A nagyajtai sportújságíró

Moyses Frigyes, Mojszesz, Moiszesz, Moises (1931. január 15., Brassó – 1987. június 11., Kőhalom) – sporttörténész, sportstatisztikus. Egyes forrásokban születési helye Nagyajta. Apai részről brassói evangélikus szász felmenőkkel büszkélkedhetett. Nagyapja, Moyses Márton Frigyes (szül. 1875. június 13.) és nagyanyja, Gusbeth Regina (szül. 1880., Brassó) 1898. február 23-án keltek egybe Brassóban, de kevéssel később Sepsiszentgyörgyre költöztek. Szemerja városrészben laktak, nyughelyük a szemerjai temetőben van. A család elmagyarosodott. Apja, Moyses Frigyes (1902. november 19., Brassó – 1945 januárja, Sepsiszentgyörgy) kereskedelmi felső iskolát végzett Brassóban, 1926-ban érettségizett, majd Nagyajtán adótisztviselő, „első osztályos állampolgári tiszt” volt, injekciómérgezésbe halt bele, nyughelye szülei mellet a szemerjai temetőben van. Anyja, Péterfi Piroska (1912–1955) a székely nemes Péterffy családból származott, a brassói Református Felsőleány Gimnáziumban végzett. Szülei 1928-ban kötöttek házasságot. Öt gyermekük született. A legnagyobb 1930-ban, koraszülött volt, hamarosan meghalt. A felnőtt kort Frigyes, Piroska, Márton és Éva érték meg. Az édesapa 1945-ben meghalt, a család – mert a volt burzsoá rendszer kiszolgálójának nyilvánították – nem kapott utána nyugdíjat, az árván maradt gyermekek segélyt sem kaptak, így az édesanyát a szegénység, a nincstelenség, az aggodalmas mindennapok döntötték a sírba élete derekán.


 A Nagyajtai  Sport 1947. karácsonyi száma, Kuttlik Rudolf és Moyses Frigyes közös munkája

Moyses Frigyes lánytestvérei közül Konrád Istvánné Moyses Piroska (szül. 1932) az iskola elvégzése után Brassóban a szövőgyárban dolgozott, anyjuk halála után kisebb testvéreiről gondoskodott, majd férjhez ment, Nagyajtán élt, 1985-ben hunyt el. Kiss Sándorné Moyses Éva (1944. december 29. – 2016. április 11.) a hét elemi után (de iskolásként már a nyári vakációkban is) napszámosként dolgozott, 1964-ben beállt a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetbe. Később, 1979-ben, hogy bebiztosíthassa állását, magánúton elvégezte Nagyszebenben a könyvelői líceumot, leérettségizett, a téesz 1991-es feloszlásáig Nagyajtán könyvelőként dolgozott. Ő volt az, aki 16 éves korától kisebbik bátyját, a politikailag meghurcolt Moyses Mártont (1941. április 20. – 1970. május 15.) támogatta, gondozta, 1970. február 13-i önfelgyújtását követő súlyos állapotában ápolta. Moyses Márton kiváló tanuló volt, szókimondásáért, a román kommunista hatalom bírálatért, verseiért „a társadalmi rend elleni összeesküvés és agitáció vétkéért” 1960-ban letartóztatták és elítélték, szabadulása (1962 novembere) után napszámos volt a termelőszövetkezetben, végül már nem bírva a hatalom általi háttérbeszorítását, Brassóban a pártszékház előtt benzinnel lelocsolta és felgyújtotta magát, három hónap múlva sebeibe belehalt.

Moyses Frigyes felesége Fülöp Erzsébet (1928. április 5. – 2000. május 24.) volt. Egy lánygyermekük született 1958-ban, Zita Erzsébet, aki Gyergyóban él, nyugdíjas tanárnő, férje után Bíró Zoltánné. Egy 1971-ben készített interjúban Moyses Frigyes elmondta, hogy Kőhalomban harmadmagával, szerény körülmények között, egy 12 négyzetméteres szobában lakott, „amely hálószoba, dolgozószoba, dohányzó és ebédlő is” volt egyben, tele könyvekkel, újságokkal, folyóiratokkal. Elemi iskoláit Nagyajtán végezte, az 1942-43-as tanévtől lett a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium diákja. Mindvégig kiváló tanuló, jó rajzoló, karikaturista. Osztálytárs volt többek között Aulik Sándorral (szül. 1930. szeptember 11., Nagyborosnyó), aki a későbbiekben a Szekuritáté Kovászna megyei parancsnoka volt, Nagy Ferdinánddal (szül. 1930. november 2., Kézdimartonos), akiből Kovászna Megyei Pártbizottság első titkára volt, Antal Miklóssal (1931–2015), aki az 1-es számú Líceum számtan-fizika szakos tanára volt, Féder Zoltánnal (1931. szeptember 14., Sepsiszentgyörgy), aki agrármérnök, és a háromszéki zsidóság történetének kutatója, Tompa Ernővel (1930–2011), aki agrármérnök és újságíró lett. 1950-ben végzett, de már, mint a sepsiszentgyörgyi Fiúlíceum maturandus diákja érettségizett.


