Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

A nagyajtai sportújságíró

Moyses Frigyes, Mojszesz, Moiszesz, Moises (1931. január 15., Brassó – 1987. június 11., Kőhalom) – sporttörténész, sportstatisztikus. Egyes forrásokban születési helye Nagyajta. Apai részről brassói evangélikus szász felmenőkkel büszkélkedhetett. Nagyapja, Moyses Márton Frigyes (szül. 1875. június 13.) és nagyanyja, Gusbeth Regina (szül. 1880., Brassó) 1898. február 23-án keltek egybe Brassóban, de kevéssel később Sepsiszentgyörgyre költöztek. Szemerja városrészben laktak, nyughelyük a szemerjai temetőben van. A család elmagyarosodott. Apja, Moyses Frigyes (1902. november 19., Brassó – 1945 januárja, Sepsiszentgyörgy) kereskedelmi felső iskolát végzett Brassóban, 1926-ban érettségizett, majd Nagyajtán adótisztviselő, „első osztályos állampolgári tiszt” volt, injekciómérgezésbe halt bele, nyughelye szülei mellet a szemerjai temetőben van. Anyja, Péterfi Piroska (1912–1955) a székely nemes Péterffy családból származott, a brassói Református Felsőleány Gimnáziumban végzett. Szülei 1928-ban kötöttek házasságot. Öt gyermekük született. A legnagyobb 1930-ban, koraszülött volt, hamarosan meghalt. A felnőtt kort Frigyes, Piroska, Márton és Éva érték meg. Az édesapa 1945-ben meghalt, a család – mert a volt burzsoá rendszer kiszolgálójának nyilvánították – nem kapott utána nyugdíjat, az árván maradt gyermekek segélyt sem kaptak, így az édesanyát a szegénység, a nincstelenség, az aggodalmas mindennapok döntötték a sírba élete derekán.


 A Nagyajtai  Sport 1947. karácsonyi száma, Kuttlik Rudolf és Moyses Frigyes közös munkája

Moyses Frigyes lánytestvérei közül Konrád Istvánné Moyses Piroska (szül. 1932) az iskola elvégzése után Brassóban a szövőgyárban dolgozott, anyjuk halála után kisebb testvéreiről gondoskodott, majd férjhez ment, Nagyajtán élt, 1985-ben hunyt el. Kiss Sándorné Moyses Éva (1944. december 29. – 2016. április 11.) a hét elemi után (de iskolásként már a nyári vakációkban is) napszámosként dolgozott, 1964-ben beállt a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetbe. Később, 1979-ben, hogy bebiztosíthassa állását, magánúton elvégezte Nagyszebenben a könyvelői líceumot, leérettségizett, a téesz 1991-es feloszlásáig Nagyajtán könyvelőként dolgozott. Ő volt az, aki 16 éves korától kisebbik bátyját, a politikailag meghurcolt Moyses Mártont (1941. április 20. – 1970. május 15.) támogatta, gondozta, 1970. február 13-i önfelgyújtását követő súlyos állapotában ápolta. Moyses Márton kiváló tanuló volt, szókimondásáért, a román kommunista hatalom bírálatért, verseiért „a társadalmi rend elleni összeesküvés és agitáció vétkéért” 1960-ban letartóztatták és elítélték, szabadulása (1962 novembere) után napszámos volt a termelőszövetkezetben, végül már nem bírva a hatalom általi háttérbeszorítását, Brassóban a pártszékház előtt benzinnel lelocsolta és felgyújtotta magát, három hónap múlva sebeibe belehalt.

Moyses Frigyes felesége Fülöp Erzsébet (1928. április 5. – 2000. május 24.) volt. Egy lánygyermekük született 1958-ban, Zita Erzsébet, aki Gyergyóban él, nyugdíjas tanárnő, férje után Bíró Zoltánné. Egy 1971-ben készített interjúban Moyses Frigyes elmondta, hogy Kőhalomban harmadmagával, szerény körülmények között, egy 12 négyzetméteres szobában lakott, „amely hálószoba, dolgozószoba, dohányzó és ebédlő is” volt egyben, tele könyvekkel, újságokkal, folyóiratokkal. Elemi iskoláit Nagyajtán végezte, az 1942-43-as tanévtől lett a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium diákja. Mindvégig kiváló tanuló, jó rajzoló, karikaturista. Osztálytárs volt többek között Aulik Sándorral (szül. 1930. szeptember 11., Nagyborosnyó), aki a későbbiekben a Szekuritáté Kovászna megyei parancsnoka volt, Nagy Ferdinánddal (szül. 1930. november 2., Kézdimartonos), akiből Kovászna Megyei Pártbizottság első titkára volt, Antal Miklóssal (1931–2015), aki az 1-es számú Líceum számtan-fizika szakos tanára volt, Féder Zoltánnal (1931. szeptember 14., Sepsiszentgyörgy), aki agrármérnök, és a háromszéki zsidóság történetének kutatója, Tompa Ernővel (1930–2011), aki agrármérnök és újságíró lett. 1950-ben végzett, de már, mint a sepsiszentgyörgyi Fiúlíceum maturandus diákja érettségizett.


