Az alábbi publikációban a Szilágy megyei Zsibón található Wesselényi-sírboltról, pontosabban a benne eltemetett személyekről szeretnék röviden megemlékezni. A napjainkra szinte teljesen elpusztult kriptában – a felkutatott dokumentumok tanúsága szerint – egykoron 30 személy aludta az örök álmát. Közülük pedig a legismertebb a reformkor egyik legnagyobb alakja, báró Wesselényi Miklós, az „árvízi hajós” volt.
A szakirodalmi források szerint a zsibói Wesselényi-kriptát – mely a kastély felett, egy nagy kiterjedésű domb tetején áll, pontosasban csak állt – a 18. században építtette ifjabb báró Wesselényi István. Kutatásaim szerint azonban nem ő, hanem az édesanyja, gróf Bánffy Katalin kezdte el építtetni a sírboltot, mégpedig a férje elhunyta után, azaz 1734 tavaszán. Zoványi György református püspök ugyanis a következő kezdetű gyászbeszédet vetette papírra az asszony halálakor: „MAUSOLEUM, Az-az: Temetségnek uj Tornya. Mellyet, Régen eltőkéllett akaratjából építtetett, NÉHAI MÉLTOSÁGOS FEJEDELMI Aszszony, Gróf Losontzi BÁNFFI KATA ASZSZONY, b. e. Férjének, N. MÉLTOSÁGOS L. B. HADADI VESSELENYI ISTVÁN Fejedelmi Urnak Ágyas-Házúl nyúgodalomra; Melly mikor el-készült vólna, Férjén való sok siránkozása miatt el-bádgyadván, hozzá való búzgó szerelmében a’ titkos Isteni igazgatás által el alutt. … Férjével együtt, magától még életében el készíttetett Halotti Pompával egyszer’s mind tétessék azon Mausoleumban ’Sibón …”. Az özvegy tehát nem sokkal a férje halála után, 1734 nyarán meghalt, és így az épületet valószínűleg tényleg István fia fejeztette be. Ezen időpont óta, egészen a 18. század végéig pedig ide temették el a Wesselényi család elhunyt tagjait.
1797-ben azonban idősebb báró Wesselényi Miklós – miután a tizenegyedik gyermekét (a tízedik volt az 1796-ban született ifjabb Miklós, az „árvízi hajós”) is itt temettette el – a sírbolt ajtaját befalaztatta, s kemény átokkal tiltotta meg annak kibontását. Ezt az utódok tiszteletben is tartották és a 19. századtól kezdve a halottaikat a régi kripta mellett épített, kisebbszerű boltozatos sírbolt alatt helyezték örök nyugalomra. A mauzóleum kibővítéséről Kazinczy Ferenc is megemlékezett egy, 1816-ban írt levelében. E szerint „A kápolna tele van, úgyhogy midőn Wesselényi meghala [1809-ben], új sírt kellé ásni a kápolna előtt oly szándékkal, hogy ez az új sír idővel a kitoldott kápolnába essék. S oly bőven hagyák, hogy a báróné halálakor [ami 1831-ben következett be] egy kész helyet találhasson férje koporsója mellett.” Amúgy, az egybeépített régi és új kripta egyszerű épület volt, háromszögű oromfallal, melynek külsejét díszes megmunkálású, virágos reneszánsz és barokk stílusú, dekoratív jellegű sírkövek egész sora ékesítette. Egy szakirodalmi forrás szerint ebbe, az „új” sírboltba – amely állítólag egy vasajtó mögötti alagútrendszerben 12, sírkövek által lezárt temetkezési üreg volt – utoljára az „árvízi hajóst” és utószülött lányát, Helénát temették el, mégpedig 1851-ben. Az igazság azonban az, hogy nem ők, hanem az 1904-ben elhunyt báró Wesselényi Béla volt az utolsó, akit itt helyeztek örök nyugalomra.
