Mintegy nyolcévi, több fázist felölelő munkafolyamat eredményeként szinte teljesen megújult a Házsongárdi temető egyik legimpozánsabb és építészetileg is legértékesebb műemléképülete, kegyhelye, az iktári Bethlen-kripta. A benne nyugvó legjelesebb személyiség, gróf Bánffy Miklós urnájának az itteni elhelyezése 38. évfordulóján, október 29-én volt a kripta ünnepélyes átadása-bemutatása.
A Bethlen családnak két ága játszott szerepet a történelemben: az iktári Bethlenek főleg a soraikból származó két fejedelem révén váltak ismertté, a címerükben szereplő hattyú miatt hattyús Bethleneknek is nevezték őket; a bethleni Bethlen családból származott a többi híres Bethlen (író, politikus), címerük alapján ők voltak a kígyós Bethlenek.
Az iktári Bethlen család utolsó férfisarja, gróf Bethlen Domokos (1805–1866) megrendelésére épült a most helyreállított kripta. A dúsgazdag gróf többnyire Bécs melletti birtokán élt, élete végén áttért a katolikus hitre, ott érte a halál, a pápai nuncius szentelte be holttestét. Utána szállították Erdélybe.
A hagyomány úgy tartotta, hogy a gróf Ybl Miklóssal terveztette meg a pompás kriptát. Csécs Kinga újabb kutatásai a családi levelezés alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a tervező az Ybllel kortárs fővárosi építész, műegyetemi tanár, Szkalnitzky Antal akadémikus volt, akinek a nevéhez olyan épületek fűződnek, mint a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) fővárosi székháza vagy a debreceni színház. A neoromán stílusú épület az 1860-as évek második felében készült, s Kolozsvár egyetlen ilyen stílusú építménye. Katolikus jellegű, szentéllyel rendelkező kripta, az oltár két oldalán két koporsóhellyel, az egyik a gróf, a másik húga, Bethlen Katalin részére, akivel a család női ágon is kihalt. A bordázott kifestett boltozat alá még nyolc kriptahelyet tervezett az építész: ezek nem a szokásos fiókok, hanem a falakkal párhuzamosan kialakított polcok, ahova díszes, ötvösöktől készített érckoporsókat lehetett volna elhelyezni. Az építtető utódok nélkül halt meg, először a mai kriptakert területén a földbe hantolták el, a kripta befejezése húgára maradt, és annak leszármazottjai örökölték azt.
Iktári Bethlen Kata (1810–1871) grófnő édesanyja unitárius vallását örökölte, s ehhez hű is maradt. Első férjétől, gróf Kornis Mihály udvari kamarástól, az MTA igazgató tagjától négy gyermeke született, majd megözvegyülve 1840-ben másodszor is férjhez ment, ezúttal báró Bánffy Miklóshoz, akit az uralkodói kegy 1855-ben emelt grófi rangra. Ebből a házasságából egy leány, Erzsébet és egy fiú, György született. Bánffy Miklósné Bethlen Kata grófnő 1871-ben Budapesten halt meg, s Kriza János unitárius püspök szolgálatával temették ebbe a kriptába. Maga Bánffy Miklós (1801–1894) magas életkort ért meg, a kor szinte valamennyi rangos udvari kitüntetését megkapta, 1882-ben főpohárnok-mesterként a hét magyar zászlósúr egyike lett. A református egyházkerület főgondnokaként is áldásos tevékenységet fejtett ki. Budapesten halt meg, a Farkas utcai templomból Szász Domokos püspök temette. Kívánsága szerint nem a kriptába, hanem annak déli fala mellé.
A kriptát, a bonchidai kastélyt, valamint a kolozsvári Toldalagi-Korda palotát a grófi házaspár fia, Bánffy György gróf (1843–1929) örökölte. Ő is megkapta a legmagasabb udvari kitüntetéseket: 1867-ben aranysarkantyús vitéz, utóbb főajtónálló-mester lett, s így zászlósúr. Leghatásosabban, mint a Vöröskereszt Egylet kolozsvári választmányának elnöke és a Református Egyházkerület főgondnoka tevékenykedett. Bonchidán halt meg, a Farkas utcai templomból Makkai Sándor püspök temette, szintén a kripta fala mellé. Bánffy György felesége, báró Bánffy Irma (1851–1875) fiatalon elhunyt. A házasságból egy Katalin nevű leány (utóbb Barcsay Tamásné) és egy Miklós nevű fiú született.
