A fényképészet nem csak egy új művészeti ábrázolást valósított meg, hanem a képzőművészetekben – főként a festészetben – a 19. században új irányzatot, a festőknek a természet felé fordulását, a műtermek elhagyását, a szabad természetbe való vonulását eredményezte. A „plein-air” irányzat döntő módon határozta meg a 19. század második felének festészetét.
Gay-Lussac francia fizikus és kémikus úgy vélekedett, hogy „a dagerrotípia az élettelen természetet a tökéletesség olyan fokán ábrázolja, amely a rajz és festészet szokásos folyamatával el nem érhető, olyan tökéletességgel, amely egyenlő magával a természettel” [1]
Az azóta eltelt több mint 150 év olyan – főként műszaki – fejlesztést eredményezett, amely lehetővé tette a „fénnyel való írás” (fotográfia) egyre tökéletesebb és sokoldalúbb átalakulását. A természetfényképezés volt az első maradandó fényképnek is a témája [2] (N. Niepce: Kilátás az ablakból, 1826). Azóta a fotóművészetnek számtalan változata jött létre, például természet, portré, csendélet, sport, reklám, makró, csillagászati, tudományos, életkép, szocio, űrkutatási, műszaki stb. fényképészet.
A természetfényképezés maradt (és valószínűleg marad) a legnagyobb számú fényképet „termelő” változat. Ez egyrészt a teremtett világ majdnem végtelen, izgalmas és érdekes témakínálatával, másrészt pedig az ember-természet jótékony hatású kapcsolatával, a mindannyiunk számára felüdülést, kikapcsolódást, mondhatnánk újjászületést és a mindennapok taposómalmából való menekülést jelentő alkotási vágyának kielégítésével magyarázható.
Sokan azt állítják, hogy a szép természetfotóhoz nem kell más, mint jó időben, jó helyen lenni. Ezt bár részben elfogadhatjuk, de ha csupán ez lenne a feltétele a sikeres természetfotónak, akkor nem nagyon lenne elmarasztalható, vagy horribile dictu, eldobandó természeti kép. A legsikeresebb – és értékes, esztétikus – természetfotók a kitartásnak, a tudatos előzetes képtervezésnek, a kép elkészültének helyére több alkalommal való visszatérésnek, a megfelelő ismereteknek, valamint a helyes felszerelésnek tulajdoníthatók.
Szathmáry Papp Károly – a 19. század kiváló, Kolozsváron született első román királyi festő és fotografikus – úgy vélekedett, hogy a jó fénykép nem a jó fényképezőgépnek, hanem sokkal inkább annak tulajdonítható, aki a gép mögött van. A természetfényképezésben ez messzemenően érvényes. Az analóg fényképezés korában a közismert, nagyon egyszerű Smena fényképező gépekkel számtalan sikeres és nagy elismerésnek örvendő fotó készült.
A mai digitális technika nem változtatott lényegében semmit a természetfényképezésben a kép esztétikáját és elismertségét illetően. Csupán könnyített a fényképezés folyamatán (nem utolsó sorban anyagi vonatkozásban). Ugyanakkor a természetfotózásban a digitális módszernek van egy negatív hozadéka is: fellazította az igényes fotózást, ami azt jelenti, hogy a digitális fényképezőgépek adta lehetőség, az olcsón, egyszerűen (sokszor teljes automata üzemmódban) elkészíthető nagyszámú kép, a fotó kompozíciójára és tartalmára való figyelést tompította. Otthon – mondják sokan és gyakran – a számítógép mellett nyugodtan kiválaszthatjuk a sok elkészült kép közül a jót, a szépet, az eredetit, a többit pedig egyszerűen a „kukába” dobhatjuk. Tehát nyomjuk csak nyugodtan a fényképezőgép kioldó gombját, majd „a válogatunk” hibás elvének teljesen bűvöletébe esünk. Az is igaz, hogy vannak helyzetek, amikor a sok kép készítése indokolt: az állandó mozgásban lévő, megismételhetetlen témák esete. Ám ilyenkor inkább dokumentum jellege van a fotónak, ritkán lesz a kép „nyertes” (bár nem zárható teljesen ki ez a módszer sem). A sok, gyakran válogatás nélkül készült kép „elaltatja” a figyelmünket, már nem szentelünk megfelelő energiát, odafigyelést az összefüggésekre, amelyek elengedhetetlen feltételei a jó természetfotóknak: színek-fények viszonya, képalkotó elemek milyensége és egymásmellettisége, kivágás, megvilágítás stb. Nem foglalkoztat megfelelő módon az, hogy mi marad a képen (és mi módon), és mi az, amit kihagyunk róla.
A természet fényképezése előtt fontos a helyszín alapos ismerete, valamint a körülmények figyelembe vétele: évszak, napszak, időjárás stb., és ezek alapján kell elkészíteni a pontos terveket. Ezek mind alapfeltételei a sikeres természetfényképezésnek.
