Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Divéky Antal generális, az austerlitzi csata egyik magyar hőse

A falu, ahol élt és meghalt, ahol a birtokai feküdtek, teljesen elfelejtette őt. Nem zárta szívébe, nem lett belőle legenda. Sírhelyéről sem tudni semmit. De nem emlékszik rá még Háromszék sem, pedig jó kétszáz évvel ezelőtt a vidék leghatalmasabb emberei közé tartozott. A neve csak elvétve bukkan fel egy-egy tanulmányban; azokban is inkább negatív szereplő, olyan hadúr, aki szigorúan, az erőszaktól sem visszariadva, büntet minden ellenszegülést.1

Az viszont, amit róla és családi hátteréről sikerült feltárni, inkább mellette szól, mint ellene. Az erélyes, keménykezű Divéky mellett a hős Divéky körvonalai is kibontakoznak, aki a törökkel és Napóleon hadaival szemben védelmezte hazáját. Magánleveléből pedig egy szenvedélyes, feltörekvő, József nádor iránt rajongó, családtagjaihoz, jó ismerőseihez kötődő és udvarias Divéky Antal lép elénk, akinek szépséghibája a túlzott takarékosság, ha ugyan annak lehet nevezni a jó gazdálkodást.


Az austerlitzi csata. Ismeretlen alkotó litográfiája. Forrás: Wikipédia

A Divék nemzetségről azt írja Nagy Iván2 , hogy a honfoglaló 108 magyar nemzetség egyike volt, és Nyitra, Trencsén megyék területén telepedett le. Több nemes család vált ki belőle, köztük a divékújfalusi Divéky család. Egy 1724-es dokumentum3 a Nyitra vármegyei Galgóci járásban található Újvároskát (Leopoldov, ma Szlovákia) a Divéky család tartózkodási helyének tűnteti fel. 1754-ben már az orbaiszéki Papolcon találjuk Divéky Andrást, a Kálnoky-féle lovasezred kapitányát4 , aki Geréb Annát vette feleségül valamikor az 1740-es évek második felében. Ők voltak Divéky Antal szülei, akinek papolci felmenői, egy ősvonalat követve, a következő személyek: papolci Mikes Benedek, felesége Kemény Zsófia, Kemény Jánosnak, Erdély fejedelemének (1661–1662) a testvére5; Mikes Zsófia férje, bágyoni Csegezi Tamás, Aranyosszék főkapitánya; Csegezi Zsófia férje, árapataki és illyefalvi Geréb János; Geréb János felesége, killyéni Székely Mária; Geréb Anna férje, divékújfalusi Divéky András kapitány; Divéky Antal.

Divéky Andrásnak (+ 1763) és Geréb Annának (+ 1763 előtt) három gyermeke volt, legalábbis ők megérték a felnőttkort. Geréb Anna halála után Divéky András Henter Borbálával kötött házasságot, akivel a gyermekeinek osztozniuk kellett apjuk halála után. A két kiskorú fiú gyámja 1763-ban a nagyapjuk, Geréb János volt.

1. Divéky Klára, aki 1763-ban ment férjhez Vátzi Mátyáshoz, majd 1770 táján Hrubi főhadnagyhoz. Gyermekei: Vátzi Antal, valamint Hrubi Zsuzsanna (+ 1833), akit a Pákéban (Papolchoz közel) lakó csíkmindszenti Adorján Antal (1784–1862) vett feleségül, és Hrubi Wilhelm (első major 1839-ben az 5-ös számú gyalog-határőrezredben, amelynek a szlovéniai Bellovár volt a székhelye).6

2. Divéky József (Papolc, 1754. május 1.7 -Papolc, 1830. március 13.), aki 1798-ban Particularis Perceptor, azaz al-adószedő volt a Nyitra vármegyei Bajmóci járásban.8 Ő hazatérve, öregen megnősült, Jánó Máriát véve feleségül. Gyermekük nem született.

