Kővári László történész a bethleni gróf Bethlen család tagjairól azt a véleményt alakította ki, hogy „a kard és ész fegyvere egyaránt bajnokokra talált közöttök, mindig ott álltak a vészek, a viharok élén s mindig a hazafiak soraiban, szerelemmel csüngve a hon földén.” A kígyós címerű nemesi család tagjai meghatározó adottságaikat őseiktől örökölhették, de jellemük kialakításában szüleiken kívül mindenkori nevelőiknek is nagy szerep jutott. Gondoljunk csak Bethlen Farkasra, akinek a bonyhai kastélyban 1824-ig, a Kolozsvári Református Kollégiumba való felvételéig Csöreghy Ferenc volt a nevelője.
Az erdélyi arisztokráciához – a Társasághoz – tartozó bethleni Bethlenek idegenektől elzárt világába és gondolkodásmódjába, valamint a keresdi birtoknak és parkjának ma már nem létező részleteibe enged bepillantást Demeter Dezső nevelő 19. századbeli levelezéséből az alább közölt két írásbeli diskurzus, amely a közeli rokonnak, Herepei János művelődéstörténésznek az MTA Kézirattárába juttatandó, hivatalos átvételig magántulajdonban lévő hagyatékrészében maradt fenn.
Az első levélben szereplő Bethlen Farkasné széki gróf Teleki Róza (1822–1880), Teleki János (1792–1860) és zágoni gróf Mikes Elise (1802–1882) leánya, akinek egyetlen testvére Teleki Sándor (1821–1892) honvédezredes volt. Kővári László az Erdély földe ritkaságai (Tilsch János, Kolozsvár, 1853) címen megjelent kötetét a hazaszeretetéről közismert grófnőnek ajánlotta. „Gróf Bethlen Farkasné született gróf Teleki Róza úrasszonynak, mint a nemzeti irodalom s honismeret pártfogójának.” Az ajánlás ismeretében természetesnek vehetjük, hogy fia nevelőjét arra kérte: „fordítson egy kis figyelmet jellemére, tegye meg, ha nem értünk, de a köz hazáért, hiszen ugye, nekie neveljük fiainkat?”
Teleki Róza férje, Bethlen Farkas (1813–1870) kolozsvári joghallgató, politikus, földbirtokos, Bethlen Pál (1778–1827) kamarásnak és Bethlen Alojziának (1790–1826) a fia. Feleségével 1839-ben kötött házasságot, melyből három gyermek, Gizella (1843–1863), Irma (1844–1932) és Árpád (1850–1912) született. Házasságkötése után bonyhádi birtokán élt és gazdálkodott. 1834 és 1837 között az erdélyi országgyűlések résztvevője, 1841-ben és 1846-ban Küküllő vármegye követeként a reformellenzék egyik vezetője. 1848-ban Erdély és Magyarország uniójának híve, a magyar forradalom kitörése után létrejött Batthyány-kormányban az erdélyi részek postaügyi főigazgatója. A szabadságharc leverése után perbe fogták, de büntetlenül visszatérhetett bonyhádi birtokára. 1861-ben Küküllő vármegye főispánja, 1865–1870 között országgyűlési képviselője. Bonyhádi birtokát kiváló eredményekkel vezette, pomológusként is fennmaradt a neve. Jelentősebb munkái: Szőlőművelés és borászat körüli tapasztalások (Pest, 1868) és Adatok Erdély viszonyairól, különös tekintettel az adózási rendszerre és Erdély közlekedési eszközeiről (Statisztikai és Nemzetgazdasági Közlemények, 1868).
A második levélben szereplő Gróf nem más, mint Bethlen Bálint (1856–1913) politikus, földbirtokos, országgyűlési képviselő, Torda-Aranyos vármegye főispánja és Torda díszpolgára, Bethlen Pál (1798–1859) főispánnak és második feleségének, Bethlen Máriának (1827–1876) a hatodik gyermeke. A Grófné Bethlen Bálint felesége, uzoni gróf Béldi Berta (1863–1946), Béldi Györgynek (1801–1877), az Erdélyi Pénzügyigazgatóság elnökének és báró Bruckenthal Berta Jozefának (1826–1914) a leánya. A keresdi kastélyban a szülőkön kívül ott élt a levélben említett hat gyermekük is. Születési sorrendben Mária (1882–1970); Gábor (1885–1914); Bálint (1887–1946) később politikus, földbirtokos, országgyűlési képviselő, Torda-Aranyos vármegye főispánja, az Aranyos folyón átívelő vashíd és a tordai főgimnázium megépíttetője; Béla (1888–1979), később földbirtokos, 1940–1944 között Beszterce-Naszód és Szolnok-Doboka vármegye főispánja, 1944. augusztus 29. és október 10. között Észak-Erdély kormánybiztosa; Ödön (1893–1968) és Berta (1896–1924).