Moyses Frigyes karikatúrái a Nagyajtai Sport több számában megjelentek. A jobboldali képen id. Kuttlik Rudolf

A következő két évben katonai kötelezettségének tett eleget. Családját, testvéreit a kapott zsoldjából segítette. Leszerelése után, banktisztviselőként Kőhalomban dolgozott, 1955-ben már a kőhalmi bank osztályvezetője volt.

A politikai vétséggel vádolt és emiatt meghurcolt, elítélt öccsével, Mártonnal nem tartotta a kapcsolatot, azt mondta öccse „hülyeségekkel foglalkozik”. Lehet, családja, munkahelyének féltése miatt nem vállalta fel öccsét, pedig politikai karriert befutott osztálytársai, Aulik Sándor és Nagy Ferdinánd révén lehet, hogy tudott volna állandó munkahelyet keresni testvére számára, hogy az estiben folyathassa egyetemi tanulmányait.

A sport, elsősorban a labdarúgás szerelmese volt. Vallomása szerint sportstatisztikusi „inaséveit” falubelije, Kuttlik (Rezső) Rudolf „műhelyében” töltötte, tőle tanult meg újságot írni, szaklapokat böngészni, kivonatolni, adatokat gyűjteni. Kőhalomból az 1960-as években heti rendszerességgel hazajárt, és Rudi bácsival közösen szerkesztették a kézzel írt, majd stencilezett Nagyajtai Sport című lapot. A lap a maga nemében az újságírás különleges kuriózuma. A kézzel írott, rajzokkal illusztrált Nagyajtai Sport 1946 és 1972 között 386 alkalommal jelent meg. A nagyobb érdem természetesen Kuttlik Rudolfé, az „örökös sportbaráté”.


Kézzel írt lapja hasábjain Kuttlik Rudolf
a sportvilág nagy eseményeire is kitért,
egyben kevésbé ismert sportágakat
népszerűsített Nagyajtán

Vallomása szerint 1970-ben már 3–4 eredeti sport témájú munkára megvolt a majdnem teljes adatgyűjteménye. Meg akarta írni a futball világtörténetét, ezért Montevideótól Reykjavíkig, Londontól Tokióig, Accrától Melbourne-ig levelezett. A levelezőtársak között olyan világnagyságok szerepelnek, mint Sir Stanley Rous (1895–1986) angol nemzetközi labdarúgó-játékvezető, a FIFA volt elnöke, ahogy emlegették, a játékvezetők atyja vagy Vittorio Pozzo (1886–1968) volt olasz labdarúgó-játékos, majd edző, az olasz labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya, avagy Armand J. Swartenbroeks (1892–1980), a háború előtti Belgium egyik legjobb játékosa, 1913 és 1928 között ötvenhatszoros válogatott. Szorgalmasan gyűjtötte az adatokat. Nagy tervéből csak két kötet látott napvilágot. A Turneele olimpice de fotbal, 1908–1968 (Labdarúgó tornák az olimpiai játékokon, 1908 1968) ötven saját karikatúrájával, 1969-ben 10 ezer példányban jött ki a nyomdából és kelt el pillanatok alatt. A Campionatele mondiale de fotbal, 1930–1974 (Labdarúgó világbajnokságok 1930–1974) 1975-ben adták ki Bukarestben. Számos sportstatisztikai és sporttörténeti cikket közölt a szaklapokban, évkönyvekben, román és magyar heti- és napilapokban. 1970-ben, mikor Románia csapata kijutott a mexikói világbajnokságra, a 16 résztvevő futballcsapatról ő adott információkat, adatokat a Román Labdarúgó Szövetség technikai vezetőinek.

Közel harminc nyelven írt szakkönyvtárat, felbecsülhetetlen értékű kéziratos anyagot, a világ különböző országaiból kapott több mint 500 levelet hagyott hátra. Az európai labdarúgás több mint százéves történetéről szóló hétnyelvű futball szakszótára kéziratban maradt.