Moyses Frigyes karikatúrái a Nagyajtai Sport több számában megjelentek. A jobboldali képen id. Kuttlik Rudolf

A következő két évben katonai kötelezettségének tett eleget. Családját, testvéreit a kapott zsoldjából segítette. Leszerelése után, banktisztviselőként Kőhalomban dolgozott, 1955-ben már a kőhalmi bank osztályvezetője volt.

A politikai vétséggel vádolt és emiatt meghurcolt, elítélt öccsével, Mártonnal nem tartotta a kapcsolatot, azt mondta öccse „hülyeségekkel foglalkozik”. Lehet, családja, munkahelyének féltése miatt nem vállalta fel öccsét, pedig politikai karriert befutott osztálytársai, Aulik Sándor és Nagy Ferdinánd révén lehet, hogy tudott volna állandó munkahelyet keresni testvére számára, hogy az estiben folyathassa egyetemi tanulmányait.

A sport, elsősorban a labdarúgás szerelmese volt. Vallomása szerint sportstatisztikusi „inaséveit” falubelije, Kuttlik (Rezső) Rudolf „műhelyében” töltötte, tőle tanult meg újságot írni, szaklapokat böngészni, kivonatolni, adatokat gyűjteni. Kőhalomból az 1960-as években heti rendszerességgel hazajárt, és Rudi bácsival közösen szerkesztették a kézzel írt, majd stencilezett Nagyajtai Sport című lapot. A lap a maga nemében az újságírás különleges kuriózuma. A kézzel írott, rajzokkal illusztrált Nagyajtai Sport 1946 és 1972 között 386 alkalommal jelent meg. A nagyobb érdem természetesen Kuttlik Rudolfé, az „örökös sportbaráté”.


Kézzel írt lapja hasábjain Kuttlik Rudolf
a sportvilág nagy eseményeire is kitért,
egyben kevésbé ismert sportágakat
népszerűsített Nagyajtán

Vallomása szerint 1970-ben már 3–4 eredeti sport témájú munkára megvolt a majdnem teljes adatgyűjteménye. Meg akarta írni a futball világtörténetét, ezért Montevideótól Reykjavíkig, Londontól Tokióig, Accrától Melbourne-ig levelezett. A levelezőtársak között olyan világnagyságok szerepelnek, mint Sir Stanley Rous (1895–1986) angol nemzetközi labdarúgó-játékvezető, a FIFA volt elnöke, ahogy emlegették, a játékvezetők atyja vagy Vittorio Pozzo (1886–1968) volt olasz labdarúgó-játékos, majd edző, az olasz labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya, avagy Armand J. Swartenbroeks (1892–1980), a háború előtti Belgium egyik legjobb játékosa, 1913 és 1928 között ötvenhatszoros válogatott. Szorgalmasan gyűjtötte az adatokat. Nagy tervéből csak két kötet látott napvilágot. A Turneele olimpice de fotbal, 1908–1968 (Labdarúgó tornák az olimpiai játékokon, 1908 1968) ötven saját karikatúrájával, 1969-ben 10 ezer példányban jött ki a nyomdából és kelt el pillanatok alatt. A Campionatele mondiale de fotbal, 1930–1974 (Labdarúgó világbajnokságok 1930–1974) 1975-ben adták ki Bukarestben. Számos sportstatisztikai és sporttörténeti cikket közölt a szaklapokban, évkönyvekben, román és magyar heti- és napilapokban. 1970-ben, mikor Románia csapata kijutott a mexikói világbajnokságra, a 16 résztvevő futballcsapatról ő adott információkat, adatokat a Román Labdarúgó Szövetség technikai vezetőinek.

Közel harminc nyelven írt szakkönyvtárat, felbecsülhetetlen értékű kéziratos anyagot, a világ különböző országaiból kapott több mint 500 levelet hagyott hátra. Az európai labdarúgás több mint százéves történetéről szóló hétnyelvű futball szakszótára kéziratban maradt.


