Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

A bánffyhunyadi állami iskolahálózat értesítője

Az iskolai értesítők keresztmetszetét adják Kalotaszeg kisebb-nagyobb települései művelődési életének. A bánffyhunyadi iskolai értesítőket 1874-ben adták ki. Az iskolát E alakúra építették, amivel Erzsébet királynét (Sziszi) akarták dicsérni. Első igazgatója az iskolának Gagyi Samu volt, aki a felső fiúiskolában állat-, növény-, ásvány-, gazdaságés vegytant, a felső leányiskolában pedig írást és rajzot tanított. Egyébként az iskolának elemi fiú- és leány-, ismétlő fiú- és leány-, valamint gazdasági szakosztállyal megtoldott felső fiúiskolai tagozata volt, melybe beiratkozhattak nemcsak a kisváros gyermekei, hanem a környék magyar és más nemzetiségű kisiskolásai is. A tanító személyzet az igazgatón kívül Bács György, Binecz Lilla, Binder Laura, Fekete János és Lujza, Horvát Irma, Kilyéni Endre, Koleszár Lajos, Szánthó Mihály, azon kívül Csoma Péter (ref. kántor), Ignácz Károly (ref. lelkész), Gaál Áron (rom. kat. pap) és Gross Emánuel (Mózes vallású) tevődött össze. A házi- és iparfejlesztő egylet a gyermekjáték készítő tanműhelyt az intézet telkén állították fel, amit később Schönhut Vilmos vett át. Az osztályok létszáma 4/7 – 75, ezekből 436 helybeli, míg 26 vidéki tanulóval rendelkezett. Az írásokat, rajzokat, a magyar és német nyelvtani, mennyiségtani dolgozatokat a vizsgálatok folyamán közszemlére bocsájtották, az énektanítást is lényegesnek tekintették.

Adatok az intézet 1884/85-ös tanévből: egy kisdedóvó-intézet felállítása szükséges.


A bánffyhunyadi iskola épülete

Koleszár Lajos az intézet vezetését 1884. október 7-én vette át, míg az Erdélyrészi Egyesületbe a tantestület minden tagja belépett. Gyarmathy Zsigáné a diákok kézimunka-tanítását irányította, ugyanakkor az intézet építkezése terén is előrehaladás történt (szárnyépület). A lakosok óhajának megfelelően az intézet polgári iskolává alakult. Ravasz György a konyhakertészetet az iskola 2 holdas kertjében a diákoknak szemléltette.

Az 1888/89. tanévben kiadták Pentsy József és Szentgyörgyi Lajos: Kalotaszegi varrottas album című füzetét. Gróf Bánffy György megtekintette a tanulók rajzait, írásait, a női kézimunkákat, és megállapította, hogy jó irányba haladnak, szorgalmasak. Minden tanév befejezése alkalmával az iskola nagy udvarán ünnepélyt rendeztek a szülők jelenlétében.

Az 1891/92-es tanévben Gyarmathy Zsigmond királyi tanácsos tartalmas beszédben kitartó munkára buzdította a növendékeket. Ravasz György Látnoki kép című költeményét szavalta el gróf Széchenyi István születésének 100. évfordulóján tartott emlékünnepélyen. Gyarmathy Sándor (tanuló) felolvasta Debreczeni Mártonról szóló művét. Barcsay Domokos birtokos, országos képviselő, az EMKE kalotaszegi kör alelnöke pénzösszeget adományozott a szegény tanulók megsegítésére. Gyarmathy Zsigáné Örökös című gyermekszínművét is előadták, az Arany János emlékére rendezett ünnepélyen ugyanakkor a poéta több költeményét előadták. Ravasz György fia (a későbbi budapesti, Kálvin téri püspök), László az intézet tanulói nevében részleteket mondott Kirándulás a Kőhegyre című pályamunkájából. Székely Malvin tanítónő A magyar történelem kiválóbb alakjai című írását olvasta fel hazánk fennállásának ezredik évében.