A második levél címzettje szemerjai Demeter Károly (1818–1901), anyai ágon Herepei János nagyapja volt. A Kolozsvári Református Kollégium szorgalmas és szilárd jellemű diákjaként társai megbecsülését élvezte. 1843-ban ellenőrként (contrascriba) és a szolgák felügyelőjeként négy pár cipóra tarthatott igényt. Papp Ferenc örökítette meg Gyulai Pálról szóló munkájában (MTA, Bp. 1941), hogy járandósága feléről lemondott, az egyik pár cipót Gyulai Pálnak, a másikat Vas Jánosnak adta át. Önzetlen gesztusa annyira növelte népszerűségét, közkedveltségét, hogy a következő esztendőben diákfőnöknek (senior) választották. Az 1848/49-es szabadságharc idején Bem tábornok környezetéhez tartozott, ezért a leveretés után bujdosásra kényszerült. A jogi egyetem elvégzése után ügyvédként és jószágigazgatóként működött, valamint a kolozsvári református egyház pénztárnoka volt. Szakismeretéről tanúskodik gróf Pejácsevich Márk (1818–1890) főrendiházi taggal, a Fonciere biztosító társaság igazgatósági elnökével folytatott levelezése. Demeter Károly első felesége Stark Regina (1824–1862), akitől négy gyermeke – Károly (1852–1890) a marosvásárhelyi református kollégium tanára, Gyula (1853–1881) mérnök, Ilona (1856–1923) és Regina (1858–1924) – született. Második feleségétől, Horváth Annától (1838–1920) származó három gyermeke közül a második volt Dezső (*1878), a Bethlen-gyermekek nevelője, később a Kolozsvári Református Kollégium tanára. A levélben szereplő Irén (1860–1917) Demeter Gyula nővére, később Baló József budapesti tanítóképezdei igazgató felesége. Ilka becenévvel pedig a mostohanővére, Herepei Gergely kolozsvári református lelkész felesége, az előbbiekben említett Demeter Ilona.
1. Gróf Bethlen Farkasné levele Demeter Dezsőnek
(Ádámos, 1865. október 31.)
Ádámos, October 31. 1865.
Ha soraimmal most unalmára is vagyok, bocsásson meg, de nem tehetem, hogy ne kérjem meg Demeter urat, tegye meg azt a szívességet értünk, és fogadja Árpádot barátságába. Főképp arra kérem édes Demeter úr, Árpádot intse meg, ha legkisebb kivetőt lát és hall róla. Tudom én, hogy kérésem kellemetlen, mert minden embernek van elég saját ügye: de mint anya oly jónak és tökéletesnek kívánnánk jellemét gyermekeinknek tudni, és mindazokat felszólítani igyekszünk, ki jó hatással lehet rája. Maga édes Demeter úr gyakran lesz Árpádékkal, kérem, fordítson egy kis figyelmet jellemére, tegye meg, ha nem értünk, de a köz hazáért, hiszen ugye, nekie neveljük fiainkat?
Kéréséért újból bocsánatot kér
Gr. Bethlen Farkasné
2. Demeter Dezső levele szüleinek, Demeter Károlynak és feleségének
Keresd, 1898. aug. 16. kedd, d. u.
u. p. Dános
Édes jó Szüleim!
