott, a drámai helyzetek kialakításában nélkülözhetetlenné vált. Visszatérve a mindennapi élethez, látjuk, hogy a fő közösségi megnyilvánulásokon, mint az esküvőn és a temetésen is jelen van a zene. Falvakon még gyermekkoromban is nagyon sok háznál citera volt, amit a gyermekek gyakran pengettek. Feltehetően, alkalmi mulatságokon is gyakran szerepelt a citera. A kisgyermekek, kisbabák ösztönösen szeretik a zenét, zene hallatára önkéntelenül mozgatni kezdik magukat.




Benczédi Sándor: Muzsikus

A képzőművészet és zene kapcsolata már nem annyira közvetlen, mint a vers és zene kapcsolata. Elsősorban azért, mert a zene időben játszódik, míg a festmény és szobor térben. Az idők folyamán azonban volt közeledés a két művészet között. Ilyen Modeszt Petrovics Muszorgszkij Egy kiállítás képei című zongoraciklusa. Claude Debussy a francia impresszionista festők, Pierre-Auguste Renoir és Edgar Degas hatására alakította ki új zenei stílusát. Hasonló a helyzet Arnold Schönberg és Igor Stravinsky zeneszerzőknél, rájuk is hatott a modern képzőművészet. Zenéjükben lemondanak a tonális rendsémákról. Ugyanakkor a képzőművészet is alakul, mert a művészek elhagyják a természet másolását. A realista művészet meghaladásával új stílusok jönnek létre, expresszionizmus, kubizmus, szürrealizmus. A művészek keresik az elemi kifejezőeszközöket.

Érdekel, hogy mi az, ami a művészeteket közelebb hozza egymáshoz? Az öröm, a bánat, az izgalom kifejezésre jut a mozgásban, ez vezet el a tánchoz. A tánc a ritmusban nyilvánul meg a zenéhez hasonlóan. A görög tudósok, például Püthagorasz megfigyelték, hogy a természet és a kozmosz egyik fő jellemzője a ritmus, az ismétlődés. Az emberre, mint a természet részére ezek a törvények is kiterjednek. A természetben harmónia honol, amit az embernek is meg kéne valósítania az életében. A költészetben, akár a zenében, érvényesül a mérték, a ritmus és a harmónia. Ezért a versek megzenésítése könnyebben valósul meg. Visszatérve a primitív népekhez, tudjuk, hogy a mágikus táncok alkalmával a szereplők kifestették magukat, maszkokat is felhasználtak, amelyek a képzőművészethez tartozó tevékenységek. A modern művészet megjelenésekor tanulmányozták az alapvető kifejezőeszközöket. A színek használatánál a kontrasztok különböző formáit mutatták ki, valamint a harmonizálások lehetőségeit.




Suba László: Zene (fémplakett)

A formák, vonalak esetében beszélhetünk a ritmusokról. Ezek a ritmusok elemi szinten a díszítőművészetben jelentkeznek, például a kerámiaedények díszítésében. A ritmus azonban a szobrászati és festészeti kompozíciókban is kimutatható. Az Akropoliszon épített Athéné templomon található domborműsorozaton, amely ünnepi felvonulást ábrázol kimutatható a ritmus szerepe. Érezni lehet a felvonulás ünnepélyességét, „zenéjét”. A festőművészek a kompozíciók kialakításánál törekednek a kiemelésekre, ami történhet színben és formában. Arra is törekednek, hogy a kép megtalálja az egyensúlyt, a harmóniát. Ha igazuk volt az ókori görögöknek, hogy az univerzum ritmusa áthatja az embert is, akkor az is igaz, hogy a képzőművészet és zene közel áll egymáshoz.

A modern művészetek tovább keresik a kapcsolatokat a zene és képzőművészet között, mert a kép és a zene kölcsönösen alakítja egymást. Ennek az együttműködésnek a lehetőségei több kiállításon is megvalósult már.

Ma is alkalmazzák a zenével történő gyógyítást. Ez azon a megfigyelésen alapszik, hogy az emberi agy igényli a ritmusokat. A dobpergés például gyógyítóan hat az autizmusra és az Alzheimer-kórra is. Egyes kórházakban fájdalomkezelés kiegészítéseként zenét használnak. Már az ókorban is használta a zenét gyógyításra Püthagorasz, de az ókori Kínában és Indiában is a nagy jelentőséget tulajdonítottak a zenének. Ahogyan azt is tudjuk, hogy a képzőművészet is felhasználható gyógyításra.

