Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Kézdialmási betlehemezés

Finta Géza 1931-es kéziratos füzetéből

Beköszöntő verse:

Szerencsés jó napot, kedves házi gazda!

Örömet s hírt mondok e házi családra,

Mert Jézus született Betlehem városba.

Örvendetes nagy nap Jézus születése,

Melyben szent István is életét végezte,

Erre szent János is példáját követte,

Amint Heródes is sok szentet ölete.

Mária kiáltja: ó hatalmas Isten, ne engedd fiadot véletlen halálra,

Kit megölessen a zsidók királya.

Készíttess koronát magos mennyországban,

Hogy legyen szent fiad világ megváltója.

Erre egy idegen szózat esik, angyali intés lőn,

Ők csak azt képzelték: ne sírjatok anyák, kedves gyermetekért,

Mennyei karba lesz helyök ezekért.

Erre szegény szülők vigasztalást kapnak,

Csak hazájuk felé búson vándorolnak.

Adjunk hálát ezért a mennyei atyának,

Mindég pártját fogta bűnös szolgájának.

Kérjük ezután is a teremtő ég urát,

Terjessze hazánkra bővön az áldását.

Én keveset tudok, sokat nem beszélek,

Szavaimot végzem, gyorsan elébb megyek.

Betlehemmel járunk, nagyon megfáradtunk,

Mégis ez városba szállást nem találtunk.

Kedves házi gazda, ha befogad a házába.

Megfizeti eztet az egeknek ura.

Engedelmet kérek a házi gazdától,

Hív társával együtt, kedves családjától,

Bátor bejöttömért és néhány szavaimért.

Jézus neve dicsértessék!

Üdvözlégy, óh Jézus, ki ma születtél,

Szeplőtelen szűztől szénára tetettél,

Barmok között úgy feküdtél.

Hideg istállóban pásztoroktól tiszteltettél.

Király köszönése:

Alázatossággal audenciát kérünk,

Kedves drága jó uraim, mivel mi most jöttünk, hogy énekeljünk

Az egeknek uráról, királyoknak királyáról,

A Jézus születéséről.

Miként a pásztorok eljöttek s imádták,

Ennek a példáját engedelmükből prédikálni szándékoztunk.

(Ekkor elélép a király az asztal mellé:)

Dicsértessél, Isten, a magas mennyekben,

Ki kegyelmeteket hagyta békében,

Tartsa és marassza végig az életben,

Mind mennyben, úgy földön vég nélkül örömben.

Mi nem azért jöttünk, hogy históriázzunk,

Sem valami tréfás játékot indítsunk,

Hanem egy fertájig mulatni akarunk,

Míg a kis Jézuskáról egy példát mutatunk.

Az isteni felség most köztünk született,

Mivel pogányoktól sokat üldöztetctt,

Emberi nemzetért jászolyba tétetett,

Melyben József és Mária sokakot kesergett.

A második részben:

Miként az Isten angyala pásztorokat költi,

Jézus születését ő nekik hirdeti,

Angyali zengéssel ő eztet énekli,

És szent József pedig bé nem fogadtatik,

Az egész városban szállás nem adatik,

Hanem a királyoktól elébb küldetik,

Szállni hideg istállóban ő kényszerítetik.

Ezek után pedig pásztorok eljönnek,

Alázatossággal Jézusnak ajándékot visznek,

Melyet József és Mária nagy örömmel vesznek.

Szent József:

Felséges királyom, nyitsd meg az ajtódot,

Ereszd be megszükült szegény barátodot,

Ne engedd megfagyni teremtő uradot.

Király:

Parancsolom, szolgám, néked sietséggel,

Lásd, ki zörget az ajtómon ily bátor szívvel.

Király szolgája:

Ki vagy, barátom, mond meg honnan jöttél,

Királyi ajtónkon zörgetni, hogy mertél,

Feleletet erre nekem mindjárást tégy!

