Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

A zene és a többi művészet

Akik járnak képzőművészeti kiállításokra, tudják, hogy a megnyitójukat gyakran kísérik zenei fellépések. A templomokban a liturgia, az istentisztelet része a zene, az ének. Ez a jelenség természetesnek tűnik, és az is. Az őskorban a mágikus gondolkodás korában az ének, tánc, színjáték, képzőművészet együttesen igyekezett hatni a természet erőire. Egyes primitív törzseknél ez ma is megtalálható. Csak a későbbi korokban váltak külön az egyes művészeti ágak.




Kiállításmegnyitó a BMC galériájában

Az ókori görög színházban a vers, a zene, az ének együttesen jelenik meg azért, hogy elérjék a megfelelő erkölcsi hatást. A keresztény egyházakban az ének, zene a liturgia szerves része lesz, és a gregorián dallamokban csúcsosodik ki. Erre hatott a környezet népzenéje is. Az orgonát Kr. e. a 3. században fedezték fel, és Kr. u. a 8. században került Európába. Az orgona az a hangszer, amelyik a legjobban kifejezi az égi kapcsolatot, a transzcendenciát. A gregorián zene állandó fejlődésen ment át kórusok, madrigálok, énekek, miseciklusok formájában. A barokk korszak idején találunk oratóriumot, passiót, motettát is. A nevezetes zeneszerzők közé tartozik Claudio Monteverdi, Heinrich Schütz, Jean-Baptiste Lully, Arcangelo Corelli, Henry Purcell, Giovanni Battista Pergolesi, Antonio Vivaldi, Johann Sebastian Bach, Georg Friedrich Händel.

Ludwig van Beethoven is írt egyházi zenét, a Missa Solemnist. Ezzel a művével meghaladja a liturgikus zene kereteit. Liszt Ferenc több oratóriumot és misét komponált. Így a Szent Erzsébet legendája, Krisztus, Via Crucis oratóriumokat és az Esztergomi misét. Wolfgang Amadeus Mozart is foglalkozott egyházi zenével, ilyen a Requiem is, de nevéhez fűződik az egyik korai opera, a Varázsfuvola. Az opera mint világi műforma máig megőrizte népszerűségét. Ezek az operák, mint Erkel Ferenc Bánk bánja már komoly társadalmi, nemzeti töltetet kaptak, ahogyan Giuseppe Verdi szerzeményei is. A zeneszerzők a balettkarok számára is alkottak zenekari műveket, és számos verset is megzenésítettek. A film megjelenésével a zene ebben a műfajban is fontos szerepet kapott, a drámai helyzetek kialakításában nélkülözhetetlenné vált. Visszatérve a mindennapi élethez, látjuk, hogy a fő közösségi megnyilvánulásokon, mint az esküvőn és a temetésen is jelen van a zene. Falvakon még gyermekkoromban is nagyon sok háznál citera volt, amit a gyermekek gyakran pengettek. Feltehetően, alkalmi mulatságokon is gyakran szerepelt a citera. A kisgyermekek, kisbabák ösztönösen szeretik a zenét, zene hallatára önkéntelenül mozgatni kezdik magukat.




Benczédi Sándor: Muzsikus

A képzőművészet és zene kapcsolata már nem annyira közvetlen, mint a vers és zene kapcsolata. Elsősorban azért, mert a zene időben játszódik, míg a festmény és szobor térben. Az idők folyamán azonban volt közeledés a két művészet között. Ilyen Modeszt Petrovics Muszorgszkij Egy kiállítás képei című zongoraciklusa. Claude Debussy a francia impresszionista festők, Pierre-Auguste Renoir és Edgar Degas hatására alakította ki új zenei stílusát. Hasonló a helyzet Arnold Schönberg és Igor Stravinsky zeneszerzőknél, rájuk is hatott a modern képzőművészet. Zenéjükben lemondanak a tonális rendsémákról. Ugyanakkor a képzőművészet is alakul, mert a művészek elhagyják a természet másolását. A realista művészet meghaladásával új stílusok jönnek létre, expresszionizmus, kubizmus, szürrealizmus. A művészek keresik az elemi kifejezőeszközöket.