1945 után a Wesselényi-sírbolt állapota egyre csak romlott. Az arisztokrácia és a magyarság ellen irányuló közhangulat hatására a kriptát kirabolták, szétverték, alkotóelemeit és feliratos sírköveit pedig széthordták. 1995-ben az akkor még meglévő két sírkőtöredéket (idősebb báró Wesselényi István és neje, gróf Bánffy Katalin közös sírkövét, valamint a nem itt, hanem a Kolozs vármegyei Gyekén, 1584-ben eltemetett Wesselényi Miklós ítélőmester epitáfiumát) a zsibói református templomba menekítették, s azok jelenleg is ott láthatók, néhány később előkerült kisebb töredék társaságában. Maga a kripta látványa – egy 2007-es beszámoló szerint – „több, mint lehangoló. Bokrokkal, cserjékkel benőtt üreg a valamikori mauzóleum helyén, körötte szegényes falmaradványok. Innen alig 10 méterre trágya lerakat, nyilván a kastélypark arborétumát javítják vele. Idő kérdése, mikor keveredik trágyával a temetkezési hely.”
A zsibói Wesselényi-kripta és annak egykori sírkövei, epitáfiumai – mint már említettem – szinte teljesen megsemmisültek. Ezen tény ellenére azonban mégis sikerült kiderítenem, hogy pontosan kiket is temettek el a báró Wesselényi család egykori sírboltjában.
A lentebb olvasható névsort leginkább két forrás alapján sikerült összeállítanom. Ezek egyike, a kripta összes egykori sírfeliratát tartalmazó kézirat volt, amely a román Nemzeti Levéltár Kolozs Megyei Igazgatóságának őrizetében található, és mely dokumentumra Zsigmond Attila református lelkész úr hívta fel a figyelmemet. Ugyancsak ő volt az, aki 2014-ben publikálta is ezt a forrásanyagot. A Sir-iratok a Zsibói Családi Sirbolton című kéziratról még annyit kell elmondanom, hogy az valamikor 1785 és 1790 között készülhetett, mivel az utolsó, benne szereplő sírfelirat az 1785. évre datálódik, a következő, itt eltemetett személy pedig 1790-ben hunyt el. A másik felbecsülhetetlen értékű forrás a Zsibói Református Egyházközség matrikulái, melyek a román Nemzeti Levéltár Szilágy Megyei Igazgatóságának őrizetében találhatóak. A névsor elkészítésében segítségemre volt még a bécsi Szent István Érseki- és Székesegyházi Levéltárában található Székesegyházi Római Katolikus Plébánia, a román Nemzeti Levéltár Kolozs Megyei Igazgatóságának őrizetében lévő Kolozsvári Református Egyházközség, valamint a Budapest-Kálvin Téri Református Egyházközség és a Zsibói Református Egyházközség anyakönyveinek néhány bejegyzése. Végezetül pedig – a témát érintő szakirodalom mellett – több korabeli napló, nyomtatott gyászbeszéd és gyászjelentés is.
1. Idősebb báró Wesselényi István
Báró Wesselényi Pál és Béldi Zsuzsanna gyermeke. Főispán, az erdélyi rendek elnök, cs. kir. belső titkos tanácsos. Született a Torda vármegyei Gerenden, 1674. augusztus 21-én. Meghalt Kolozsváron, 1734. április 27-én.
2. Gróf Bánffy Katalin
Gróf Bánffy György és gróf Bethlen Klára gyermeke, idősebb báró Wesselényi István felesége. Született a Kolozs vármegyei Válaszúton, 1684-ben. Meghalt a Doboka vármegyei Kékesen, 1734. augusztus 12-én.
3. Báró Wesselényi Pál
Báró Wesselényi István és báró Dániel Polixéna gyermeke. Született 1740 körül. Meghalt Kolozsváron, 1747. augusztus 16-án.
4. Báró Wesselényi István
Ifjabb báró Wesselényi István és báró Dániel Polixéna gyermeke. Született 1744-ben. Meghalt 1748. augusztus 20-án.
5. Báró Wesselényi Sámuel
Ifjabb báró Wesselényi István és báró Dániel Polixéna gyermeke. Született 1749-ben. Meghalt Kolozsváron, 1750. július 13-án.
