A Szatmár megyei Szamoskóród (románul: Corod) első világháborús emlékművének névsora négy Balajthy vezetéknévvel kezdődik. Négy testvér vesztette életét a falu lelkészének családjából. Belegondolni is nehéz, milyen szörnyű éveket kellett megélnie a családnak – amely e Szamos-menti kis falu református közösségének hosszú éveken át alappillére, s ezekben a nehéz években lelki támasza volt –, amikor még maguk is támaszra szorultak volna.
Balajthy Károly tiszteletes életútja
Az apa, Balajthy Károly 1855. szeptember 15-én született Érdengelegen (románul: Dindeşti, Szatmár megye) lelkész család másodszülött gyermekeként. Apja, Balajthy János feleségével, Baksay Erzsébettel 1850-ban kerül Dengelegre mint lelkész, ahol 1859. április 1-ig szolgál. Itt született elsőként 1852. április 1-én Gyula nevű fiúk, majd a már említett Károly és harmadikként 1857. szeptember 20-án János, akit tekintetes Péterffy Farkas (sz.1814., apja Péterffy Albert cs. és kir. főhadnagy, 1782–1859, felesége Irinyi Mária) és neje, Uranovits Mária tartott a keresztvíz alá.
Pillanatnyilag még nem ismeretes, hogy János tiszteletes hová pályázott, de azt tudjuk, hogy Károly fiúk a teológia elvégzését követően 1880-ban Szamoskóródra kerül, ahol mint ifjú lelkész megismerkedett és vonzalmat érzett a 22 éves Chernel Ilona, a falu egyik birtokosának, Chernel Józsefnek (1833–1907) és feleségének, Meggyesi Rozáliának (1835–1912) hajadon leánya iránt. A kölcsönös vonzalomból szerelem, majd házasság lett, amelyet 1881. április 28-án Kóródon kötöttek meg. A fiatalok frigyre lépésének egyik tanúja a vőlegény nagybátyja, Balajthy Gyula szatmári kataszteri hivatalnok és Szekeres Sándor közjegyző, az esketési szolgálatra pedig a szomszédos falu lelkészét, Tóth Dánielt hívták meg. Károly esküvőjén az 1866-ban született húga, Róza megismerkedett a mennyasszony öccsével, akit ugyancsak Károlynak hívtak. Az ismeretségből egy év múlva házasság lett, de hogy az esküvőt hol rendezték, azt nem tudjuk, mivel a lány apja 1859-ben pályázat révén Dengelegről egy másik parókiára került át. Az akkori szokások szerint az esküvőt mindég a lány lakhelyén tartották, mert hajadont nem volt illő kivinni a faluból, így Róza már ifjú asszonyként került Kóródra. E két házasság révén a Balathy és a Chernel család még szorosabbra fűzte kapcsolatát.
A fiatal lelkészházaspárnak az 1809-ben épült, s akkor már elég gyenge állapotban lévő parókia adott otthont. Ezért még a házasságkötés évében az egyház új lelkészlak építése céljából a leány apjának, Chernel Józsefnek egy, a templommal szembeni házát 400 forintért megvásárolta, amelyre 300 forint kölcsönt vettek fel. A házat azonban bérbe adták a fiatalok esküvői tanújuknak, Szekeres Sándor közjegyzőnek, s hogy a kölcsönt törleszthessék, a lelkészpár továbbra is a parókián lakott.
Gyermekek a Balajthy családban
Itt születtek gyermekeik 1882 és 1897 között: öt fiú és három lány. Elsőként Zoltán Dezső látta meg a napvilágot 1882. augusztus 25-én, Irén 1884. június 24-én született. Őt az apa már említett nagybátyja, Balajthy Gyula és felesége, Sárándi Anna, valamint Glatz Irén tartotta keresztvíz alá. Az ezt követő hat évben három fiúval bővül a család: Jenő 1886. július 6-án, Dezső Mór 1888. szeptember 5-én, Kálmán 1890. október 20-án született. 1892. október 22-én világra jött Ilona, majd egy fiúcska, akinek keresztszülőként az apa fiatalabbik nagybátyját, Balajthy Károlyt és feleségét, Baksay Juliannát hívták meg, ezért is kapta a gyermek a Károly nevet. Az elsőszülött már 15 éves volt, amikor 1897. július 12-én megszületett az utolsó gyermek, Jolán.
Az 1880-as években Károly tiszteletes Kóródra férjhez jött húga, Róza is gyermekeknek adott életet. A kis Chernel gyermekek közül Szeréna 1883. szeptember 9-én, az apja nevét viselő Károly pedig 1887. augusztus 18-án született. A család a földbirtokból biztosította megélhetését.