Az intézet igazgatójának, Koleszár Lajosnak az 1892/93-as tanévben a polgári iskola új épületének felavatási ünnepélyén rendeleteket foganatosított. Az 1894/95-ös tanévben pedig a magyarókereki EMKE-iskola miniszteri elismerést kapott az építési-szervezési munkálataiért. Folytatván a felsorolást, az igazgató az 1895/96-os tanévben adományokat osztott szét a szegény tanulók között. Ugyanakkor a magyar történelem kiválóbb alakjairól Székely Malvin tanítónő tartott előadást, ebből idézünk: „Ím, Árpád amott vezérel egy lovas csapatot… Szent István az, aki ahol lehet szelíden, ahol kell erélyesen megnyeri harcos népe szívét”. A továbbiakban végigvezeti a magyar nép századainak eseményeit.

Az 1897/98-as tanévben bevezették a latin nyelvet, míg az 1898/99-esben a kikerült növendékek legnagyobb részben iparos és kereskedelmi pályára léptek. Vikár Béla néprajzkutató bemutatta az akkoriban legújabb szerkezetű fonográfot. A tantestület tagjai közül cikkeket írt Koltai Lajos, Hantz Gyula, Csorja Károly és Koleszár Lajos. A Tanítók Háza javára hangversennyel és színielőadással egybekötött táncestélyt rendeztek.

Az igazgató kérte, hogy az iskolai épületek átalakítása és új épület építése tárgyában döntsön a tantestület vezetősége. Gyarmathy Zsigáné az Erdélyország Tündérország című írását a szegény sorsú tanulóknak, valamint a szorgalmas és jó magaviseletű tanítványok megjutalmazására ajándékozta. A tantestület megismertette gróf Széchenyi István születésének 100-ik évfordulóját, Gyarmathy Zsigáné pedig felolvasta Debreczeni Mártonról szóló írását.

1897-ben az ezredév és a koronázás évfordulója alkalmából iskolai ünnepélyt rendeztek. 1903-ban Hory Béla árvaszéki elnök Gyarmathy Zsigáné emlékére alapítványt hozott létre.

Az 1904-es esztendő sokfajta újítással büszkélkedhetett. Ünnepélyes keretek között avatták fel az új épületeket, amelyeken a magyar himnusz eléneklése után Ignácz Károly (ref. lelkész), Gyarmathy Zsigmond (királyi tanácsos, gondnoksági elnök), Barcsay Domokos (birtokos, kormány-képviselő), Ravasz László (püspöki titkár) és Dóczy Endre (rom. kat. plébános) üdvözlő beszéde hangzott el, valamint táviratok érkeztek a magyar kormány részéről. Következett Koleszár Lajos A bánffyhunyadi tanintézetek múltja és jelene című beszámolója, amiből részletet idézünk: „Lakossága ős, eredeti magyar – a monda szerint tatár faj –, részint mezőgazdaságot folytat, részint fa-, gabona- és marhakereskedéssel foglalkozik.”

Az 1908. esztendőben, 77 éves korában elhunyt Gyarmathy Zsigmond királyi tanácsos, honvéd főhadnagy, ref. egyházi gondnok, a Kalotaszegi Kaszinó elnöke, számos különféle társadalmi, kulturális és közgazdasági intézmény elnöke. Férje után megboldogult Gyarmathy Zsigáné Hory Etelka is. Gáspárik Ilona tanítónő gyászbeszédében Jókai Mórra hivatkozott a következőképpen: „Édesebb szájú asszonyt, mint Gyarmathyné, aki úgy tud a gyermek nyelvén beszélni, nem ismerek. Minden szava oly édesen cseng, hogy a gyermekfülnek igazi égi zene”. A Hory családot újabb veszteség érte: Hory Béla árvaszéki elnök is eltávozott az élők sorából.

1911. június 18-án volt Ignácz Károly jubileuma, aki azok közé tartozott, akiket Isten szívük szerint tett nevelővé. Hívei sokat beszéltek hangjának orgonaszaváról, igehirdetésének prófétai erejéről. 1911. decemberben kísérték utolsó útjára Bánffyhunyadon. Ravatalánál dr. Ravasz László teológiai tanár, a sírnál pedig Csürös József váralmási tiszteletes búcsúztatta.

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékére 1911. március 15-én Bánffyhunyadon ünnepélyt tartottak, amelynek műsorában elhangzott a magyar himnusz, a Szózat, továbbá kuruc dalok és A szabadságharc ünnepe című ifjúsági színmű.

