Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Lehrer Henrik, a szászból magyarrá lett tábornok

LEHRER HENRIK, Heinrich, brassóbertalani, brassó-bertalani Bertalany (Lehrer) Henrik (1869. máj. 16., Brassó – 1934. jún. 5., Budapest?) – nyugalmazott m. kir. tábornok. Ágostai evangélikus (lutheránus) vallású. Anyanyelve mellett tökéletesen beszélte a magyar nyelvet. Apja, néhai Lehrer János és Bartolomé Rozina fia, ifjabb Lehrer János (1840 körül Brassó – 1896. nov. 10., Sepsiszentgyörgy) cukrász. Anyja Fusz (Fuss) Cecília 1901-ben még életben volt, Szemerján élt. Testvérei, Cecília, Helén és Alfréd Brassóban születtek. A család, feltehetően a könnyebb megélhetés reményében telepedett át az 1870-es évek második felében Brassóból Sepsiszentgyörgyre és elmagyarosodott. Itt még született egy gyermek, János (1884. ápr. 10. – 1885. ápr. 22.), akit reformátusnak kereszteltek, de korán elhalálozott. Fiútestvéréről nincsenek adatok. Húga, Helén 1896-ban férjes asszony, férje Domokos Géza. Nővére, Cecília (1868. febr. 17. – 1901. márc. 9.) tanítónőképzőt végzett, a sepsiszentgyörgyi Magyar Királyi Állami Elemi Iskola tanítónője. A szemerjai református lelkészhez, Böjthe Gézához (1865–1935) ment férjhez, fiatalon meghalt. Nyughelye a szemerjai temetőben van.


 Lehrer Henrik (1869–1934)

Feltehetően 1904 végén, 1905 folyamán nősült. Felesége, szathmári Enyedi Károly (1835 körül – 1907. jan. 24., Szeged) királyi tanácsos, MÁV ügyvezető, szegedi törvényhatósági bizottsági tag és Peer Borbála lánya, Enyedi Irén (?–?). Gyermekeik dr. Bertalay (Lehrer) Lóránt és dr. Bertalany (Lehrer) Ernő. Az utóbbi halálakor kiadott gyászjelentő alapján arra lehet következtetni, hogy 1960 körül hunyt el, ekkor bátyja már halott, anyja azonban még életben volt.

Gyermekkora Sepsiszentgyörgyhöz kötötte. Itt járt elemi iskolába, majd 1880-tól algimnáziumba, a Székely-Mikó Tanodába, amely 1882-ben felvette a Református Székely Mikó Kollégium nevet, ahol 1884 nyarán végzett. 1884–1888 között nagyon jó általánossal a nagyszebeni hadapródiskola tanulója. Közben 1886. május 17-én mint egyévi önkéntest szolgálatra a császári és királyi 82. gyalogezredhez sorozták be. Ezrede kötelékben előbb gyalogos közlegény, 1887. július 26-tól címzetes tizedes, augusztus 18-tól címzetes őrmester, 1888. augusztus 18-tól hadapród, október 16-tól hadapródőrmester.

Miután végzett, a 82-esek kötelékében szolgált tovább, hol 1889. március elsejével hadapród tiszthelyettessé léptették elő. 1889 végén ugyanezzel a rendfokozattal a császári királyi 86. gyalogezredhez helyezték át, ahol 1890. január 10-én hadnaggyá léptették elő. Századszolgálatot Podromanija, Rogatica helységekben, Szarajevóban és Szabadkán teljesített. Egy rövidebb ideig Budapesten hadnagy, 1891. szeptember 26-tól Szabadkán ezrede hadkiegészítési kerületének másodtisztje, a következő évben az említett beosztása mellett a csapatszállítmány parancsnoka. 1893-ban hadkiegészítési kerületi első tiszt lett, március 5-től a hónap végéig, majd április 12–30 között, 1894-ben március 7-től április 19-ig, 1895-ben március 3-tól április 4-ig a hadkiegészítési kerület hatáskörében a „mozgó sorozóbizottság” tagja.