Szent József:

Tibériusz császár parancsolatjára jöttünk

ti hozzátok a beiratásra,

Hogy szállást adnátok egy éjszakára,

Megfizeti néked az egeknek ura.

Királynak szolgája:

Várjál egy keveset, mindjárást jelentek.

Felséges királyom, oly emberek jöttek királyi ajtódra,

Hogy nem hinném, volnának a te városodban.

Kik szállást kérnének ez egy éjszakára.

Király:

Hogy én szállást adjak, abból ugyan nem kapsz.

Nem bánom, ha a város piacán hideggel is megfagysz.

Szent József:

Kemény kősziklához hasonló nemzetség,

Hogy lehet tenálad oly szernyű keménység.

Még a pogánynál is van engedelmesség,

Hát tenálad hogy nincs uradhoz kegyesség.

Király:

Ám jer bé, barátom, fűtőzz meg egy keveset!

Szent József:

Áldjon meg az Isten, felséges királyom!

Király:

Hozott a szerencse, kedves jó barátom!

Szent József:

Felséges királyom, fogadj bé házodba,

Mert szállást nem találtam az egész városban.

Fizetést nem szánok ez egy éjszakára,

Megfizeti néked az egeknek ura.

Király:

Kedves jó barátom, sok vendégim vannak,

Hogy ha te itt maradsz, engemet megszólnak.

Szent József:

Felséges királyom, tenéked istálok,

Fogadj bé házadba ez egy éjszakára,

Mert különben hanem ég alatt hálok,

Bizonyára mondom, hideggel meghalok.

Király:

Ha meghalsz se bánom, de itt nem maradhatsz.

Királyi házamtól hát immár indulhatsz.

Szent József:

Felséges királyom, hova tudjunk menni,

Egy kis hajlékocskát hol tudjunk találni?

Menjünk el, jegyesem, a városon kívül tudok egy istállót,

Oda szokták küldeni a szegény jövevény szállót.

Mária szól:

Nem bánom, jegyesem, akármerre menjünk,

Mert látom mindentől itten megvetetünk.

Szerelmes Jézusom, szűz méhem gyümölcse,

Az atyaistennek kedves szép jegyese,

Hallgass meg, ne vesd meg szegény szolgálódot,

Hogy ha engem választottál szent születésedre,

Szűz tejem kívántad fölnevelésedre,

Ne engedd hát immár szolgálód ennyire.

Angyal:

Glória ének, szelzisz deosz.

Király:

Dicsőség mennyben Istennek,

Békesség földi híveknek, jó akaratú népeknek,

Kik Istenben örvendeznek.

Angyal:

Keljetek fel, pásztorok, pásztorok,

Kik juhoknál alusztok,

Mert született uratok,

Nektek kis Jézusotok.

Szól az első pásztor:

Váj de mine, cse ám áuzit,

Jaj, mit hallék álmomban, mit láték,

Az Isten angyala nekem megjelenék.

Angyal-e vagy ördög én csak kételkedem,

Hogy Krisztus született, azt nem hihetem,

Abban az elmémet többé nem epesztem,

Hanem a puha pucékra a fejemet leteszem.

Angyal:

Serkenjetek fel, ti szegény pásztorok,

Betlehem városába gyorsan induljatok,

Barmok előtt Jézust szénán találjátok.

A második pásztor:

Lásze mej im pácsé, sze dormé adáte,

Dute lá oj, je száma bine,

Nehogy azokot az farkasok a sod alól elhordják.

Angyal:

Hallottad-e, pásztor, a szózatot,

Melyet a mennyei követ mondott,

Hogy született légyen ember testben,

Jézus, mi megváltónk Betlehemben.

Az első pásztor:

Oh, domnu szfuntule, ha Krisztus születe,

Auz, mej fertáte, zik jo, amit láték.

Nem bolondsággal mondom, amit láttam,

Hogy Krisztus született Betlehem városban.

A második pásztor:

Cse fács mej, szursze, vagy álmot beszélgetsz?

