Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Karácsonyi népénekek

1.

Mostan kinyílt egy szép rózsavirág,

Betlehemben kipimpózott ződág,

Kit még hogy vár mind az egész világ,

Királ nemből méltóság, királ nemből méltóság.

 

Ó, te édes kicsi galambocska,

Szűz tejemből szopó kis bárányka,

Szépül abból rozmaring szálacska,

Gyorsan felnőtt viola, gyorsan felnőtt viola.

 

Tejem volna, meg es szoptatnálak,

Gyócsom volna, bé es takarnálak,

S e hidegvel csípni nem hagynálak,

Szolgálnék mint uramnak, szolgálnék mint uramnak.

 

Szűz Mária úgy kesereg sorsán,

Szent Józseffel szent fiát alitván,

Most ő nyugszik csak egy marék szénán,

Szemikből könny csordulván, szemikből könny csordul­ván.

 

Ó, meg ne vesd, hogy későn es jöttünk,

Mert mü hisszük, hogy születtél értünk,

Születésed új édes reményünk,

Vedd kedvesen énekünk, vedd kedvesen énekünk.

(Klézse, 1987, Lőrincz Györgyné Hodorog Luca, 68 éves)

2.

Betlehemnek városában,

Karácsonyi ifiltájban,

Fiúisten ember lett,

Mint küs gyermek született.

 

Őt nevezték Jézuskának,

Édesanyját Máriának,

Kit pólyába takartak,

Fekszik teste jászolban.

 

Minél inkább növelkezett,

Napról-napra kedvesebb lett,

Tanyitá e világot,

Küs Jézushoz siettek.

 

Ó, de sokan nem szerették,

És rossz emberek üldözték,

Csak egy éjen elfogták,

És szanyarún kénozták.

 

Korbácsokval ostorozták,

Tövisekvel koronázták,

Nádval verték szent fejét,

Véres arcát letöpték.

 

Elítélték csúf halálra,

Fel feszíték keresztfára,

S ott meghót a kén után,

Nagypénteken délután.

 

És elküldte a szent lelket,

Ki vigasztal minden lelket,

Pünkösd napján szállott le,

És itt maradt örökre.

 

VERS:

Új emberi nemzet, indulj vigasságra,

Met eljött Úrjézus szegény szállásidra,

Nyitsd meg az ajtódot, ereszd bé őt oda,

Hogy vigye lelkedet boldog mennyországba.

Szállást adjon az Isten!

Isten tartsa meg, hájtok be ide!

(Külsőrekecsin, 1989, Szarka Mária, 25 éves)

3.

Én felkelék szép piros hajnalba,

Én felkelék szép piros hajnalba.

 

Én megmosdám minden bűneimtől,

Én megmosdám minden bűneimtől.

 

Ledörölém arany kendezővel,

Ledörölém arany kendezővel.

 

Felkendőzém aran keszkenővel,

Felkendőzém aran keszkenővel.

 

Én kimenék zajtóm eleibe,

Én kimének zajtóm eleibe.

 

Feltekinték nagy magas menekbe,

Feltekinték nagy magas menekbe.

Én meglátám mennyország kapuját,

Én meglátám mennyország kapuját.

 

Azon bejül egy kerek asztalkát,

Azon bejül egy kerek asztalkát.

 

Arra fekszik Úrjézus Krisztuska,

Arra fekszik Úrjézus Krisztuska.

 

Én kimenék zajtóm eleibe,

Én kimenék zajtóm eleibe.

 

Én megfogám zökrömnek jobb szarvát,

Én megfogám zökrömnek jobb szarvát.

 

Én felszántám cintirim elejit,

Én felszántám cintirim elejit.

 

Én bévetém Ádámnak magjával,

Én bévetém Ádámnak magjával.

 

S elbornálám siralom jajszóval,

S elbornálám siralom jajszóval.

(Lujzikalagor, 1987, Jankó András, 68 éves)

4.

Paradicsom kőkertjébe,

Aranyszőnyeg leterítve,

Azon belül rengő bölcső,

Abban fekszik az Úrjézus.

Jobb kezében aranyvessző,

Bal kezében aranyalma,

Fel-felhajtja megzugintja,

Leültében még kikapja.