6. Báró Wesselényi Katalin
Ifjabb báró Wesselényi István és báró Dániel Polixéna gyermeke. Született 1752. január 1-én. Meghalt Zsibón, 1752. május 21-én.
6. Báró Wesselényi Katalin
Ifjabb báró Wesselényi István és báró Dániel Polixéna gyermeke. Született Zsibón, 1753. április 4-én. Meghalt Zsibón, 1753. április 5-én.
7. Báró Wesselényi Ferenc
Ifjabb báró Wesselényi István és vargyasi báró Dániel Polixéna gyermeke. Született 1757. február 27-én. Meghalt 1757. március 1-én.
8. Ifjabb báró Wesselényi István
Idősebb báró Wesselényi István és gróf Bánffy Katalin gyermeke. Cs. kir. kapitány, főispán. Született Nagyszebenben, 1708 júliusában. Meghalt Zsibón, 1758. február 10-én.
9. Báró Wesselényi Katalin
Ifjabb báró Wesselényi István és báró Dániel Polixéna gyermeke. Született 1755. augusztus 21-én. Meghalt 1758. április 4-én.
10. Báró Bánffy Polixéna
Báró Bánffy György és báró Wesselényi Zsuzsanna gyermeke, ifjabb báró Wesselényi István és báró Dániel Polixéna unokája. Meghalt gyermekként, 1765-ben.
11. Báró Bánffy Sámuel
Valószínűleg báró Bánffy György és báró Wesselényi Zsuzsanna gyermeke, báró Wesselényi István és báró Dániel Polixéna unokája. Meghalt gyermekként, ismeretlen időpontban.
12. Báró Dániel Polixéna
Báró Dániel István és gróf Pekry Polixéna gyermeke, ifjabb báró Wesselényi István felesége. Született a Felső-Fehér vármegyei Szászvessződön, 1720. január 14-én. Meghalt Zsibón, 1775. április 28-án.
13. Báró Wesselényi Ádám
Idősebb báró Wesselényi Miklós és Cserey Heléna gyermeke. Született 1781. május 21-én. Meghalt 1782. május 7-én.
14. Báró Wesselényi István
Idősebb báró Wesselényi Miklós és Cserey Heléna gyermeke. Született 1778. március 14-én. Meghalt 1782. május 24-én.
15. Báró Wesselényi Ferenc
Idősebb báró Wesselényi Miklós és Cserey Heléna gyermeke. Született 1779. április 26-án. Meghalt 1782. december 22-én.
16. Báró Wesselényi Polixéna
Idősebb báró Wesselényi Miklós és Cserey Heléna gyermeke. Született 1780. április 8-án. Meghalt 1785. március 7-én.
17. Báró Wesselényi Pál
Idősebb báró Wesselényi Miklós és Cserey Heléna gyermeke. Született Kolozsváron, 1785. március 16-án. Meghalt Kolozsváron, 1785. május 4-én.
18. Báró Wesselényi Zsuzsanna
Idősebb báró Wesselényi Miklós és Cserey Heléna gyermeke. Született Kolozsváron, 1783. március 2-án. Meghalt 1785. május 20-án.
19. Báró Wesselényi Sámuel
Idősebb báró Wesselényi Miklós és Cserey Heléna gyermeke. Született Zsibón, 1790. szeptember 25-én. Meghalt Zsibón, 1790. szeptember 27-én.
20. Báró Wesselényi Mária
Idősebb báró Wesselényi Miklós és Cserey Heléna gyermeke. Született Zsibón, 1791. október 10-én. Meghalt Zsibón, 1791. október 20-án.
21. Báró Wesselényi Ferenc
Idősebb báró Wesselényi Miklós és Cserey Heléna gyermeke. Született Zsibón, 1793. október 4-én. Meghalt Zsibón, 1793. október 4-én.
22. Báró Wesselényi Lajos
Idősebb báró Wesselényi Miklós és Cserey Heléna gyermeke. Született Zsibón, 1799. augusztus 24-én. Meghalt Zsibón, 1799. augusztus 24-én.
