Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Az erdélyi reformáció egy korai dokumentuma

Johannes Honterus munkássága kiemelkedően fontos a reformáció és az erdélyi szász közösség szempontjából, így ezeknek műveknek már számos kiadása látott napvilágot, ahogyan már ennek az írásának is több, köztük kritikai kiadása is ismert lehet az értő olvasó közönség számára. Az erdélyi reformáció kulcsírásának, mely gyakorlatilag az első erdélyi protestáns egyházi szabályzatként kezelhető, Bernard Heigl és Thomas Șindilariu szerkesztésében közreadott legfrissebb hasonmáskiadását* az eredeti latin szöveg háromnyelvű (német, román, magyar) fordítása kíséri, hasonlóan a 2015-ben megjelent, Honterus főművének tartott Rudimenta Cosmographicához.1

Az így közreadott fordítások közül a német nyelvű Ludwig Binder fordítása,2 összevetve a korábbi, Julius Gross-féle fordítással,3 míg Anne Türk-König román, valamint Raduch Zsolt magyar szövegátültetése valójában a szerkesztők tudomása szerint első ízben teszi elérhetővé a szöveget ezeken a nyelveken. A fordításokat német nyelven három, Thomas Șindilariu által jegyzett, és lábjegyzetekkel alaposan ellátott felvezető szövegegység kíséri, a sorozatot és a kiadás célját ismertető előszó, a magát a Honterus-szöveget kontextusba helyező bevezető rész, illetve egy brassói reformáció kezdeteit kimerítően elemző tanulmány.

A Quellen zur Geschichte de Stadt Kronstadt (Brassó város történelmi forrásai) sorozatnak, melynek VIII. kötetének 2 pótfüzeteként lett kiadva a Honterus-féle úgynevezett Reformációkönyv, az első kötete még 1886-ban jelent meg. A Brassó városára és környékére vonatkozó források közreadását célzó nagy lélegzetvételű munka a második világháború, majd a kommunista hatalom ténykedése nyomán hosszú szünetre kényszerült, a fonalat csupán az ezredfordulóra vehette újra fel az Arbeitskreis für Siebenbürgische Landeskunde (Erdélyi Honismereti Egyesület), amikor első körben két új kötetet jelentettek meg, melyeket 2016-ban további két rész követhetett. Az Erdély története szempontjából is jelentős források összegzése mellett, a későbbiekben a sorozat eredetileg latin nyelvű források népszerűsítésére is törekedni igyekezett, ebben a szellemben jelent meg a Julius Gross-féle 1927–1929-es Johannes Honterus, Valentin Wagner és Markus Fronius műveinek kiadása is.4

A Reformációkönyv jelen hasonmáskiadására a szerkesztők szavaival is élve a bibliofil élvezeteken és a munka nagy népszerűségén túl is indokoltan került most sor. Az eredeti latin szöveg már 1845-ben megjelent Josef Dück jóvoltából,5 s a latin szöveg jelenlegi legfrissebb és legalaposabb kritikai kiadása 2012-ben jelent meg.6 Így az eredeti latin szöveg új közreadásától a szerkesztők eltekintettek. Ezzel szemben a szöveg német, román és magyar nyelvre való átültetése a Julius Gross-féle népszerűsítő szellemben is, valamint a tudományos igényű felvezetőkkel és a fordítás kritikai apparátussal való ellátása révén valóban indokolttá tette a szöveg újbóli kiadását. A hasonmáskiadáshoz a kötet mindhárom fennmaradt példányát összehasonlították, bár ezek között nem találtak különbségeket. Honterus már röviddel a reformáció 1542. októberi brassói bevezetése után, 1543 márciusában a könyvecske nyomtatásán dolgozott, hiszen a kötetre minden bizonnyal nagy igény mutatkozott 1543-ban és az ezt követő években is még megfigyelhető marad egyfajta kettőség vallási tekintetben, az elszakadás mellett továbbra is jelen van egy sajátos kötődés a katolikus egyház felé is (például 1555-ig fizetik az adót az esztergomi érseknek). Ugyanakkor a könyvecske címlapján két címerpajzsban egyaránt megjelenik a szász univerzitás és Brassó címere is, mintegy sugallva, hogy az írással már a kezdetektől nem csupán Brassót szándékozik megcélozni. Összehasonlítva az 1543-as munkát az 1547-ben megjelentetett Kirchenordung aller Deutschen in Sybembürgennel, egy hasonlóság és két különbség figyelhető meg. Tulajdonképpen ez utóbbi munka szó szerint veszi át a Honterus-féle 1543-as sorokat. A különbség az egyházból való kitagadás és a szöveg strukturális szervezésében mutatkozik meg. Az exkommunikáció kapcsán Honterusnál egyértelműen érződik a délnémet (Nürnberg és Bázel) hatás, miszerint ezt a közösségre ruházza ezt a döntést, míg az 1547-es szöveg részben visszaadja ezt a jogot az egyházi emberek hatókörébe.