Sose láték szebb gyümölcsfát,

Mint Úrjézus keresztfáját,

Mert az vérrel virágozik,

Szent lelkével gyümölcsözik.

Szent templomban csengetének,

Az angyalkák bégyűlének,

Egy-egy verset elmondának,

Avval szépen indulának.

(Dálnok, 1985, Majlát Zelma, 15 éves)

5.

Felkelék, felkelék szép piros hajnalban,

Nyilva látám, nyilva, mennyország kapuját,

Azon belől vala egy rengő bőcsücske,

Abban fekszik vala világ ura Jézus.

 

Mért sírsz, mért keseregsz, asszonyom, Szűz Márija,

Hogy ne sírnék, rengnék, hogy ne keseregnék,

Mikor édesemet akarják veszteni,

Világ népeivel akarják ejteni.

 

Áldja meg az Isten ez háznak gazdáját,

Házi gazdasszonyát, terített asztalát,

Hogy várhassa vigon küzsdeg Jézuskáját,

Hogy várhassa vigon küzsdeg Jézuskáját.

(Dálnok, 1979, Balázs Biri, 43 éves)

6.

Mikor Szűz Mária földön járt,

Mikor Szűz Mária földön járt.

 

Egész falut összejárta,

Egész falut összejárta.

 

Sehol helyét nem találta,

Sehol helyét nem találta.

 

Elment a barmok jászlához,

Elment a barmok jászlához.

 

Hogy szülhesse meg a fiát.

Hogy szülhesse meg a fiát.

 

Elment a lovok jászlához,

Elment a lovok jászlához.

 

A lovok csak mind dörmöltek,

A lovok csak mind dörmöltek.

 

Lovok átkozott legyetek,

Lovok átkozott legyetek.

 

Hogy csak mindig dörmöljetek,

Hogy csak mindig dörmöljetek.

 

Elment az ökrök jászlához,

Elment az ökrök jászlához.

 

Az ökrök lecsendesedtek,

Az ökrök lecsendesedtek.

 

Ökrök boldogok legyetek,

Ökrök boldogok legyetek.

 

Földből borozdát vessetek,

Földből borozdát vessetek.

 

Tiszta búzát termeljetek,

Tiszta búzát termeljetek.

(Magyarszovát, 1980, Sós Sándor, 67 éves)

7.

Elindult Szent József terhes mátkájával,

Betlem városába szép Szűz Máriával.

Szállást kéregetnek, szállást kéregetnek,

Szállást nem adának a sok vendég miatt.

Az városon küljel egy romlott istálló,

Hol szoktak szállani a jövevény szállók.

Ott szüle szent fia Émia jászolában,

Ott szüle szent fia Émia jászolában.

Az ökör és a szomár reája lehele,

Az ökör és a szomár reája lehele.

Amint ha mondaná, no fődi nemzetek,

No erdei vadak, most örvendezzetek,

Mert szüle szent fia az új esztendőre,

Mert szüle szent fia az mü válságunkra.

(Páva, 1978, Puci György, 46 éves)

 

POZSONY FERENC gyűjtése

(Megjelent a Művelődés 1990. decemberi számában,
XXXIX. évf., 12. szám, 29–30. oldal.)

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Általános és helytálló a genealógusok ama megfigyelése, hogy ha egy nemesi család férfiágon, azaz magtalanul kihal, akkor a története is előbb-utóbb a homályba vész, a múltja szinte feledésbe merül. (...) Így van ez az erdélyi Sükösd családdal is. Tagjai a maguk korában híres emberek voltak, nagy birtokokkal rendelkeztek, más ismert, jelentős családokkal kerültek házassági kapcsolatba, fejedelmeket és királyokat szolgáltak hűségesen; mégis elfeledte őket az utókor, pedig a Sükösd családról sokan írtak és megemlékeztek, és amit sikerült velük kapcsolatban kikutatni, azt közzétették. 

Gyönyörű, verőfényes nyári reggelre ébredt 1944. június 2-án Kolozsvár lakossága. (...) Ezt a viszonylagos csendet azonban kilenc óra körül a légi veszélyt jelző szirénák sikító hangja zavarta meg. Rövid idő múlva félelmetes morajlás, zúgás hallatszott, és a tiszta, kék égbolton amerikai katonai repülőgépek jelentek meg, mint valami „acélmadarak”. Mire az emberek közül sokan ráeszméltek arra, hogy mi fog következni, már elszabadult a pokol. Hullani kezdtek a bombák a városra, és szinte mindent megsemmisítettek, ami az útjukba került. 

