Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Harc az egyenjogúságért – nők a kormánykerék mögött

A huszadik század kezdetén felerősödött a harc a női egyenjogúság elérése érdekében. Az értelmiséghez tartozó, anyagilag jól álló nők számára remek lehetőséget nyújtottak a kor új vívmányai: a gépkocsivezetés, a repülés, illetve a jachtozás.

Abban az időszakban, amikor a szabályok felrúgása gyakran Szodoma és Gomora megemlegetését vonta maga után, bátor hölgyek sora vállalta a kritikát, s automobilba ülve igazolta, hogy a nők is hasonlóan vezethetnek. Merészségüknek köszönhetően nevüket ott találjuk a korabeli ralik indulói között, sőt, a repülőgép vezetéséhez szükséges jogosítványt is többen megszerezték. Nevük a korabeli napilapok címlapjára is felkerült, amikor egy-egy bravúrt végrehajtottak.


Fedák Sári

Dorothy Levitt (1882–1922) korának talán a legjobb női sofőrje volt. Ő volt a nagy-britanniai női emancipáció harcosa, versenyzett úton és vízen egyaránt. Korának leggyorsabb hölgye, földön versenyautóval 164 km/órás, vízen versenyjachttal 31,1 km/órás csúcsot ért el. Ő tanította meg Alexandra brit királynét vezetni, ugyanakkor ő volt az első nő, aki bírságot kapott a rendőröktől, 1903-ban. Az 1909-ben megjelent The Woman and the Car című könyvében ajánlja a hölgyeknek, hogy a sofőr melletti kiszsebben (mai kesztyűtartóban) hordjanak tükröt, és időnként pillantsanak bele, hogy láthassák a mögöttük levő forgalmat. Ötlete megelőzte korát, ugyanis a visszapillantó tükröt csak 1914-től használták, és csak a harmincas években terjedt el széles körben.

Alice Ramsey (1886–1983) 23 éves volt, amikor eldöntötte, hogy átautózza az Amerikai Egyesült Államokat. Akkor már John Ramsey ügyvéd, politikus és bankigazgató felesége volt, kisfia pedig alig két éves, ennek ellenére elindult a New York és San Francisco közötti 3600 mérföldes útra. Az 59 napos útra három hölgy kísérte el, de rajta kívül senki sem tudott vezetni. Tizenegyszer cserélt gumiabroncsot, kitisztította a gyújtógyertyákat, amikor kellett, megjavította az elromlott fékpedált, az irányt pedig a telefonoszlopok alapján határozta meg. Útját és bátorságát az 1960-as évektől értékelték, 2000-ben pedig Alice Ramsey felvételt nyert az Autóipar Halhatatlanjainak Csarnokába.

Raymonde de Laroche (1882–1919) francia színésznő az első nyilvántartott hölgy pilóta volt (1910). Vezetett autót és motorbiciklit is, az első világháború kitörése után pedig jelentkezett a francia légierőnél, hogy a háborúban pilótaként védhesse hazáját, ám elutasították a nemére való tekintettel. Bár rengeteget vezetett, 1919-ben utasként ült azon a repülőn, amely Le Crotoy repterén lezuhant. A pilótát kísérte, mindketten szörnyethaltak.


Szilágyi Ida

Bessica Raiche (1875–1932) amerikai fogorvos és üzletember rajongott a zenéért, festészetért és az irodalomért. Emellett pedig a sport számos ágát űzte: úszott, célba lőtt, illetve gépkocsit vezetett, mégpedig nem is akárhogy, hanem buggyos nadrágban (bloomer). Az első hölgy volt az Egyesült Államokban, aki repülési engedéllyel rendelkezett. A közvélemény akkor figyelt fel rá, amikor egyedül repült 1910 szeptemberében. A Wright-típusú biplánt férjével otthonukban készítették el, és az udvarukban szerelték össze. A közvélemény és sajtó az első amerikai hölgyként ünnepelte, mint aki egyedül repült, holott Blanche Stuart Scott (aki szintén kiváló gépkocsivezető volt) valószínűleg néhány nappal megelőzte. Ezt Raiche sohasem tagadta, a tévedést pedig azzal magyarázta, hogy az akkori etikett szerint kirívó életet élt, és erre odafigyeltek.

Magyarországon Fedák Sári (1879–1955) színművésznő, primadonna hívta fel magára a figyelmet, amikor gépkocsijával végigvonult Budapest utcáin. Hiszen ő nem csak a színpadon volt igazi sztár, hanem a volán mögött is példát mutatott egy olyan korban, amikor a társadalom nagyobb része a fakanalat adta volna inkább a hölgyek kezébe. A korabeli sajtó is írt róla: „Az operettszínpadnak egyik legsikeresebb művésznője, talán az első magyar hölgy volt, aki automobilját maga vezette. Akár a város nagyforgalmú útvonalain, akár országúton haladva, rendkívül hidegvérű és biztos kocsivezetőként mutatkozott be.” A huszadik század első éveiben édesapjának, a beregszászi tiszti főorvos Fedák Istvánnak is vásárolt egy kocsit, így a Fedák család volt az első, akinek autója volt Beregszászon, egy Peugeot. Emellett, bár ezt nehéz bizonyítani, valószínű Fedák Sári volt az első magyar hölgy, akinek autós balesete volt. Állítólag egy szemből jövő lovas kocsi elől szeretett volna kitérni, amikor árokba borult – szerencsére semmi baja nem esett.