Képfelirat

A sepsiszentgyörgyi Ref. Székely Mikó-Kollegium (Gimnázium, Polgári Leányiskola és Női kereskedelmi Szaktanfolyam) évkönyve az 1942–43. tanévről, közzéteszi Demeter Béla, Sepsiszentgyörgy, 1943. 26.; Berde Zoltán: Hobbym a labdarúgás, Megyei Tükör (1971. jan. 26.) 234. szám; Romániai Magyar Irodalmi Lexikon, III., főszerk. Balogh Edgár, Bukarest, 1994. 610–611.; A Székely Mikó Kollégium emlékkönyve 1859–1996, szerk. Kelemen József, Sepsiszentgyörgy, 1996. 218.; Benkő Levente: Bűn volt a szó, Sepsiszentgyörgy, 2002. 10–11, 13–16, 32–33, 158, 265.; Háromszék, XXVIII. évf. (2016. ápr. 12.) 7769. szám; Székelyföld híres emberei · GitBook https://www.gitbook.com/book/siculia/szekelyfold-hires-emberei/details; (Benkő Levente szíves közreműködésével).

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

a teleki könyvtár

Lapunk fennállásának 70. évfordulóján, idei számainkban egy-egy régebbi írásunkat közöljük. Azzal a szándékkal tesszük ezt, hogy felelevenítsük a folyóirat gyűjteményében őrzött írásokban évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott, de máig időtálló megállapításokat, gondolatokat, illetve hogy a mai olvasók is megismerhessék korábbi szerzőink munkájának egy-egy részletét.

Mi a közművelődés? Ön hogyan határozná meg e fogalom jelentését, korszerű tartalmát?”– kérdezte mintegy fél évszázaddal ezelőtt V. András János, a Kolozsváron megjelenő Művelődés című folyóirat főszerkesztője. A kérdést 2017-ben megismételte a kiadvány jelenlegi főszerkesztője, Dáné Tibor Kálmán is.

A marosvásárhelyi református kollégium (ma a Bolyai Farkas Elméleti Líceum) 1914-ben

Marosvásárhely művészeti élete vele kezdődik”1, s ha így van, máig sem jutott elegendő méltányos figyelem munkásságára és személyére. Gulyás Károly (1873–1948) Debrecenben született (unokatestvére Medgyessy Ferencnek), a budapesti Mintarajziskolában szerzett rajztanári oklevelet (1896).

A Szenci Molnár Albert által javított hanaui biblia címlapja

A tíz magyarországi nemes Pethő család közül ez az, amely Nyitra vármegyéből átszármazott először Nógrádba, a 16. század második felében pedig – feltehetően beházasodás révén – az akkori Magyarország keleti, Erdéllyel szomszédos megyéibe (Szatmár, Szilágy), az úgynevezett Partiumba. Első említésük 1245-ben még a Vág folyó melletti településeken olvasható. A 17. század végén az utolsó névviselő, Anna (Szilassy Andrásné) elhunytával több mint négyszáz év után, 1682-ben a család kihalt. S milyen a véletlen, ő a házasságával visszaszármazott Nógrád vármegyébe, ahol a férje másodalispán volt.

a dévai vár

A Déva város feletti Várhegyen (250 m) az ókorban a dákok, majd a rómaiak is emeltek erődítményt, amely őrtoronyként funkcionált. Az Árpád-kori várat a mongolok lerombolták, majd tatárjárás után IV. Béla újraépítette. 1302-től az erdélyi alvajdák székhelye, a 14. században a Hunyadiak birtoka, később pedig a Szapolyai, Perényi családok tulajdona volt. Itt raboskodott és hunyt el Dávid Ferenc unitárius püspök. 1717 és 1719 között Stephan von Steinville gróf tábornok, erdélyi főhadparancsnok megerősítette a Vauban-i erődépítészet elvei alapján. A 18. század derekától katonai jelentősége csökkent.

kallos zoltán

Lapunk fennállásának 70. évfordulóján, idei számainkban egy-egy régebbi írásunkat közöljük. Azzal a szándékkal tesszük ezt, hogy felelevenítsük a folyóirat gyűjteményében őrzött írásokban évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott, de máig időtálló megállapításokat, gondolatokat, illetve hogy a mai olvasók is megismerhessék korábbi szerzőink munkájának egy-egy részletét. 