Számtalanszor a türelem hangsúlyos szerepet kap, és gyakran sokat kell várni a különböző tényezők együttlétére. Ilyen a napállás (évszak, napszak), a felhők jelenléte vagy hiánya, a levegő nedvességtartalma, a fényképezési irány (szög, magasság) megkeresése és megtalálása (gyakran komoly erőfeszítések árán), a megfelelő felszerelés megléte (állvány, szűrők, derítőlapok, villanófény, távkioldó, megfelelő öltözet stb.). És gyakran ugyancsak fontos egy türelmes segítség jelenléte. Ezért nem ritka, hogy a természetfotós „üres zsebbel” tér haza. Utoljára – de nem utolsó sorban – nagy szerepe van a természetfotós szakmai ismereteinek. Ismerni kell a felszerelésünket és a fényképészeti paraméterek beállítását (záridő, rekesz, alul- vagy túlexponálás, fehéregyensúly, derítés mértéke, mélységélesség, bokeh, szűrőhatás stb.). Ezek kiválasztását és alkalmazását majdnem reflexszerűen kell elvégeznünk.
A környezet és a természet jelenségeinek és folyamatainak-milyenségének megörökítését már egyetemen oktatják. A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem környezettudományi karán a Környezeti Imagisztika nevű tárgy keretében a hallgatók a természetfotózást már elsajátíthatják. Ez bár csak egy első lépés a természet- és környezetfotózás sikere felé, de ott az elméleti ismeretek mellett biztosítanak olyan gyakorlati „terepmunkát”, amely a természetfotózás sikerarányát jelentősen megnövelve nem csak szép és figyelemre méltó természetfotókat eredményez, hanem ez szakmai ismeretbővítő és tapasztalatszerző tevékenység is egyben.
Természetfotózásra azok vállalkozzanak, akik néha hajlandóak a civilizáció adta kényelem feladására. Nem szabad felednünk, hogy sikeres fotók nem csak jó időben (értsd: napsütés, meleg, szélmentes idő) készülnek, hanem a mostoha körülmények (tél, hideg, eső, vihar stb.) sokszor „nyertes” képeket eredményeznek. A természetjáróknak és az azt fényképezőknek gyakran távoli, csak több órai járással megközelíthető helyszínekre, néha vastag öltözékben kell ellátogatniuk. Különösen kedvelik a természetfotósok a reggeli vagy esti órákat, amikor talán a legszebbek a fények. A „szép fények” keresése és megtalálása egyik lényeges feltétele a jó fotónak. Ez gyakran csak úgy lehetséges, hogy a természetfotós nem a 8 órai hírek meghallgatása után nyúl a fényképezőgépéhez és indul fotózni, hanem éjfél után vagy hajnalban már úton van, hogy a megfelelő időben, a megfelelő helyen legyen, amikor a legjobb fotó elkészülhet, és talán az esti fotózás után a sötétben, fejlámpa fénynél botorkál vissza sátrához.
A természetfotózásnak van egy nem mindenki által ismert „ellensége”: a légkör nedvességtartalma. Ez általában – a fény szórása miatt – elszíneződést, életlenséget és kontrasztcsökkenést okoz. Ennek elkerülése érdekében ajánlott a fényképezendő témát minél jobban megközelíteni. Ez a terepen, főként a hegyek világában nem csak számottevő erőkifejtést igényel, hanem időt is. Ezért a hőn óhajtott kép elkészültének érdekében alaposan (és előzetesen) tanulmányoznunk kell a körülményeket, és több alkalommal ajánlott visszatérni a helyszínre.
Gyakran azonban a meglepetések és az előre nem látható események is közrejátszanak a sikeres képek megszületésében. Nem tudom elfelejteni legutóbbi, sokadik, 2015. októberi retyezáti túránkon bekövetkezett meglepetést, amely felejthetetlen élményben részesített, és a vele járó kedves rókafotó elkészültének volt ritka, de szerencsés alkalma. Barátommal éppen a sátorfelhúzással bíbelődtünk, amikor a hátunk mögött 1-2 méterre megzörrent az élelmiszeres zacskó. Legnagyobb meglepetésünkre egy fiatal, egészséges és gyönyörű bundájú róka éppen az élelmiszeres zacskóból elcsent csomagocskával próbált elillanni. Az elcsent csomagot sikerült visszaszerezni, és az élelmiszereinket a hátizsákba rakva nyugodtan folytathattuk a sátorhúzást. A második meglepetés akkor ért, amikor egyértelművé vált, hogy rókánk egyáltalán nem idegenkedett vagy félt tőlünk, és még egy fél órát szánt arra, hogy pár méterrel távolabbi helyen lefeküdve nyugodtan figyeljen minket. Talán még el is bóbiskolt. Mindketten kihasználtuk a ritka eseményt, és sok rókaportrét, közeli fotót készítettünk. A jelenet másnap is megismétlődött. Majdnem úgy viselkedett a rókánk, mint a sátorőrző háziállat. Csak természetes, hogy vacsoránk egy részét felkínáltuk új „barátunknak”. Ezeket csak azért osztom meg az olvasókkal, mert a ritka véletleneknek, mint kivételeknek, a tudatos előretervezés szabályerősítő jellegét szeretném hangsúlyozni.
