Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Az erdélyi reformáció egy korai dokumentuma

Johannes Honterus munkássága kiemelkedően fontos a reformáció és az erdélyi szász közösség szempontjából, így ezeknek műveknek már számos kiadása látott napvilágot, ahogyan már ennek az írásának is több, köztük kritikai kiadása is ismert lehet az értő olvasó közönség számára. Az erdélyi reformáció kulcsírásának, mely gyakorlatilag az első erdélyi protestáns egyházi szabályzatként kezelhető, Bernard Heigl és Thomas Șindilariu szerkesztésében közreadott legfrissebb hasonmáskiadását* az eredeti latin szöveg háromnyelvű (német, román, magyar) fordítása kíséri, hasonlóan a 2015-ben megjelent, Honterus főművének tartott Rudimenta Cosmographicához.1

Az így közreadott fordítások közül a német nyelvű Ludwig Binder fordítása,2 összevetve a korábbi, Julius Gross-féle fordítással,3 míg Anne Türk-König román, valamint Raduch Zsolt magyar szövegátültetése valójában a szerkesztők tudomása szerint első ízben teszi elérhetővé a szöveget ezeken a nyelveken. A fordításokat német nyelven három, Thomas Șindilariu által jegyzett, és lábjegyzetekkel alaposan ellátott felvezető szövegegység kíséri, a sorozatot és a kiadás célját ismertető előszó, a magát a Honterus-szöveget kontextusba helyező bevezető rész, illetve egy brassói reformáció kezdeteit kimerítően elemző tanulmány.

A Quellen zur Geschichte de Stadt Kronstadt (Brassó város történelmi forrásai) sorozatnak, melynek VIII. kötetének 2 pótfüzeteként lett kiadva a Honterus-féle úgynevezett Reformációkönyv, az első kötete még 1886-ban jelent meg. A Brassó városára és környékére vonatkozó források közreadását célzó nagy lélegzetvételű munka a második világháború, majd a kommunista hatalom ténykedése nyomán hosszú szünetre kényszerült, a fonalat csupán az ezredfordulóra vehette újra fel az Arbeitskreis für Siebenbürgische Landeskunde (Erdélyi Honismereti Egyesület), amikor első körben két új kötetet jelentettek meg, melyeket 2016-ban további két rész követhetett. Az Erdély története szempontjából is jelentős források összegzése mellett, a későbbiekben a sorozat eredetileg latin nyelvű források népszerűsítésére is törekedni igyekezett, ebben a szellemben jelent meg a Julius Gross-féle 1927–1929-es Johannes Honterus, Valentin Wagner és Markus Fronius műveinek kiadása is.4

A Reformációkönyv jelen hasonmáskiadására a szerkesztők szavaival is élve a bibliofil élvezeteken és a munka nagy népszerűségén túl is indokoltan került most sor. Az eredeti latin szöveg már 1845-ben megjelent Josef Dück jóvoltából,5 s a latin szöveg jelenlegi legfrissebb és legalaposabb kritikai kiadása 2012-ben jelent meg.6 Így az eredeti latin szöveg új közreadásától a szerkesztők eltekintettek. Ezzel szemben a szöveg német, román és magyar nyelvre való átültetése a Julius Gross-féle népszerűsítő szellemben is, valamint a tudományos igényű felvezetőkkel és a fordítás kritikai apparátussal való ellátása révén valóban indokolttá tette a szöveg újbóli kiadását. A hasonmáskiadáshoz a kötet mindhárom fennmaradt példányát összehasonlították, bár ezek között nem találtak különbségeket. Honterus már röviddel a reformáció 1542. októberi brassói bevezetése után, 1543 márciusában a könyvecske nyomtatásán dolgozott, hiszen a kötetre minden bizonnyal nagy igény mutatkozott 1543-ban és az ezt követő években is még megfigyelhető marad egyfajta kettőség vallási tekintetben, az elszakadás mellett továbbra is jelen van egy sajátos kötődés a katolikus egyház felé is (például 1555-ig fizetik az adót az esztergomi érseknek). Ugyanakkor a könyvecske címlapján két címerpajzsban egyaránt megjelenik a szász univerzitás és Brassó címere is, mintegy sugallva, hogy az írással már a kezdetektől nem csupán Brassót szándékozik megcélozni. Összehasonlítva az 1543-as munkát az 1547-ben megjelentetett Kirchenordung aller Deutschen in Sybembürgennel, egy hasonlóság és két különbség figyelhető meg. Tulajdonképpen ez utóbbi munka szó szerint veszi át a Honterus-féle 1543-as sorokat. A különbség az egyházból való kitagadás és a szöveg strukturális szervezésében mutatkozik meg. Az exkommunikáció kapcsán Honterusnál egyértelműen érződik a délnémet (Nürnberg és Bázel) hatás, miszerint ezt a közösségre ruházza ezt a döntést, míg az 1547-es szöveg részben visszaadja ezt a jogot az egyházi emberek hatókörébe.