3. Divéky Antal az 1750-es években láthatta meg a napvilágot, és Papolcon, 1827. február 25-én halt meg.9 Nem nősült meg. Katonai pályafutása során 1782 júliusában már hadnagy volt a II. székely határőr gyalogezredben, 1788- ban határőr százados a török háborúban. Szerepe volt a Bodzai-szoros védelmében. Ekkor, június 12-én azt a feladatot kapta báró Georg Ernst őrnagytól, hogy századával és egy szakasz huszárral induljon a Ploiești felől érkező 4000 főnyi török sereg földerítésére. A határig portyázott, és azzal a jelentéssel tért vissza, hogy az ellenség a Nagybodza-patak völgyében lassan nyomul előre.10

1795-ben első kapitány volt a II. székely határőr gyalogezredben. Május elsején kapta divíziós mandátumát. 1800-ban ugyanitt őrnagy, év végén, decemberben pedig mint első major (első őrnagy) a nemesi felkelők pesti gyalogos zászlóaljának volt a parancsnoka. 1801. január 5-én Laxenburgban (Ausztria – szerk. megj.) zászlóavatáson vett részt zászlóaljával, majd január 17-én a nemesi felkelők által rendezett hadgyakorlaton, melyet II. Ferenc császár is megtekintett.11

1805. december 2-án az austerlitzi csatában (Telnice falunál, a napóleoni háborúk idején) a II. székely gyalogezred két zászlóalját vezette első őrnagyként. Az élükön járt, s mikor puskával meglőtték, tovább harcolt, nem kezeltette magát. Csak amikor újból megsebesült és a lovát is kilőtték alóla, akkor adta át a parancsnokságot. A csata után alezredessé léptették elő.12 Híre eljutott Nyugatra, egészen Londonig, és több újság beszámolt vitézségéről, illetve arról, hogy milyen hősiesen harcoltak a székelyek (az I. és a II. gyalogezred, valamint a huszárezred katonái) ebben a csatában.

1805 decemberében és 1806 januárjában a József nádor által összehívott nemesi felkelők egyik főtisztje, a pesti gyalogos zászlóalj parancsnoka volt alezredesi rendfokozatban.13 1806-ban Nicolas Rauber báróval együtt, 1807–1808-ban pedig egyedül volt alezredes. 1809 és 1813 között a II. székely határőr gyalogezred ezredese, a parancsnoki székhely Kézdivásárhelyen volt.14

1813 júniusában Lengyelországban, Niegowiceben táborozott két zászlóaljjal (2144 emberrel).15 1813. október 31-én vezérőrnaggyá (Generalmajor) előléptetve vonult nyugalomba.16

Divéky Antal latin nyelvű divíziós mandátumát (1795) és nénjének, Divéky Klárának címzett magánlevelét (1800) közzétettem a pákéi Nagy-kúria honlapján (www.pakeinagykuria.uw.hu). Itt A pákéi Nagy kúria című könyvemben és Gróf Gyulay Sámuel: Hattyúi énekem című írása után kell keresni a rá vonatkozó adatokat. Élete, katonai pályafutása sokáig a legnagyobb homályba borult, de mára már vázlatosan összerakható, amit természetesen kiegészítenek a majdani kutatások.

 

Jegyzetek

1 Cserey Zoltán: Istoria breslei cojocarilor din Târgu Secuiesc la sfârșitul secolului al XVIII-lea și la începutul secolului al XIX-lea. Aluta, 1974–1975. Megtörte Kézdivásárhelyen a szűcsök céhének monopóliumát az állatlevágások terén, segítve a mészárosok céhének megalakulását. www.epa.oszk.hu

2 Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Ujfalussy család (Divék-ujfalussi gróf + és nemes.) 11. Kötet. www.arcanum.hu

3 www.pakeinagykuria.uw.hu

4 Scaunul Trei Scaune 1677–1876. Inventare. Sfântu Gheorghe, 2008. Sibiu, 1764. XII. 3. www.arhivelenationale.ro

5 Altorjai báró Apor Péter munkái, Pest, 1863. Szerk. Kazinczy Gábor. Lusus Mundi, 1727. 78., 88. o.

6 Schematismus der Oesterreichisch Kaiserlichen Armée. Wien, 1839.

7 Állami Levéltárak Kovászna megyei Szolgálata, 105-ös fond. Az 1722-től vezetett zágoni katolikus keresztelési anyakönyvek első kötetébe vezették be, amely a nemes Jankó Ferencé volt. 1756. október 2-án Divéky Antal és Geréb Anna egy másik gyermekét Jankó Ferenc és felesége, Geréb Mária keresztelte, amit ide feljegyeztek. Ezt érdemes volna jobban megvizsgálni.