Az első világháború idején a magyar katonák élelmezése is korszerűbbé vált. Megjelentek a tartósan eltartható élelmiszerek (konzervek, kétszersültek), főzőládákat, mozgókonyhákat és modern tábori sütödéket rendszeresítettek. A katona napi élelemadagja 2 db. kávékonzervből (92 g), 44 dkg marhahúsból, 14 dkg rizsből, kásából, darából, hüvelyesből, pohánkából vagy szárított tésztából, 70 dkg kenyérből, fél liter borból és 36 g dohányból állt.

Néha, amikor nagyon közelről látjuk a halált, ha megsiratunk valakit, aki elmúlt, s akit szívükben hordozunk, akkor megértjük azt a végtelen szerelmet, amellyel a ma művészete csüng az életen. Mikor – akár aranyszárnyakon elénk gurul fehér vagy fekete, élet vagy halál és látjuk, hogy mindnyájan rokonai vagyunk a nagy ismeretlennek, akkor az élet és a hús jogát legjobban tagadó is remegve és kacagva tapogatja végig a testét. Örülve, hogy ő van, ő megmaradt, ő magához szoríthatja, akit szeret, mert ő maga a fény, a világosság, a szerelem, a mindenség, az élet.

A székelykeresztúri múzeumnak van egy csodálatos képeslapgyűjteménye. Ezek közt művészlapok, üdvözlőlapok, más települések képeslapjai is megtalálhatók, de a helytörténet kutatójának a gyűjtemény legértékesebb részét a székelykeresztúri képeslapok jelentik. Mintegy 80 db. képeslapot számlál a keresztúri gyűjtemény, és ehhez még hozzászámolok néhány olyant, amelyek Keresztúr vonzáskörzetéhez tartozó falvakról készültek. 

Juhos Mihály, Szék

Juhos Mihály 1925. július 26-án született Kolozs megyében, Szék községben. Négy elemi osztályt járt, ez után az iskolából kimaradt, és Kolozsváron szolgalegényként dolgozott. 1943-ban visszatért szülőfalujába, és 1944 őszéig aktívan részt vett a helyi leventemozgalomban. 1944. szeptember 28-án önkéntesként jelentkezett a magyar hadseregbe. 1945 áprilisától 1948 júliusáig orosz fogságban volt. 1949-től 1951-ig két évig román katonaként szolgált, majd egy év kényszermunkára vitték. 1953-tól különböző helyeken dolgozott: a széki tanácsnál volt gazdasági felelős, a helyi szövetkezetnél anyagbeszerző, majd a marosvásárhelyi cukorgyár alkalmazásában termény-, azaz cukorrépabegyűjtő. Ezért a székiektől a „répás” ragadványnevet kapta (Répás Minya). Később egy kolozsvári építőtelepre szegődött el kubikosként, onnan ment nyugdíjba. Két gyermeke van, egy fia és egy lánya. Unokákkal is megáldotta a sors. Békés, szelíd öregség után 2019-ben hunyt el. Az alábbi elbeszélést eredeti szóbeli és írásos vallomások, valamint riportbeszélgetések alapján a széki tévé szerkesztőjeként foglaltam írásba. Mihály bácsi majdnem szó szerint, páratlan szókinccsel mesélte el az emlékeit. Alább közölt írásos vallomását, valamint a 2005-ben készített videofelvételt továbbra is kegyelettel őrzöm.