Érdekel, hogy mi az, ami a művészeteket közelebb hozza egymáshoz? Az öröm, a bánat, az izgalom kifejezésre jut a mozgásban, ez vezet el a tánchoz. A tánc a ritmusban nyilvánul meg a zenéhez hasonlóan. A görög tudósok, például Püthagorasz megfigyelték, hogy a természet és a kozmosz egyik fő jellemzője a ritmus, az ismétlődés. Az emberre, mint a természet részére ezek a törvények is kiterjednek. A természetben harmónia honol, amit az embernek is meg kéne valósítania az életében. A költészetben, akár a zenében, érvényesül a mérték, a ritmus és a harmónia. Ezért a versek megzenésítése könnyebben valósul meg. Visszatérve a primitív népekhez, tudjuk, hogy a mágikus táncok alkalmával a szereplők kifestették magukat, maszkokat is felhasználtak, amelyek a képzőművészethez tartozó tevékenységek. A modern művészet megjelenésekor tanulmányozták az alapvető kifejezőeszközöket. A színek használatánál a kontrasztok különböző formáit mutatták ki, valamint a harmonizálások lehetőségeit.




Suba László: Zene (fémplakett)

A formák, vonalak esetében beszélhetünk a ritmusokról. Ezek a ritmusok elemi szinten a díszítőművészetben jelentkeznek, például a kerámiaedények díszítésében. A ritmus azonban a szobrászati és festészeti kompozíciókban is kimutatható. Az Akropoliszon épített Athéné templomon található domborműsorozaton, amely ünnepi felvonulást ábrázol kimutatható a ritmus szerepe. Érezni lehet a felvonulás ünnepélyességét, „zenéjét”. A festőművészek a kompozíciók kialakításánál törekednek a kiemelésekre, ami történhet színben és formában. Arra is törekednek, hogy a kép megtalálja az egyensúlyt, a harmóniát. Ha igazuk volt az ókori görögöknek, hogy az univerzum ritmusa áthatja az embert is, akkor az is igaz, hogy a képzőművészet és zene közel áll egymáshoz.

A modern művészetek tovább keresik a kapcsolatokat a zene és képzőművészet között, mert a kép és a zene kölcsönösen alakítja egymást. Ennek az együttműködésnek a lehetőségei több kiállításon is megvalósult már.

Ma is alkalmazzák a zenével történő gyógyítást. Ez azon a megfigyelésen alapszik, hogy az emberi agy igényli a ritmusokat. A dobpergés például gyógyítóan hat az autizmusra és az Alzheimer-kórra is. Egyes kórházakban fájdalomkezelés kiegészítéseként zenét használnak. Már az ókorban is használta a zenét gyógyításra Püthagorasz, de az ókori Kínában és Indiában is a nagy jelentőséget tulajdonítottak a zenének. Ahogyan azt is tudjuk, hogy a képzőművészet is felhasználható gyógyításra.

A kutatók egyöntetűen állítják, hogy a zene, a tánc, a szobor, a festmény az embert erősíti, és hogy a művészet az emberi egzisztencia szerves része.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Csutak Levente, Lóvita

Székelyföld egyik jellegzetes képzőművészeti alkotóműhelyének záróeseménye, az Incitato-művésztábor kiállítása rangos ünnepe „Háromszék Párisának”, Kézdivásárhelynek. Az 1990-es évek elején önállósuló, új lendületet vett felső-háromszéki lovas kultúra, a ló szeretetének, megbecsülésének kibontakozása tartalommal telítődött azáltal, hogy vizualitás művészetének lelkületével társult.

Az Ars Sacra Claudiopolitana Egyházművészeti Kiállítótér 2018 augusztusában nyílt meg Kolozsváron, a Szent Mihály plébániához tartozó kiállítótérként. Ennek ötlete a 2017 decemberében elhunyt Kovács Sándor főesperes idején merült fel, aki arra törekedett, hogy a létesítmény mihamarabb fogadhassa a tárlatokat és a látogatókat. A megnyitó Kémenes Lóránt Zoltán főesperessége idején volt a Kolozsvári Magyar Napok keretében. Az egyházi múzeumok, kiállítóterek sora így teljessé vált, lévén, hogy abban az évben két hasonló intézmény is megnyílt: egy az unitárius felekezet keretében, egy a katolikus egyház berkeiben. Mint tudjuk a református múzeum is egy évvel azelőtt, 2017-ben nyitotta meg kapuit a reformáció 500 éves jubileuma alkalmával.