A kutatók egyöntetűen állítják, hogy a zene, a tánc, a szobor, a festmény az embert erősíti, és hogy a művészet az emberi egzisztencia szerves része.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Az erősen fénylő égitesteket, egymásba hajló fákat, fagyos fehéreket, izzó vöröseket, nyúlánk alakokat, bivalyokat, szamarakat ismétlő györkösi életmű első ránézésre egyszerű nyelvezetű, dekoratív képsornak tűnhet, vagy éppen ellenkezőleg, egy zárt világnak, ahol a sötét kékségekben, az időtlenségben és a némaságban nem sok minden segít eligazodni.

Györkös Mányi Albert születésének századik évfordulója alkalmából rendezett kiállításunk egy olyan olvasat, amely – reményeink szerint – bevezet ebbe a sajátos alkotói univerzumba, és segít fogódzókat találni, tájékozódni abban.

Starmüller Katalin festőművész, grafikus, díszlet- és jelmeztervező 1959. november 22-én született Kolozsváron. Tanulmányait a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet festészet–restaurálás–pedagógia szakán végezte. Meghatározó tanárai voltak: Miklóssy Gábor, T. Szűcs Ilona, Tóth László, Cseh Gusztáv, Rusz Lívia és Veress Pál. Erdélyben számos egyéni kiállítása nyílt az évek folyamán, és Magyarországon is rendszeresen részt vesz csoportos tárlatokon. 

Fodor Nagy Éva festőművészről így vallott férje, Fodor Sándor író, műfordító: „Kedves professzorom, László Gyula mondta: Az emberek iránt soha ne legyünk türelmetlenek. Olyanok, mint a virág. Van, amelyik tavasszal nyílik, van, amelyik nyáron. Némelyik ősszel, és olyan is akad, amelyik megvárja a hóharmatot. Egyik színpompásan tündököl, a másik meghúzódik a bokor alján – csak illatával árulja el magát. Azt hiszem, ez a virághasonlat igencsak talál a különböző művészegyéniségekre. Feleségem művészi kibontakozását immár több mint ötven éve figyelem. Hosszú évtizedeken át úgy véltem, keresi a maga útját, egyéni ecsetvonását. Őszülő fejjel találta meg. Ehhez azonban sokat kellett látnia-tanulnia, örvendeznie – és szenvednie.” 

Erdélyi viszonylatban Ady József egyik kiemelkedő képviselője az 1980-as évek elején fellendülő kelet-európai neoavantgárd irányzatnak. A hagyományos grafikai és festészeti technikával megalkotott munkái egyéni látásmódról tanúskodnak. Ábrázolása az absztrakt és a figuratív kifejezésmód határán mozog, ugyanakkor a szimbolikus-expresszív kategóriába is beilleszthető. 

A szobrászművész szellemi és lelki funkcióiban anyaggal dolgozik, ilyenformán valahol a mesterember, a jó értelemben vett iparos és a filozófus keveréke. Ezt az állítást igazolja Désy Károly élete és munkássága is. Saját vallomása szerint a szobrásznak ismernie kell számos mesterség titkait – a kovács, asztalos, vasöntő, esztergályos mesterségek eljárásait – ahhoz, hogy maradandót alkothasson. Egy műtárgyat többféleképpen lehet létrehozni. A kérdés az, hogy díszítő vagy funkcionális célzattal készülnek-e, vagy pedig az alkotó a plasztikai nyelv lehetőségeivel akar élni: emberi érzelmeket, gondolatokat vagy magatartásformákat kíván megjeleníteni.

Sok művész állította, hogy a művészet és az erkölcs szoros kapcsolatban áll egymással, mások a művész felelősségét hangsúlyozták ki jobban. Ezzel a témával Henri Matisse, Mattis Teutsch János, Jakobovits Miklós művészeti írásaiban is találkoztam. Első pillantásra nem könnyű ennek a kapcsolatnak a kimutatása, mivel nem erkölcsi célzatú alkotásokról van szó. A válasz a filozófusok, művészettörténészek munkáiból olvasható ki.