8 Magyar Kurir Nro. 45. Bécs, 1798. december 4. www.documente.bculuj.ro

9 Biographical Dictionary of all Austrian Generals during the Franch Revolutionary and Napoleonic Wars 1792–1815. Divéky von Divék, Anton. Leopold Kudrna és Digby Smith szerkesztették, ők pedig Antonio Schmidt-Brentano munkájára hivatkoztak: Kaiserliche und k. k. Generale (1618– 1815). München, 2006. www.napoleonseries.org Diveky, Anton von, in Pension, + zu Papolz in Siebenbürgen den 25. Februar 1827. Militar-Schematismus des österreichischen Kaiserthumes, Wien, 1828. 474. o. https://library.hungaricana.hu

10 Dr. Rédvay István: Az erdélyi szorosok védelme 1788-ban. Hadtörténelmi Közlemények, 40. évf., 1. sz. (1939). 229–257. o.

11 Hadtörténelmi Közlemények, 1911. 585– 586. o.

12 Csikány Tamás: Székely határőrezredek az austerlitzi csatában. Hadtörténelmi Közlemények, 129. évf., 2. sz. (2016). 351–379. o. Divékyt nem a csatatéren léptették elő alezredessé, hanem később. A székely határőrezredek veszteségei jóval kisebbek voltak, mint azt eddig állították a történészek, de még így is átlagfelettiek. Pilch Jenő stb.: A magyar katona vitézségének ezer éve, I-II. Budapest, év nélkül, Franklin Társulat. Itt az áll, hogy Divékyt még a csatatéren előléptették alezredessé. Journal Politique de Mannheim. Nr. 22. 1806. I. 22. /L’Ambigu, ou Variétés Littéraires et Politiques Recueil Périodique. M. Peltier. Londres, 1806. https://books.google.ro Divéky és két hadnagya, Szolga [Imre] és Broich [Károly] súlyosan megsebesültek, egy alhadnagy elesett. Divéky alól egy lovat kilőttek, egy másik lovát erősen megsebesítették.

13 Gyalókay Jenő: A magyar nemesisurrectio 1805-ben. Hadtörténelmi Közlemények. 26. évf., 1. sz. Budapest, 1925, Magyar Tudományos Akadémia. 254–310. o.

14 Osztrák katonai schematizmusok. / Cserey Zoltán: 1809.

15 Gróf Teleki Domokos: A székely határőrség története, Budapest, 1877, 170. o.

16 Schmidt-Brentano, 2006.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Szőcsné Szilágyi Piroska

Reményik Sándor költészetének hangulatváltásában, túl a költőnek már 20 éves korában jelentkező testi és lelki betegségein és a rá jellemző befelé forduláson, az életében szinte egyidőben megjelenő két női ideálnak is valószínűleg fontos szerep jutott. Egyikük Judik Józsefné Imre Ilonka, a költő sógorának, Imre Kálmánnak húga, a Reményik-líra talán legszebb verseinek ihletője. A másik a művésztárs, a lelki testvér és az eszményi asszonyi ideál megtestesítője, Szőcsné Szilágyi Piroska festőművésznő, a Piroska-versek nőalakja.

Andrásfalvy Bertalan

Az egyetlen lehetséges út Európa és az emberiség megmentésére, hogy visszafordulunk és megismerjük a néphagyományból, hogyan elégítették ki eleink alapvető szükségleteiket, ezzel évszázadokon át biztosítva fennmaradásukat és gyarapodásukat – vallja Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató, tanszékalapító egyetemi tanár, a rendszerváltás első művelődési és közoktatási minisztere. A több száz könyvet, tanulmányt és publikációt jegyző Széchenyi- és Príma-díjas tudóssal a túlélés lehetőségéről, így a művészet és a népművészet 21. századi jelentőségéről beszélgettünk.

Andrásfalvy Bertalan: A Trianonhoz vezető útról

A trianoni békediktátum az európai történelem egyik legvitathatóbb határozata és egyenes következménye volt a magyarságról évszázadok folyamán itt kialakult képnek. Ennek a mindenképpen torz képnek a kialakulásáért mi is felelősek vagyunk, de ezen túl is terhel minket a felelősség abban, hogy ezt a magyar nép, társadalom sajátos belső alakulása, a nemzet meghasonlása és végzetes megosztása is lehetővé tette. Ennek részletesebb megismerése, bevallása a mai napig is hiányzik történelmi tudatunkból, történelmünket összefoglaló kötetekből és tankönyveinkből. Asztalos Miklós történész egyik tanulmányában ezt úgy fogalmazta meg, hogy a 13. században a nagy hatalommal rendelkező főurak „rendi nemzete” nemcsak az ország vezetését sajátította ki magának, hanem a történelmi szemléletet alakító történetírást is. Ettől kezdve szinte máig, több történeti tényt és következményeit ennek a kapzsi hatalmi körnek a szemszögéből ítéltünk meg, illetőleg erőszakkal is töröltünk történetírásunkból. Ezeket a vitatható vagy elhallgatott tényeket sorolom itt fel, és csak utalok néhány, állításaimat igazoló forrásra.

