Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

A posztmodern művészetről néhány sorban

A posztmodern kifejezéssel gyakran találkoztam olvasmányaim során, ezért elhatároztam, hogy tanulmányozni fogom azt az elméletet, amely korunk képzőművészetére is vonatkozik. Hátterében olyan gondolatokat találtam, hogy a tudomány és technika nem oldotta meg az emberiség nagy gondjait. Példa erre a II. világháború, a holokauszt vagy napjaink egyik legsúlyosabb problémája, a világméretű környezetszennyezés.

A 20. század közepétől kezdődően az európai és amerikai filozófusok, írók bírálják a profitorientált társadalmat, úgy gondolják, hogy a művészet hozzájárulhat az életszemlélet megváltozásához. A művészetben ötvöződik a konkrét és az eszme, az élet és a róla alkotott gondolatok világa. A művész nem elégedhet meg formai, esztétikai játékokkal, mert annál többet várnak a művészettől.




Kolozsi Tibor: A múzsával

A magyar nyelvű irodalomban említik Eszterházy Pétert írót, Szilágyi Domokos költőt, akik új irányt képviseltek. De elmondhatjuk, hogy rajtuk kívül mások is új utakat kerestek. Idézeteket használtak más íróktól, kombinálták a dokumentumot a fikcióval, nagyobb teret engedtek az egyéniségnek. Jellemző, hogy kerülik az ideológiákat, a nagy elbeszéléseket, inkább kisebb témákra figyelnek, teret kap a Freud indította pszichoanalízis. Gyakori az irónia, a groteszk és az abszurd felhasználása, például Eugèn Ionescu drámáiban (ilyen az Orrszarvú), a román–francia származású író ugyanis fontosnak tartja a képzelet szerepét az alkotásban. Posztmodern alkotásnak tartják Umberto Eco A rózsa neve című regényét, amelyet sikeresen megfilmesítettek. A zene terén az eklektika jellemzővé vált, elindult az elektronikus zene, és olyan kísérletekkel találkozunk, mint például a zenés színház. A továbbiakban szétnézek a képzőművészet berkeiben is, felhasználva művészettörténeti ismereteimet.

A képzőművészetben a modernség jól megmutatkozott a 19. század utolsó harmadában az impresszionizmussal, amelyik felkavarta a vizeket új színvilágával és a közvetlen környezetábrázolásával. Ezután jött a többi modern stílus, az expresszionizmus, a kubizmus, a konstruktivizmus, a szürrealizmus, illetve más irányzatok. Ez nagyjából a 20. század közepéig tartott, amikor egyesek a művészet végéről beszéltek. Emlegették a múzeumok bezárását is. Ezután már nem stílusokról beszélünk, hanem irányzatokról, csoportosulásokról. Megjelent az installáció, a performansz, amelyek közelebb akarták vinni a képzőművészetet az élethez. Itt tárgyak csoportosításával találkozunk, vagy az élő emberi test kifejezési lehetőségeinek felhasználásával. Ezeket filmen lehetett rögzíteni, mert sokszor külső térben vagy tájban valósulnak meg. A filozófusok, mint Martin Heidegger, Karl Jaspers világosan fogalmaznak, amikor azt állítják, hogy a művész mélybe néz, és felszínre hozza az igazságot. Így a művészet a megismerés eszközévé válhat. Heller Ágnes úgy jellemzi a posztmodernizmust, mint a modernség öntudata. Tehát a posztmodern művészek felhasználják elődjeik eredményeit a művészet terén, de egyben a világról alkotott véleményüket is ki akarják fejezni, ami hiányolható a modern művészetben.




Szabó Vilmos: Varjúvár

Ha megtekintünk egy megyei képzőművészeti kiállítást, azt tapasztaljuk, hogy eklektikus, azaz nem találunk azonos stílusú munkákat. A művészek egyénisége érvényesül a realisztikus munkáktól az absztraktokig. A sikerültebb munkákban megtalálható az a törekvés, hogy a látható dolgok mögött közöljenek valamit a művész gondolataiból. Beszélhetünk az alkotások többértelműségéről is. Ha tájképről vagy virágcsendéletről van szó, akkor is a művész színeivel, vonalaival, foltjaival képes hozzáadni valami többletet. Elmondhatjuk, ahogyan egy művész, Ad Reinhardt fogalmazott: nem az az érdekes, amit a képen látunk, hanem amit általa. Napjainkban egyre többet használják a kortárs művészet megnevezést is, ami a 21. század művészetét is jelenti.

A posztmodern korban az építészet is látványos változásokon ment át. A funkció erőltetésével szemben teret nyertek az esztétikai szempontok, a díszítések is. A szabályos kubista épületek helyett – amit a Bauhaus-iskola kezdeményezett – új formai élményekkel létrehozott épületek születtek. Dekonstruktivista építészetről beszélünk, amelynek egyik képviselője Frank ­Gehry, aki a bilbaói Guggenheim Múzeumot építette. Ezek szerint az építész régi épületek elemeinek felhasználásával alkot újat. Nálunk egy sajátos, organikus építészetről beszélhetünk, amelynek jeles képviselője Makovecz Imre, aki a magyar népi építészetből ihletődött.