Az 1873-ban világra jött Bánffy Miklós Domokos Pál lett a grófi ág utolsó sarja, s egyben a család leghíresebb leszármazottja. Az ő pályája is a monarchia idején úgy indult, mint apjáé: országgyűlési képviselő, majd Kolozs vármegye és Kolozsvár főispánja, császári és királyi udvari kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, 1910-től Kolozsvár országgyűlési képviselője, 1912-től a budapesti Nemzeti Színház és az Operaház intendánsa. Őt kérték fel az utolsó, 1916-os magyar királykoronázás megtervezésére. S ha a monarchia nem omlik össze, bizonyára a zászlósúri méltóságok valamelyikét is rövidesen megkapja. Utóbb Johannita lovag, főrendiházi tag, a Református Egyházkerület főgondnoka volt. Újabb vonás életében, hogy jogi doktorátust szerzett, s irodalmi-művészi tehetsége révén aktív szerephez jutott a művelődési életben. Újszerű irodalmi műfajokkal kísérletezett, megírta az erdélyi arisztokrácia hanyatlását tükröző regénytrilógiát. A politika terén vállalta a Trianon utáni Magyarország külügyminiszteri bársonyszékét (1921–1922), majd 1926-ban visszatelepedve Romániába, az itteni magyarság politikai vezetője lett. Budapesten halt meg 1950-ben, csak urnáját hozták Kolozsvárra, 1976. október 29-én helyezték a kripta falába. 2000. november 25-én, a gróf halálának félszázados évfordulóján az EMKE szűkszavú márvány emléktáblát helyeztetett a kripta déli falára, amely előtt lett volna bizonyára a gróf sírhelye.
A kriptában helyezték el utólag Bethlen Domokos és Katalin édesanyját, gróf Bethlen Sámuelné Simén Klárát (1781–1845), a Bethlen Katalin első házasságából született egyik fiát, a fiatalon, 1868-ban elhunyt gróf Kornis Ádámot, továbbá Bánffy György korán elhunyt feleségét, Bánffy Irmát, végül 1936-ban nagybarcsai Barcsay Tamást, aki Bánffy György Katalin lányának volt a férje. A kripta szentélye mögé, a földbe került Bánffy György nővére, gróf Berchtold Richárdné Bánffy Erzsébet (1841–1913) csillagkeresztes hölgy. Feliratos bronztábláját ellopták.
A kriptát az 1960-as és 1970-es években többször feltörték, a koporsókat kiborították, legutóbb 1999-ben rendeztek fosztogatást a kriptában. Ilyenkor ajtókat, ablakokat tettek tönkre. A kripta különben az 1980-as évekig állta az idők próbáját, azután a fedél beázásával megkezdődött a pusztulása. Az 1999-ben létesült Házsongárd Alapítvány (HA) Gergely Istvánné vezetésével a kripta kertjében kőtárat alakított ki, majd 2006 táján a kripta javítását is elkezdte. Megelőzően a sírkert délről beomlott támfalát, utána hátsó kerítését állította helyre. Nehéz feladta volt a főút felé kidőléssel fenyegető, bejárati kaput és díszes rácsokat közrefogó falszakasz újbóli megalapozása és visszaépítése. Magát a kriptát új bádogfedéllel kellett ellátni, majd a töredező-málló kőanyag kiegészítése, pótlása következett. Gondot jelentett a talajvíz elvezetése is. Sikerült a fémkeretes ablakokat pótolni. Utoljára maradt a belső díszfestés restaurálása. Ezt a beázások nagyon érintették. A szentélyben és a két oldalszárnyban az eredeti minták teljesen megújultak, a főhajó kék alapú csillagos boltozata csak a következő évben nyerheti vissza eredeti árnyalatait. Bánffy Miklós urnafülkéjére is méltó feliratú tábla került: „Losonczi / gróf BÁNFFY MIKLÓS / cs. és kir. kamarás, v. b. t. t.,/ politikus, író, művész, az / Erdélyi Református Egy / házkerület főgondnoka”.