Johannes Honterus szobra Brassóban
(Marcin Szala felvétele, forrás: Wikipédia)

Thomas Șindilariu tanulmánya kiemelten foglalkozik a fentebb felvillantott szempontokkal a reformáció kezdeti, brassói térhódítása kapcsán, egyúttal politikatörténeti megvilágításba is helyezve azt. Részletekbe menő elemzést olvashatunk azokról a külső és belső folyamatokról, amelyek a Honterus kötetének megszületéséhez vezettek. Ennek kapcsán tér ki a szerző részletesebben Honterus életére is, azonban csupán azokra a momentumokra koncentrálva, amelyek elsődlegesen befolyásolták üzenetének történeti és dogmatikus kifejlődését. Itt elsősorban Honterus külföldi tartózkodására kell gondolni, illetve hazatérte után az őt váró aktuálpolitikai helyzetre is. A Reformációkönyvre fókuszálva értekezik továbbá a munkára elsődleges befolyást gyakorló forrásokról, majd továbbfejlődéséről elsősorban éppen az erdélyi szászok 1547-es egyházi szabályzata kapcsán. A német tanulmányt olvasva hiányérzete azoknak lehet, akik németül gyengébben tudnak – főleg a rezümé hiányában –, a kötet többnyelvűsége ugyanis kizárólag a Reformációkönyv szövegére vonatkozik, ezt azonban kárpótolják maguk a fordítások, amelyek nyelvezetükben jól társíthatóak a szöveg eredeti keletkezési idejével, ugyanakkor mégis olvasmányosak. Az egyetlen fájó pont a fordítások esetében a lábjegyzetek hiánya, melyek csupán a német nyelvű szövegben lelhetőek fel, s azok is csupán a szöveg első fordításával való összevetéseket jelzik.

 

* Johannes Honterus Reformatio ecclesiase Coronensis ac totius Barcensis provinciae. Corona 1543. Johannes Honterus: Reformation der Kirche in Kronstadt und der gesamten Burzenländer Provinz, Kronstadt 1543. Ins Deutsche, Rumänische und Ungarische übersetze Faksimile-Ausgabe (szerk. Bernard Heigl – Thomas Șindilariu) Quellen zur Geschichte de Stadt Kronstadt. Band VIII, Beiheft 2. Aldus Verglag Kronstadt, 2017. XII+142 old.

 

Jegyzetek

1 Johannes Honterus: Rudimenta Cosmographica. Grundzüge der Weltbeschreibung (Corona/Kronstadt 1542) Ins Deutsche, Rumänische und Ungarische übersetzte und kommentierte. Faksimile-Ausgabe. Schiller Verlag, Herrmannstadt–Bonn [2015] 366 old.

2 Binder, Ludwig: Johannes Honterus. Schriften, Briefe, Zeugnisse. Durchgesehen und ergänzt von Gernot Nussbächer Bukarest, 1996. 169–186.

3 Gross, Julius: Schriften des Johannes Honterus, Valentin Wagner und Markus Fronius in deutscher Übersetzung. (=Quellen zur Geschichte de Stadt Kronstadt. Band VIII, Beiheft 1. 1927–1929) Kronstadt, 1927 11–29.

4 Gross, Julius: i.m.

5 Dück, Josef: Geschichte des Kronstädter Gymnasiums. Eine Festgabe zur dritten Säcularfeier desselben Kronstadt, 1845. 1–22.