Közel száz évvel ezelőtt számos arisztokrata, gyáros és jólszituált polgár családjának hölgytagja hódolt a gépkocsivezetésnek. Imádta a vezetést például a Népszínház művésze, Szilágyi Ida is, aki egy Mercedes 24 HP, Lónyai Margit grófnő pedig a Skoda ősét, egy Laurin&Klement típusú autót vezetett. Kohner Ágostonné (Stein Róza) a híres budapesti nagyvállalkozó, Kohner Ágoston felesége volt. A Kohner család rajongott a kocsikért, részvényesek voltak a Bárdi József Automobil Rt-ben. Ágoston halála után özvegye megszerezte a jogosítványt, majd 1909-től (56 éves korában) Mercedes 7-9 LE autóját vezette.


Lónyay Margit grófnő

A romániai emancipáció egyik harcosa Elena Caragiani-Stoenescu (1887–1929) volt. Ő az első román nő pilóta, aki 1912-ben repült, 1914-ben pedig megszerezte a repülési jogosítványt Franciaországban. Ő is a vezetés szerelmese volt, barátja, Valentin Bibescu herceg iskolájában tanult meg repülni. Amikor 1916-ban Románia bekapcsolódott az első világháborúba, Elena Caragiani jelentkezett a katonaságnál, hogy pilótaként betegeket és gyógyszert szállítson, ám nemére való tekintettel elutasították.

Az 1904-ben létrehozott Román Automobil Klub alapítói között volt Bibes­cu herceg, valamint későbbi felesége, Martha Bibescu (1889–1973) is. Az igen jó családból származó Martha (apja párizsi nagykövet, majd külügyminiszter, édesanyja Mavrocordat-lány) 1905-ben elkísérte férjét egy perzsiai útra, amelyet autón tettek meg. Hazaérkezéét követően megjelent Les Huit Paradis című könyve francia nyelven, amelyet a Francia Akadémia is díjazott, és amelynek köszönhetően nemzetközi elismerésre tett szert.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

A kétszázötven évvel ezelőtt, 1769. március 2-án elhunyt Bod Péter (született 1712 február 22., Felsőcsernáton) neve ismerősen cseng Marosvásárhelyen, hiszen róla nevezték el a református diakóniai központot az Erdő utca aljában. A Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központ épülete másfél évtizeden át otthona volt az asszisztensképző iskolának, számos rendezvénynek nyújtott helyszínt, jelenleg a Gecse Dániel Református Orvosi és Egészségügyi Szakkollégiumnak a székhelye. De mit is tudunk Bod Péterről és mit illik megismernünk róla halálának negyedszázados évfordulóján?

Csucsa, Boncza Berta

Ki ne ismerné Ady Endre – majd Márffy Ödön – hitvesének és múzsájának, Boncza Bertának, azaz Csinszkának nevét, és ki ne hallott volna Hollós Ilonáról, az 1950-es évek leghíresebb magyar énekesnőjéről, Bágya András zeneszerző feleségéről?

600 éves freskók a székelyderzsi templomban

Székelyderzs, az erdélyi erődtemplomos falvak, Prázsmár, Szászkézd, Nagybaromlak, Kelnek, Szászfehéregyháza mellett 1993-ban került fel az UNESCO Világörökség listájára. A falu e kivételes figyelmet a késő gótikus unitárius templomával érdemelte ki, amelynek a jellegzetes építési stílusa, és a 15. században készült falfestményei európai jelentőségűek.

spaller károly, csempekályha

Vajon hányan vannak ma Kolozsváron, akik ismerték vagy még ismerik a Spaller nevet, mely az elmúlt kétszáz évben összefonódott a cserépkályhás szakmával. Az bizonyos, hogy ez a név ismerősen csengett azok körében, akik kályhát vagy kandallót szerettek volna építtetni („rakatni”, ahogyan a kályhások mondták) otthonukban. 

gábor áron, ágyúöntő, Kézdivásárhely

Gábor Áron fogadalmát szinte megszámlálhatatlanul sokan idézték, de tudomásom szerint még senki sem elemezte a fogadalom megszületésének történetét. Ezért választottam ezt dolgozatom címéül. Tudjuk, hogy fogadalmat ‒ illetve, ahogy régen nevezték, fogadást ‒ sokszor tesznek az emberek, amelyet vagy betartanak, vagy elfelednek, megszegnek. A Gábor Ároné nem tartozik az utóbbiak közé, ő hűségesen kitartott fogadalma mellett. Elhangzására kivételes forradalmi helyzetben került sor, és történelmi jelentőségű eredményhez vezetett. Véleményem szerint ezért kell szélesebb összefüggésekben értelmeznünk; látnunk kell előzményeit és következményeit.