Az 1890-es évekre a Balajthy gyermekek kinőttek a helyi egy tanerős elemi iskolából, így a Szatmári Református Gimnáziumban folytatták a tanulást több-kevesebb sikerrel. Elsőként Zoltánt hozták be a gimnázium első osztályába az 1893-94-es tanévben, ő négy gimnáziumit végzett, akárcsak testvére, Károly. Jenő viszont nyolc gimnáziumi osztályt végzett és az 1904–1905-ös tanév végén érettségizett, majd a teológián folytatta tanulmányait. Kálmán, a negyedik fiú csak hét gimnáziumot végzett Szatmárnémetiben, nem tudjuk, hogy az utolsó évet hol járta, és hol szerezte meg az érettségi diplomát. A lányok közül Irént egy évre a Szatmár-Németi Hatosztályos Protestáns Felső Leányiskola kézimunka osztályába íratták be az 1896-97-es tanévre. A Balajthy családra vonatkozólag érdemes megemlítenünk, hogy a következő tanévben is volt Balajthy-lány az iskolában a kis Ilona személyében, aki 1887. január 14-én a Bereg megyei Szolyván született, ahol az édesapja Balajthy Mór főszolgabíró volt, és a kóródi tiszteletes távoli rokona lehetett. A kóródi tiszteletes gyermekei közül Dezsőt, valamint Ilonát és Jolánt a helyi iskola elemi osztályainak elvégzése után nem taníttatták tovább. A Balajthy-gyermekek közül csak Jenőről tudjuk teljes biztonsággal, hogy érettségi diplomát szerzett. Ez elsősorban annak tudható be, hogy a kóródi iskolai oktatás épp azokban az években élte legzavarosabb időszakát, amikor ezek a gyermekek az iskola tanulói voltak. Erdei Árva István, a faluban 2010 óta szolgáló tiszteletes Szamoskóród és református egyházának rövid története című könyvében a kóródi oktatásról szóló fejezetének nagyon találó címként azt adta, hogy Tanítók vagy néprontók?, mivel 1850 és 1910 között, vagyis 60 év alatt 18 tanító váltotta egymást, akiknek többsége hanyagság, mondhatni botrányos viselkedés miatt távozásra kényszerült. A helyzet igazán akkor változott, amikor 1910-ben a szilágycsehi születésű, szakképzett Szőke József került a kántortanítói állásba. A 22 éves fiatalember Kóródra érkezve még nem gondolta, hogy itt is marad. Erre akkor kellett rájönnie, amikor a három Balajthy-lány közül az ő életkorához legjobban illő 18 éves Ilonába beleszeretett, s akivel két év után, 1912-ben frigyre is lépett. Az esküvő szinte minden fontos résztvevője a családból került ki, a tanú a lány legidősebb testvére, Balajthy Zoltán volt, míg a szertartást a Nagyváradon segédlelkészként szolgáló Balajthy Jenő tiszteletes végezte.
Egyházi gondok
Balajthy Károly tiszteletesnek hosszú éveken át az oktatással kapcsolatos gondjai mellett a több mint 100 éves lelkészlak és a templom állapota is sok fejfájást okozott. A parókia, mint a népes lelkész család lakhelye állandó javításra szorult, míg nagy viták és többszöri halasztás után végül 1912. július 4. és szeptember 10. között 5257 korona költséggel új lakást húztak fel az egyház, illetve a mindenkor ott szolgáló lelkész részére. Új otthonát a család október 1-jén vehette használatba. De ekkorra a család már kissé megfogyatkozott, miután Zoltán, mint tiszabecsi pénzügyi szemlész és felesége, Nagy Julianna Tiszabecsen élt, Jenő már segédlelkész volt Nagyváradon, Ilona épp ebben az évben ment férjhez, de még így is hét felnőtt személynek volt hajléka az új épület.
A századforduló éveiben már a templom is igen rossz állapotban volt. 1905-ben felszólítást kaptak az esperesi hivatal részéről, hogy fogjanak már hozzá az évek óta tervezett templomépítéshez, mivel a régi életveszélyessé vált. 1914. április 4-én megindult az építés, szeptember 5-én már pirosban, tető alatt állt az új templom, a közben kitört első világháború miatt azonban a munkálatok hosszú évekre megszakadtak. A templomot az 1920-as években fejezték be, addig a gyülekezet az állami iskolában tartotta az istentiszteleteket.