Erdély több mint száz éves történelmét fogja át néhai Levey Ferenc élete. Hűen tükrözi mindazt, amit a magyarság átélt ebben az időszakban. Erdély több mint száz éves történelmét fogja át néhai Levey Ferenc élete. Hűen tükrözi mindazt, amit a magyarság átélt ebben az időszakban. Levey Ferenc szűk két esztendővel az impériumváltás előtt, 1917. január 14-én született Besztercén, a Levey család harmadik gyermekeként. A román impérium alatt ún. premilitar, azaz katonai előkészítő kiképzésen vett részt, majd hegyivadászként szolgált a román katonaságnál. Megélte Észak-Erdély, beleértve szülővárosa, Beszterce visszacsatolását Magyarországhoz, ezt követően magyar határvadászként teljesített szolgálatot, amikor szovjet hadifogságba esett. ​

Mivel Tasnádon a vállalkozókedvben nem volt hiány, a 19. század végén és a 20. század elején végül négy újság is napvilágot látott. A siker kulcsa pedig a helyi, aránylag kis számú értelmiség kreatív erejében keresendő. Bár az első három lap élettartalma kérészéletűnek bizonyult, a negyedik több mint egy évtizedig látta el megfelelő híranyaggal a városiasodás útjára lépett Tasnádot. Ezek hasábjain olyan családneveket találunk, mint Nóti, Bíró, Keresztessy, no és Ady, amelyek időközben messze túlszárnyalták az Alföld és dombvidék találkozásánál épült kisváros határát.

Úgy gondolok vissza a múltra, mintha csak ma történt volna. Az első világháború második felében születtem, az elejétől kezdve életem, ifjúságom, tanulmányaim, munkám, katonaságom tele volt érdekes történetekkel, esetekkel. Voltam katonai előkészítőn (premilitar), román hegyi vadász, magyar határvadász és orosz hadifogoly. Hosszú életem során – 94 és fél éves vagyok – bejártam sok helységet, sokféle emberrel találkoztam, mint katona és hadifogoly, jó és rossz emlékeim maradtak. Ezt próbálom kissé rendbe szedni, egybe foglalni, és a mai fiatalság tudomására hozni.

A család kezdetben Békés megyében élt és volt birtokos. A 16. századig az egyes okiratok alapján nem sikerült folyamatos családfát összeállítani, de nevekkel, évszámokkal és birtokhelyekkel igazolható a jelenlétük. Ezek közül említünk néhányat a Hungaricana dokumentumai közül.

A nevezetes zilahi eseményt elsőként 1853-ban ismertette egy újságcikk egy kolozsvári napilapban. Ennek a cikknek az adatait vette át Felházy Károly, aki 1867-ben egy pesti folyóiratban emlékezik meg a svéd uralkodó zilahi tartózkodásáról. Szilágyi Ferenc vitte tovább a téma kutatását, amelyet egy kötetben meg is jelentetett. Ez a munka döntő módon befolyásolta a hagyomány további alakulását. Hogy kinél is szállt meg az uralkodó, az információk teljesen ellentmondóak. 

Csupán véletlen lehet, hogy az 1533-ban magyarként bejegyzett első diák épp erdélyi származású volt: Johannes Georgy Honterus4, azaz Honter János György, aki Brassóban született. Előtte már volt Bécs, majd Krakkó diákja is. A második beiratkozott Brenner Márton Besztercéről jött az intézménybe orvostanhallgatónak. A negyedik sorszámú Bogner(us) Péter szintén brassói származású volt. 

A második bécsi döntés nemcsak a polgári, politikai életben hozott nagy változásokat, hanem az egyházi, vallási életben is. Egyházszervezeti szempontból a katolikus egyházmegyék, így a szatmári egyházmegye is komoly változások elébe nézett. A háborús idők nehézségei ellenére, a szatmári egyházmegye máramarosszigeti esperesi kerületében fellendült az egyházi élet megszervezése. Már Sheffler János püspökké választása előtt, Pakocs Károly vezetésével zajlott az új plébániák szervezése, azonban székfoglalása után, főleg 1943-ban, kihasználva a plébániaalapítások körül kialakult kedvező helyzetet, Scheffler nagy hangsúlyt fektetett erre. Meglátása szerint az újra egyesített egyházmegyének akkor, legalább 20 új lelkipásztori központra volt szüksége.

Finta Géza 1931-es kéziratos füzetéből.

Benkő József, lelkész, történetíró, botanikus, nyelvész

Benkő József 1740. december 20-án, az erdőszéki (helyesen: erdővidéki – szerk. megj.) Bardoc faluban született, ahol apja, Benkő Mihály 12 gyermekes család­jával 24 évig volt pap. Benkő József iskoláit Kisbaconban kezdte, a klasszikus tudományokat Udvarhelyen, a diáki kurzust Nagyenyed híres kollégiumában végezte.