Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

A művészetek és az irodalom

Elsősorban a képzőművészet és irodalom kapcsolatáról akartam írni, de időközben rájöttem, hogy más művészetek is, mint például a zene és táncművészet, sok esetben dolgoztak fel irodalmi alkotásokat. Áttekintem tehát ezeket a kapcsolatokat, a régi koroktól napjainkig, természetesen csak nagy lépésekben, mivel nagyon gazdag múltra tekintenek vissza.


Pierro della Francesca: Feltámadás (részlet)

A primitív emberek életében a mágikus hit nagyon fontos szerepet játszott. Hittek a szellemi lényekben, imádták a természeti jelenségeket, a tudatformák ekkor még nem különültek el. Minden fizikai és szellemi tevékenység az ember túlélését szolgálta. Az állatok rajzai a barlangokban, a rituális táncok és énekek is a vadászatot, valamint a termékenységet segítették. A fennmaradt szobrok, amelyek ősöket vagy totemállatokat ábrázoltak, a közösség érzését, az összetartozást erősítették – mindezekről Claude Lévi-Strauss antropológus írt több könyvet is. Ő a korunkban még létező primitív törzseket kereste fel, hogy jobban megértse az ottani emberek gondolkodását.

A fejlettebb mitologikus korokban az egyiptomi, görög, indiai, dél-amerikai, délkelet-ázsiai vagy északi népek mítoszainak közösségformáló ereje volt. Az írás kialakulásával ezek a mítoszok nem csak szájhagyományokban maradtak fenn – ezeknél a népeknél a képzőművészeti alkotások is gazdagon mutatták be a mitikus történeteket. Ha megnézzük a görög vázákat, ezek elmesélik a trójai háború eseményeit, az istenek és más mitikus lények történeteit. Nagyon szép és gazdag az indiai és délkelet-ázsiai mitológiák képzőművészeti ábrázolása is, ami főleg templomaikon kőbe faragva jelenik meg, és amely ma is látható. Mindez bizonyítja, hogy ebben a korban a művészet és a többi szellemi tudatforma is szoros kapcsolatban állt egymással.

A kereszténység elterjedésével a bibliai történetek ábrázolása lépett előtérbe. Az egyházak megrendelésére készítettek szobrokat, festményeket, zenei darabokat. A keresztény művészet a reneszánszban érte el azt az ábrázolási stílust, amit az emberek ma is csodálnak. A művészettörténészek szerint a művészek festményeiken sűrítették az eseményeket. A festmények időbeliséget tudtak ábrázolni, több idődimenziót (Max Imdahl művészettörténész, 20. század). Ugyanakkor olyan dolgokat tártak fel, amire a szöveg maga nem vállalkozhatott. A festmény a bibliai esemény helyzetét tárja elénk, jelenvalóvá teszi azt. Piero della Francesca olasz festő munkái a már kiteljesedett reneszánsz művészetet tükrözik. A késő reneszánsz művészei már drámaibban ábrázolnak: Mantegna, Michelangelo krisztust ábrázoló képei, vagy a német reneszánszban az isenheimi oltár krisztusa a mai művészet szempontjából is kimagasló alkotásnak számít (16. század), Rembrandt (17. század) képei érett, realista alkotások, amelyekben a fény-árnyék segítségével a művész drámai hangulatot tud teremteni. Egyik ilyen műve A tékozló fiú hazatérése – a bibliai történet szerint az apa visszafogadja bűnbánó fiát; a kép pedig a feltétlen apai szeretet példája. Vagy említsük meg Bach és Handel (17–18. század) bibliai ihletésű zeneműveit, amelyek korunk emberére is nagy hatással vannak.

A polgári demokrácia magával hozta a világi irodalmat és művészetet. Jelentős irodalmi alkotások születtek, valamint a népi alkotások, népdalok, népmesék, népballadák is megjelentek gyűjteményekben. A költők versei a zeneművekben találtak visszhangra. Schiller versére komponálta Beethoven a IX. szimfóniát, de a festők is illusztráltak irodalmi alkotásokat. A hagyomány alapján úgy tudják, hogy Fadrusz Jánost a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport tervezésénél Vörösmarty Szép Ilonka című költeménye ihlette.