Nagy Elek Miklós

1944. november 29-én születtem Marosvásárhelyen. Apai ágon székely­abodi lófő székelyek voltak az őseim, anyai ágon polgári, sőt nemesi családból származom, Bolyai János feleségének, Orbán Rózának családjából. Apámat taníttatták a szülei, aminek következtében nagy műveltségre tett szert, öt nyelven beszélt, a Kolozsvári Építészeti Egyetemen tanult, és a szó legjobb értelmében, igazi úriember volt. Amikor, tartalékos tisztként behívták a frontra, nem volt nehéz azonnal feleséget találnia, és a szokásnak megfelelően, regényes módon, három nap alatt megnősülnie, minek eredményeként, háborús termékként, én is rövidesen megszülettem.

A származás, az egyéniséget formáló gyermekkori élmények, a családi hagyományok meghatározó örökséget jelentenek a képzőművészetben is. Nincs ez másképpen Balázs László esetében sem, aki képzőművész szülők gyermekeként kerülő utakon, az iparművészeten keresztül jutott el a képzőművészetig. 

Gedeon Zoltán festő és grafikusművész

Gedeon Zoltán 1922. június 29-én született a Hargita megyei Szentegyházán. Középiskolai tanulmányait a székelykeresztúri tanítóképzőben végezte 1943-ban, ezt követően 1945-ig katonai szolgálatot teljesített. 1945 januárjában orosz fogságba került, 1948. december 6-án szabadult. Hazatérését követően Lévai Ildikó pedagógussal kötött házasságot 1949-ben. 1950-ben a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett: tanulmányait 1955-ben fejezte be a grafika–festészet–pedagógia szakon.

Horváth Levente festménye

A sepsiszentgyörgyi Lábasház történelmi épülete immár közel húsz éve a helyi és az erdélyi kultúra szolgálatában áll, elsősorban a képzőművészeti megnyilvánulások terén. 2020-tól, a Székely Nemzeti Múzeum székhelyének átfogó felújítása miatt immáron ez a rangos kulturális intézmény rendez tárlatokat az épület kiállítótermeiben, és most első alkalommal ennek pincegalériájában. A kortás erdélyi képzőművészek újabb munkásságát hívatott e kis galéria bemutatni, az alkotószakma elkötelezett képviselőinek kíván egy kiállítófelülete, manifesztációs közege lenni.

Vetró Artúrt személyesen a hetvenes évek végén, középiskolás koromban ismertem meg. Kolozsvárra akartam felvételizni szobrászati szakra, és mentorom, Vetró András a kincses városba, édesapjához irányított, hogy korrektúrázza a szakkörön készített munkáimat, ezzel mintegy közelebb kívántunk kerülni az egyetemi követelményekhez.

A vírushelyzet miatt második éve tart zárva a Csíki Székely Múzeumhoz tartozó zsögödi Nagy Imre Galéria és Emlékház. A múzeum gondozásába tartozó hagyaték népszerűsítése azonban továbbra is egyik fontos feladata az intézménynek. A tavalyi szünetet követően idén egy új Nagy Imre-kiállítás várja közönségét a Mikó-vár épületében június 18. és július 30. között – a kiállítás szervezője a Csíki Székely Múzeum, kurátorok Ladó Ágota és Túros Eszter művészettörténészek.

haáz rezső kicsapás a kollégiumból

Rendkívül jelentős az képanyag, amelyet a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum 2021 évi kiállításaira összegyűjtött, és Székelyudvarhelyen, illetve Csíkszeredában kiállított. Jelentőségét az teszi megalapozottá, hogy Haáz Ferenc Rezső2 képzőművészeti munkáit mindeddig ilyen mennyiségben összegyűjtve nem láthatta a közönség.

Napjaink embere egyfajta hiányérzet és egyensúlyvesztés fenyegető kataklizmáját éli. Rohanó világunkban megbomlik és elemeire tagolódik egy tartósnak vélt biológiai egyensúly. Az ember elemi életérzései, mint a szeretet, magány, elszigeteltség, szorongás mélyebb, összetettebb tartalmat nyernek. A modern ember ezeknek az érzéseknek próbál hangot adni, ki-ki a maga módján: szavakban, hangokban, képekben. 

A posztmodern kifejezéssel gyakran találkoztam olvasmányaim során, ezért elhatároztam, hogy tanulmányozni fogom azt az elméletet, amely korunk képzőművészetére is vonatkozik. Hátterében olyan gondolatokat találtam, hogy a tudomány és technika nem oldotta meg az emberiség nagy gondjait. Példa erre a II. világháború, a holokauszt vagy napjaink egyik legsúlyosabb problémája, a világméretű környezetszennyezés.