D. Berde Amál és R. Berde Mária emlékezete

A Berde család öt megszületett gyermeke közül négy érte meg a felnőttkort és közülük három kiváló alkotó lett. R. Berde Mária író-költő, műfordító mindig igazi otthonának tekintette Nagyenyedet „a melegfészkű kollégiumot.” Dócziné Berde Amál festőművész témái kiterjednek az erdélyi tájra és a népviseletre. Fiútestvérük Dr. Berde Károly orvosprofesszor, a szellemi néprajz megalkotója. A két testvérlány munkássága elsősorban Nagyenyedhez, Kolozsvárhoz, de egyben egész Erdélyhez kötődik. 

Pelikán-szobor a Duna-delta áldozatainak

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület rendhagyó kezdeményezésére Mezőfelében (Maros megye) fából faragott pelikán-szobrot avattak. Ez az első emlékhely egész Erdélyben, amely a kommunizmus áldozatai közül a totalitárius rendszer által a Duna-delta kényszermunkatáboraiba száműzött politikai meghurcoltaknak állít emléket. 

Gyulaffy László várkapitány

Már huszonéves korában, 1551-ben lovas hadnagyként részt vett Nádasdy Tamás Lippát ostromló seregében. 1568-ban felségsértési ügy gyanújába keveredett, s Bécsbe idézték. Hogy ennek mi volt a tényleges oka, az nem derül ki a korabeli feljegyzésekből. Ekkor családjával együtt elhagyta Magyarországot, és Erdélyben telepedett le.

Március 15-én a világ magyarsága az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulóját ünnepli. Felidézzük a szabadságharc kiemelkedő vezetőinek és hétköznapi tanúinak, polgárainak, katonáinak, egyszerű kétkezi munkásainak emlékét. Általános és középiskolai tankönyveinkből szinte már-már kívülről tudjuk, hogy mi történt március 15-én. Petőfi, Jókai és Vasvári vezetésével a márciusi ifjak 1848-ban e napon délelőtt indultak meg a Pilvax kávéházból a népgyűlés megtartására, remegésre kényszerítetve a Helytartótanács addigi mindenható urait. Ezt követte az Újépületben fogva tartott Táncsics Mihály kiszabadítása és diadalmenete a fővárosok utcáin.

Az egykori m. kir. tábornok ágostai evangélikus (lutheránus) vallású volt. Anyanyelve mellett tökéletesen beszélte a magyar nyelvet. Tiszti személyi lapja szerint nagyon jó tornász, vívó, úszó és rajzoló volt, ugyanakkor jól zongorázott. Fiatal korában szépirodalommal is foglalkozott. Elbeszéléseit, novelláit Lengyel Henrik néven a dél-magyarországi lapokban, többek között a Bácskai Hírlapban közölte. Magda eljegyzése című négy felvonásos színművét 1901. december 4-én a szabadkai színház mutatta be.

aratás

Különösen szép és tartalmas korszaka volt a Művelődésnek, írja a szerkesztő, a hatvanas évek vége és a hetvenes évek eleje, amikor V. András János szerkesztette a folyóiratot.

A Szent Korona az Érmelléken

A magyar Szent Korona nemcsak a magyar államiság fő jelképe, hanem öreg kontinensünk egyik legrégebbi, mái napig épségben megmaradt beavató koronája. A Szent Korona kalandos történelmet élt meg – megannyi városba, országba elvitték, hol ellopták, hol nyoma veszett –, míg végül 1978. január 6-án, azaz 40 esztendeje egy négytagú mérnökcsoport hazaszállította Magyarországra az Amerikai Egyesült Államokból. A kerek évforduló apropóján okán közöljük Szabó József A Szent Korona az Érmelléken című írását.

nagyvárad

A 17. század Erdélyében élt nemes életével és családjával azért érdemes foglalkozni, mivel családfáján sok a hiányzó és pontatlan adat. Ezt az általunk megismertek alapján szeretnénk pontosítani és kiegészíteni. Másrészt, mivel nagyapjával kapcsolatban a genealógusok egy olyan tévedést említenek, amely az Erdélyben akkor élt több személy családfáját érinti. Ezt az elírást azóta többen is átvették, és mint kész tényt viszik tovább e családok történetében.

korona

A magyar Szent Korona nemcsak a magyar államiság fő jelképe, hanem öreg kontinensünk egyik legrégebbi, mai napig épségben megmaradt beavató koronája. A Szent Korona kalandos történelmet élt meg – megannyi városba, országba elvitték, hol ellopták, hol nyoma veszett –, míg végül 1978. január 6-án, azaz 40 esztendeje egy négytagú mérnökcsoport hazaszállította Magyarországra az Amerikai Egyesült Államokból. A kerek évforduló okán közöljük Szabó József A Szent Korona az Érmelléken című írását.