6 Wolgast, Eike (szerk.): Die evangelischen Kirchenordnungen des 16. Jahrhunderts. 24. Band. Siebenbürgen. Das Fürstentum Siebenbürgen. Das Rechtsgebeit und die Kirche der Siebenbürger Sachsen, bearb. v. Armgart, Martin unter Mitwirkung von Messe, Karin. Tübingen, 2012. 177–190.

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Faluvégi Anna író, költő, újságíró

Életem az írásról szól, irodalomhoz fűződő szeretetem egész kicsi korban alakult ki. Négyévesen tanultam meg írni-olvasni, önszorgalomból balladákat, verseket tanultam, és mondtam fel, hétéves koromban írtam meg első versemet. Ez ösztönszerű cselekvés volt, csak később tudatosult bennem a vers, mint szépirodalmi alkotás fogalma. 

Szamos: politikai, társadalmi, közéleti, kulturális folyóirat – 2019. január, I. évfolyam, 1. szám. E tájékoztató, önmeghatározó szavak olvashatók a frissen megjelenő, havi megjelenést ígérő új lap címoldalán, természetes folyományaként annak a szellemi kibontakozásnak, amelynek alaphangját tíz évvel ezelőtt néhai Bura László ütötte le a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon Szatmárnémeti magyar irodalmi és művelődési hagyományai címszavában: „1990-től a megváltozott társadalmi viszonyok folytán megélénkült az irodalmi-művelődési élet.”

Kiemeljük, hogy ezek a hagyományos foglalkozások, mesterségek évszázadokon át rendszerint a helyben elérhető, fellelhető természetes alapanyagokra, erőforrásokra és nemzedékről nemzedékre átadott különleges tudásra támaszkodtak. Mivel a háromszékieket, a józan hagyományőrzésük mellett, minden korban jellemezte az új kulturális elemek iránti fogékonyság, a székely mezővárosokban vagy a közeli szász urbánus központokban működő kézművesek is folyamatosan gyarapították az itt élő tárgyalkotók tudását, eszközkészletét és technológiáját.

Kelemen Lajos, Napló

Kelemen Lajos tanítványai tudták, hogy mesterük szinte egész életében naplót vezetett. Ezt és megőrzött levelezését más kézirataival együtt Kelemen halálát követően az Unitárius Egyház levéltárába menekítették. Az akkori kommunista hatalom azonban gyanakodott az iránt, hogy milyen titkos szövegek, tiltott iratok lehetnek ebben a hagyatékban.

Süli Attila: Torda vármegye és Aranyosszék szabadságharca

A 2018-as év gyümölcsöző volt a magyarországi 1848‒49-es forradalom és szabadságharc történetírása szempontjából, ebben az évben ugyanis több, ezen tematikát feldolgozó kötet is nyomdafestéket látott. Ezen művek sorába illeszkedik Süli Attila őrnagy-hadtörténész, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) munkatársa által közreadott könyv, mely Torda vármegye és Aranyosszék 1848‒49-es eseményeit ismerteti.

redut, kolozsvár, vívás

Rejt a kolozsvári sportélet olyan kincseket is, amelyek egyediek az egyetemes sporttörténetben. Olyanokat, amelyek egyaránt részei a magyar és a román sportmúltnak, és amelyekre mi kolozsváriak igen büszkék lehetünk. Ilyen kincs a kettőszáz éves szervezett vívóélet története* – amely önmagában is óriási sikertörténet.

csata adél

A kötet többnyire 2003 és 2007 között készült interjúkat tartalmaz, amelyek a Gutinmelléki Friss Újság, illetve a Bányavidéki  Új  Szó hasábjain jelentek meg először. Ha egyetlen szóval jellemeznünk kellene a könyvet, azt mondhatnánk, hogy az emberközpontúság az, ami folyton tetten érhető. Ezt hangsúlyozzák a kötet szerzői, valamint az ajánlás összeállítója is, aki a kiadványt „máramarosi magyar személyiségalbumként és interjúlexikonként” határozta meg. 