Ezredében hatásköre meghagyásával 1895. november elsejével főhadnaggyá léptették elő. Időközben 1894–95-ben, majd 1899 folyamán elvégezte Szabadkán a honvéd lovas iskolát. 1899. szeptember 1-től az október 25-ig tartó nyolchetes póttartalékos kiképzés oktatója, parancsnoka, október 3. november 27. között ezredénél egy tartalékos szakasznál parancsnok.

1900-ban június 20-ig a 4-es számú tiszti iskolában tanult Budapesten, majd ezredénél egy rövid ideig, október 3-tól november 11-ig a póttartalékos állománynál gyalogszázad-parancsnok. 1901-től rövidebb időszakokra (1901. január 12-ig) a 2., (1901. febr. 9-től március 23-ig) a 4., (1901. május 9-től október 10-ig) a 3., (1901. október 14-től november 20-ig) és az 1. század parancsnoka. 1902-ben május 1-től 20-ig a 4 század ideiglenes/közbenső parancsnoka, július 18-tól augusztus 25-ig a 2. század, szeptember 20-tól november 11-ig a 3. század, közben pedig október 1-től november 11-ig a póttartalékos század századparancsnoka is. 1903. június 1-jével az ezrede 3. százada parancsnokának nevezték ki. Ugyanebben az évben november elsején II. osztályú századossá léptették elő. A 3. század parancsnoka 1906. november 19-ig maradt, mikortól a pótzászlóalj keretéhez (káder) beosztott százados egészen 1907. április 27-ig, mikortól újból hadkiegészítési kerületi első tiszt. Ebben a beosztásában kapta meg november 1-jén az első osztályú századosi előreléptetését.

Az első világháború előestéjén, 1914 elején őrnagyi rendfokozattal ugyancsak a 86. császári és királyi 86. gyalogezredben szolgált Szabadkán. 1914. augusztus 5-én a mozgósítás befejezésekor ezredén kívüli beosztásban a 19/II. népfelkelő zászlóalj parancsnoka volt.

A világháború kezdetén a szerb hadszíntérre vezényelték. 1916-ban a Sabác melletti második átkelésnél súlyos fejsebet kapott. Feltehetően megsebesülésének és szolgálata érdemeinek elismeréseként terjesztette fel 1916-ban a belügyminiszter és kérte a minisztertanács jóváhagyását, hogy az ekkor már alezredes Lehrer Henrik valamint utódai brassó-bertalani előnévvel magyar nemességet nyerjenek. (A háború utáni évektől nemcsak az előnevet, hanem a Bertalany családnevet is használta, gyermekei elhagyva a Lehrer családnevet, csak a Bertalany családnevet viselték).

Felépülése után 1918 májusától alezredesi rendfokozattal a császári és királyi 66. gyalogezredhez helyezték át zászlóaljparancsnoknak. A 40 hónapi frontszolgálata alatt zászlóaljparancsnokból végül ezredparancsnok lett. Küzdött az orosz, majd a román hadszíntéren is. Az összeomláskor ezredesként tette le a fegyvert (A Tolnamegyei Újság híradásában 1919 novemberében még ezredes). Tábornokká nyugdíjazásakor léptették elő (1925-ben már tábornok). Mikor a volt 86. gyalogezred bajtársi köre az ezred és annak hősi halottai emlékére a magyar határ közelében, Tompán a község plébániatemplomának külső falán domborműves emléktáblát helyezett el, annak ünnepélyes leleplezésén 1928. október 24-én részt vett és emlékbeszédet tartott. Ekkor már a királyi tanácsos címet is viselte. Élete vége felé Budapesten a Rákóczi út 24. szám alatti Kreuzer-bérházban lakott. Feltehetően itt is hunyt el.