Suba László: A hegyi beszéd  (rámázott kerámia)

A bibliai témák a képzőművészeket jelentős alkotások elkészítésére ösztönözték egészen napjainkig. A magyar művészek között Munkácsy Mihály volt az, aki a Jézus trilógiájával (Krisztus Pilátus előtt, Ecce hommo, Golgota) nemzetközi hírnevet szerzett. Nemrégen, Szalai Lajos nagy rajzművész munkáit mutatták be a kolozsvári Szépművészeti Múzeumban. Ezek a rajzok az Ótestamentum és Újtestamentum jeleneteit ábrázolják. Sok művészt megihlettek az Énekek éneke, a Salamon királynak tulajdonított szerelmi ének. Az ókori mítoszok alakjai is feltűnnek korunk képzőművészeinek munkáiban. Picasso, korunk nagy művészének rajzaiban gyakran megjelenik minotaur, a bikaember, illetve faun, a kecskeember.

A 20. század elején új művészeti irányzatok jelentek meg. Ezek között voltak olyanok, amelyek szakítani akartak a tárgyi ábrázolással, nonfiguratívak voltak – például a konstruktivizmus vagy a lírai absztrakt. Az irodalommal és általában a figurális ábrázolással szembeni elhatárolódás kihat napjainkig. Sok művészettörténész bírálta ezt a szemléletet – ők érvként azt hozták fel, hogy a tárgyi ábrázolás elhagyásával megszakad a művész kapcsolata a világgal. A saját véleményem az, hogy a manierista, akadémista művészetek után szükség volt a művészet nyelvezetének megújítására. A Bauhaus-iskola kísérletei a képzőművészeti forma, szín, film terén megújították és gazdagították a művészek lehetőségeit, az új, modern stílusok mind tapasztalatszerzéssel jártak. Ma már a kifejezőeszközök széles skálája áll a művészek rendelkezésére. Ha megnézünk egy megyei képzőművészeti kiállítást, akkor az egyéni stílusok sokféleségével találkozunk. A kritikusok nehéz feladata az, hogy megtalálják az értékeket ebben a gazdag felhozatalban. A végső szót az idő hozza el, mert a legjobb munkák kiállják az idő próbáját is.

Mint ahogyan más korszakokban is történt, a művészettörténészek ma is megfogalmaznak elvárásokat az alkotásokkal szemben. Ilyen például az eredetiség kritériuma. A művész ne ismételje elődei munkáit – az csak kiindulópont lehet –, hanem próbáljon új megoldásokat találni. Valójában a jó forma kialakításáról van szó. Ha jó a forma, akkor az segíti a művészt, hogy eredeti gondolatokat fejezzen ki. Végső soron a művésznek felfedezőnek, teremtőnek kell lennie. Ugyanilyen a helyzet az irodalomban. A költőktől elvárják, hogy élő, merész metaforákat használjanak, és ne közhellyé vált kifejezéseket.

Korunk meghatározó művészete, a filmművészet felhasználja nemcsak a zenét, hanem az irodalmi alkotásokat is. A Quo vadis című film Henryk Sienkiewicz hasonló című regénye alapján készült. Umberto Eco regénye, A rózsa neve is egy jó film forgatókönyve lett. A balett és táncművészet is felhasznál irodalmi műveket. Ilyen a Hattyúk tava vagy a Diótörő, amelyeket egyaránt irodalmi alkotások ihlettek. Néhány erdélyi művész nevét is megemlíteném, akik népi alkotásokból merítettek: Márkos András Budai Ilona balladáját dolgozta fel szoborkompozícióban, Szervátiusz Jenő pedig a Cantata profana témáját fából faragott domborműben jelenítette meg. De jelentős irodalmi alkotást dolgozott fel Gy. Szabó Béla is egyik grafikai sorozatában – Dante Alighierinek, a világirodalom egyik nagy klasszikusának az Isteni színjáték című művéről van szó, amelyik a kora reneszánszban íródott, de ma sem veszített értékéből. A Biblia ma is inspirálja a művészeket. Erre példa az Üzenet a szakrálisból című kiállítás, amit a Katolikus Nőszövetség termeiben rendeztek múlt év szeptemberében.


Suba László: Népi tréfa (kerámia)

Láttam még egy érdekes kiállítást nemrég Sepsiszentgyörgyön, amely Szilágyi Domokos és a képzőművészek kapcsolatát mutatja be. Itt régebbi és új munkákat is megtekinthetünk, például Plugor Sándor rajzait, amelyeket az Öregek könyvéhez készített – ez a kötet a költő és a képzőművész közös alkotása. Itt hozzáteszem, hogy versekben, prózai alkotásokban gyakran visszaköszönnek képzőművészek munkái.