Az első pásztor:

Zik jo, mej fertáté, kret ke majd én is, majd te is beszélhetsz,

Szkaále, minte, náuc, pakuláre, serkenjetek fel,

hamar csákó dreptate álmodtam, amit láttam,

Megmondjam-e dáré, hogy Krisztus született,

Kréz mej fertaté?

A második pásztor:

Auz mej mosule, mit mondanak ezek,

Hogy Betlehem városban új király született.

Vigyünk neki ajándékot sietséggel,

Ducsem bárányt, kás ku lápté,

Tegyünk tiszteletet.

Az öreg pásztor:

Nem bánom, menjünk el, de nem üres kézzel,

Vigyünk ajándékot néki sietséggel.

Az első pásztor:

Jo ducsem kerlány, dár tu, zsupujnye,

Hogy a kis Jézusnak kedvében lehessünk.

A második pásztor:

Kás ku lápte, ku kás bine dáré.

Az öreg pásztor:

Bine zo, bine zo.

A pásztorok éneke:

Az angyal eztet hirdette,

Nekünk megjelentette,

Hogy új király született.

Mondván mi is keljünk fel,

Betlehembe menjünk.

Kisded gyermek nagy királyunk,

Tenéked térdet hajtunk,

Téged ég s föld magasztal,

Üdvözítőinek vall,

Dicséret és dicsőség,

Tenéked óh, istenség.

Nosza tehát együtt menjünk,

Betlehembe siessünk,

Meglássuk istenünköt,

Született kisdedünköt,

Barmok között feküve,

Pólyába békötözve,

Én is viszek egy báránykát,

Te pedig egy kis sajtocskát,

A harmadik egy kis tejet,

Ezzel kedvet nyerhetnénk,

Istent ezzel dicsérnénk.

Mária szól:

Serkenj fel, fiam, pásztorok eljöttek,

Kik szent angyalidtól tehozzád küldettek,

Tehozzád küldettek.

Pásztorok éneke:

Üdvözlégy, kis gyermekecske,

Betlehemi hercegecske,

Áldott légy világ öröme,

Jászolyba tett drága kincse.

Ezután légy egekben, vezérünk,

Jézusunk erre kérünk.

Az első pásztor:

Üdvözlégy óh, Jézus, pásztorok pásztora,

Ki a bűnösökért jöttél a világra,

Mi a te szolgáid vagyunk.

Azért jöttünk, hogy imádjunk.

A második pásztor:

Áldott légy, óh Jézus, mennynek, földnek ura,

Bűnösök oltalma, pokolnak rontója.

Az öreg pásztor:

Tiszteltessél, Jézus, mi lelkünk oltalma,

Mert te leszel végtére lelkünknek gyámola.

Pásztorok éneke:

Sőt a tigrisek bé nem fogadták,

Városon kívül születni hagyták,

Kis Jézust mi most énekkel, zengedezéssel tiszteljük.

Első pásztor:

Én édes Jézuskám, egy kerlánkát adok,

Vedd jó néven, melyet szívemből adok.

Második pásztor:

Fejő pásztor jo ám foszt lá munte,

Máre nu foszt jövedelem a nagy kősziklában,

Mégis a kis Jézusnak egy kis láptét ám dusz.

Öreg pásztor:

Mivel a többinél legöregebb vagyok,

A juhok után is alig kaffoghatok,

Majd mind el is hordják azokot farkasok,

Mégis a kis Jézuskámnak egy sajtocskát adok,

Tőlem vedd jó néven, melyet szívemből nyújtok.

Mária:

Köszönöm, pásztorok, mind hármon tinéktek,

Mind hármon mennyei koronát nyerjetek,

És a dicsőségben vele örvendjetek.

Pásztorok éneke:

Te is Mária könyörögj érettünk,

Hogy mü e világból boldogul kimenjünk.

Dicséret néked, örök atyaisten,

A kisded Jézus és a szentlélek Isten.