Néhány alkotást is szeretnék bemutatni, hogy lássuk, mennyiben mutatnak posztmodern jellegzetességeket. Lészai Bordy Margit Terra című festménye (a hátsó borítón – szerk. megj.) a részletek teljes kihagyásával a földre és a napra koncentrál. Így a föld a teljes nagyságával a tudatunkba kerül, és önkéntelen kérdéseket vet föl. Mi lesz veled, anyabolygó? Szabó Vilmosnak még láttam más munkáit is, amelyek a zsoboki művésztáborban készültek. Ezekben örökségünk jelenik meg, épületek és használati tárgyak. Jelen esetben a Varjúvár Kós Károly építész nevezetes épülete, amit Kalotaszegen épített a maga számára. Szabó Vilmos képein – ahogyan a fenti alkotáson is – erővonalakat épít ki, ezzel a módszerrel a képei belső erővel rendelkeznek, amit a néző felé is közvetít. Kolozsi Tibor szobrász módszere a kevéssel sokat mondani. A múzsával című munkája bronzból készült, ami lehetővé teszi a részletes, finoman kidolgozott felületeket. Két arcból vannak összeillesztve a részek, amelyek a nő és férfi kapcsolatát szimbolizálják.

Ezek a művek az utóbbi évek kiállításain szerepeltek. Anélkül, hogy nagyon részletesen elemezném ezeket az alkotásokat, látható a művészek törekvése, hogy egyszerű látványnál többet adjanak. De ez a posztmodern szellem jelen van a többi művész munkáiban is. Ezért én is azt gondolom, hogy a művészeknek lehet és kell is szavuk legyen munkáik révén az életminőség javításában.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Az erősen fénylő égitesteket, egymásba hajló fákat, fagyos fehéreket, izzó vöröseket, nyúlánk alakokat, bivalyokat, szamarakat ismétlő györkösi életmű első ránézésre egyszerű nyelvezetű, dekoratív képsornak tűnhet, vagy éppen ellenkezőleg, egy zárt világnak, ahol a sötét kékségekben, az időtlenségben és a némaságban nem sok minden segít eligazodni.

Györkös Mányi Albert születésének századik évfordulója alkalmából rendezett kiállításunk egy olyan olvasat, amely – reményeink szerint – bevezet ebbe a sajátos alkotói univerzumba, és segít fogódzókat találni, tájékozódni abban.

Starmüller Katalin festőművész, grafikus, díszlet- és jelmeztervező 1959. november 22-én született Kolozsváron. Tanulmányait a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet festészet–restaurálás–pedagógia szakán végezte. Meghatározó tanárai voltak: Miklóssy Gábor, T. Szűcs Ilona, Tóth László, Cseh Gusztáv, Rusz Lívia és Veress Pál. Erdélyben számos egyéni kiállítása nyílt az évek folyamán, és Magyarországon is rendszeresen részt vesz csoportos tárlatokon. 

Fodor Nagy Éva festőművészről így vallott férje, Fodor Sándor író, műfordító: „Kedves professzorom, László Gyula mondta: Az emberek iránt soha ne legyünk türelmetlenek. Olyanok, mint a virág. Van, amelyik tavasszal nyílik, van, amelyik nyáron. Némelyik ősszel, és olyan is akad, amelyik megvárja a hóharmatot. Egyik színpompásan tündököl, a másik meghúzódik a bokor alján – csak illatával árulja el magát. Azt hiszem, ez a virághasonlat igencsak talál a különböző művészegyéniségekre. Feleségem művészi kibontakozását immár több mint ötven éve figyelem. Hosszú évtizedeken át úgy véltem, keresi a maga útját, egyéni ecsetvonását. Őszülő fejjel találta meg. Ehhez azonban sokat kellett látnia-tanulnia, örvendeznie – és szenvednie.” 

Erdélyi viszonylatban Ady József egyik kiemelkedő képviselője az 1980-as évek elején fellendülő kelet-európai neoavantgárd irányzatnak. A hagyományos grafikai és festészeti technikával megalkotott munkái egyéni látásmódról tanúskodnak. Ábrázolása az absztrakt és a figuratív kifejezésmód határán mozog, ugyanakkor a szimbolikus-expresszív kategóriába is beilleszthető. 

A szobrászművész szellemi és lelki funkcióiban anyaggal dolgozik, ilyenformán valahol a mesterember, a jó értelemben vett iparos és a filozófus keveréke. Ezt az állítást igazolja Désy Károly élete és munkássága is. Saját vallomása szerint a szobrásznak ismernie kell számos mesterség titkait – a kovács, asztalos, vasöntő, esztergályos mesterségek eljárásait – ahhoz, hogy maradandót alkothasson. Egy műtárgyat többféleképpen lehet létrehozni. A kérdés az, hogy díszítő vagy funkcionális célzattal készülnek-e, vagy pedig az alkotó a plasztikai nyelv lehetőségeivel akar élni: emberi érzelmeket, gondolatokat vagy magatartásformákat kíván megjeleníteni.