A 20. század fontos tudományos felfedezései, mint a relativitáselmélet, a meghatározatlanság, a kvantumfizika óriási hatást gyakoroltak a szellemi életre és a közgondolkodására, ez pedig a művészetekben is megnyilvánul. A jelenkori filozófusok elemzik a kép és a szöveg viszonyát – meggyőződésük ugyanis, hogy ezek nem kizárják, hanem kiegészítik egymást, mert a valóság más és más aspektusait mutatják be. A képzőművészet és irodalom az ember felzárkózását, a kor megértését, a nem látható dolgok felszínre hozását segíti.

Igaz, hogy társadalmunk megosztott a művészet megértését illetően, ugyanis a művelt réteg könnyebben fogja fel korunk művészetét. De a civilizáció fejlődik, nő az iskolázottak száma. A művészek, a szervezők és a múzeumok közös feladata, hogy mindenkihez közel hozzák a művészet szellemi és esztétikai értékeit.

 

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Horváth Gyöngyvér

Horváth Gyöngyvér grafikus negyven éve van a pályán, de még rengeteget szeretne tanulni. A belülről jövő, igazán jó alkotásokhoz elengedhetetlennek tartja a szellemi frissességet és a fizikai erőnlétet. Február 9-én ünnepelte 66. születésnapját – de nem szűk családi körben, hanem barátai, ismerősei, alkotótársai, a kolozsvári művészetkedvelők társaságában, a jeles nap apropóján ugyanis 66 munkáját állította ki a Művészeti Múzeum földszinti termeiben. Ennek apropóján beszélgettünk a művésszel.

Talán ezért aktuálisak ma is Bocskai Vince kisplasztikái, mert nagyon emberiek és mélységesen őszinték. E szobrok zömének születésekor a kimondott igaz szóért akár börtön is járt. Ez a kor volt, amikor a művészek és a nézők a szimbolikus jelhasználat okán mint cinkosok összekacsintottak. A jelbeszéd, a titok, a szimbólum tartotta a lelket az emberekben.

Földlakó lévén az ember együtt élt a kővel, mint földünkhöz tartozó képződménnyel. A kőhöz való viszonyunk valamelyest változott az idők folyamán, főképp a kő felhasználásának és a vele kapcsolatos ideák szempontjából. Mindenki másképpen közeledik a kőhöz. Az építő a neki való alkalmasságot, a szobrász a faraghatóságot, az esztétikai látványt látja benne, a nők és más érdekeltek egy része a drágaköveknek lesz az ismerője.

kovács emil lajos

Vannak metszéspontjai a monumentalitásnak és az anyagtalan repülésnek: megrendülés, végtelen utazás és rejtett öröm, amelyet a szellem misztikája közvetít, és olykor láthatóvá válik az érzékek számára is. Többdimenziós történetek és többsíkú látomások gyűrűznek be. A kép előtti egyidejűség megnyitja az utat a végtelenbe. Kovács Emil Lajos világa folyamatosan alakuló univerzum, és oly módon nyitott az egyetemes misztériumokra, hogy az ősegység és végső harmónia intenzív áradása felfokozottá válik. Az empátia dialogizáló elemei sajátos motívumokban sűrűsödnek. Kovács Emil Lajos képei a meghittség és otthon harmóniaáramait sugározzák.

Kedei Zoltán: Fülöp Dénes

A makfalviak sok más kulturális tevékenységük mellett elindítottak képzőművészeti alkotótábort is. Ennek előzménye és közvetlen oka, hogy két aktív képzőművészük volt, Kusztos Endre és Suba László. El kell mondani, hogy Vass Albert enyedi rajztanár és festőművész is makfalvi származású volt. De népi alkotók is többen voltak, akik az agyagművességből emelkedtek ki (Molnár Dániel, Vass Áron).

Az ókori görög kultúra meghatározta az európai kultúra alakulását. Róma meghódította országukat, majd átvette ezt a kultúrát és közvetítésével hozzánk is eljutott. Tulajdonképpen a műveltség minden ágában nagyot alkottak, filozófiában, matematikában, művészetekben egyaránt.