Kisé talán későn küldök részletes tudósítást, de a körülmények és a viszonyok miatt hamarább nem tehettem. Gyérest, ahol már szinte otthon éreztem magam, vasárnap reggel hagytuk el és estvére érkeztünk ide. Én a Gróffal és a két nagyobb fiúval (Gábor és Bálint) külön jöttem a személyvonaton, míg a Grófné a két legkisebb gyermekkel (Ödön és Berta) előre jött a gyorsvonattal, hogy minket fogadhasson. Mária comtesse és Béla (a 3.ik fiú) jelenleg Bethlenben vannak a nagybátyjuknál. A háznép tehát a következőkből áll: a Gróf, a Grófné, Mária, Gábor, Bálint, Béla, Ödön és Berta, a Mária nevelőnője, egy bonne a két kisebb gyermek mellett és én; továbbá a cselédszemélyzet stb. A Gróf gyönyörű szép férfi, valóban daliás alak és igazi magyar ember, a modora kissé nyers s könnyen ingerlékeny; velem szemben különben elég barátságos és kedves, többször kínál meg szivarral és egy párszor biliárdozni is hívott. Mindjárt az első találkozás után kivitt az őrkei birtokára, amely Gyéres közelében fekszik. Mikor itten a komlósba megy, én is megyek a fiúkkal; tegnap d. u. pl. szinte két óra hosszat szedtük a komlót. A Grófné nagyon kedves és barátságos asszony, emellett igen művelt és munkás; nagyon sok a dolga és gondja a ház körül, melyekkel a Gróf nemigen látszik törődni. Sokat bajlódott Gyéresen a becsomagolással és itten a kicsomagolással; mindezekben különben én is igyekeztem nekie segítségére lenni. Az én tanítványaim (Gábor és Bálint) elég barátságos és kellemes gyermekek, de talán túlságos elevenek és csintalanok s ép’ ezért sokat kell őket szidnom. Tanórát naponként hármat tartok s a magyart, latint, németet és számtant gyakoroljuk, [A levélíró megjegyzése: Bocsánat, hogy plajbásszal folytatom, de a Grófné elkérte a tintámat. – S. P.] melyekből nagyon sok a pótolni való. Ezen kívül egész nap velük vagyok, hogy ne legyenek felügyelet nélkül s ép’ ezért tulajdonképpen csak az estéim teljesen szabadok. Felkelni reggel 7 óra után szoktam, 8 óra tájban reggelizek a szobámban, amely valójában nem csak az enyém, hanem a fiúké is, mert ott alusznak, s a tanórákat is ott tartjuk. Reggeli után egy óra hosszat sétálgatunk a kertben, azután tanulunk a villásreggeliig 1/2 11 óráig. Villásreggelire rendszerint háromfélét kapunk a gyümölccsel együtt. Ebédre, mely 2 óra után szokott lenni, négy tál étel (csütörtök és vasárnap 5) van a gyümölcsön kívül. Ebéd után a salonba vonulunk az ebédet megköszönni s a Grófné, a Gróf és én feketekávézunk. Így telik el az idő 1/2 4-ig vagy 4-ig s azután 1 1/2 óra hosszat foglalkozom a gyermekekkel. 6 órakor van az uzsonna, rendszerint kávé és gyümölcs, ritkán még tészta is. Uzsonna után sétálgatunk, biciklizünk, csolnakázunk, crocettet játszunk vagy kuglizunk, szóval: az a fő, hogy legyen mindig valami szórakozásunk. A vacsora 9 órakor van s a gyümölccsel együtt három fogásból áll. Vacsora után a gyermekek mindjárt lefeküsznek, mi pedig még egy kissé beszélgetünk. Lefeküdni 11 óra tájban szoktam. Így telik el egyik nap a másik után nagyon kevés változással. Különben minden tekintetben meg vagyok elégedve s egyáltalán nincs okom a panaszra.
Az egész birtok – a Gróf állítása szerint – 2600 hold területen fekszik, melynek legszebb és legérdekesebb részét képezik a vár, a lakóházak és a gyönyörű kert. Az összes épületek mind nagyon régiek, a Gróf azt mondta, hogy talán még a honfoglalás idejéből valók. Szépen van parkírozva a kert, van benne szökőkút, egy tó, melyben állítólag 12000 aranyhal van, továbbá hattyúk, valami japáni rucák és ilyen specialitások. Van egy mesterséges barlang is, melyet még a néhai Gróf Bethlen Gábor kezdett készíttetni s maig is befejezetlen. A gyümölcsösben 15000 gyümölcsfa van, különbnél különb fajtájúak. Érdekes része a kertnek a labirint, mely virágfüzérekből és kúszónövényekből van készítve. Mindezeknek nagyon sok a látogatója, ma is volt itten egy pozsonyi rajztanár, aki a várnak, valamint a kertnek szebb és fontosabb részeit rajzolta le. A napokban volt itt egy dilettáns fényképész is, aki szintén tett felvételeket. Keresd különben egy rongyos, kis falu a lakói szászok és oláhok, fekvése igen szép s az ide vezető út tényleg olyan kígyózó és kanyargós, hogy a falut magát alig lehet megtalálni. Tehát jól illik reá a Keresd név.
Hogy vannak különben édes Szüleimék? Irénék hazamentek-é már?
Kezeiket csókolva maradok szerető fiok: Dezső
Az ide mellékelt kártyát kérem átadni Ilkáéknak.
Kérem, írjanak.