Johannes Honterus szobra Brassóban
(Marcin Szala felvétele, forrás: Wikipédia)

Thomas Șindilariu tanulmánya kiemelten foglalkozik a fentebb felvillantott szempontokkal a reformáció kezdeti, brassói térhódítása kapcsán, egyúttal politikatörténeti megvilágításba is helyezve azt. Részletekbe menő elemzést olvashatunk azokról a külső és belső folyamatokról, amelyek a Honterus kötetének megszületéséhez vezettek. Ennek kapcsán tér ki a szerző részletesebben Honterus életére is, azonban csupán azokra a momentumokra koncentrálva, amelyek elsődlegesen befolyásolták üzenetének történeti és dogmatikus kifejlődését. Itt elsősorban Honterus külföldi tartózkodására kell gondolni, illetve hazatérte után az őt váró aktuálpolitikai helyzetre is. A Reformációkönyvre fókuszálva értekezik továbbá a munkára elsődleges befolyást gyakorló forrásokról, majd továbbfejlődéséről elsősorban éppen az erdélyi szászok 1547-es egyházi szabályzata kapcsán. A német tanulmányt olvasva hiányérzete azoknak lehet, akik németül gyengébben tudnak – főleg a rezümé hiányában –, a kötet többnyelvűsége ugyanis kizárólag a Reformációkönyv szövegére vonatkozik, ezt azonban kárpótolják maguk a fordítások, amelyek nyelvezetükben jól társíthatóak a szöveg eredeti keletkezési idejével, ugyanakkor mégis olvasmányosak. Az egyetlen fájó pont a fordítások esetében a lábjegyzetek hiánya, melyek csupán a német nyelvű szövegben lelhetőek fel, s azok is csupán a szöveg első fordításával való összevetéseket jelzik.

 

* Johannes Honterus Reformatio ecclesiase Coronensis ac totius Barcensis provinciae. Corona 1543. Johannes Honterus: Reformation der Kirche in Kronstadt und der gesamten Burzenländer Provinz, Kronstadt 1543. Ins Deutsche, Rumänische und Ungarische übersetze Faksimile-Ausgabe (szerk. Bernard Heigl – Thomas Șindilariu) Quellen zur Geschichte de Stadt Kronstadt. Band VIII, Beiheft 2. Aldus Verglag Kronstadt, 2017. XII+142 old.

 

Jegyzetek

1 Johannes Honterus: Rudimenta Cosmographica. Grundzüge der Weltbeschreibung (Corona/Kronstadt 1542) Ins Deutsche, Rumänische und Ungarische übersetzte und kommentierte. Faksimile-Ausgabe. Schiller Verlag, Herrmannstadt–Bonn [2015] 366 old.

2 Binder, Ludwig: Johannes Honterus. Schriften, Briefe, Zeugnisse. Durchgesehen und ergänzt von Gernot Nussbächer Bukarest, 1996. 169–186.

3 Gross, Julius: Schriften des Johannes Honterus, Valentin Wagner und Markus Fronius in deutscher Übersetzung. (=Quellen zur Geschichte de Stadt Kronstadt. Band VIII, Beiheft 1. 1927–1929) Kronstadt, 1927 11–29.

4 Gross, Julius: i.m.

5 Dück, Josef: Geschichte des Kronstädter Gymnasiums. Eine Festgabe zur dritten Säcularfeier desselben Kronstadt, 1845. 1–22.