Képfelirat

A sepsiszentgyörgyi Ref. Székely Mikó-Kollegium (Gimnázium, Polgári Leányiskola és Női kereskedelmi Szaktanfolyam) évkönyve az 1942–43. tanévről, közzéteszi Demeter Béla, Sepsiszentgyörgy, 1943. 26.; Berde Zoltán: Hobbym a labdarúgás, Megyei Tükör (1971. jan. 26.) 234. szám; Romániai Magyar Irodalmi Lexikon, III., főszerk. Balogh Edgár, Bukarest, 1994. 610–611.; A Székely Mikó Kollégium emlékkönyve 1859–1996, szerk. Kelemen József, Sepsiszentgyörgy, 1996. 218.; Benkő Levente: Bűn volt a szó, Sepsiszentgyörgy, 2002. 10–11, 13–16, 32–33, 158, 265.; Háromszék, XXVIII. évf. (2016. ápr. 12.) 7769. szám; Székelyföld híres emberei · GitBook https://www.gitbook.com/book/siculia/szekelyfold-hires-emberei/details; (Benkő Levente szíves közreműködésével).

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Reményik Sándor

Reményik Sándor ősei egy felvidéki, régi Remenik nemesi családból származnak. A korabeli dobsinai lutheránus egyház anyakönyvi bejegyzései szerint a költő felmenői több nemzedéken keresztül Dobsinán, ebben a felvidéki bányavárosban születtek és élték le életüket. A költő időben legtávolabbi – adatokkal is bizonyítható – felmenőinek tekinthetjük a Dobsinán élő Johannis Remenik nevű szépapját, valamint a férfi Mária nevű (vezetékneve nincs bejegyezve a dobsinai anyakönyvbe) feleségét, akik feltehetően a 17. század fordulóján születhettek.

A középkorban épült Jézus Szíve kápolna Székelyudvarhelyen.

A város – Székely Mózesi fejedelem szülőhelye –, ahogy a leírások említik, Székelyföld történelmi, társadalom- és művelődéstörténeti központja. 1301-ben Vduord néven írták le, mivel a kutatók szerint a székelyek megtelepedése előtt királyi udvarhely volt. 1334-ben olvasható az első, ma is használatos névformája Oduorhel formábanii. Jelentőségére utal, hogy épp itt jöttek létre más nagyvárosok után e korai, erdélyi kézműveseket tömörítő egyesületek, s maradtak ránk azoknak az okiratai, amelyekből egyet itt részletesebben bemutatunk.

„A cholerajárvány, mely a múlt 1866. év második felében ezen országot szélesebb vagy szűkebb terjedelemben, nagyobb vagy kisebb veszélyes jellemmel átutazta, a múlt december 28-án egészben megszűnvén, bátorkodik e hű k(irályi) Főkormányszék ezen járvány lefolyásának rövid vázlatát az egész járványról készített összes kimutatás alázatos tiszteletteli ide csatolása mellett a következőkben Császári Királyi Apostoli Felségednek hódoló mély tisztelettel felterjeszteni.”

Az erdélyi emigrációs sajtó létrejötte szorosan kötődik Erdély Trianon utáni történetéhez. A hatalomváltás következtében, a magyar történelemben eddig nem tapasztalt menekültáradat indult el az utódállamokból, elsősorban a területének kétharmadával megrövidített Magyarország, másodsorban pedig a világ számos más országa felé. Az erdélyi menekültek, áttelepültek új hazájuk egy-egy településén létrehozták saját közösségeiket azzal a céllal, hogy egymást támogassák, hogy megőrizzék erdélyi magyar önazonosságukat. Az ilyen erdélyi szerveződések egy része lapszerkesztésre és lapkiadásra is vállalkozott. Az emigrációs sajtó nagy vonalakban az emigráció története is.

Orbán Elek, családi címer

Az Orbán család tagjai – így a címben szereplő Orbán Elek is – régi székely famíliából származtak. Távoli múltjukat homály fedi, eredetükre csupán a későbbiekben fennmaradt és öröklődött vezetéknév utal, amely feltehetőleg valamelyik ősük keresztneve lehetett, majd családnévként maradt utódaikra. Általában elmondható, hogy az úgynevezett apanévként hagyományozódott tulajdonnév nagyon gyakori volt a székelység körében. Ráadásul ez a ritkábbak közé tartozott, tehát nagyon alkalmas volt az egyedesítésre, a megkülönböztetésre. 

Nagykároly és vidéke

Kétségtelen, hogy a 19. század végén a nagykárolyi nyomdaipar fellendüléséhez pontosan a nagyszámú helyi újság megjelenése szolgáltatott alapot. Az ekkor már több mint száz éve működő Gőnyei József nyomdája még megérte ezt az időszakot, ugyanis az első helyi folyóirat pontosan az ő nyomdájából került ki 1871-ben Népiskolai Lapok címmel. Ezt aztán számos más helyi sajtótermék követte.