Frissek a színek is, mintha abban a pillanatban ő látta volna meg őket, és úgy, ahogy a képeire kerültek. Frissek a formák: akárhányadik macska, akármelyik tájkép vagy mandala, mindig éppen az első és az egyetlen. Mátyás sohasem volt olyan, mint az ő képén, mégis Mátyás kétségbevonhatatlanul. Friss a mese, amely még senkivel nem történt meg pontosan így. És minden történet mese, akár szomorú, akár boldog.

Budapest, Szépművészeti Múzeum

Budapest szokásához híven most is bőséges művészeti tárlatokkal szolgált a hazai és külföldi közönség számára. A Szépművészeti Múzeum előtti sor is azt mutatta, hogy odabent nagy érdeklődésnek örvendő kiállítások láthatók: Rembrandt és tanítványainak rajzai, rézkarcai, valamint Rubens, Van Dyck és a flamand iskola fénykora. A felsorolt művészek a kultúra örökzöldjei, akiket mindig szívesen megnézünk vagy újranézünk. Az épülettel szemben található a legnagyobb budapesti kiállítóterem, a Műcsarnok, ahol a 88 éves Keleti Éva fényképész évtizedekre visszatekintő képein művészek ifjú és időskori arcai elevenednek meg. 

Csupán az anyag, a pasztell és a tech­nika köti össze kettejük művészetét – vallja Forró Ágnes festő, grafikus, aki édesapja munkásságáról, az apa-lá­nya viszonyról és az együtt töltött pillanatokról is mesélt. Az apropót a kolozsvári Művészeti Múzeumban szervezett Forró Antal-emlékkiál­lítás szolgáltatta, ahol a kézdimar­tonosi születésű művész pályájának ismert és kevésbé ismert, vagy talán már elfelejtett részleteibe tekinthet­tek be az érdeklődők július 23-a és augusztus 11-e között. Tájak és em­berek által ihletett pasztelljei, szén­rajzai, változatos technikával készült portréi, olajfestményei egyaránt sze­repeltek a tárlaton, emellett a művész saját maga szórakoztatására készített faragványait is megcsodálhatták a betérők. Személyes élményekkel áti­tatott portré Forró Antalról és lányáról, Forró Ágnesről, akivel a múltban és a jelenben barangolunk.

Magyarország kolozsvári Főkonzulátusá­nak rendezvényterme ez alkalommal egy finn ex libris kiállításnak ad otthont. A kiállítás mindenekelőtt a könyvbará­tok és a kisgrafika kedvelőinek nyújt maradandó élményt. Az ex libris köny­veink dísze, valamint a grafika gyöngy­szeme, intim ágazata, egyidős a könyv­nyomtatás kezdeteivel. Napjainkban világviszonylatban reneszánszát éli. 

Sajdik Ferenc

Az ember egyre jobban becsüli a gyermekkort, mert rájön, hogy min­den ott dől el. Tulajdonképpen a későbbi sors majdhogynem gyermekkorban dől el, nekem legalább is így volt, mert a nagynéném látta, hogy szeretek rajzolni. Lexikonokból másoltam főleg halakat, mert azokat könnyű rajzolni. Egyszer a konyhában tárgyalták a szüleimmel, hogy mi legyek. Unokatestvérem már rajziskolába járt, azt mondta, menjek oda. Így lettem rajzoló.

A gyermekek esztétikai nevelése már az ókori Athénban elkezdődött, Spártával ellentétben, ahol a katonai nevelés volt a meghatározó. Athénban a „kaloka­gathia” elve érvényesült, vagyis „a szép és jó”, harmonikus egysége. Itt az ifjak nevelése magába foglalta a költészetet, zenét, táncot, rajzot is. Arisztotelész megfogalmazta, hogy az esztétikai ne­veléssel az ember megtisztul, magasabb szintre emelkedik, és az erkölcsi jót is képes megvalósítania. Platón szerint a ritmus és a harmónia hatol be legjobban a lélek belsejébe.