Érdemes elidőznünk Böngérfi Géza hároméves bánffyhunyadi tanári tevékenységén, aki 1882-ben Budapesten született, majd elvégezte a Tudományegyetem bölcsészeti karát. Mint tanár Székesfehérváron, Bánffyhunyadon és Budapesten (Újpest) tanított magyar és német nyelvet, földrajzot. Tevékenységének újabb láncszeme, a Tanulók Köre, a Munkásgimnázium, sőt Kós Károly is munkatársává fogadta, együtt szerkesztették a Kalotaszeg képes hetilapot Sztánán.

Czucza István és felesége, szül. Kovács Erzsébet híres elődök leszármazottja. Felmenői között olyan kiválóságok szerepelnek, mint Ady Endre és Viski Dániel. Czucza István összeállította a családfáját, ahol azt nemzedékeken keresztül tanulmányozta. Ősei között szerepel a kitűnő nyelvész, Czucza János tanító is, aki Kalotaszentkirályon és Bánffyhunyadon oktatott. Czucza István nagynénje, Czucza Emma Pápán (Magyarország) lakott, aki Czucza János leánya volt és a Nőnevelő Intézetben tanított. Három könyvecskét írt, amelyekben lejegyezte a saját, valamint a közeli rokonai és ismerősei tevékenységét. A könyvecskék a következő címen jelentek meg: Naplórészlet (a boldog gyermekkortól 1918-ig), Áttelepülésem és első pápai évem (1918–1936) és Naplórészlet (1956). Ezek a könyvecskék a Jókai füzetek című sorozatban (47., 52., 65.) láttak napvilágot.

Az iskolahálózat élén leghosszabban tevékenykedő Koleszár Lajos igazgatói jelentésével foglalkozunk: beszámol a tantestület működéséről, a jeles évfordulók megünnepléséről, a tanulók szorgalmáról, előmeneteléről, a tankönyvek állapotáról, a különféle iskolai ünnepélyek ellenőrzéséről, a könyvtár gazdagodásáról, a tananyag ellenőrzéséről, az EMKE daloskör tevékenységéről, az egészségügy helyzetéről és az iskola kertjének a megműveléséről (a beszámoló a teljesség igénye nélkül értendő).

Végezetül Koleszár igazgató az I. világháború idején az iskolai értesítőben írásba foglalt jelentéséből idézünk: „A márciusi nagy napok emlékét iskoláink és az EMKE daloskör ez évben is gazdag műsorú előadással ünnepelte. Az elesett tanítók özvegyei és árvái részére a többi jótékony intézmény az adományokért az iskolák igazgatóságához intézett átiratokban fejezték ki köszönetüket.”

Az 1915/16-os hadviselés a vak katonák és a harctéren küzdő hőseink részére segélyt adományozott.

1917/18-ban pedig így írt az igazgató: „A háború a negyedik évben az ifjúság érzelmi állapotára kedvezőtlen volt, mivel egy részénél elítélendő önzés jelentkezett. A családfő távolléte miatt a családi nevelés hiányos lévén, a növendékek magaviselete nem volt szabályszerű.”

Itt megszakadt az iskolai értesítők bánffyhunyadi szerkesztése és kiadása. Összegzésképpen, a leírtak alapján megállapítható, hogy tartalmas, bőséges anyagot szolgált Kalotaszeg művelődési életéből.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Juhos Mihály, Szék