Tiszti személyi lapja szerint nagyon jó tornász, vívó, úszó és rajzoló volt, ugyanakkor jól zongorázott. Fiatal korában szépirodalommal is foglalkozott. Elbeszéléseit, novelláit Lengyel Henrik néven a dél-magyarországi lapokban, többek között a Bácskai Hírlapban közölte. Magda eljegyzése című négy felvonásos színművét 1901. december 4-én a szabadkai színház mutatta be.

Kitüntetései: Ferenc József-rend lovagkeresztje, második és harmadikosztályú Katonai Érdemkereszt (Signum Laudis) hadiékítménnyel és kardokkal, Magyar Háborús Emlékérem, Osztrák Háborús Emlékérem (Österreichischen Weltkriegs Erinnerungsmedaille 1915–1918), 20 éves Katonai Szolgálati Jel, Jubileumi Emlékérem (Jubiläums-Medaille für die bewaffnete Macht).

Bácskai Hírlap V. évf. (1901. dec. 4.) 189. szám; 66-os Tábori Újság II. évf. (1918. máj. 10, okt. 1.) 5, 13. szám; Tolnamegyei Újság I. évf. (1919. nov. 1.) 8. szám; A volt magy. kir. pécsi 19. honvéd gyalogezred és alakulatainak, a 19./IV. (fiumei), a 309. honvéd gyalogezred, a 19. népfelkelő ezred, a 19/IV. népfelkelőzászlóalj és a 19/VII. népfelkelőzászlóalj története, összeállította és a vázlatokat rajzolta Légrády Elek százados, Pécs, 1938. 393, 440, 473.; Worobijowkai Gaksch József ezredes és belibergi Midics Szilárd ezredes: A volt szabadkai cs. és kir. 86. gyalogezred története 1882–1918, Szeged, 1940. 33, 64, 68, 341, 388, 389, 398, 400.;

http://www.subiblioteka.rs; http://epa.oszk.hu/02600/02645/00015/pdf/EPA02645_66_tabori_ujsag_1918_13.pdf; http://epa.oszk.hu/02600/02645/00008/pdf/EPA02645_66_tabori_ujsag_1918_05.pdf; https://library.hungaricana.hu/en/view/TolnamegyeiUjsag_1919/?query=Lehrer&pg=33&layout=s; Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1944 - 59250 - Adatlap ... http://adatbazisokonline.hu/adatbazis/minisztertanacsi-jegyzokonyvek-1867-1944/adatlap/59250; http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Tompa/pages/010_itt_mar_tompaiak_laknak.htm; http://urbface.com/budapest/a-kauser-berhaz; http://mandadb.hu/common/file-servlet/document/334642/default/doc_url/magyar_irok_elete_es_munkai_XVIII_kot.pdf; https://plus.google.com/photos/117031238649816437234/album/5919667793806162369/5919667794984073730; https://gallery.hungaricana.hu/en/SzerencsKepeslap/61462/?img=0; Gyászjelentések - Kezdőoldal https://dspace.oszk.hu/handle/123456789/663648; Az ezredtörténetek alapján katonahoseink.hu/hhh/; Itt már tompaiak laknak - Sulinet www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek.../010_itt_mar_tompaiak_laknak.htm (dr. Szakály Sándor történész, egyetemi tanár, dr. Balla Tibor hadtörténész közbenjárásával, ugyanakkor Derzsi Júlia tudományos kutató szíves segítségével)

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Március 15-én a világ magyarsága az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulóját ünnepli. Felidézzük a szabadságharc kiemelkedő vezetőinek és hétköznapi tanúinak, polgárainak, katonáinak, egyszerű kétkezi munkásainak emlékét. Általános és középiskolai tankönyveinkből szinte már-már kívülről tudjuk, hogy mi történt március 15-én. Petőfi, Jókai és Vasvári vezetésével a márciusi ifjak 1848-ban e napon délelőtt indultak meg a Pilvax kávéházból a népgyűlés megtartására, remegésre kényszerítetve a Helytartótanács addigi mindenható urait. Ezt követte az Újépületben fogva tartott Táncsics Mihály kiszabadítása és diadalmenete a fővárosok utcáin.

aratás

Különösen szép és tartalmas korszaka volt a Művelődésnek, írja a szerkesztő, a hatvanas évek vége és a hetvenes évek eleje, amikor V. András János szerkesztette a folyóiratot.