Sok művész állította, hogy a művészet és az erkölcs szoros kapcsolatban áll egymással, mások a művész felelősségét hangsúlyozták ki jobban. Ezzel a témával Henri Matisse, Mattis Teutsch János, Jakobovits Miklós művészeti írásaiban is találkoztam. Első pillantásra nem könnyű ennek a kapcsolatnak a kimutatása, mivel nem erkölcsi célzatú alkotásokról van szó. A válasz a filozófusok, művészettörténészek munkáiból olvasható ki.

Nagy Elek Miklós

1944. november 29-én születtem Marosvásárhelyen. Apai ágon székely­abodi lófő székelyek voltak az őseim, anyai ágon polgári, sőt nemesi családból származom, Bolyai János feleségének, Orbán Rózának családjából. Apámat taníttatták a szülei, aminek következtében nagy műveltségre tett szert, öt nyelven beszélt, a Kolozsvári Építészeti Egyetemen tanult, és a szó legjobb értelmében, igazi úriember volt. Amikor, tartalékos tisztként behívták a frontra, nem volt nehéz azonnal feleséget találnia, és a szokásnak megfelelően, regényes módon, három nap alatt megnősülnie, minek eredményeként, háborús termékként, én is rövidesen megszülettem.

A származás, az egyéniséget formáló gyermekkori élmények, a családi hagyományok meghatározó örökséget jelentenek a képzőművészetben is. Nincs ez másképpen Balázs László esetében sem, aki képzőművész szülők gyermekeként kerülő utakon, az iparművészeten keresztül jutott el a képzőművészetig. 

Gedeon Zoltán festő és grafikusművész

Gedeon Zoltán 1922. június 29-én született a Hargita megyei Szentegyházán. Középiskolai tanulmányait a székelykeresztúri tanítóképzőben végezte 1943-ban, ezt követően 1945-ig katonai szolgálatot teljesített. 1945 januárjában orosz fogságba került, 1948. december 6-án szabadult. Hazatérését követően Lévai Ildikó pedagógussal kötött házasságot 1949-ben. 1950-ben a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett: tanulmányait 1955-ben fejezte be a grafika–festészet–pedagógia szakon.

Horváth Levente festménye

A sepsiszentgyörgyi Lábasház történelmi épülete immár közel húsz éve a helyi és az erdélyi kultúra szolgálatában áll, elsősorban a képzőművészeti megnyilvánulások terén. 2020-tól, a Székely Nemzeti Múzeum székhelyének átfogó felújítása miatt immáron ez a rangos kulturális intézmény rendez tárlatokat az épület kiállítótermeiben, és most első alkalommal ennek pincegalériájában. A kortás erdélyi képzőművészek újabb munkásságát hívatott e kis galéria bemutatni, az alkotószakma elkötelezett képviselőinek kíván egy kiállítófelülete, manifesztációs közege lenni.

Vetró Artúrt személyesen a hetvenes évek végén, középiskolás koromban ismertem meg. Kolozsvárra akartam felvételizni szobrászati szakra, és mentorom, Vetró András a kincses városba, édesapjához irányított, hogy korrektúrázza a szakkörön készített munkáimat, ezzel mintegy közelebb kívántunk kerülni az egyetemi követelményekhez.

A vírushelyzet miatt második éve tart zárva a Csíki Székely Múzeumhoz tartozó zsögödi Nagy Imre Galéria és Emlékház. A múzeum gondozásába tartozó hagyaték népszerűsítése azonban továbbra is egyik fontos feladata az intézménynek. A tavalyi szünetet követően idén egy új Nagy Imre-kiállítás várja közönségét a Mikó-vár épületében június 18. és július 30. között – a kiállítás szervezője a Csíki Székely Múzeum, kurátorok Ladó Ágota és Túros Eszter művészettörténészek.

haáz rezső kicsapás a kollégiumból

Rendkívül jelentős az képanyag, amelyet a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum 2021 évi kiállításaira összegyűjtött, és Székelyudvarhelyen, illetve Csíkszeredában kiállított. Jelentőségét az teszi megalapozottá, hogy Haáz Ferenc Rezső2 képzőművészeti munkáit mindeddig ilyen mennyiségben összegyűjtve nem láthatta a közönség.

Napjaink embere egyfajta hiányérzet és egyensúlyvesztés fenyegető kataklizmáját éli. Rohanó világunkban megbomlik és elemeire tagolódik egy tartósnak vélt biológiai egyensúly. Az ember elemi életérzései, mint a szeretet, magány, elszigeteltség, szorongás mélyebb, összetettebb tartalmat nyernek. A modern ember ezeknek az érzéseknek próbál hangot adni, ki-ki a maga módján: szavakban, hangokban, képekben. 

A naiv művész megnevezés körül nem mindig volt, sőt, ma sincs teljes egyetértés. Van, aki inkább az autodidakta művész megnevezést tartja helyénvalónak. Sokan egyetemi végzettség nélkül jutottak a magas művészi alkotás szintjére. Nálunk is sok ilyen művész van, aki az elhivatottság érzéséből kiindulva, teljes erejével azon dolgozott, hogy kibontakoztassa tehetségét.