Juhos Mihály 1925. július 26-án született Kolozs megyében, Szék községben. Négy elemi osztályt járt, ez után az iskolából kimaradt, és Kolozsváron szolgalegényként dolgozott. 1943-ban visszatért szülőfalujába, és 1944 őszéig aktívan részt vett a helyi leventemozgalomban. 1944. szeptember 28-án önkéntesként jelentkezett a magyar hadseregbe. 1945 áprilisától 1948 júliusáig orosz fogságban volt. 1949-től 1951-ig két évig román katonaként szolgált, majd egy év kényszermunkára vitték. 1953-tól különböző helyeken dolgozott: a széki tanácsnál volt gazdasági felelős, a helyi szövetkezetnél anyagbeszerző, majd a marosvásárhelyi cukorgyár alkalmazásában termény-, azaz cukorrépabegyűjtő. Ezért a székiektől a „répás” ragadványnevet kapta (Répás Minya). Később egy kolozsvári építőtelepre szegődött el kubikosként, onnan ment nyugdíjba. Két gyermeke van, egy fia és egy lánya. Unokákkal is megáldotta a sors. Békés, szelíd öregség után 2019-ben hunyt el. Az alábbi elbeszélést eredeti szóbeli és írásos vallomások, valamint riportbeszélgetések alapján a széki tévé szerkesztőjeként foglaltam írásba. Mihály bácsi majdnem szó szerint, páratlan szókinccsel mesélte el az emlékeit. Alább közölt írásos vallomását, valamint a 2005-ben készített videofelvételt továbbra is kegyelettel őrzöm.

Erdély több mint száz éves történelmét fogja át néhai Levey Ferenc élete. Hűen tükrözi mindazt, amit a magyarság átélt ebben az időszakban. Erdély több mint száz éves történelmét fogja át néhai Levey Ferenc élete. Hűen tükrözi mindazt, amit a magyarság átélt ebben az időszakban. Levey Ferenc szűk két esztendővel az impériumváltás előtt, 1917. január 14-én született Besztercén, a Levey család harmadik gyermekeként. A román impérium alatt ún. premilitar, azaz katonai előkészítő kiképzésen vett részt, majd hegyivadászként szolgált a román katonaságnál. Megélte Észak-Erdély, beleértve szülővárosa, Beszterce visszacsatolását Magyarországhoz, ezt követően magyar határvadászként teljesített szolgálatot, amikor szovjet hadifogságba esett. ​

Mivel Tasnádon a vállalkozókedvben nem volt hiány, a 19. század végén és a 20. század elején végül négy újság is napvilágot látott. A siker kulcsa pedig a helyi, aránylag kis számú értelmiség kreatív erejében keresendő. Bár az első három lap élettartalma kérészéletűnek bizonyult, a negyedik több mint egy évtizedig látta el megfelelő híranyaggal a városiasodás útjára lépett Tasnádot. Ezek hasábjain olyan családneveket találunk, mint Nóti, Bíró, Keresztessy, no és Ady, amelyek időközben messze túlszárnyalták az Alföld és dombvidék találkozásánál épült kisváros határát.

Úgy gondolok vissza a múltra, mintha csak ma történt volna. Az első világháború második felében születtem, az elejétől kezdve életem, ifjúságom, tanulmányaim, munkám, katonaságom tele volt érdekes történetekkel, esetekkel. Voltam katonai előkészítőn (premilitar), román hegyi vadász, magyar határvadász és orosz hadifogoly. Hosszú életem során – 94 és fél éves vagyok – bejártam sok helységet, sokféle emberrel találkoztam, mint katona és hadifogoly, jó és rossz emlékeim maradtak. Ezt próbálom kissé rendbe szedni, egybe foglalni, és a mai fiatalság tudomására hozni.

A család kezdetben Békés megyében élt és volt birtokos. A 16. századig az egyes okiratok alapján nem sikerült folyamatos családfát összeállítani, de nevekkel, évszámokkal és birtokhelyekkel igazolható a jelenlétük. Ezek közül említünk néhányat a Hungaricana dokumentumai közül.

A nevezetes zilahi eseményt elsőként 1853-ban ismertette egy újságcikk egy kolozsvári napilapban. Ennek a cikknek az adatait vette át Felházy Károly, aki 1867-ben egy pesti folyóiratban emlékezik meg a svéd uralkodó zilahi tartózkodásáról. Szilágyi Ferenc vitte tovább a téma kutatását, amelyet egy kötetben meg is jelentetett. Ez a munka döntő módon befolyásolta a hagyomány további alakulását. Hogy kinél is szállt meg az uralkodó, az információk teljesen ellentmondóak. 

Csupán véletlen lehet, hogy az 1533-ban magyarként bejegyzett első diák épp erdélyi származású volt: Johannes Georgy Honterus4, azaz Honter János György, aki Brassóban született. Előtte már volt Bécs, majd Krakkó diákja is. A második beiratkozott Brenner Márton Besztercéről jött az intézménybe orvostanhallgatónak. A negyedik sorszámú Bogner(us) Péter szintén brassói származású volt. 