1914–1918
Négy nehéz év szakad Európára, ezen belül a Kárpát-medence népeire, így a Balajthy családra is. Hiszen a Balajthy-fiúk éppen katonaköteles korban voltak. Egyelőre nem tudjuk, hogy közülük kit mikor hívtak be, s hogy ki melyik fronton harcolt, de azt igen, hogy ifj. Károly, mint szabadságon levő honvéd-hadnagy (a Nagy Háborúban a fronton lévőknek is adtak ideiglenes eltávozást) 1918. április 18-án tartotta keresztvíz alá Ilona nővérének Kálmán nevű fiát, majd ezt követően veszthette életét az olasz fronton. Jenő, mint lelkész túlélt ezeket a nehéz időket, de tábori lelkészként ő is részese lehetett a nagy öldöklésnek, hiszen az elesett katonákat felekezeti hovatartozás szerint a tábori papok temették el. Így 1919-re négyre apadt a nagy család: a szülőkkel két lányuk, Irén és Jolán kisasszonyok voltak még otthon.
Elmúlás
Mire a sebek kezdtek begyógyulni, a családfő, Károly tiszteletes 68 éves korában, 1921. május 28-án váratlanul elhunyt. A temetésen a szamoskrassói Oláh Sándor és a nagykolcsi Gyöngyösi Gyula lelkészek szolgáltak. A tiszteletest a falu temetőjében helyezték örök nyugalomra, sajnos 1974-ben az akkori hatóságok a régi temetőt felszámolva legelővé tették, a sírköveket pedig a falu elhordta. Ezek között lehetett Balajthy Károly síremléke is, amelyet az akkori lelkésznek lett volna kötelessége megmenteni.
A lelkész édesapa elhunyta miatt a családnak el kellett hagynia a parókiát. Nőtagjai Szatmárnémetibe a Kinizsi utca 54. szám alá költöztek. A lányok Szatmáron sem találtak párkapcsolatra, így családi magányban élték le az életüket édesanyjuk támaszaként. Minden valószínűség szerint a Láncos-templom rendszeres látogatói voltak. Jolán, mint a legfiatalabb Balajthy-lány, Szatmárnémetiben pénztárosként dolgozott. Édesanyjuk, Ilona asszony 1935. január 6-án hunyt el 75 éves korában. Boros Jenő és Debreceni István lelkipásztorok búcsúztatták, de a falu sem feledkezett meg az egykori tiszteletesnéről, az ómbódi énekkart kérték fel a temetés rangjának emelésére. A lányok nem sokkal élték túl anyjukat, Irén 56 éves korában 1940. február 24-én hunyt el, Kiss Bertalan lelkész temette, míg húga, Jolán mindössze 44 évet élt, és 1941. augusztus 2-án távozott az élők sorából; őt a fiatal lelkész, Fábián György búcsúztatta. A Balajthy családból Károly tiszteletes Kóródra férjhez jött húga, Róza, Chernel Károlyné érte meg a leghosszabb kort, 77 éves korában 1943. szeptember 21-én halt meg, és a később felszámolt régi temetőben helyezték örök nyugalomra. Vele az utolsó Balajthy is távozott Szamoskóródról.
Világháborúk emlékoszlopai
Szamoskóród harctereken maradt hőseinek a trianoni békediktátum után csak a családok és a faluközösség lelke állíthatott emléket, hiszen az új rezsim szemében az egykori magyar katonák ellenségek voltak. Két évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy nyílt kiállással, emlékhely építésével elmondható legyen, hogy ők igenis, hősök. Az 1940-es év elején, amikor a határváltozás szelei lengedezni kezdtek, az 1924-től a faluban szolgáló Kürthy Dezső tiszteletes kezdeményezésére egy mívesen faragott kopjafát állítottak a falu főutcájának templommal szembeni kiszélesedő részére. Az oszlop környékét parkosították, tölgyfát, fűzet, akácfákat ültettek, és a kis teret alacsony kerítéssel vették körül. Közvetlenül az oszlop előtti részre deszkalapokból egy táblát készítettek, amelyre Magyarország térképét festették a visszatért területekkel, felírva rá, hogy „ÍGY VOLT — ÍGY LETT”, középre a magyar címer került, az elejére pedig, mintegy a táblát szegélyezve, egy szöveges deszkalapot helyeztek el, amelyen ez volt olvasható: „A SZAMOSKÓRÓDI HŐSI HALOTTAK EMLÉKÉRE A M. KIR. I. G. V. KÖZ. TÜ. OSZT. TÖRZS.”
2012-ben állított emlékoszlopa
Az emlékművet 1940 szeptemberében avatták fel ünnepélyes keretek között. Az oszlop mellett a Trianon évében született négy húszéves lány állt díszőrséget, akiknek nevei egy akkor készült fénykép alapján maradtak fenn. A képet az egyik lány fia, Varga József örökölte, és őrzi ma is. Az ő elmondása alapján tudjuk, hogy a képen Nagy Piroska, a kép tulajdonosának édesanyja (jobb szélen), mellette Vajda Etelka, a másik oldalon Imre Jolán és Imre Róza látható. Az ünnepély hangulatának emelésére a falu mellett haladó országúton átvonuló magyar katonák egy egységét is behívták, akiket aztán meg is vendégeltek. Az 1960-as évek elejéig még helyén volt a kopjafa, majd a templomkertbe helyezték át, de az idő foga lassan megette, kikorhadt és sajnos, nem őrizték meg. Az avató ünnepségre Szatmárról minden bizonnyal a Balajthy családból még élő 43 éves Jolán kisasszony is kiutazhatott, aki a Balajthy család világháborús tragédiájáról, négy testvérének elvesztéséről tájékoztathatta a tiszteletest.