6 Wolgast, Eike (szerk.): Die evangelischen Kirchenordnungen des 16. Jahrhunderts. 24. Band. Siebenbürgen. Das Fürstentum Siebenbürgen. Das Rechtsgebeit und die Kirche der Siebenbürger Sachsen, bearb. v. Armgart, Martin unter Mitwirkung von Messe, Karin. Tübingen, 2012. 177–190.

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Újabb kötettel* jelentkezett Székely Ferenc a jeles erdélyi személyiségek életútját megörökítő sorozatában. A Születésnapi beszélgetések alcímű könyvet tavaly jelentette meg a százhalombattai Üveghegy Kiadó.

A román nyelvű könyv címe azt ígéri, hogy a Küküllők völgyének középkori műemlékeit mutatja be. Ambiciózus szándék egy ekkora kötetecske részéről – gondoltam, ez csak valamiféle vázlat lehet. Átlapoztam, majd alaposan el is olvastam, és így a helyére került a könyv és üzenete.

Újabb könyve jelent meg dr. Barabás László néprajzkutatónak, főiskolai tanárnak Szikonyország eltűnőben? címmel. A néprajzi tanulmányokat, közléseket tartalmazó, ötszáz oldalt meghaladó terjedelmű kötetet a székelyudvarhelyi székhelyű művelődési intézet, a Har­gita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont adta ki.*

A történelemírás nagyon sokáig a nagy eseményeket formáló és alakító politikusok, egyházfők, szellemi és morális kánont meghatározó személyek életrajzaiból állott. Az emberi történelem 5000 éves írott történelmének ókori történeti forrásai legtöbbször uralkodók politikai propagandája nyomán örökítették meg a múlt eseményeit. 

Forrongó, néha irányt vesztett korunkban, a modern, digitális eszközök uralmának világában üde színfolt, ha valaki a Gutenberg-galaxis csillagképéhez hűen, következetesen kitart a hagyományos technika nyújtotta eszközök és lehetőségek kínálta lehetőségek mellett; olyan értékeket tesz asztalunkra, amelyet semmilyen vírus nem törölhet le, amit bármikor kézbe vehetünk, lapozgatva elmerülhetünk benne, kettős célzattal: az ismeretszerzés vagy nosztalgia ébresztette/keltette vággyal. Miként is lenne másként Misztótfalusi Kis Miklós szűkebb pátriájában, hozzá hasonlóan a míves szakmát a művészet rangjára emelve. 

erdély és az erdélyiek

Minden táj lakóját érdekli, hogyan vélekednek szülőföldjéről a távoli országból érkezők, mit vesznek észre, mire figyelnek fel, mit dicsérnek és mit kárhoztatnak. Erdélyről nagyon kevés ilyen feljegyzés született a 19. század közepéig, de akkor egyszerre két ide nősülő „nagy nemzet” fia is könyvvel adózott e kis országnak. Ezeket a terjedelmes munkákat a közelmúltig alig-alig ismerték, csak részletek jelentek meg belőlük magyar nyelven. 

Márki Sándor nevét három évtizeden át jóformán minden kolozsvári ismerte. Alig volt olyan nagyobb esemény a városban, ahol ő ne jelent volna meg, s ünnepi beszédeit is gyakran hallhatták. A legnépszerűbb egyetemi tanárok közé tartozott. Világ- és hatalomváltozások, nemzedékek cseréje után, egy század elteltével napjainkban csak a történészek ismerik munkáit, s legfeljebb az egyetem történetében játszott szerepét emelik ki. Csak kevesen tudtak róla, hogy Márkinak van egy forrásértékű kiadatlan műve, amelyet a család őriz, s amely föltétlenül megérdemli a nyomdafestéket. 

Meleg szívvel ajánlom az Erdélyi srácok című kötetet mindazoknak, akik megismernék az 1956-os forradalom erdélyi hétköznapi hőseit is, akiknek elszántsága példamutató lehet mindenki számára. Bár a szerzők nem szánták tudományos munkának a kötetet, véleményem szerint forrásanyagként is használható dolgozatok, tanulmányok megírásához.

Krajnik-Nagy Károly: Anno domino ’89. Kriterion, Kolozsvár

Krajnik–Nagy Károly erdélyi magyar tanár, újságíró és műfordító által írt Anno domino ’89 című munkája 2019-ben a Kriterion Kiadó gondozásában jelent meg, és más szemszögből közelíti meg a különböző rendszerváltások történéseit. A szerző elsősorban nem szakkönyvírás szándékával nyúlt a témához, hanem a megjelenített eseménysor mellett igyekszik az időszakot olvasmányosan és érdekesen, az esetleges más forrásokban elfeledett vagy csak említőlegesen használt történeteket érintve bemutatni.

