1.
Mostan kinyílt egy szép rózsavirág,
Betlehemben kipimpózott ződág,
Kit még hogy vár mind az egész világ,
Királ nemből méltóság, királ nemből méltóság.
Ó, te édes kicsi galambocska,
Szűz tejemből szopó kis bárányka,
Szépül abból rozmaring szálacska,
Gyorsan felnőtt viola, gyorsan felnőtt viola.
Tejem volna, meg es szoptatnálak,
Gyócsom volna, bé es takarnálak,
S e hidegvel csípni nem hagynálak,
Szolgálnék mint uramnak, szolgálnék mint uramnak.
Szűz Mária úgy kesereg sorsán,
Szent Józseffel szent fiát alitván,
Most ő nyugszik csak egy marék szénán,
Szemikből könny csordulván, szemikből könny csordulván.
Ó, meg ne vesd, hogy későn es jöttünk,
Mert mü hisszük, hogy születtél értünk,
Születésed új édes reményünk,
Vedd kedvesen énekünk, vedd kedvesen énekünk.
(Klézse, 1987, Lőrincz Györgyné Hodorog Luca, 68 éves)
2.
Betlehemnek városában,
Karácsonyi ifiltájban,
Fiúisten ember lett,
Mint küs gyermek született.
Őt nevezték Jézuskának,
Édesanyját Máriának,
Kit pólyába takartak,
Fekszik teste jászolban.
Minél inkább növelkezett,
Napról-napra kedvesebb lett,
Tanyitá e világot,
Küs Jézushoz siettek.
Ó, de sokan nem szerették,
És rossz emberek üldözték,
Csak egy éjen elfogták,
És szanyarún kénozták.
Korbácsokval ostorozták,
Tövisekvel koronázták,
Nádval verték szent fejét,
Véres arcát letöpték.
Elítélték csúf halálra,
Fel feszíték keresztfára,
S ott meghót a kén után,
Nagypénteken délután.
És elküldte a szent lelket,
Ki vigasztal minden lelket,
Pünkösd napján szállott le,
És itt maradt örökre.
VERS:
Új emberi nemzet, indulj vigasságra,
Met eljött Úrjézus szegény szállásidra,
Nyitsd meg az ajtódot, ereszd bé őt oda,
Hogy vigye lelkedet boldog mennyországba.
Szállást adjon az Isten!
Isten tartsa meg, hájtok be ide!
(Külsőrekecsin, 1989, Szarka Mária, 25 éves)
3.
Én felkelék szép piros hajnalba,
Én felkelék szép piros hajnalba.
Én megmosdám minden bűneimtől,
Én megmosdám minden bűneimtől.
Ledörölém arany kendezővel,
Ledörölém arany kendezővel.
Felkendőzém aran keszkenővel,
Felkendőzém aran keszkenővel.
Én kimenék zajtóm eleibe,
Én kimének zajtóm eleibe.
Feltekinték nagy magas menekbe,
Feltekinték nagy magas menekbe.
Én meglátám mennyország kapuját,
Én meglátám mennyország kapuját.
Azon bejül egy kerek asztalkát,
Azon bejül egy kerek asztalkát.
Arra fekszik Úrjézus Krisztuska,
Arra fekszik Úrjézus Krisztuska.
Én kimenék zajtóm eleibe,
Én kimenék zajtóm eleibe.
Én megfogám zökrömnek jobb szarvát,
Én megfogám zökrömnek jobb szarvát.
Én felszántám cintirim elejit,
Én felszántám cintirim elejit.
Én bévetém Ádámnak magjával,
Én bévetém Ádámnak magjával.
S elbornálám siralom jajszóval,
S elbornálám siralom jajszóval.
(Lujzikalagor, 1987, Jankó András, 68 éves)
4.
Paradicsom kőkertjébe,
Aranyszőnyeg leterítve,
Azon belül rengő bölcső,
Abban fekszik az Úrjézus.
Jobb kezében aranyvessző,
Bal kezében aranyalma,
Fel-felhajtja megzugintja,
Leültében még kikapja.
Sose láték szebb gyümölcsfát,
Mint Úrjézus keresztfáját,
Mert az vérrel virágozik,
Szent lelkével gyümölcsözik.
Szent templomban csengetének,
Az angyalkák bégyűlének,
Egy-egy verset elmondának,
Avval szépen indulának.
(Dálnok, 1985, Majlát Zelma, 15 éves)
5.
Felkelék, felkelék szép piros hajnalban,
Nyilva látám, nyilva, mennyország kapuját,
Azon belől vala egy rengő bőcsücske,
Abban fekszik vala világ ura Jézus.
Mért sírsz, mért keseregsz, asszonyom, Szűz Márija,
Hogy ne sírnék, rengnék, hogy ne keseregnék,
Mikor édesemet akarják veszteni,
Világ népeivel akarják ejteni.
Áldja meg az Isten ez háznak gazdáját,
Házi gazdasszonyát, terített asztalát,
Hogy várhassa vigon küzsdeg Jézuskáját,
Hogy várhassa vigon küzsdeg Jézuskáját.
(Dálnok, 1979, Balázs Biri, 43 éves)
6.
Mikor Szűz Mária földön járt,
Mikor Szűz Mária földön járt.
Egész falut összejárta,
Egész falut összejárta.
Sehol helyét nem találta,
Sehol helyét nem találta.
Elment a barmok jászlához,
Elment a barmok jászlához.
Hogy szülhesse meg a fiát.
Hogy szülhesse meg a fiát.
Elment a lovok jászlához,
Elment a lovok jászlához.
A lovok csak mind dörmöltek,
A lovok csak mind dörmöltek.
Lovok átkozott legyetek,
Lovok átkozott legyetek.
Hogy csak mindig dörmöljetek,
Hogy csak mindig dörmöljetek.
Elment az ökrök jászlához,
Elment az ökrök jászlához.
Az ökrök lecsendesedtek,
Az ökrök lecsendesedtek.
Ökrök boldogok legyetek,
Ökrök boldogok legyetek.
Földből borozdát vessetek,
Földből borozdát vessetek.
Tiszta búzát termeljetek,
Tiszta búzát termeljetek.
(Magyarszovát, 1980, Sós Sándor, 67 éves)
7.
Elindult Szent József terhes mátkájával,
Betlem városába szép Szűz Máriával.
Szállást kéregetnek, szállást kéregetnek,
Szállást nem adának a sok vendég miatt.
Az városon küljel egy romlott istálló,
Hol szoktak szállani a jövevény szállók.
Ott szüle szent fia Émia jászolában,
Ott szüle szent fia Émia jászolában.
Az ökör és a szomár reája lehele,
Az ökör és a szomár reája lehele.
Amint ha mondaná, no fődi nemzetek,
No erdei vadak, most örvendezzetek,
Mert szüle szent fia az új esztendőre,
Mert szüle szent fia az mü válságunkra.
(Páva, 1978, Puci György, 46 éves)
POZSONY FERENC gyűjtése
(Megjelent a Művelődés 1990. decemberi számában,
XXXIX. évf., 12. szám, 29–30. oldal.)