A Szent Korona az Érmelléken

A magyar Szent Korona nemcsak a magyar államiság fő jelképe, hanem öreg kontinensünk egyik legrégebbi, mái napig épségben megmaradt beavató koronája. A Szent Korona kalandos történelmet élt meg – megannyi városba, országba elvitték, hol ellopták, hol nyoma veszett –, míg végül 1978. január 6-án, azaz 40 esztendeje egy négytagú mérnökcsoport hazaszállította Magyarországra az Amerikai Egyesült Államokból. A kerek évforduló apropóján okán közöljük Szabó József A Szent Korona az Érmelléken című írását.

nagyvárad

A 17. század Erdélyében élt nemes életével és családjával azért érdemes foglalkozni, mivel családfáján sok a hiányzó és pontatlan adat. Ezt az általunk megismertek alapján szeretnénk pontosítani és kiegészíteni. Másrészt, mivel nagyapjával kapcsolatban a genealógusok egy olyan tévedést említenek, amely az Erdélyben akkor élt több személy családfáját érinti. Ezt az elírást azóta többen is átvették, és mint kész tényt viszik tovább e családok történetében.

korona

A magyar Szent Korona nemcsak a magyar államiság fő jelképe, hanem öreg kontinensünk egyik legrégebbi, mai napig épségben megmaradt beavató koronája. A Szent Korona kalandos történelmet élt meg – megannyi városba, országba elvitték, hol ellopták, hol nyoma veszett –, míg végül 1978. január 6-án, azaz 40 esztendeje egy négytagú mérnökcsoport hazaszállította Magyarországra az Amerikai Egyesült Államokból. A kerek évforduló okán közöljük Szabó József A Szent Korona az Érmelléken című írását. 

csombord

A 16. században élt végrendelkező nevét kevesen ismerik. Egyáltalán ki is volt ez az erdélyi, csombordi birtokközponttal bíró nemes származású férfi, akiről oly keveset tudunk? Katona? Vagy csak a Báthory család bizalmas, belső embere? Amint végrendeletében írja: „legelőször ő felségének, Lengyelországi István királynak, kinek gyermekségemtül fogva hiven és jámborul igyekeztem szolgálni, annak utána az ő felsége báttyának, az tekintetes és nagyságos Báthory Kristóf uramnak, Erdélyi vajdának.”

Ünnepi istentisztelet az Írisz-telepi református templomban

Ritkán adatik meg egy ember életében, hogy szoboravatáson vegyen részt. Nem mindennapos esemény. A kolozsvári, Írisz-telepi református gyülekezet sem tudta, mi fán terem az ilyen rendezvény. És lám, ma, a reformáció félezredes megemlékezésének mintegy előestéjén, kettős szoboravatási ünnepséget ülünk! Ünnepeljünk hát, jókedvre fel!

Születésének százhuszadik évfordulóján Tamási Áronra emlékezünk. Alább Szabédi Lászlónak a Termés című folyóirat 1942. őszi számában Tamási novelláiról írt értékeléséből adunk közre részletet.

zrinyi kirohanása

Erdélyt és a Tiszántúlt a szerbek 1389-es rigómezei megsemmisítő veresége után kezdték fenyegetni a török betörések. Már 1390-ben Szerém, Krassó és Temes vármegyék népe megismerte, milyenek a pusztító rabló hadjáratok. A következő években Krassó vármegye és az erdélyi Barcaság egyes részei estek a török betörések áldozataivá. Zsigmond király hadjárata 1396-ban és 1428-ban vereséggel végződött. A szerb, a bosnyák, a havasalföldi és a moldvai uralkodók (számot vetve az erőviszonyokkal) török vazallusként próbálták megőrizni népüket, országukat. A magyar királyok viszont több mint egy évszázadon keresztül arra törekedtek, hogy az említettek ütközőállamként fogadják el a magyar fennhatóságot, és tartóztassák fel a török előnyomulást. Ez természetszerűleg azt jelentette, hogy területük állandó háborús tereppé vált.