Ábrám Zoltán

A történetírás szerint a legkeletibb csángó falu, a természetes körülmények között létrehozott legkeletibb magyar település neve Csöbörcsök, ritkán használt formában Töbörcsök (románul Cioburciu, oroszul Csobrucsi). Már a név is az egykori magyar jelenlétre utal. Földrajzilag a Dnyeszter folyón túl, a Moldovától elszakadt Dnyeszter Menti Köztársaságban fekszik. Eredete vitatott, még etelközi maradványmagyarságról is beszélnek a történészek.

Bölöni Farkas Sándor

A csalódott, reményvesztett Farkas Sándor 1822 novemberében írta egyik barátjának, Gyulai Lajos grófnak: „Most meglehetősen vagyok… s talán mindenütt megelégedve lehet az ember, mikor nincs semmi ambíciója, sem vágyása egyébre, csakhogy a mindennapi kenyere meglegyen.” Mennyi fájdalom, mennyi lemondás lakozik e sorokban!

Kolozsvár, Nemzeti Színház

Kolozsvár dualizmus kori története mindmáig javarészt ismeretlen a történészek számára. Ennek elsődleges oka, hogy a dualizmus időszakában megjelent történeti jellegű írások elsősorban a város egy-egy jól körülhatárolt szegmenésre fókuszáltak, és nem készültek részletes, átfogó, a teljesség igényét kielégítő munkák. A két világháború között sem született egy, a város dualizmus kori időszakára koncentráló általános várostörténeti monográfia. Ezt követően pedig az ország államszocialista berendezkedése tette lehetetlenné a korszakkal kapcsolatos mélyrehatóbb vizsgálódásokat, így a kutatások zöme leginkább a középkor és a kora újkori történelmi folyamatok feldolgozására figyelt. De mi a helyzet a rendszerváltás utáni kutatásokkal? Történtek-e jelentősebb előrelépések a város dualizmus kori múltjának feltárásában? Milyen akadályok nehezítik a vizsgálódást, milyen típusú források állnak a kutatók rendelkezésre? Az alábbi dolgozatban ezekre a kérdéskörökre igyekszem választ adni.

Bölöni Farkas Sándor

A régi Erdély egyik legigazibb, de legmagányosabb tudós-hőse, aki új és bátor eszméket, új gondolatokat érlelő tanokat terjesztett a téves előítéletektől megszabadulni nem tudó kortársaknak” – írta róla Jancsó Elemér. Úgy vélem, hogy kötelességünk felidézni Bölöni Farkas Sándor (1795. december 15.–1842. február 2.) – a demokrácia hírnöke – életét és munkásságát születésének 225., halálának 178. évfordulója alkalmából. Megtisztelő adósság leróni iránta érzett hálánkat, és méltóképpen tisztelegni a méltánytalanul elfeledett, de a legjelesebb erdélyi reformkori személyiségek egyike előtt, akiből – Wesselényi Miklóshoz és Széchenyi Istvánhoz hasonlóan – áradt a nemzetszeretet, a tenni akarás és gondoskodás a közösség jövőjéért. Az áldozatvállalás és segítőszándék megtestesítője volt. A Bölöni Farkas Sándor és Wesselényi között kialakult ifjúkori barátság az évtizedek folyamán, a reformkor nagy eszmei küzdelmeiben, valamint a merész hazafias tettek mezején még inkább elmélyült, szorosabbá vált. Életük végéig őszintén tisztelték, szerették, sőt segítették egymást.

kolozsvár polgári házasság

Erdély fővárosában az első polgári házasságot egy héttel a fővárosi után, 1895. október 8-án kötötték meg, amelyet akárcsak Budapesten, óriási kíváncsiság és érdeklődés előzött meg. A helyi lapok egymással versengve már napokkal azelőtt hírt adtak az újdonságnak számító eseményről. Az Ellenzék, az akkor egyik legolvasottabbnak számító napilap már október 3-án hírül adta az eseményt: „Kedden (október 8-án – szerk. megj.) d.e. ½ 11 órakor lesz az első polgári házasság. Tamásy Péter nagybirtokos és Tauffer Mária (helyesen Tauffer Margit – szerk. megj.) k.a. esküsznek egymásnak örök hűséget. A szertartás, ha a hivatalos helyiség addig el nem készül, a városház közgyűlési termében fog lefolyni.”