Radó Péter: Az iskola jövője

Radó Péter az oktatási rendszerek kormányzásával és az oktatási egyenlőtlenségek kérdésével foglalkozó oktatáskutató Az iskola jövője* című könyvében, tíz fejezetben nyújt áttekintést a tanulásról szóló tudásunk gyarapodásáról, a tanulási célok újraértelmeződéséről, az egyéni tanulási környezetek kulcselemeiről, a tanulási ökoszisztémák fejlődéséről, az iskolák funkcióváltásáról és az iskolarendszerek kormányzásának várható fejlődéséről.

Csíkszék az 1848‒49-es forradalom és szabadságharc idején

A mű „egy letűnt korba kalauzolja a nem szakmabeli olvasót is, ahol az olyan fogalmak, mint például az erkölcs, a hűség, a bátorság vagy a hazaszeretet egy más értelmezési keretbe helyeződnek”. A kötet összesen 529 iratot tartalmaz, melyek az 1848. március 20-a és 1849. október 16-a közötti időszakból származnak. 

Katona Lajos: A vakok kolozsvári intézetének története 1900–1920 között

Az átlag kolozsvári legfeljebb hallott róla, hogy Kolozsvárt működik egy különleges szakiskola, amelyben a siketeket, s egy másik, amelyben a vakokat nevelik-oktatják. Azt már csak kevesen tudják, hogy hol és mióta működnek ezek a tanintézetek, s még kevesebben, hogy milyen munka folyik bennük. Nagyon keveset írtak róluk, s ennek fő oka, hogy e fogyatékosságoktól megkímélt tollforgatók félnek, idegenkednek betekinteni ebbe a különös világba, nem is tudják beleélni magukat az ottani élethelyzetekbe.

Hívószó – Kós Károly és Papp Aurél levelezése

A Budapesten megjelenő Enigma című művészetelméleti folyóirat XXIV. évfolyamának 2017/92. száma Hívószó – Kós Károly és Papp Aurél levelezése címmel 155 oldalt szentel a két kimagasló erdélyi személyiség barátságát és együttműködését felvillantó tematikának. S hogy ezt a rendkívül izgalmas, történelmi és művészettörténeti párhuzamokkal gazdagon fűszerezett anyagot éppen Sümegi György, az erdélyi művészeti élet egyik legavatottabb szakértője méltatja, és bocsátja közlésre a dokumentumokat, korántsem véletlen. Hiszen személyében nem egy hazai talányra derített már fényt az évek, évtizedek folyamán. Elegendő csupán a Miklóssy Gáborról, Nagy Istvánról, Szolnay Sándorról, Thorma Jánosról írott monográfiáit, a nagybányaiakat és a kolozsvári festőket bemutató tanulmányait említenem.

A tordaszentlászlói amatőr színjátszás története – a népi kultúrától a magas kultúráig . Laczi Enikő

Igényesen összeállított, tetszetős kivitelű és nagy körültekintéssel megírt, olvasmányos monográfiát, gazdag forrásfeltáró és forrásközlő kötetet vehet kezébe a polgárosodás, az egyesületi élet, a néptanítók és lelkészek közösség- és művelődésszervező munkássága, valamint a kalotaszegi nagytelepülés, Tordaszentlászló múltja iránt érdeklődő olvasó Laczi Enikő tollából. 

Erdély jogtörténete

Kiemelkedő jelentőségű kiadványról van szó, amely Erdély jogtörténetét az ókortól úgyszólván napjainkig tárgyalja és mutatja be. Erdély jogtörténete tudományos munka és tankönyv egyszerre, amely történetiségében mutatja be Erdély jogi helyzetének alakulását. Számos kérdésben új szempontokat érvényesít. 

Hidán Csaba László - Fegyverek magyar kézben

A kötet lényegéről annyit lehet mondani: nagyszerű szintézise a kora középkori íjfeszítő népek hadművészetének, betekintést nyújtva az olvasó számára a legegyszerűbb technikáktól egészen a harcosok freskón történő ábrázolásáig. Ezek figyelembe vételével tudom ajánlani elolvasásra a kimondottan szakmai és a pusztán csak érdeklődő olvasóközönségnek egyaránt.

Furu Árpád

Nemcsak a magyar népi építészetet, annak táji tagolódását dolgozza fel – mint ahogyan ez egy hasonló nagy földrajzi táj népi kultúrájának valamely jelensége esetében megszokott dolog. Itt valóban Erdélyről van szó és az ezt benépesítő etnikumok összességéről.