23. Idősebb báró Wesselényi Miklós
Ifjabb báró Wesselényi István és báró Dániel Polixéna gyermeke. Cs. kir. kapitány, főispáni helytartó, a „zsibói bölény”. Született Zsibón, 1750. december 11-én. Meghalt Zsibón, 1809. október 25-én.
24. Ifjabb Pataki Mózes
Idősebb Pataki Mózes és Pataki Krisztina gyermeke. Református lelkész, az „árvízi hajós” nevelője. Született Kolozsváron, 1784. február 29-én. Meghalt Kolozsváron, 1815. január 25-én.
25. Cserey Heléna
Cserey Farkas és Boros Katalin gyermeke, idősebb báró Wesselényi Miklós felesége. Született a Kraszna vármegyei Krasznán, 1754-ben. Meghalt Zsibón, 1831. december 16-án.
26. Ifjabb báró Wesselényi Miklós
Idősebb báró Wesselényi Miklós és Cserey Heléna gyermeke. Politikus, alispán, az MTA tagja, az „árvízi hajós”. Született Zsibón, 1796. december 30-án. Meghalt Pesten, 1850. április 21-én.
27. Báró Wesselényi Heléna
Ifjabb báró Wesselényi Miklós és Lux Anna utószülött gyermeke. Született Pesten, 1850. május 16-án. Meghalt Pesten, 1850. május 26-án.
28. Báró Wesselényi Béla Ferenc
Báró Wesselényi Béla Pál és Aubin Franciska gyermeke. Született Kolozsváron, 1876. május 24-én. Meghalt Zsibón, 1879. május 8-án.
29. Báró Wesselényi Pál
Báró Wesselényi Béla Pál és Aubin Franciska gyermeke. Született Zsibón, 1880. április 23-án. Meghalt Zsibón, 1880. szeptember 22-én.
30. Báró Wesselényi Béla Pál
Ifjabb báró Wesselényi Miklós és Lux Anna gyermeke. Főrendiházi tag. Született Zsibón, 1847. május 11-én. Meghalt a Kolozs vármegyei Alsózsukon, 1904. október 20-án.
 A kor szokásaival ellentétben a festő magánéletére a diszkréció volt jellemző, a társaság nem pillanthatott be a múzsákhoz, modellekhez főződő kapcsolatába. Bár Grigorescu portréi között sok a férfitanulmány, úgy tűnik, hogy kedvenc modelljei mégis a nők voltak. Észrevette lényükben a költészetet, tekintetükben az álmodozást, a várakozást, a titkot. Dancs Máriát sokáig nézte, tudta, hogy megtalálta a legszebb modellt, akit valaha látott: az ifjúság állott előtte minden szépségével. |
 Szexualitást és vallást egy címben, még inkább egy tanulmányban említeni sokak számára meghökkentő, netán egyenesen megdöbbentő lehet. Ez azonban abból adódik, hogy az európai kollektív mentalitásban a két fogalom a kereszténység felvételével élesen elkülönült, így számunkra a hétköznapi, vulgáris, bohém, laikus, hedonista és materiális világ sajátosságaként értelmezett szexualitást nehéz egy térbe hozni a szakralitással, isteni ágenciával azonosított vallásossággal. A két fogalomnak ez az éles elkülönülése és jogi, térbeli és gyakorlati szétválasztása azonban nem minden történeti korban volt ennyire evidens. |
 A címben felsorakoztatott három fogalom furcsa társításának közös nevezője egy név: Babos Sándor. A Babos név a békebeli Kolozsvár egyik leggazdagabb polgárának, az órás és ékszerkereskedő Babos Sándornak a Szamos-híd Széchenyi téri sarkán ma is álló palotájának köszönheti fennmaradását a kolozsvári köztudatban. A mai kolozsváriak közül csak kevesen tudják, hogy ki is volt ő, azt pedig még kevesebben, hogy a szintén Babos Sándor nevet viselő fia és unokája milyen sikeres pályát futott be a magyar székesfővárosban. |
 Napjainkban a múlt kutatása sokak számára nem tűnik vonzó területnek, a régészeti felfedezésekről szóló hírek mégis rendre népszerűvé tudnak válni a nyilvánosságban, és felkeltik a társadalom érdeklődését. A megtalált leletekről gyakran hallunk és sokat olvashatunk, de tudunk-e eleget a régészek munkájáról vagy a szakterület jelenéről is? |
