Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Lehrer Henrik, a szászból magyarrá lett tábornok

LEHRER HENRIK, Heinrich, brassóbertalani, brassó-bertalani Bertalany (Lehrer) Henrik (1869. máj. 16., Brassó – 1934. jún. 5., Budapest?) – nyugalmazott m. kir. tábornok. Ágostai evangélikus (lutheránus) vallású. Anyanyelve mellett tökéletesen beszélte a magyar nyelvet. Apja, néhai Lehrer János és Bartolomé Rozina fia, ifjabb Lehrer János (1840 körül Brassó – 1896. nov. 10., Sepsiszentgyörgy) cukrász. Anyja Fusz (Fuss) Cecília 1901-ben még életben volt, Szemerján élt. Testvérei, Cecília, Helén és Alfréd Brassóban születtek. A család, feltehetően a könnyebb megélhetés reményében telepedett át az 1870-es évek második felében Brassóból Sepsiszentgyörgyre és elmagyarosodott. Itt még született egy gyermek, János (1884. ápr. 10. – 1885. ápr. 22.), akit reformátusnak kereszteltek, de korán elhalálozott. Fiútestvéréről nincsenek adatok. Húga, Helén 1896-ban férjes asszony, férje Domokos Géza. Nővére, Cecília (1868. febr. 17. – 1901. márc. 9.) tanítónőképzőt végzett, a sepsiszentgyörgyi Magyar Királyi Állami Elemi Iskola tanítónője. A szemerjai református lelkészhez, Böjthe Gézához (1865–1935) ment férjhez, fiatalon meghalt. Nyughelye a szemerjai temetőben van.


 Lehrer Henrik (1869–1934)

Feltehetően 1904 végén, 1905 folyamán nősült. Felesége, szathmári Enyedi Károly (1835 körül – 1907. jan. 24., Szeged) királyi tanácsos, MÁV ügyvezető, szegedi törvényhatósági bizottsági tag és Peer Borbála lánya, Enyedi Irén (?–?). Gyermekeik dr. Bertalay (Lehrer) Lóránt és dr. Bertalany (Lehrer) Ernő. Az utóbbi halálakor kiadott gyászjelentő alapján arra lehet következtetni, hogy 1960 körül hunyt el, ekkor bátyja már halott, anyja azonban még életben volt.

Gyermekkora Sepsiszentgyörgyhöz kötötte. Itt járt elemi iskolába, majd 1880-tól algimnáziumba, a Székely-Mikó Tanodába, amely 1882-ben felvette a Református Székely Mikó Kollégium nevet, ahol 1884 nyarán végzett. 1884–1888 között nagyon jó általánossal a nagyszebeni hadapródiskola tanulója. Közben 1886. május 17-én mint egyévi önkéntest szolgálatra a császári és királyi 82. gyalogezredhez sorozták be. Ezrede kötelékben előbb gyalogos közlegény, 1887. július 26-tól címzetes tizedes, augusztus 18-tól címzetes őrmester, 1888. augusztus 18-tól hadapród, október 16-tól hadapródőrmester.

Miután végzett, a 82-esek kötelékében szolgált tovább, hol 1889. március elsejével hadapród tiszthelyettessé léptették elő. 1889 végén ugyanezzel a rendfokozattal a császári királyi 86. gyalogezredhez helyezték át, ahol 1890. január 10-én hadnaggyá léptették elő. Századszolgálatot Podromanija, Rogatica helységekben, Szarajevóban és Szabadkán teljesített. Egy rövidebb ideig Budapesten hadnagy, 1891. szeptember 26-tól Szabadkán ezrede hadkiegészítési kerületének másodtisztje, a következő évben az említett beosztása mellett a csapatszállítmány parancsnoka. 1893-ban hadkiegészítési kerületi első tiszt lett, március 5-től a hónap végéig, majd április 12–30 között, 1894-ben március 7-től április 19-ig, 1895-ben március 3-tól április 4-ig a hadkiegészítési kerület hatáskörében a „mozgó sorozóbizottság” tagja.

Ezredében hatásköre meghagyásával 1895. november elsejével főhadnaggyá léptették elő. Időközben 1894–95-ben, majd 1899 folyamán elvégezte Szabadkán a honvéd lovas iskolát. 1899. szeptember 1-től az október 25-ig tartó nyolchetes póttartalékos kiképzés oktatója, parancsnoka, október 3. november 27. között ezredénél egy tartalékos szakasznál parancsnok.