A természet fényképezésének a nehézségek és fáradtságok ellenére van pár nagyon pozitív hozadéka. Lehetőséget teremt az aktív kikapcsolódásra, új, csodás helyek és emberek megismerésére, serkent a tanulásra, a meglátogatott terepek előzetes tájjellegi, növény és állattani, geológiai, néprajzi, meteorológiai stb. megismerésére. Mindezek nem csak az ismeretek bővítését szolgálják, hanem a sikeresebb fotók megtervezésének, elkészítésének és átélésének a lehetőségét is magukban rejtik. A valóban elkötelezett és eltökélt természetfotós számára még egy, további emberbaráti jótett is adott: elhozhatja és megmutathatja a természeti szépségeket azoknak, akiknek nincsen lehetőségük, vagy nem tudnak eljutni azokra a helyekre, ahová ő eljuthat. Lehetnek ezek közeli vagy távoli célpontok, és gyakran úgymond az orrunk előtt vannak, majdnem naponta „belebotlunk” (ilyen például a makrofotográfia).
Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy mai világunkban, amikor az ülő foglalkozások (irodai vagy más, négy fal között, gyakran szennyezett légkörben végzett munka, számítógép túlzott használata stb.) nagymértékben elszaporodtak, a természetfotózás a természetes környezetben való biológiai és szellemi feltöltődést, megújulást is biztosítja. Ma, amikor mindenki „dobozban” él és dolgozik (iroda, iskola, autó, lift, vonat, kórház és még a végtelenségig lehetne sorolni), a természetfotózás az abból való „szabadulás” lehetőségét adja.
A már krónikussá előlépett környezetszennyezés az ember minden életterében, amely nem nagy koncentrációjú ugyan, de nemzedékeken keresztül egyformán hat az emberi közösség minden tagjára, hosszú távon fejti ki áldatlan hatását. Mindenki számára világos ma már, hogy környezetünk tisztaságának megőrzését nem bízhatjuk másra, főleg a véletlenre nem. Ebben lehet segítség a környezet és természetfotózás, amely az ember és a természet kapcsolatában pihenést, kikapcsolódást is jelent. Ez az ember-természet kapcsolat hat az ember összes „kommunikációs csatornáira” és a természetfotókon keresztül a természet ezer meg ezer üzenettel szól hozzánk. Ezeket az üzeneteket tolmácsolhatják a természet fényképezői, és gyakran egy életre szólóan élményekkel gazdagíthatják a csiszolt szemű és agyú embert.
Azok számára, akik érdeklődnek a természetfotózás iránt, ajánlott az idevágó, a könyvészetben felsorolt könyvek és tanulmányok böngészése (3-9). Természetesen az itt felsoroltnál sokkal gazdagabb, de alapnak, indulásnak ennyi is elég.
Ezen rövid írás keretében nem lehet minden természetfotózási területet tárgyalni, arra majd talán a jövőben egyszer sor kerül. A megfogalmazott gondolatoknak kedvcsináló és vitaindító szándékuk van.
Áporodott levegőjű zárt helységekből vándoroljunk a természetbe, készítsünk természetfotókat, ajándékozzuk meg barátainkat azzal a csodával, amelyet a Teremtő az egész világ szín- és formai harmóniájaként létrehozott.
Ajánlott könyvészet érdeklődőknek:
1. Tőry Klára: A fényképezés nagy alkotói. Magyar Újságírók Országos Szövetsége, Budapest, 1982.
2. Szilágyi Gábor: A fotóművészet története. A fényrajztól a holográfiáig. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1982.
3. Enczi Zoltán – Richard Keating – Szabó Endre: Természetfotózás digitális fényképezőgéppel. Rainbow-Slide Kiadó, 2005.
4. Christian Perkins: A természetfotózásról. Rainbow-Slide Kiadó, 2002.
5. Tokai András: Fényképezés a szabadban. Műszaki Könyvkiadó Budapest, 1977.
6. Angel Heather: The book of nature Photography. New York, 1982.
7. „Chip Kompakt” kiadvány: Fotografia de peisaj. Editura 3D Media Communications, Brassó, 2012.
8. „Chip Kompakt” kiadvány: Fotografia de natură. Editura 3D Media Communications, Brassó, 2012.
9. Scott Kelby: A digitális fotóskönyv 1–4. Perfact-Pro Kft., Budapest 2007–2012.
A felhasznált képek a szerző felvételei