A második bécsi döntés nemcsak a polgári, politikai életben hozott nagy változásokat, hanem az egyházi, vallási életben is. Egyházszervezeti szempontból a katolikus egyházmegyék, így a szatmári egyházmegye is komoly változások elébe nézett. A háborús idők nehézségei ellenére, a szatmári egyházmegye máramarosszigeti esperesi kerületében fellendült az egyházi élet megszervezése. Már Sheffler János püspökké választása előtt, Pakocs Károly vezetésével zajlott az új plébániák szervezése, azonban székfoglalása után, főleg 1943-ban, kihasználva a plébániaalapítások körül kialakult kedvező helyzetet, Scheffler nagy hangsúlyt fektetett erre. Meglátása szerint az újra egyesített egyházmegyének akkor, legalább 20 új lelkipásztori központra volt szüksége.

1.

Mostan kinyílt egy szép rózsavirág,

Betlehemben kipimpózott ződág,

Kit még hogy vár mind az egész világ,

Királ nemből méltóság, királ nemből méltóság.

 

Ó, te édes kicsi galambocska,

Szűz tejemből szopó kis bárányka,

Finta Géza 1931-es kéziratos füzetéből.

Benkő József, lelkész, történetíró, botanikus, nyelvész

Benkő József 1740. december 20-án, az erdőszéki (helyesen: erdővidéki – szerk. megj.) Bardoc faluban született, ahol apja, Benkő Mihály 12 gyermekes család­jával 24 évig volt pap. Benkő József iskoláit Kisbaconban kezdte, a klasszikus tudományokat Udvarhelyen, a diáki kurzust Nagyenyed híres kollégiumában végezte.

A századik évforduló késő őszi felvonása még a június 4-i aláírás napjánál is átfogóbban tárja fel Trianon magyar kárvallottjainak érzés- és gondolatvilágát. Ezen a második megemlékezésen az erdélyiek példájával az új román államba való beilleszkedés indítéka és célja szemléltethető. A szóra bírható források közül kiemelkedik az első világháború után új fejlődésszakaszába lépő transzilvanizmus talán legismertebb programszövege, amelynek megírására 1920 novemberében érett meg az idő.

Bármennyire is gyarapodott széltében-hosszában Kolozsvár területe, azért olykor valamiképpen csak összefutok az utcán egy-két ismerőssel. Így történt ez a közelmúltban, midőn egyszer csak Tóth-Guttman Emesével, Guttman Mihály (1926, Petrozsény – 2013, Kolozsvár) leányával találkoztunk. Beszélgetésünk folyamán kifejezte azt a kérését, hogy elevenítsem fel az emlékeimet édesapjáról. A kérés hatására lelki szemeim előtt megjelent Misi bácsi nagy bajuszos, kicsit cammogó járású alakja, hiszen a Kolozsvári Zeneiskola igazgatójaként is ismertem, valamint tanárom is volt a karvezetői szakon. Misi bácsi egyengette a középiskolai zenei fejlődésemet, majd a tanártársam lett a zeneiskolában, és a kolozsvári Filharmóniában is – és már alig merem említeni a nyugdíjas éveinket…

A Guttman lakóházat két utca, a Kund vezér (ma Sidismund Toduţă) és a Gavril Muzicescu határolja. A Kis-Szamos bal oldalán terül el, a szellő halszagot terjeszt, és ez a halászok egyik kedvelt helye.

2008 júliusában tértünk haza feleségemmel, Mártával együtt Kolozsvárra huszonegyévnyi nagyszebeni tartózkodásunk után. Három gyermekünk már Kolozsváron fogadott minket. Csenge tíz, Emese hat, Csongor egy éve hagyta el Nagyszebent, mindhármójukat a Báthory István Elméleti Líceum csalogatta Kolozsvárra. Aztán a nagyobbik gyermekünket a finn–német szak, a középsőt az építészet, a kicsit pedig a filmművészet, fotóművészet, média szak, majd végül a közgazdasági képzés kötötte Kolozsvárhoz. 2008-ban újra együtt lehettünk mind az öten.