Paulovics László

Több évtizedes szünet után Paulovics László kiállítása nemcsak egy életmű bemutatását, hanem egyben a művésszel és alkotásaival az újratalálkozást is jelentette a kolozsvári közönség számára. A művész több mint fel évszázados tevékenysége mély nyomot hagyott az erdélyi magyar közösség kulturális életében, és a Kolozsvári Művészeti Múzeumban augusztus 11-én megnyílt kiállítás ezt a tényt csak alátámasztani tudja. A múlt század ’60-as éveiben készült munkák mellett a Bánffy-palota termeiben megtekinthető volt a művész Németországban készült számos alkotása, illetve az elmúlt évtized színes olajfestményei is.

Sokan kétkedve gondolnak arra, hogy a matematika és a művészetek között kapcsolat lehet, mert két különböző alkotói felfogásról van szó. A művészet a fantázia, az érzelmek területe, míg a matematika a logika és a ráció segítségével old meg feladatokat. Ajánlom a téma iránt érdeklődőknek, hogy nézzünk együtt utána néhány ilyen kapcsolatnak a képzőművészetben, a művészetekben és a természetben, továbbá vizsgáljuk meg, a mai kutatók miképp vélekednek erről a témáról.

csiksomlyoi székely szoba

Andory Aladics Zoltán (1899–1990) csíkszeredai fényképész módszeresen fényképezte a korabeli székelyföldi látványosságokat és a csíki népi életet.

Torda alabástrom

A tordai alabástrom a Borrévtől Tordatúrig terjedő hegyvonulatban található. Jelenleg a Mészkő határában levő bányából termelik ki és gipsz előállítására használják. Régen több bányát ismertek, ilyen volt a Farkasőri, a Szarvas, a Fehér-kő, a Szőke-domb, és elmondások szerint Mészkő határában, Sinfalva közelében is található barna és sárga alabástrom. A mészkőiek emlékezete szerint az alabástrom feldolgozásának kezdetei egy Jobbágy nevű családhoz fűződnek, később Tordán is alakultak műhelyek. Készítettek vázát, éjjeli lámpát, csillárt, tintatartót, hamuzót, cukortartót. A csillárt és a lámpát áttetsző alabástromból készítették, ezek több részből álltak, összeillesztésükhöz csöveket és csavarokat használtak.

Nagy Ödön emlékére

„A gyász feketéje nem a jelenbeli kutatások múltból eredő emlékezetmaradványok utáni sikertelenséget fojtja magába, hanem azt, hogy hány lehetőséget megragadhattunk volna.”

Vass Áron: Bivaly (égetett agyag)

Néhány szobrászról akarok írni, akiknek a munkáit jobban ismerem, egyesek a főiskolán engem is tanítottak, másokat személyesen is ismertem. Azért teszem, mert úgy gondolom, hogy az emberek kevesebbet tudnak a szobrászatról, mint a festészetről. Például minden gyermek rajzol és fest, de szobrot nem nagyon készít és a megfelelő anyagokkal sem tud bánni. Mielőtt rátérek a szobrászokra – Fadrusz János, Medgyessy Ferenc, Borsos Miklós, Étienne Hajdu, Benczédi Sándor, Kós András, Vetró Artúr, Korondi Jenő, Vass Áron – tekintsük át röviden a szobrászat történetét.

A 19. század végén megkezdődtek a pszichológiai kutatások a művészet értelmezéséről. A kutatók jórészt német ajkúak voltak, de a 20. században bekapcsolódtak mások is. Heinrich Wölfflin (1864–1945) művészettörténész azt hangsúlyozta, hogy az építészetet csak a pszichológia segítségével érthetjük meg teljes mértékben.

bodosi dániel - árnyékban

Bodosi Dániel számára tehát a festészet nem stílus, nem a korszerű festői irányzat és kifejezési eszközök kérdése volt, hanem az a „végtelen elmerülés” a minden esetlegestől megtisztított életben, hogy keresse és megtalálja Isten képét az Őt, a művészt dajkáló, felemelő erdővidéki Mindenségben.

Boroso Miklós szobrászművész

1922 tavaszán érkezett meg a család Győrbe. Ott döbbent rá a fiatal Borsos Miklós, hogy mit veszített a szülőváros elhagyásával. „Erdélyben már büdös magyarok voltunk – írja önéletírásában – Magyarországon, Győrben menekültek lettünk. Mindennap hallottuk a sértő szót: »menekültek«. Idegenek!”