Zonda Attila és a Ricercar zenekar

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a 2016/2017-es tanévben indította Hétköznapi hőseink – írjunk történelmet! elnevezésű kezdeményezését. Ennek lényege, hogy iskolások saját szülőfalujukból mutassanak be olyan embereket, akik bár nem kerültek reflektorfénybe, szélesebb körben nem kerültek az érdeklődés középpontjába, de munkájuk révén sokat tettek a helyi közösségekért, és rendkívüli képességeikről, kiemelkedő tulajdonságaikról, átlagon felüli jellemvonásukról tettek tanúbizonyságot.

Mármint, hogy miért szűnt meg a MŰVELŐDÉS – német laptársá val, a Volk und Kulturral egye temben – 1985 decemberében? Be olvadván szolgálati mellékletként a román sajtó egyik méltán alábecsült, ma már neve sincs folyóira tába? Apelláta nélkül, a kiadói szándék szerint végérvényesen?

Az iskolai értesítők keresztmetszetét adják Kalotaszeg kisebb-nagyobb települései művelődési életének. A bánffyhunyadi iskolai értesítőket 1874-ben adták ki. Az iskolát E alakúra építették, amivel Erzsébet királynét (Sziszi) akarták dicsérni. Első igazgatója az iskolának Gagyi Samu volt, aki a felső fiúiskolában állat-, növény-, ásvány-, gazdaságés vegytant, a felső leányiskolában pedig írást és rajzot tanított. Egyébként az iskolának elemi fiú- és leány-, ismétlő fiú- és leány-, valamint gazdasági szakosztállyal megtoldott felső fiúiskolai tagozata volt, melybe beiratkozhattak nemcsak a kisváros gyermekei, hanem a környék magyar és más nemzetiségű kisiskolásai is. 

Megtörtént!

Megtörtént egy korszakalkotó esztendő legvégén, mialatt tisztító viharzás borzolta végig Kelet-Közép-Európát: a történelem szele elsodorta a zsarnokságot Romániában. A diktátor elbukott – és nincs többé! Romokban a fortélyosan megszervezett, örök életűnek tervezett parancsuralmi rendszere.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a 2016/2017-es tanévben indította Hétköznapi hőseink – írjunk történelmet! elnevezésű kezdeményezését. Ennek lényege, hogy iskolások saját szülőfalujukból mutassanak be olyan embereket, akik bár nem kerültek reflektorfénybe, szélesebb körben nem kerültek az érdeklődés középpontjába, de munkájuk révén sokat tettek a helyi közösségekért, és rendkívüli képességeikről, kiemelkedő tulajdonságaikról, átlagon felüli jellemvonásukról tettek tanúbizonyságot. A projekt erdélyi lebonyolítója az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, ezen belül a Közép-Erdélyi Magyar Művelődési Intézet, résztvevői romániai magyar iskolás csapatok. Új, Hétköznapi hőseink című sorozatában a Művelődés szerkesztősége a kezdeményezés során eddig született, helytörténeti adalékokat is tartalmazó dolgozatok szerkesztett, esetenként tömörített változatát teszi közzé.

Ezen írás nem arról az Alvinczi Péterről1 szól, aki híres hitvitázó református lelkész és író volt. Róla és működéséről már olyan sokan írtak, hogy szinte könyvtárnyi irodalom áll a rendelkezésünkre. Hanem a szintén ugyanezen nevet viselő unokájáról, aki Erdély egyik legnagyobb törvénytudója, diplomatája volt.

Kolozsvár, Híd-kapu tornya

Az 1867. évi osztrák–magyar kiegyezés az unió újbóli kimondásával kedvezőbb lehetőségeket biztosított a történetkutatás és történetírás számára is. Jó példa erre a Magyar Történelmi Társulat megalakulása 1867-ben, amelybe intenzíven bekapcsolódott az erdélyi történetkutatás is.

kovary laszlo

Bizonyára sokan ismerik a fenti idézetet, főleg a kolozsváriak, amelyet Kőváry László felesége, Knausz Johanna vésetett fel férje sírkövére. A sírkőállítás és sírfelirat-készítés az emlékezés feltételét a horizontok szétválásában látja, ennyiben még érintetlenül hagyja a múlt és jelen elválasztottságát. De az üzenet, amit hordoz, mélyen tükrözi, hogy a fizikai, ezáltal is mulandó, porladó emléknél, sírkőnél mindig fontosabb, maradandóbb az intellektus által teremtett szellemi érték, vagyis az, ami egy ember életműve.

Gábor Áron sírja

Az alábbiakban közölt levél Demeter Lajos helytörténész révén került a látókörömbe, érdekes adalékként szolgálva a Gábor Áron-kultusz kialakulásához. Szerzője Gábor Áron legidősebb testvére, az 1816ben született Imre.