1900-ban június 20-ig a 4-es számú tiszti iskolában tanult Budapesten, majd ezredénél egy rövid ideig, október 3-tól november 11-ig a póttartalékos állománynál gyalogszázad-parancsnok. 1901-től rövidebb időszakokra (1901. január 12-ig) a 2., (1901. febr. 9-től március 23-ig) a 4., (1901. május 9-től október 10-ig) a 3., (1901. október 14-től november 20-ig) és az 1. század parancsnoka. 1902-ben május 1-től 20-ig a 4 század ideiglenes/közbenső parancsnoka, július 18-tól augusztus 25-ig a 2. század, szeptember 20-tól november 11-ig a 3. század, közben pedig október 1-től november 11-ig a póttartalékos század századparancsnoka is. 1903. június 1-jével az ezrede 3. százada parancsnokának nevezték ki. Ugyanebben az évben november elsején II. osztályú századossá léptették elő. A 3. század parancsnoka 1906. november 19-ig maradt, mikortól a pótzászlóalj keretéhez (káder) beosztott százados egészen 1907. április 27-ig, mikortól újból hadkiegészítési kerületi első tiszt. Ebben a beosztásában kapta meg november 1-jén az első osztályú századosi előreléptetését.

Az első világháború előestéjén, 1914 elején őrnagyi rendfokozattal ugyancsak a 86. császári és királyi 86. gyalogezredben szolgált Szabadkán. 1914. augusztus 5-én a mozgósítás befejezésekor ezredén kívüli beosztásban a 19/II. népfelkelő zászlóalj parancsnoka volt.

A világháború kezdetén a szerb hadszíntérre vezényelték. 1916-ban a Sabác melletti második átkelésnél súlyos fejsebet kapott. Feltehetően megsebesülésének és szolgálata érdemeinek elismeréseként terjesztette fel 1916-ban a belügyminiszter és kérte a minisztertanács jóváhagyását, hogy az ekkor már alezredes Lehrer Henrik valamint utódai brassó-bertalani előnévvel magyar nemességet nyerjenek. (A háború utáni évektől nemcsak az előnevet, hanem a Bertalany családnevet is használta, gyermekei elhagyva a Lehrer családnevet, csak a Bertalany családnevet viselték).

Felépülése után 1918 májusától alezredesi rendfokozattal a császári és királyi 66. gyalogezredhez helyezték át zászlóaljparancsnoknak. A 40 hónapi frontszolgálata alatt zászlóaljparancsnokból végül ezredparancsnok lett. Küzdött az orosz, majd a román hadszíntéren is. Az összeomláskor ezredesként tette le a fegyvert (A Tolnamegyei Újság híradásában 1919 novemberében még ezredes). Tábornokká nyugdíjazásakor léptették elő (1925-ben már tábornok). Mikor a volt 86. gyalogezred bajtársi köre az ezred és annak hősi halottai emlékére a magyar határ közelében, Tompán a község plébániatemplomának külső falán domborműves emléktáblát helyezett el, annak ünnepélyes leleplezésén 1928. október 24-én részt vett és emlékbeszédet tartott. Ekkor már a királyi tanácsos címet is viselte. Élete vége felé Budapesten a Rákóczi út 24. szám alatti Kreuzer-bérházban lakott. Feltehetően itt is hunyt el.

Tiszti személyi lapja szerint nagyon jó tornász, vívó, úszó és rajzoló volt, ugyanakkor jól zongorázott. Fiatal korában szépirodalommal is foglalkozott. Elbeszéléseit, novelláit Lengyel Henrik néven a dél-magyarországi lapokban, többek között a Bácskai Hírlapban közölte. Magda eljegyzése című négy felvonásos színművét 1901. december 4-én a szabadkai színház mutatta be.

Kitüntetései: Ferenc József-rend lovagkeresztje, második és harmadikosztályú Katonai Érdemkereszt (Signum Laudis) hadiékítménnyel és kardokkal, Magyar Háborús Emlékérem, Osztrák Háborús Emlékérem (Österreichischen Weltkriegs Erinnerungsmedaille 1915–1918), 20 éves Katonai Szolgálati Jel, Jubileumi Emlékérem (Jubiläums-Medaille für die bewaffnete Macht).

Bácskai Hírlap V. évf. (1901. dec. 4.) 189. szám; 66-os Tábori Újság II. évf. (1918. máj. 10, okt. 1.) 5, 13. szám; Tolnamegyei Újság I. évf. (1919. nov. 1.) 8. szám; A volt magy. kir. pécsi 19. honvéd gyalogezred és alakulatainak, a 19./IV. (fiumei), a 309. honvéd gyalogezred, a 19. népfelkelő ezred, a 19/IV. népfelkelőzászlóalj és a 19/VII. népfelkelőzászlóalj története, összeállította és a vázlatokat rajzolta Légrády Elek százados, Pécs, 1938. 393, 440, 473.; Worobijowkai Gaksch József ezredes és belibergi Midics Szilárd ezredes: A volt szabadkai cs. és kir. 86. gyalogezred története 1882–1918, Szeged, 1940. 33, 64, 68, 341, 388, 389, 398, 400.;