Öreg pásztor:

Auz, pakuláré, kedves furulyásom,

Mivel az új királyt nagy örömmel látom,

Szuflé egy szép nótát, jó fertátom.

Első pásztor:

Induljunk más útra, kedves atyafiak,

Mert még a szomszédban jó emberek laknak.

Öreg pásztor:

Drága zsupujne, látom szándekodot,

Si kulák, si bángó, zergesd meg kulcsodot,

A Jézus nevében nyújtsad akaratodot,

Dáká fácsé bine, veszed jutálmadot.

Második pásztor:

Óh, te fenyőfából kifaragott, esszerakott, foltozott erszény,

Vessen belé, gazduram, egy pár koronát, hogy kacagjon szegény.

Mindenki énekelheti:

Immár minket, jó gazda, ha elküldesz utunkra,

Házodnál maradjon Istennek áldása.

Egy-egy kupa jó borral, beszélhetünk jó móddal,

Torkunk is újjulna, szívünk megvidulna.

Kalácsot is majd adnak, húszasokot leraknak,

Kolbásszal, sódorral útra igazítnak.

Ne búsuljunk már semmit, látjuk gazdánk jó kedvit,

Elvárjuk, meglátjuk jámbor fizetésit.

Király köszönése:

Köszönöm, s hálálom, kik itt hallgatátok,

E csekély munkánkot meg nem utáltátok,

Azt hiszem, hogy itten rosszat nem tanultatok,

Melyért az egekben legyen koronátok.

Imitt hallottátok, miként pásztoroktól tiszteltetett Jézus,

S messzünnet valóktól,

Nem csak itten a földön a nyáj pásztoritól, hanem az egekben Isten angyalitól.

 

Pozsony Ferenc közlése

 

(Megjelent a Művelődés 1990. decemberi számában,

XXXIX. évf., 12. szám, 31–33. oldal.)

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Az első világháború idején a magyar katonák élelmezése is korszerűbbé vált. Megjelentek a tartósan eltartható élelmiszerek (konzervek, kétszersültek), főzőládákat, mozgókonyhákat és modern tábori sütödéket rendszeresítettek. A katona napi élelemadagja 2 db. kávékonzervből (92 g), 44 dkg marhahúsból, 14 dkg rizsből, kásából, darából, hüvelyesből, pohánkából vagy szárított tésztából, 70 dkg kenyérből, fél liter borból és 36 g dohányból állt.

Néha, amikor nagyon közelről látjuk a halált, ha megsiratunk valakit, aki elmúlt, s akit szívükben hordozunk, akkor megértjük azt a végtelen szerelmet, amellyel a ma művészete csüng az életen. Mikor – akár aranyszárnyakon elénk gurul fehér vagy fekete, élet vagy halál és látjuk, hogy mindnyájan rokonai vagyunk a nagy ismeretlennek, akkor az élet és a hús jogát legjobban tagadó is remegve és kacagva tapogatja végig a testét. Örülve, hogy ő van, ő megmaradt, ő magához szoríthatja, akit szeret, mert ő maga a fény, a világosság, a szerelem, a mindenség, az élet.

A székelykeresztúri múzeumnak van egy csodálatos képeslapgyűjteménye. Ezek közt művészlapok, üdvözlőlapok, más települések képeslapjai is megtalálhatók, de a helytörténet kutatójának a gyűjtemény legértékesebb részét a székelykeresztúri képeslapok jelentik. Mintegy 80 db. képeslapot számlál a keresztúri gyűjtemény, és ehhez még hozzászámolok néhány olyant, amelyek Keresztúr vonzáskörzetéhez tartozó falvakról készültek. 