 Madách Imre korán érő fiatalember volt, gyenge egészsége visszatartotta őt a virtuskodástól, tizennégy évesen már Pesten tanult a jogi akadémián, majd joggyakornok (patvarista) volt. Édesanyja iránt tisztelettel vegyes szeretetet érzett, mindenben meghallgatta tanácsát. Húszévesen már fontos hivatalt töltött be, ügyvéd, majd táblabíró volt Balassagyarmaton, Nógrád vármegyében. A nőkkel nem volt sok szerencséje, barátjával, Szontágh Pállal részt vettek a város társasági életében, Madách azonban halk szavú, visszahúzódó maradt. |
 Tanári és emberi volta megkülönböztette Killyéni Pétert egy olyan időszakban, amikor az edzők „pofozógépek” hírében álltak. Sohasem idegeskedett, sohasem kiabált: „Nyugodt, csendes ember volt, ritkán emelte fel a hangját, a durvaság nagyon távol állt tőle, ellentétben azokkal, akik naponta leordították a fejünket, vagy szétpofoztak… Tőle tanultuk meg azt, hogy mi is az atlétika”. |
 A magyar történelemben, s különösen Erdély múltjában kevés olyan előkelő, magas rangú családot találunk, mint a Rhédeyeké. Királytól származtatják magukat, fejedelmet adtak Erdélynek, s még az angol királyi családdal is rokonságba kerültek. |
 Az 1848. március 15-i pesti események híre március 19-én ért Enyedre – Gaetano Biasini gyorskocsiutasai hozták a hírt. A kollégium diáksága nyomban megindult, népgyűlést hívtak össze a református vártemplomban, miközben Rákóczi-indulót énekeltek, hatalmas nemzeti színű zászlót bontottak, és felolvasták a Nemzeti dalt. Március 30-án, hatalmas tömeg részvételével megtartották a vártemplomban a Megyei Közgyűlést, majd kimondták Erdély unióját Magyarországgal. A kollégium bezárta kapuit, diáksága beállt nemzetőrnek, a tanárok egy része pedig honvédnek. |
 A Batthyány család 1398-ban Battyán faluról (ma Szabadbattyán) kapta a nevét. Eredetileg Kővágóörsi volt a nevük, és a Veszprém megyei Felsőörsről származtak. A török uralom idején a család nyugatabbra húzódott, Németújvárra tette át a székhelyét (Güssing, Burgenland), s azontúl a németújvári Batthyány megnevezést használták. A család első grófja Batthyány Ádám volt, aki 1630-ban kapott grófi címet. |
 „Erdély fővárosában végigsétáló idegen, a patinás, címerekkel ékeskedő, főúri paloták megtekintése után talán csodálkozva áll meg a Szent György-téren díszelgő egyetemi könyvtár hatalmas épülete előtt. Az idegen azonban jólesően veszi tudomásul, hogy a szerencsés elgondolással felépített könyvtár egy cseppet sem képez kirívó ellentétet a régi idők hagyományait híven őrző – Mátyás király szelleméről regélő – ódon város falai között.” E szavakkal jellemezte 1942-ben Csengery János klasszika-filológus professzor lánya, S. Csengery Ilona a kolozsvári Egyetemi Könyvtár palotáját. Az intézmény fennállásának 150., valamint az építési munkálatok befejezésének 115. évfordulója alkalmából érdemes feleleveníteni az első modern erdélyi könyvtár történetét, amely 1990-ben felvette Lucian Blaga nevét. |