Az ókori Róma története különösen nagy szerepet játszott a román nyelvű historiográfiában, elsősorban Dacia provincia rövid, kevesebb mint két évszázados történetének köszönhetően, amelynek történetisége beépült a román nép nemzeti öntudatába és 18 század óta élő etnogenezis történeti irodalmába is. Bár Erdély római múltja elevenen élt a román nép kollektív mentalitásában, különösen a 18–19. század óta, az ókori Róma történetének román nyelvű összefoglalóira vagy fordításaira a 20. század elejéig kellett várni. Az alábbi írás rövid bevezetőt kíván nyújtani az ókori Róma történetének román nyelvű műveibe.

A románság idén ünnepli az 1918. évi gyulafehérvári nagygyűlés centenáriumát – a magyarság ugyanakkor 100 éve él román állami keretek között Erdélyben Az impériumváltás következtében merőben más politikai, kulturális, társadalmi közeg határozza meg az életét A Trianonban elszenvedett trauma azonban ennek ellenére sem okozta azt a rövidzárlatot, amelyet feltételezett és elvárt az új hatalom. Az első döbbenet után a társadalom kezdett lassan magára találni, és tenni a dolgát, ahogy lehetett.

Lapunk fennállásának 70. évfordulóján, idei számainkban egy-egy régebbi írásunkat közöljük. Azzal a szándékkal tesszük ezt, hogy felelevenítsük a folyóirat gyűjteményében őrzött írásokban évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott, de máig időtálló megállapításokat, gondolatokat, illetve hogy a mai olvasók is megismerhessék korábbi szerzőink munkájának egy-egy részletét.

bartók béla

Lapunk fennállásának 70. évfordulóján, idei számainkban egy-egy régebbi írásunkat közöljük. Azzal a szándékkal tesszük ezt, hogy felelevenítsük a folyóirat gyűjteményében őrzött írásokban évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott, de máig időtálló megállapításokat, gondolatokat, illetve hogy a mai olvasók is megismerhessék korábbi szerzőink munkájának egy-egy részletét. Ezúttal a Művelődés 1970. szeptemberi számából Bartók Bélának egyik, 1936-ban megjelent írására esett a választásunk. 1970. szeptemberi számát a Művelődés majdnem teljes egészében Bartók Béla emlékének szentelte a 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzője halálának 25. évfordulóján. 

Lapunk fennállásának 70. évfordulóján, idei számainkban egy-egy régebbi írásunkat közöljük. Azzal a szándékkal tesszük ezt, hogy felelevenítsük a folyóirat gyűjteményében őrzött írásokban évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott, de máig időtálló megállapításokat, gondolatokat, illetve hogy a mai olvasók is megismerhessék korábbi szerzőink munkájának egy-egy részletét.

Ki nem gondolt soha arra, hogy honnan is származnak ősei, hol éltek, miben jeleskedtek és milyen emlék maradt vagy maradhatott fenn tőlük? Úgy gondolom, hogy szinte mindenannyiunkban felvetődnek ilyen és hasonló gondolatok.

almási istván kotta, aranyosszéki népalok

1963–64-ben öt aranyosszéki helységben, Aranyosgerenden, Kövenden, Kercseden, Szentmihályfalván és Torockószentgyörgyön végeztem népzenegyűjtést. Több mint kétszáz népdalt és népballadát sikerült magnószalagra rögzítenem. Bár ez még csekély anyag, birtokában a valóságot jobban megközelítő kép rajzolódik elénk a tájegység népzenéjéről.

perdonto bajvivasok, killyeni andrás

Vermes Lajos 1896-tól a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem torna- és vívómestere volt. Korának neves all-round sportolója, a magyar sport legnagyobb agitátora volt, kinek nézetei sokszor jóval megelőzték korát. Ugyanakkor sokszor kétes viselkedésű sportvezető volt, aki mindent megtett az általa szervezett események népszerűsítésének érdekében.

Kolozsvár, Vasútállomás

Ismételten közbejött nehézségek, akadályok legyőzése után végre, 1870. szeptember 7-én, szerdán reggel 6 órakor Nagyváradról utasaival elindult a legelső személyvonat, melyet Nagy Ferenc mozdonyvezető vezetett, s áttörve a Királyhágó sziklakapuin, végig a Körös mentén meg Kalotaszegen, fél 12 órakor befutott Kolozsvárra.

Konsza samu. Kakaslövés Apácán

A kakaslövés vagy kakas-ütés szokását először Zajzoni Rab István közölte a Vasárnapi Újság 1861. évi 42. számában. A közlést tőle Orbán Balázs is átvette, mondván, mert elveszhet és sokak figyelmét el is kerülhette. Ő sajátos hétfalusi csángó szokásnak tartotta a kakaslövést, amely ott is keletkezett.