Juhos Mihály, Szék

Juhos Mihály 1925. július 26-án született Kolozs megyében, Szék községben. Négy elemi osztályt járt, ez után az iskolából kimaradt, és Kolozsváron szolgalegényként dolgozott. 1943-ban visszatért szülőfalujába, és 1944 őszéig aktívan részt vett a helyi leventemozgalomban. 1944. szeptember 28-án önkéntesként jelentkezett a magyar hadseregbe. 1945 áprilisától 1948 júliusáig orosz fogságban volt. 1949-től 1951-ig két évig román katonaként szolgált, majd egy év kényszermunkára vitték. 1953-tól különböző helyeken dolgozott: a széki tanácsnál volt gazdasági felelős, a helyi szövetkezetnél anyagbeszerző, majd a marosvásárhelyi cukorgyár alkalmazásában termény-, azaz cukorrépabegyűjtő. Ezért a székiektől a „répás” ragadványnevet kapta (Répás Minya). Később egy kolozsvári építőtelepre szegődött el kubikosként, onnan ment nyugdíjba. Két gyermeke van, egy fia és egy lánya. Unokákkal is megáldotta a sors. Békés, szelíd öregség után 2019-ben hunyt el. Az alábbi elbeszélést eredeti szóbeli és írásos vallomások, valamint riportbeszélgetések alapján a széki tévé szerkesztőjeként foglaltam írásba. Mihály bácsi majdnem szó szerint, páratlan szókinccsel mesélte el az emlékeit. Alább közölt írásos vallomását, valamint a 2005-ben készített videofelvételt továbbra is kegyelettel őrzöm.

Erdély több mint száz éves történelmét fogja át néhai Levey Ferenc élete. Hűen tükrözi mindazt, amit a magyarság átélt ebben az időszakban. Erdély több mint száz éves történelmét fogja át néhai Levey Ferenc élete. Hűen tükrözi mindazt, amit a magyarság átélt ebben az időszakban. Levey Ferenc szűk két esztendővel az impériumváltás előtt, 1917. január 14-én született Besztercén, a Levey család harmadik gyermekeként. A román impérium alatt ún. premilitar, azaz katonai előkészítő kiképzésen vett részt, majd hegyivadászként szolgált a román katonaságnál. Megélte Észak-Erdély, beleértve szülővárosa, Beszterce visszacsatolását Magyarországhoz, ezt követően magyar határvadászként teljesített szolgálatot, amikor szovjet hadifogságba esett. ​

Mivel Tasnádon a vállalkozókedvben nem volt hiány, a 19. század végén és a 20. század elején végül négy újság is napvilágot látott. A siker kulcsa pedig a helyi, aránylag kis számú értelmiség kreatív erejében keresendő. Bár az első három lap élettartalma kérészéletűnek bizonyult, a negyedik több mint egy évtizedig látta el megfelelő híranyaggal a városiasodás útjára lépett Tasnádot. Ezek hasábjain olyan családneveket találunk, mint Nóti, Bíró, Keresztessy, no és Ady, amelyek időközben messze túlszárnyalták az Alföld és dombvidék találkozásánál épült kisváros határát.

Úgy gondolok vissza a múltra, mintha csak ma történt volna. Az első világháború második felében születtem, az elejétől kezdve életem, ifjúságom, tanulmányaim, munkám, katonaságom tele volt érdekes történetekkel, esetekkel. Voltam katonai előkészítőn (premilitar), román hegyi vadász, magyar határvadász és orosz hadifogoly. Hosszú életem során – 94 és fél éves vagyok – bejártam sok helységet, sokféle emberrel találkoztam, mint katona és hadifogoly, jó és rossz emlékeim maradtak. Ezt próbálom kissé rendbe szedni, egybe foglalni, és a mai fiatalság tudomására hozni.

A család kezdetben Békés megyében élt és volt birtokos. A 16. századig az egyes okiratok alapján nem sikerült folyamatos családfát összeállítani, de nevekkel, évszámokkal és birtokhelyekkel igazolható a jelenlétük. Ezek közül említünk néhányat a Hungaricana dokumentumai közül.