szamosújvári vár

A 16. században, Erdélyben lakozó Gyulai Pál orvos, történetíró, fejedelmi titkár, krakkói alkancellár élete és halála, feleségének és barátainak sorsa nagyon tanulságos és jellemző az akkori fejedelem, Báthory Zsigmond korára. (Báthory Zsigmond 1586 és 1602 között négyszer volt Erdély fejedelme.) Végigkövethetjük, hogy egy egyszerű plebejusi származású ember, tudása és tehetsége révén hogyan tudott felemelkedni rangban, vagyonban, miként tudott bekerülni a neves főúri családok körébe, s azok barátságát élvezni. 

Dr. Mártonfi István

Mártonfi doktor régi örmény családból származott, Szamosújváron született 1895-ben. Édesapja, Mártonfi Lajos geológus, biológiatanár, a gimnázium alapítója és igazgatója volt. Az Erdélyi Múzeum-Egylet megbízásából gróf Esterházy Kálmán elnök és dr. Brassai Sámuel alelnök ajánlásaival, még ifjú korában több éven át földtani kutatásokat végzett, és tudományos anyagot szolgáltatott a múzeum gyűjteménye számára. Fia tőle örökölte, tanulta a szorgalmat, az erős akaratot, a becsületességet és a tudományok iránti érdeklődést is.

A francia Louis Daguerre találmányát 1839. február elején mutatták be Párizsban, majd az új eljárás Jules Garbiel Janin (1804–1874) francia újságíró cikkei révén indult hódító útjára. Híre a korabeli magyar, német és román nyelvű sajtó révén jutott el a hazai olvasókhoz.

1848–1849 és öröksége kiemelt helyet foglal el a magyar történelmi tudatban és az azóta eltelt másfél évszázad emlékezetében is. Ez az emlékezés nemcsak politikai hagyományt vagy magáért az emlékezésért való több évtizedes küzdelmet jelent, hanem egyéni törekvést is 1848– 1849 életben tartására, ami az elhanyagolt, elfeledett sírhelyek, emlékhelyek újrafelfedezését, gondozását is jelentheti.

makkfalva

Ez év nyarán a makfalvi Nagy Pál alkotótáborban bemutattak egy különleges könyvet, A makfalvi báró Wesselényi-féle Székely Nemzeti Iskola történetét, amelynek szerzője két makfalvi tanár, Péterfi György és Péterfi Levente. Miután belelapoztam, láttam, hogy egy nagyon dokumentált könyvről van szó. Makfalvi vagyok, és gyermekkoromban az öregek sokat emlegették a kolégyomot. Több írásban olvastam, hogy a reformkor idején Wesselényi a marosvásárhelyi megyegyűlésen szeretett volna beszélni, de az elöljárók figyelmeztették, hogy nincs joga erre, mert nincs birtoka a megyében. A székelyek a segítségére siettek, a makfalviak telket írattak a nevére, amiért másnap már szólásjogot kapott. Wesselényit annyira meghatotta a gesztus, hogy megígérte, iskolát épít a telekre. 

Nem véletlenül kapta ceremónia­mesteri megbízását Bánffy Miklós! Már középiskolás korában is szinte minden estéjét a színházakban töltötte. 18 éves korában írt színdarabját műkedvelők be is mutatták. Zichy János kultuszmi­niszter nevezte ki a budapesti Opera és a Nemzeti Színház intendánsává. Ezt a tisztet 1918-ig töltötte be. Néhány év alatt bebizonyosodott, hogy a magyar szín­padművészet egyik legnagyobb mestere. Díszlet- és kosztümtervei világviszony­latban is elsőrangúnak számítottak!

Kimaradhatatlan tartozéka a Petőfi-kultusz ünnepségi színhelyeinek a székelykeresztúri Gyárfás-kúria, és a mögötte levő, immár több évtizede elhíresült körtefa, ahol a magyar nemzet nagy költője, Petőfi Sándor töltötte utolsó éjszakáját 1849. július 31-én. Hiteles bizonyíték ugyan nincsen rá, de sokan hiszik, hogy a költő a kúria mögötti körtefa alatt elszavalta az Egy gondolat bánt engemet című versét is.