A huszadik század kezdetén felerősödött a harc a női egyenjogúság elérése érdekében. Az értelmiséghez tartozó, anyagilag jól álló nők számára remek lehetőséget nyújtottak a kor új vívmányai: a gépkocsivezetés, a repülés, illetve a jachtozás.
Abban az időszakban, amikor a szabályok felrúgása gyakran Szodoma és Gomora megemlegetését vonta maga után, bátor hölgyek sora vállalta a kritikát, s automobilba ülve igazolta, hogy a nők is hasonlóan vezethetnek. Merészségüknek köszönhetően nevüket ott találjuk a korabeli ralik indulói között, sőt, a repülőgép vezetéséhez szükséges jogosítványt is többen megszerezték. Nevük a korabeli napilapok címlapjára is felkerült, amikor egy-egy bravúrt végrehajtottak.
Dorothy Levitt (1882–1922) korának talán a legjobb női sofőrje volt. Ő volt a nagy-britanniai női emancipáció harcosa, versenyzett úton és vízen egyaránt. Korának leggyorsabb hölgye, földön versenyautóval 164 km/órás, vízen versenyjachttal 31,1 km/órás csúcsot ért el. Ő tanította meg Alexandra brit királynét vezetni, ugyanakkor ő volt az első nő, aki bírságot kapott a rendőröktől, 1903-ban. Az 1909-ben megjelent The Woman and the Car című könyvében ajánlja a hölgyeknek, hogy a sofőr melletti kiszsebben (mai kesztyűtartóban) hordjanak tükröt, és időnként pillantsanak bele, hogy láthassák a mögöttük levő forgalmat. Ötlete megelőzte korát, ugyanis a visszapillantó tükröt csak 1914-től használták, és csak a harmincas években terjedt el széles körben.
Alice Ramsey (1886–1983) 23 éves volt, amikor eldöntötte, hogy átautózza az Amerikai Egyesült Államokat. Akkor már John Ramsey ügyvéd, politikus és bankigazgató felesége volt, kisfia pedig alig két éves, ennek ellenére elindult a New York és San Francisco közötti 3600 mérföldes útra. Az 59 napos útra három hölgy kísérte el, de rajta kívül senki sem tudott vezetni. Tizenegyszer cserélt gumiabroncsot, kitisztította a gyújtógyertyákat, amikor kellett, megjavította az elromlott fékpedált, az irányt pedig a telefonoszlopok alapján határozta meg. Útját és bátorságát az 1960-as évektől értékelték, 2000-ben pedig Alice Ramsey felvételt nyert az Autóipar Halhatatlanjainak Csarnokába.
Raymonde de Laroche (1882–1919) francia színésznő az első nyilvántartott hölgy pilóta volt (1910). Vezetett autót és motorbiciklit is, az első világháború kitörése után pedig jelentkezett a francia légierőnél, hogy a háborúban pilótaként védhesse hazáját, ám elutasították a nemére való tekintettel. Bár rengeteget vezetett, 1919-ben utasként ült azon a repülőn, amely Le Crotoy repterén lezuhant. A pilótát kísérte, mindketten szörnyethaltak.
Bessica Raiche (1875–1932) amerikai fogorvos és üzletember rajongott a zenéért, festészetért és az irodalomért. Emellett pedig a sport számos ágát űzte: úszott, célba lőtt, illetve gépkocsit vezetett, mégpedig nem is akárhogy, hanem buggyos nadrágban (bloomer). Az első hölgy volt az Egyesült Államokban, aki repülési engedéllyel rendelkezett. A közvélemény akkor figyelt fel rá, amikor egyedül repült 1910 szeptemberében. A Wright-típusú biplánt férjével otthonukban készítették el, és az udvarukban szerelték össze. A közvélemény és sajtó az első amerikai hölgyként ünnepelte, mint aki egyedül repült, holott Blanche Stuart Scott (aki szintén kiváló gépkocsivezető volt) valószínűleg néhány nappal megelőzte. Ezt Raiche sohasem tagadta, a tévedést pedig azzal magyarázta, hogy az akkori etikett szerint kirívó életet élt, és erre odafigyeltek.
Magyarországon Fedák Sári (1879–1955) színművésznő, primadonna hívta fel magára a figyelmet, amikor gépkocsijával végigvonult Budapest utcáin. Hiszen ő nem csak a színpadon volt igazi sztár, hanem a volán mögött is példát mutatott egy olyan korban, amikor a társadalom nagyobb része a fakanalat adta volna inkább a hölgyek kezébe. A korabeli sajtó is írt róla: „Az operettszínpadnak egyik legsikeresebb művésznője, talán az első magyar hölgy volt, aki automobilját maga vezette. Akár a város nagyforgalmú útvonalain, akár országúton haladva, rendkívül hidegvérű és biztos kocsivezetőként mutatkozott be.” A huszadik század első éveiben édesapjának, a beregszászi tiszti főorvos Fedák Istvánnak is vásárolt egy kocsit, így a Fedák család volt az első, akinek autója volt Beregszászon, egy Peugeot. Emellett, bár ezt nehéz bizonyítani, valószínű Fedák Sári volt az első magyar hölgy, akinek autós balesete volt. Állítólag egy szemből jövő lovas kocsi elől szeretett volna kitérni, amikor árokba borult – szerencsére semmi baja nem esett.
Közel száz évvel ezelőtt számos arisztokrata, gyáros és jólszituált polgár családjának hölgytagja hódolt a gépkocsivezetésnek. Imádta a vezetést például a Népszínház művésze, Szilágyi Ida is, aki egy Mercedes 24 HP, Lónyai Margit grófnő pedig a Skoda ősét, egy Laurin&Klement típusú autót vezetett. Kohner Ágostonné (Stein Róza) a híres budapesti nagyvállalkozó, Kohner Ágoston felesége volt. A Kohner család rajongott a kocsikért, részvényesek voltak a Bárdi József Automobil Rt-ben. Ágoston halála után özvegye megszerezte a jogosítványt, majd 1909-től (56 éves korában) Mercedes 7-9 LE autóját vezette.
A romániai emancipáció egyik harcosa Elena Caragiani-Stoenescu (1887–1929) volt. Ő az első román nő pilóta, aki 1912-ben repült, 1914-ben pedig megszerezte a repülési jogosítványt Franciaországban. Ő is a vezetés szerelmese volt, barátja, Valentin Bibescu herceg iskolájában tanult meg repülni. Amikor 1916-ban Románia bekapcsolódott az első világháborúba, Elena Caragiani jelentkezett a katonaságnál, hogy pilótaként betegeket és gyógyszert szállítson, ám nemére való tekintettel elutasították.
Az 1904-ben létrehozott Román Automobil Klub alapítói között volt Bibescu herceg, valamint későbbi felesége, Martha Bibescu (1889–1973) is. Az igen jó családból származó Martha (apja párizsi nagykövet, majd külügyminiszter, édesanyja Mavrocordat-lány) 1905-ben elkísérte férjét egy perzsiai útra, amelyet autón tettek meg. Hazaérkezéét követően megjelent Les Huit Paradis című könyve francia nyelven, amelyet a Francia Akadémia is díjazott, és amelynek köszönhetően nemzetközi elismerésre tett szert.