Máramarossziget börtön

A máramarosszigeti börtön ajtajára 1977-ben lakat került, bezárták. Az 1989-es politikai fordulatot, a kommunizmus bukását követően kelt új életre, 1993-ban. Ana Blandiana és Romulus Rusan kezdeményezésére, a Polgári Akadémia Alapítvány a saját kezelésébe vette az egykori fegyházat, benne hozta létre, alkotta meg – a világon elsőként – a Kommunizmus Áldozatainak és az Ellenállás Emlékközpontját. A projekt az Európa Tanács égisze alatt valósult meg.

Most, hogy kezembe vehettem Vonház István A Szatmár vármegyei német telepítés című rendkívüli jelentőségű monográfiájának harmadik kiadását*, a késő római irodalom jeles alkotója, Terentius Maurus szavai jutnak eszembe: „(Pro captu lectoris) habent sua fata libelli” (A könyveknek is megvan a maguk sorsa – szerk. megj.). Az olvasó emlékezetében valószínűleg csak a mottóként idézett szavak jönnek elő, holott az előtte, zárójelben szereplő rész is igen fontos dologra hívja fel a figyelmet: arra, hogy mi is határozza meg a könyvek sorsát? Pro captu lectoris, azaz az olvasók fejében meglévő képesség, fogadókészség, igény. És hozzátehetjük: egyfelől az alkotó szándéka, a téma iránti elkötelezettsége, másfelől az alkotás utóéletének tovább folytatása, az olvasói igényt felismerő, az új és új kiadásokat finanszírozó mecénások áldozata által.

Közel húsz éve, 2000 októberének közepén az EME és az EMKE tudományos ülésszakot szervezett az ezredforduló alkalmából Kolozsvár 1000 esztendős múltjáról. Erre a konferenciára állítottam össze a Kolozsvár a magyar szépirodalomban című tanulmányomat, melyben a fejedelemség korától kiindulva az ezredvégig több mint hatvan szerző Kolozsvárról írt verses, prózai vagy színpadi alkotását vettem számba. Csak az elhunyt szerzőkkel foglalkoztam. A legfiatalabb közülük az 1935-ben született Palocsay Zsigmond volt. 

Nánay Mihály József Ágost fő- herceg

Az első világháború századik évfordulója környékén több olyan történeti mű is nyomdafestéket látott, amelyek ezzel az időszakkal foglalkoznak. Ezek közé tartozik Nánay Mihály József Ágost főherceg életútjának 1914 és 1924 közötti időszakáról szóló doktori disszertációja, mely kötetben 2018-ban jelent meg.

Hosszú kényszerpihenőre kárhoztatva, most olvasva „utaztam be” keresztül- kasul Erdélyt . Kalauzaim ebben a szellemi, lelki utazásban, amelyet az évek során magam is bejártam, a lelkes fiatal tanító- és kántorjelöltek mellett vezetőjük, dr. Barabás László volt, aki a marosvásárhelyi Kántor-Tanítóképző Főiskolát igazgatta húsz éven át . Diákjainak a néprajzot, a folklórt az elméleti órák mellett népismereti és egyházszolgálati tanulmányutak, táborok és ünnepi szolgálatok során tette élővé, személyiségüket, hitvallásukat, pályaválasztásukat meghatározó élménnyé az 1993–2018 közötti időszakban. A negyedszázadot átölelő magvetésből született, és 2018-ban a Mentor Kiadó gondozásában jelent meg a Népismeret, szolgálat, jövendő – Táborok, tanulmányutak negyedszázada című kötet.*

Valljuk be őszintén, hogy a Beszterce környéki magyarokról nem tudunk túlságosan sokat. Mármint mi, Erdély többi részéről valók; marosszékiek, udvarhelyiek, csíkszékiek, kolozsváriak, vásárhelyiek, nem beszélve messzibb tájakról, alföldiekről, dunántúliakról. Hacsak nincsen odavaló rokonunk, szomszédunk, katonacimboránk, munkatársunk.