A mi hibánk, hogy annyi gond és baj vesz körül bennünket. Ennek forrása pedig az, hogy nem tudunk kommunikálni egymással. Nincs bátorságunk leülni, és azt mondani: megbántottál. Pedig ezáltal is sok minden egyszerűbb lenne – vallja Gally Anna Katalin, aki Kolozsváron végezte tanulmányait, 1965-ben diplomázott a Pedagógiai Főiskola képzőművészeti szakán. Tagja az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesületének, a Barabás Miklós Céhnek és az Országos Képzőművészek Szövetségének. Művészi kiteljesedését nyugdíjazása utánra teszik ismerői közül többen is. Ahogy Székely Sebestyén György művészettörténész fogalmaz a művész 70. születésnapjára megjelent katalógusban, „műkritikánk bevett és túlzott mértékben használt terminusa a »lírai hangvétel«, amellyel sokszor a művész erőtlenségét palástolják a műkritikusok. Gally A. Katalin képeinek az esetében azonban éppenséggel jogos és indokolt erre hivatkozni, ugyanis kevés olyan festőnk van, akinél a líraiság és a melankólia, a pasztellek finom árnyalatai ilyen szervesen és erősen szövődnek össze.”  

Makkai János

Zsil völgyének különleges kincse került felszínre az idei Zsil-völgyi Kulturális Magyar Napok alkalmával. A Petőfi-ösztöndíjjal e térségben tevékenykedő Luzsicza Fanni és Jeszenszky Melinda kezdeményezésére és kitartó kutatása nyomán sikerült a nagyközönség elé tárni az 1956 és 1970 között működött Zsil-völgyi festőkolónia történetét. Két tárlat született ez alkalomból: a petrozsényi Ion D. Sârbu Színházban a Zsil-völgyi alkotói kör tagjainak munkáiból álló gyűjteményes tárlat, illetve a lupényi Tellmann József Művészeti Galériában egy Mátyás József-emlékkiállítás. A kutatásban, anyaggyűjtésben nagy segítséget nyújtott Makkai János Zsil-völgyi születésű, Kolozsváron élő képzőművész, aki a petrozsényi tárlat megnyitóján ismertette a feledésbe merült, de művészettörténeti szempontból komoly jelentőséggel bíró és feltárásra, értékelésre váró hajdani Zsil-völgyi művésztelep történetét. A tárlatmegnyitó előadásra építve készült az alábbi interjú.

aradi 13

Az aradi tizenhárom vértanú arcképét Barabás Miklós egy kőnyomaton örökítette meg. Bár a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában lévő példányt 1867-re datálják, a rajz nem szerepel a művész képjegyzékében, vagy később a család által kiegészített listán. 

Barabás Miklós nem vett részt a szabadságharc hadi eseményeiben. Mint írja: „Én soha nem foglalkoztam politikával. Nem lévén ez a szakmám, nem is értem rá tanulmányozni. S amihez nem értek, ahhoz nem szívesen szólok. Érdekeltek ugyan az események, de semmiben részt nem vettem.” Ezzel szemben közvetve mégiscsak jelentős szerepet játszott a történésekben, hiszen ő mentette meg Batthyány Lajos vértanú miniszterelnök nagy értékű képgyűjteményét, és alig van olyan jelentős magyar személyisége a korszaknak, akinek az arcképét ne rajzolta vagy festette volna meg.

Az utóbbi két évben vallásos tárgyú kiállításokat láthattunk a kolozsvári Római Katolikus Nőszövetség rendezésében. A művészek és a közönség érdeklődéssel fogadta ezt a kulturális eseményt. Számomra ekkor világossá vált, hogy nagyon sok művészt foglalkoztatnak a keresztényi, bibliai gondolatok.

Barabás Miklós születésének 200. évfordulója alkalmából, feltehetően a február 10-i dátumhoz ragaszkodva nyitották meg 2010. február 11-én, a Budapesti Történeti Múzeumban rendezett emlékkiállítást, és hosszan sorolhatnám még a magyarországi és erdélyi sajtóban megjelent írásokat, amelyek makacsul a február 10-i dátumot emlegetve emlékeztek meg a 200. évfordulón. A cifrább évfordulós megemlékezéseket lásd a világhálón.

Az Electro Sistem egyike Nagybánya prosperáló ipari vállalatainak, része annak az újkori kibontakozásnak, melynek ösvényét magáncégek sokasága szélesbítette forgalmas országúttá. Létrehozása és fellendítése Blaskó István nevéhez fűződik, aki kiváló üzleti érzékkel és szakmai tudással teremtette meg, építette ki kapcsolatait országon belül és nemzetközi viszonylatban is.