http://www.subiblioteka.rs; http://epa.oszk.hu/02600/02645/00015/pdf/EPA02645_66_tabori_ujsag_1918_13.pdf; http://epa.oszk.hu/02600/02645/00008/pdf/EPA02645_66_tabori_ujsag_1918_05.pdf; https://library.hungaricana.hu/en/view/TolnamegyeiUjsag_1919/?query=Lehrer&pg=33&layout=s; Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1944 - 59250 - Adatlap ... http://adatbazisokonline.hu/adatbazis/minisztertanacsi-jegyzokonyvek-1867-1944/adatlap/59250; http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Tompa/pages/010_itt_mar_tompaiak_laknak.htm; http://urbface.com/budapest/a-kauser-berhaz; http://mandadb.hu/common/file-servlet/document/334642/default/doc_url/magyar_irok_elete_es_munkai_XVIII_kot.pdf; https://plus.google.com/photos/117031238649816437234/album/5919667793806162369/5919667794984073730; https://gallery.hungaricana.hu/en/SzerencsKepeslap/61462/?img=0; Gyászjelentések - Kezdőoldal https://dspace.oszk.hu/handle/123456789/663648; Az ezredtörténetek alapján katonahoseink.hu/hhh/; Itt már tompaiak laknak - Sulinet www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek.../010_itt_mar_tompaiak_laknak.htm (dr. Szakály Sándor történész, egyetemi tanár, dr. Balla Tibor hadtörténész közbenjárásával, ugyanakkor Derzsi Júlia tudományos kutató szíves segítségével)

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

a teleki könyvtár

Lapunk fennállásának 70. évfordulóján, idei számainkban egy-egy régebbi írásunkat közöljük. Azzal a szándékkal tesszük ezt, hogy felelevenítsük a folyóirat gyűjteményében őrzött írásokban évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott, de máig időtálló megállapításokat, gondolatokat, illetve hogy a mai olvasók is megismerhessék korábbi szerzőink munkájának egy-egy részletét.

Mi a közművelődés? Ön hogyan határozná meg e fogalom jelentését, korszerű tartalmát?”– kérdezte mintegy fél évszázaddal ezelőtt V. András János, a Kolozsváron megjelenő Művelődés című folyóirat főszerkesztője. A kérdést 2017-ben megismételte a kiadvány jelenlegi főszerkesztője, Dáné Tibor Kálmán is.

A marosvásárhelyi református kollégium (ma a Bolyai Farkas Elméleti Líceum) 1914-ben

Marosvásárhely művészeti élete vele kezdődik”1, s ha így van, máig sem jutott elegendő méltányos figyelem munkásságára és személyére. Gulyás Károly (1873–1948) Debrecenben született (unokatestvére Medgyessy Ferencnek), a budapesti Mintarajziskolában szerzett rajztanári oklevelet (1896).

A Szenci Molnár Albert által javított hanaui biblia címlapja

A tíz magyarországi nemes Pethő család közül ez az, amely Nyitra vármegyéből átszármazott először Nógrádba, a 16. század második felében pedig – feltehetően beházasodás révén – az akkori Magyarország keleti, Erdéllyel szomszédos megyéibe (Szatmár, Szilágy), az úgynevezett Partiumba. Első említésük 1245-ben még a Vág folyó melletti településeken olvasható. A 17. század végén az utolsó névviselő, Anna (Szilassy Andrásné) elhunytával több mint négyszáz év után, 1682-ben a család kihalt. S milyen a véletlen, ő a házasságával visszaszármazott Nógrád vármegyébe, ahol a férje másodalispán volt.

a dévai vár

A Déva város feletti Várhegyen (250 m) az ókorban a dákok, majd a rómaiak is emeltek erődítményt, amely őrtoronyként funkcionált. Az Árpád-kori várat a mongolok lerombolták, majd tatárjárás után IV. Béla újraépítette. 1302-től az erdélyi alvajdák székhelye, a 14. században a Hunyadiak birtoka, később pedig a Szapolyai, Perényi családok tulajdona volt. Itt raboskodott és hunyt el Dávid Ferenc unitárius püspök. 1717 és 1719 között Stephan von Steinville gróf tábornok, erdélyi főhadparancsnok megerősítette a Vauban-i erődépítészet elvei alapján. A 18. század derekától katonai jelentősége csökkent.

kallos zoltán

Lapunk fennállásának 70. évfordulóján, idei számainkban egy-egy régebbi írásunkat közöljük. Azzal a szándékkal tesszük ezt, hogy felelevenítsük a folyóirat gyűjteményében őrzött írásokban évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott, de máig időtálló megállapításokat, gondolatokat, illetve hogy a mai olvasók is megismerhessék korábbi szerzőink munkájának egy-egy részletét. 

