(1400-as évek vége)1
1. Néhai való jó Mátyás királ!
Sok országokat te bírál,
Nagy dicséretet akkoron vallál,
Ellenségednek ellene állál.
2. Hatalmasságodat megjelentéd,
Bécsnek hogy városát te megvevéd2,
Ékes sereged ott féletéd,
Királi széked benne helheztetéd.
3. Németországot mikort kéványád,
Szent koronához választád,
És nagy sok részre hasogatád,
Magyari uraknak tisztül mind elosztád.
4. Akkoron te lél oly igen drága,
Téged kéványa cseh Prága.
Meghervadozott szép zeld ága,
Nem kellemetes neki virága.
5. Terekektül nyerél ajándokokat,
Ne pusztítanád országokat,
Ne kerengetnéd basájokat,
Ne fenyegetnéd ű császárokat.
6. Igyekezel vala sok országokra,
Es nagy hatalmas városokra,
Az vizen álló Velencére,
És benne való belcs olaszokra.
7. Magyarországnak fényes csillaga,
És rettenetes bajnaka,
Nyumurultaknak kies hajlaka3,
Nagy ékességnek es te valál oka.
8. Nagy ékessége tisztességenknek,
Nagy bátorsága félelmenknek,
Ótalmazója magyar népeknek,
Rettenetes lél az lengyeleknek.
9. Királok kezett léll te hatalmas,
És nagy igyeknek diadalmas,
Néped kezett nagy bizodalmas,
Légy Úristennél immár nyugodalmas.
Jegyzetek
1 Gerézdi Rabán ezt a verset is az egyházias típusú világi ének csoportjába sorolja. A verset a Mátyás halála utáni években ismeretlen szerző szerezte, valószínűleg egy ferences rendi szerzetes. A vers forrása: Gyöngyösi-kódex 4. kritikai kiadása: GERÉZDI Rabán, A magyar világi líra kezdetei, Akadémiai Kiadó, Bp., 1962, 195-196. A szöveget a kritikai kiadás nyomán közöljük.
2 bevetted
3 hajléka