 Báthory István erdélyi fejedelem 1581. május 12-én emelte akadémiai rangra a kolozsvári Jezsuita Nagykollégiumot. A 441. évforduló alkalmából négynyelvű – magyar, román, német és angol – emléktáblát lepleztek le a Farkas utcai romkert kerítésén, a Kolozsvári Református Kollégium épülete felőli sarkon. Az ünnepségen beszédet mondott Kovács Gergely gyulafehérvári érsek is, aki hangsúlyozta: „az emléktábla ösztönzés kell legyen arra, hogy egyetemes tartalommal, értékkel, élettel töltsük meg”1 az Academia Claudiopolitana utódját, a mai Babeș–Bolyai Tudományegyetemet. Ezen értékek egyike az elődök tisztelete. Mi most a Kolozsvári Egyetem közvetlen elődjére, az 1872-ig működő orvos-sebészi tanintézetre, és annak „sokat tudó” professzorára, Nagel Emilre (1817–1892) emlékezünk. |
 Nagysándor József már hetekkel az 1849. október 6-ai drámai megtorlások előtt tisztában volt azzal, hogy valószínűleg kivégzik, ennek ellenére egy pillanatig sem gondolt arra, hogy elhagyja a süllyedő hajót. Nem tartozott a legkiválóbb magyar hadvezérek közé, ugyanakkor joggal tekinthető a magyar függetlenségi gondolat egyik legkövetkezetesebb hívének, aki nem írt sajtócikkeket, nem tartott hangzatos beszédeket, szükség esetén viszont mindig a haza szolgálatába állt. |
 Kós Károlyt is hasonló gondok és gondolatok foglalkoztatták és gyötörték, mint Dsida Jenőt: a magyarság sorsa a trianoni kényszer-szétszórattatás után, különös tekintettel saját sorstársaira, az erdélyi magyarokra. Felejthetetlen, és a korszak alapforrásainak egyikévé vált politikai röpiratában, a Kiáltó szóban megfogalmazta, s a Bibliából ismerős Hang mintájára elemezte az 1920-ban jogilag is szentesített gazdasági, katonai, de alapvetően politikai érdekeken alapuló, békeszerződésnek csúfolt döntés várható következményeit, hatásait. |
 Benedek Elek nemcsak meseíró és lapszerkesztő, szépíró, történelmi, néprajzi és ifjúsági regényíró volt, hanem emellett évtizedeken keresztül közel száz kalendárium szerkesztője, írója volt. A legszélesebb olvasóközönséghez kívánt szólni. Egész életében azért küzdött, hogy a népnek, és kiemelten a gyermekeknek a lehető legtöbb és legmagasabb színvonalú irodalmat adja. |
 Tauffer Johann, a Kolozsváron egykor nagy számban élt Taufferek őse Nyugat-Magyarországról került Erdélybe báró Brukenthal Sámuel erdélyi gubernátornak köszönhetően. Miután az erdélyi főkormányszéket Nagyszebenből Kolozsvárra helyezték át, Tauffer Johann is átköltözött az erdélyi fővárosba. Utódai itt elszaporodtak, s különösen a 19. században jómódú iparos és kereskedő polgárokként vívtak ki maguknak széleskörű elismerést, a Tauffer névnek pedig dicsőséget. |
 |
A sisunak egy másik történelmi gyökere is van, amely a finnek anyatermészettel ápolt szoros, bensőséges viszonyában keresendő. Egy olyan országról beszélünk, amely az Északi-sarkkörön fekszik, és ahol több mint két hónapon át nem kel fel a nap. A gyéren lakott tájak, az érintetlen vadon, a havas fenyvesek és végtelen tavak messzi világában kompromisszumokat nem ismerő kapcsolat alakul ki ember és természet között. A kemény időjárás megtanította a finneket arra, hogy ne várjanak a következő pillanatig, hanem most cselekedjenek. Míg bennünket a túl hideg vagy a túl meleg gátol meg a cselekvésben, addig ők a „nincs rossz idő, csak rossz ruházat” elvét követve használják ki az élet és évszakok nyújtotta lehetőségeket.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A Művelődés folyóirat megjelenik a Kolozs Megyei Tanács támogatásával / Revista Művelődés apare sub egida Consiliului Judetean Cluj
Új hozzászólás