A kripta és kőtár-kertje jelenleg az Erdélyi Református Egyházkerület megváltásában van. Így természetes, hogy az egyházkerület mindenben támogatta a restaurálási munkálatokat, de Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa, és közvetítésével a magyar külügyminisztérium, továbbá számos közület, cég, iskola, magánszemély hozzájárult a munkálatok kivitelezéséhez.
Az átadási-bemutatási ünnepséget a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében hálaadó istentisztelet előzte meg, ahol Kató Béla református püspök hirdette az igét, utána Sipos Gábor, a HA elnöke szólt a kripta-felújításról és köszöntötte a megjelent személyiségeket, támogatókat. A temetőben a kripta előtti, nagy érdeklődéssel várt ünnepséget Gergely Istvánné, a HA igazgatója nyitotta meg, aki rámutatott, hogy a mostani alkalom célja a hálaadás és köszönet is azoknak, akik kisebb-nagyobb adományaikkal vagy munkájukkal támogatták a kripta és kertje felújítását. Hangsúlyozta, hogy a kőtárrá fejlődő kripta-kert idővel Noé bárkája lesz, melyben az összegyűjtött régi kövek – bármi is következzék be – tanúsítani fogják a Házsongárdi temető immár 429 éves történetét. A következőkben alulírott, mint a HA ügyvezető elnöke a kripta történetét ismertette, s szólt az ott nyugvó halottak életútjáról. Ezután a köszöntő beszédek következtek, a felújítás támogatói, illetve az intézmények képviselői és a család rokoni köréhez tartozók kaptak szót. Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke a Bánffy családról és Bánffy Miklós politikusi hitvallásáról beszélt. A hódmezővásárhelyi Grezsa István miniszteri biztos a Bánffyak nemzeti felelősségérzetére mutatott rá, s figyelmeztetett: a jeles elődök emlékének ápolása mindnyájunk kötelessége. Répás Zsuzsanna, a nemzetpolitikai államtitkárság korábbi vezetője hangsúlyozta, hogy a múlt köveiből rakhatjuk össze nemzeti identitásunkat, csak azokon állva találhatjuk meg a helyes utat a jövő felé. Magdó János volt kolozsvári főkonzul, jelenleg a Külgazdasági és Külügyminisztérium Közép-Európai Főosztályának vezetője örömét fejezte ki, hogy sikerült Bánffy Miklóst visszahozni a kolozsváriak köztudatába. (Ehhez különben ő ugyancsak nagymértékben hozzájárult, mert meghirdette az idei Bánffy-emlékévet, s támogatta annak rendezvényeit. E sorba illeszkedik a kripta-renoválás befejezése és bemutatása is.) A kolozsvári születésű Entz Géza művészettörténész, volt államtitkár, a Pro Professione Alapítvány elnöke szintén kiemelte a szakszerű restaurálás fontosságát, majd a kriptában nyugvók leszármazottjaként Barcsay Tamás professzor mondott köszönőszavakat. Molnár-Bánffy Kata a család oldalági képviselőjeként hangsúlyozta, hogy a Bánffy-nemzetség folytatódik, s a leszármazottakat igyekeznek Erdély szeretetére nevelni. Az ünnepséget Szebeni Zsuzsa színháztörténész, Bánffy-kutató vezette bemondóként. A kolozsvári Református Kollégium kórusa Székely Árpád karnagy vezetésével több énekszámot adott elő a beszédek közt. Végül koszorúzás és a kripta felújított belterének megtekintése zárta az ünnepi alkalmat.
A mostani teljességre törekvő renoválással az erdélyi főúri világ, az erdélyi és összmagyar történelmi múlt egyik fontos kegyhelyét sikerült jó időre biztonságba helyezni.
(A felhasznált fotók Rohonyi D. Iván felvételei)