zepelin

Százhúsz évvel ezelőtt halt meg a kalandos életű, magyar származású Schwarz Dávid (1850–1897), a merev testű léghajó feltalálója. Nem sokkal halála után özvegye eladta férje találmányát Ferdinand von Zeppelin grófnak (1838–1917), aki éppen száz éve távozott az élők sorából, és aki Schwarz találmányát tovább fejlesztette, s ma Zeppelin néven tartja számon ezt a léghajótípust a repüléstörténet. Nyolcvan évvel ezelőtt, 1937-ben minden idők legnagyobb Zeppelinje, a második világháború előtt a náci német birodalom erejét szimbolizáló, annak felségjeleivel felfestett, Hindenburg nevet viselő LZ 129 sorszámú léghajó vált az Egyesült Államokbeli Lakehurstben a lángok martalékává. Ez egyben a technikatörténet „Zeppelin kalandjának” végét is jelentette. 

mórizc sándor

Sepsiszentgyörgyi és nagyváradi Móricz Sándor 1820. január 8-án született Köpecen, Móricz József határőr őrnagy és Boda Teréz gyermekeként. A családja székely kisnemesi származású és református vallású volt. Móricz Sándor 1836–1839 között a tullni utásziskolát végezte el, majd kadétként a haditengerészetnél kapott beosztást, azonban édesanya kérésére végül a 15. határőrezredhez került. 1843–1846-ig a kézdivásárhelyi katonai nevelőintézetben matematikát és fegyvertant oktatott, ezt követően az ezred fegyverraktárát felügyelő tiszt volt Kézdivásárhelyen. 

kodály zoltán

Számos fénykép őrzi Kodály mosolygó jelenlétét a játszó-éneklő gyermekek társaságában télen-nyáron, tavasszal-ősszel mindig elégedetten. Számos írása szól a gyermekek ének és zene tanításáról, az éneklés-zenélés páratlan szépségű, határtalan boldogságáról. Óvó aforizmái is javarészt a gyermeki öröm megszerzése vagy megfosztása körül hallatják hangjukat. Nem véletlenül. Hajlamosak vagyunk axiómáját is – „a zene mindenkié” – rangsorolón áthallani: a zene elsősorban minden gyermeké.

Mezőkeszü

A faluban a románokkal magyarul beszéltünk. A viszony általában jó volt, ha kellett, mindig egymás segítségére siettünk. Alkalmanként, különösen a nagy ünnepeken több román is eljött a református templomba. Mivel kevesen voltak, nem tartottak külön bált a románok. A magyarokkal ilyenkor is mindig jó hangulatban töltötték az időt. Ha közmunka volt valahol, a románok is elmentek a magyar házhoz és fordítva.

Kolozsvár, korcsolyaverseny

Ön tudta, mikor korcsolyáztak először szervezett körülmények között Kolozsváron? Mikortól vált a sétatéri tó a korcsolyaélet központjává? Ki volt az első férfi és nő győztes korcsolyaversenyeken? Mikortól szerepel a műkorcsolya a versenyprogramban? Ki volt az első világbajnok, aki Kolozsváron is fellépett? Íme, néhány érdekesség a sportág hőskoráról városunkban.

Orbán Olga

Évfordulóra készül a kolozsvári, s egyben az erdélyi sportélet. Hatvan éve született meg a romániai tőrvívás egyik legfényesebb érme: Orbán Olga az 1956-os olimpián a tőr egyéni versenyében ezüstérmet szerzett.