A kommunizmus évtizedeiben a hangulat sem igen kedvezett a magyar frontharcosok emlékezetének. A kedvező változásra az 1990-es évekig kellett várni. 1996-ban Puskás József, a református egyházközségnek a hősi halottak neve összegyűjtésében is jeleskedő presbitere kezdeményezte egy új emléktábla elhelyezését, amelyet Bencze Dezső tanító, a falu szülötte készített el. Erre a táblára az első világháborúban elesett 25 kóródi hős mellé a második világégésben elesett öt hős nevét is felfestették. A bekeretezett díszes üvegtáblát a templom belső falán helyezték el az 1996. március 17-i ünnepi istentisztelet keretében lezajlott avatón.
Erdei Árva István, a 2010 óta a faluban szolgáló fiatal, lelkes tiszteletes 2011-ben a presbitériummal karöltve elhatározta egy új maradandóbb emlékoszlop állítását, az ügy támogatására a faluból elszármazott két vállalkozót sikerült megnyerniük. Ifj. Vajda Miklós egy hattonnás mészkőtömböt biztosított, Kocsis Tibor pedig a kő szállítását, a kőtömbre helyezett fehér márványtábla és a nevek bevésésének a költségét állta. Ugyanakkor a sziklatömbre koszorútartó kovácsoltvas-elemeket rögzítettek, ezek is ifj. Vajda Miklós adománya. A neveket a gyülekezeti terembe áthelyezett üvegtábláról másolták le.
Az új márványtábla felirata:
„AZ ELSŐ ÉS MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN ELESETTEK NÉVSORA
BALAJTHY DEZSŐ, BALAJTHY GYÖRGY, BALAJTHY KÁROLY, BALAJTHY ZOLTÁN, ID. BARATICS DEMETER, IF. BARATICS DEMETER, BARATICS ENDRE, BARATICS GYÖRGY, BORDÁS LÁSZLÓ, BOROS GYULA, BOROS KÁROLY, JÓNÁS MIHÁLY, KENDERESI LÁSZLÓ, KOCSIS GYÖRGY, RÉVÁSZ GYULA, SEBESTYÉN GYULA, SEBESTYÉN JÓZSEF, SUTA KÁROLY, SZABÓ BÉLA, SZABÓ ENDRE, SZÁVA DEMETER, VARGA JENŐ, ZSIGRAI GÉZA, ZSIGRAI GYULA, PÁNDI GÉZA, BUDI SÁNDOR, CSERNEL KÁLMÁN, DUSTINCA SÁNDOR, SZABÓ ÁRPÁD, VARGA JÁNOS
EMLÉKÜK LEGYEN ÁLDOTT”
A cinteremben ez az emlékkő arra a helyre került, ahol egykor az utcáról behozott kopjafa állt. Az avatást 2012. június 24-én a templom külső sikeres felújításáért tartott hálaadó istentisztelettel kapcsolták össze. Környezetét azóta szépen parkosították, évente több alkalommal, virággal díszítik.
Szembetűnő a két háború hősi halottainak a száma közötti különbség. Szamoskóródon az első világégésben ötször annyian estek el, mint a másodikban. E számbeli különbség más falvak emlékkövein is megfigyelhető. Ez azzal is magyarázható, hogy az elsőben inkább a hadseregek létszámát tekintették vagy vélték döntő tényezőnek a szemben álló felek, ezzel szemben a második világégésben már a fegyverek minősége került előtérbe. Az sem mellőzhető tényező, hogy az első világháború súlyos embervesztesége, ezen belül fiatal férfiak tömeges eleste lényeges demográfiai csökkenést is maga után vont, így voltaképpen az első világháború végén-után a második világháború időszakára felnőtté, katonakötelessé, egyáltalán bevethetővé váló kevesebb gyermek is született. A második világháború harctéri áldozatain túl a hátországok bombázása is igen sok emberéletet követelt, ezek nevei viszont alig kerültek fel az emlékművekre.
Adatközlők: Bencze Dezső ny. tanító, 79 éves, Szamoskóród 121. sz.; Erdei Árva István lelkipásztor, 30 éves, Szamoskóród 44. sz.; Varga József mezőgazdász, 61 éves, Szamoskóród 48 sz.