D. Berde Amál és R. Berde Mária emlékezete

A Berde család öt megszületett gyermeke közül négy érte meg a felnőttkort és közülük három kiváló alkotó lett. R. Berde Mária író-költő, műfordító mindig igazi otthonának tekintette Nagyenyedet „a melegfészkű kollégiumot.” Dócziné Berde Amál festőművész témái kiterjednek az erdélyi tájra és a népviseletre. Fiútestvérük Dr. Berde Károly orvosprofesszor, a szellemi néprajz megalkotója. A két testvérlány munkássága elsősorban Nagyenyedhez, Kolozsvárhoz, de egyben egész Erdélyhez kötődik. 

nagyajtai sport

A sport, elsősorban a labdarúgás szerelmese volt. Vallomása szerint sportstatisztikusi „inaséveit” falubelije, Kuttlik (Rezső) Rudolf „műhelyében” töltötte, tőle tanult meg újságot írni, szaklapokat böngészni, kivonatolni, adatokat gyűjteni. Kőhalomból az 1960-as években heti rendszerességgel hazajárt, és Rudi bácsival közösen szerkesztették a kézzel írt, majd stencilezett Nagyajtai Sport című lapot. A lap a maga nemében az újságírás különleges kuriózuma. A kézzel írott, rajzokkal illusztrált Nagyajtai Sport 1946 és 1972 között 386 alkalommal jelent meg.  

Pelikán-szobor a Duna-delta áldozatainak

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület rendhagyó kezdeményezésére Mezőfelében (Maros megye) fából faragott pelikán-szobrot avattak. Ez az első emlékhely egész Erdélyben, amely a kommunizmus áldozatai közül a totalitárius rendszer által a Duna-delta kényszermunkatáboraiba száműzött politikai meghurcoltaknak állít emléket. 

Gyulaffy László várkapitány

Már huszonéves korában, 1551-ben lovas hadnagyként részt vett Nádasdy Tamás Lippát ostromló seregében. 1568-ban felségsértési ügy gyanújába keveredett, s Bécsbe idézték. Hogy ennek mi volt a tényleges oka, az nem derül ki a korabeli feljegyzésekből. Ekkor családjával együtt elhagyta Magyarországot, és Erdélyben telepedett le.

Március 15-én a világ magyarsága az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulóját ünnepli. Felidézzük a szabadságharc kiemelkedő vezetőinek és hétköznapi tanúinak, polgárainak, katonáinak, egyszerű kétkezi munkásainak emlékét. Általános és középiskolai tankönyveinkből szinte már-már kívülről tudjuk, hogy mi történt március 15-én. Petőfi, Jókai és Vasvári vezetésével a márciusi ifjak 1848-ban e napon délelőtt indultak meg a Pilvax kávéházból a népgyűlés megtartására, remegésre kényszerítetve a Helytartótanács addigi mindenható urait. Ezt követte az Újépületben fogva tartott Táncsics Mihály kiszabadítása és diadalmenete a fővárosok utcáin.

aratás

Különösen szép és tartalmas korszaka volt a Művelődésnek, írja a szerkesztő, a hatvanas évek vége és a hetvenes évek eleje, amikor V. András János szerkesztette a folyóiratot.

A Szent Korona az Érmelléken

A magyar Szent Korona nemcsak a magyar államiság fő jelképe, hanem öreg kontinensünk egyik legrégebbi, mái napig épségben megmaradt beavató koronája. A Szent Korona kalandos történelmet élt meg – megannyi városba, országba elvitték, hol ellopták, hol nyoma veszett –, míg végül 1978. január 6-án, azaz 40 esztendeje egy négytagú mérnökcsoport hazaszállította Magyarországra az Amerikai Egyesült Államokból. A kerek évforduló apropóján okán közöljük Szabó József A Szent Korona az Érmelléken című írását.

nagyvárad

A 17. század Erdélyében élt nemes életével és családjával azért érdemes foglalkozni, mivel családfáján sok a hiányzó és pontatlan adat. Ezt az általunk megismertek alapján szeretnénk pontosítani és kiegészíteni. Másrészt, mivel nagyapjával kapcsolatban a genealógusok egy olyan tévedést említenek, amely az Erdélyben akkor élt több személy családfáját érinti. Ezt az elírást azóta többen is átvették, és mint kész tényt viszik tovább e családok történetében.

korona

A magyar Szent Korona nemcsak a magyar államiság fő jelképe, hanem öreg kontinensünk egyik legrégebbi, mai napig épségben megmaradt beavató koronája. A Szent Korona kalandos történelmet élt meg – megannyi városba, országba elvitték, hol ellopták, hol nyoma veszett –, míg végül 1978. január 6-án, azaz 40 esztendeje egy négytagú mérnökcsoport hazaszállította Magyarországra az Amerikai Egyesült Államokból. A kerek évforduló okán közöljük Szabó József A Szent Korona az Érmelléken című írását.