A nevezetes zilahi eseményt elsőként 1853-ban ismertette egy újságcikk egy kolozsvári napilapban. Ennek a cikknek az adatait vette át Felházy Károly, aki 1867-ben egy pesti folyóiratban emlékezik meg a svéd uralkodó zilahi tartózkodásáról. Szilágyi Ferenc vitte tovább a téma kutatását, amelyet egy kötetben meg is jelentetett. Ez a munka döntő módon befolyásolta a hagyomány további alakulását. Hogy kinél is szállt meg az uralkodó, az információk teljesen ellentmondóak. 

Csupán véletlen lehet, hogy az 1533-ban magyarként bejegyzett első diák épp erdélyi származású volt: Johannes Georgy Honterus4, azaz Honter János György, aki Brassóban született. Előtte már volt Bécs, majd Krakkó diákja is. A második beiratkozott Brenner Márton Besztercéről jött az intézménybe orvostanhallgatónak. A negyedik sorszámú Bogner(us) Péter szintén brassói származású volt. 

A második bécsi döntés nemcsak a polgári, politikai életben hozott nagy változásokat, hanem az egyházi, vallási életben is. Egyházszervezeti szempontból a katolikus egyházmegyék, így a szatmári egyházmegye is komoly változások elébe nézett. A háborús idők nehézségei ellenére, a szatmári egyházmegye máramarosszigeti esperesi kerületében fellendült az egyházi élet megszervezése. Már Sheffler János püspökké választása előtt, Pakocs Károly vezetésével zajlott az új plébániák szervezése, azonban székfoglalása után, főleg 1943-ban, kihasználva a plébániaalapítások körül kialakult kedvező helyzetet, Scheffler nagy hangsúlyt fektetett erre. Meglátása szerint az újra egyesített egyházmegyének akkor, legalább 20 új lelkipásztori központra volt szüksége.

1.

Mostan kinyílt egy szép rózsavirág,

Betlehemben kipimpózott ződág,

Kit még hogy vár mind az egész világ,

Királ nemből méltóság, királ nemből méltóság.

 

Ó, te édes kicsi galambocska,

Szűz tejemből szopó kis bárányka,

Benkő József, lelkész, történetíró, botanikus, nyelvész

Benkő József 1740. december 20-án, az erdőszéki (helyesen: erdővidéki – szerk. megj.) Bardoc faluban született, ahol apja, Benkő Mihály 12 gyermekes család­jával 24 évig volt pap. Benkő József iskoláit Kisbaconban kezdte, a klasszikus tudományokat Udvarhelyen, a diáki kurzust Nagyenyed híres kollégiumában végezte.

A századik évforduló késő őszi felvonása még a június 4-i aláírás napjánál is átfogóbban tárja fel Trianon magyar kárvallottjainak érzés- és gondolatvilágát. Ezen a második megemlékezésen az erdélyiek példájával az új román államba való beilleszkedés indítéka és célja szemléltethető. A szóra bírható források közül kiemelkedik az első világháború után új fejlődésszakaszába lépő transzilvanizmus talán legismertebb programszövege, amelynek megírására 1920 novemberében érett meg az idő.

Bármennyire is gyarapodott széltében-hosszában Kolozsvár területe, azért olykor valamiképpen csak összefutok az utcán egy-két ismerőssel. Így történt ez a közelmúltban, midőn egyszer csak Tóth-Guttman Emesével, Guttman Mihály (1926, Petrozsény – 2013, Kolozsvár) leányával találkoztunk. Beszélgetésünk folyamán kifejezte azt a kérését, hogy elevenítsem fel az emlékeimet édesapjáról. A kérés hatására lelki szemeim előtt megjelent Misi bácsi nagy bajuszos, kicsit cammogó járású alakja, hiszen a Kolozsvári Zeneiskola igazgatójaként is ismertem, valamint tanárom is volt a karvezetői szakon. Misi bácsi egyengette a középiskolai zenei fejlődésemet, majd a tanártársam lett a zeneiskolában, és a kolozsvári Filharmóniában is – és már alig merem említeni a nyugdíjas éveinket…