Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

​A társadalom érzelmi működése

A következő sorokban a társadalmi cselekvés egyik összetevőjét fogom ismertetni: a tömegcselekvést. Nem mindenfajta cselekvést nevezünk társadalmi cselekvésnek. Akkor válik társadalmi jellegűvé egy cselekedet, ha mások viselkedéséhez igazodik. Számos esetben tényleges indulatok és érzelmi állapotok határozzák meg a cselekvést. A tömeg létrejötte függvényében három típust különíthetünk el: előzetesen megszervezett tömeget, konvencionális tömeget és spontán tömeget. E tömegtípusok vizsgálata függvényében lényeges kiemelni a szervezetlenség jellegzetességeit. A szervezetlen tömeg jellemzői közé soroljuk a következőket: impulzivitás, erőszakosság, következetlenség, határozatlanság, befolyásolhatóság, tudatlanság. Viselkedése olyanféle, mint egy tanulatlan, indulatos vagy féktelen gyermeké, szenvedélyes meggondolatlan felnőtté. A legrosszabb esetben megnyilvánulásai egy vadállatéhoz hasonlóak.

Számos ember halmaza önmagában véve nem nevezhető társadalomnak, ehhez szükséges, hogy az emberhalmaz adott egészet alkosson, közös érdek megvalósítása érdekében, mely több egyénben találkozik.


Könczey Elemér: Csapatmunka

Először a társadalom fogalmát kell meghatározzuk, mielőtt megértenénk ennek érzelmi szinten való működését. Míg a többi tudomány esetében a kutatás tárgyának meghatározása nem jár nehézséggel, mivel kézzelfoghatók, érzékeinkkel észlelhetők a természet elemei, az élet jelenségei, addig a társadalmi tudományok alaprétegét csak elvonás (külön kezelés) útján alkothatjuk meg, habár hatásait érezzük azáltal, hogy tapasztaljuk az értékek változását a szociokulturális és gazdasági életben, érezzük a szokások, jogok kényszerítő erejét, de mikor a hatás okát kutatjuk, puszta fogalmakat kapunk. (Tegze, 1908, 5–6. o.)

A társadalom lényegét képező tulajdonságok: a közös cél és az együttes működés.

„Bizonyos állandó s egyetemesnek tekinthető cél által egybekapcsolt egyéneknek szabályok által rendezett összességét tekintjük társadalomnak.” (Tegze Gyula, 1908, 3. o.)

Nem nevezhető társadalomnak a teljesen szervezetlen, puszta ösztönön alapuló tömeg, határozatlan célú társas érintkezés és minden egyéni vagy részleges célokat szolgáló olyan kapcsolat, melynek célpontja egyetemessé soha nem válhat. A társadalom az individuális lények együttműködésének eredménye. E kölcsönhatás által az individuumok egy új világnak, a fizikai léttel szemben a szellemi életnek lesznek megteremtői. A szellemi élet alkotásai: a nyelv, a művészet, a vallás, az oktatás, a társadalomban való élés eredményeképpen jöttek létre. A társadalom az ember lelki világának formálója. Állíthatjuk úgy is, hogy a szellemi élet elképzelhetetlen a társadalom és annak produktumai – a nyelv, az írás, a tudomány, a művészet – nélkül. (Tegze, 1908, 17–18. o.)

A csoportosulásnak és az együttműködésnek nélkülözhetetlen szerepét a természetben is észleljük, de a legprimitívebb formában. Viszont a növényi és állati test nem más, mint elementáris lények, sejtek együttműködésének eredménye. Ezeket a képződményeket, amelyek részeik működésében szellemi hatásokat nem hoznak létre, ezért a társulás alapja tisztán biológiai. Habár a szervezkedés és a munkamegosztás egyes állatfajnál is fellép (pl a méhek, farkasok esetében), ez csupán csak biológiai alapokra épül, mivel a természet által előre meghatározott, kijelölt funkciókat végeznek úgy a hímek, mint a nőstények. A többi élőlénynél az embertől egészen eltérő, abszolút más típusú társas viszonyokkal találkozunk. (Tegze, 1908, 17. o.)

A társadalmi cselekvés egyik jelentős komponense a tömegcselekvés. (Tegze, 1908, 284. o.)

Tömegcselekvésről tárgyalunk abban az esetben, amikor valamely társadalmi tevékenység nem előre meghatározott tervek szerint, nem egy kijelölt személynek, mint szervnek irányítása mellett, hanem az összesség véletlenül támadó impulzusainak behatása alatt, közös benyomások következtében viszik végbe. Ezért sokszor nehéz a tömegcselekvések helyét a társadalmi folyamatok körében pontosan meghatározni, hogy kizárólag milyen jellegűek és ugyanakkor nehéz feladat megállapítani, hogy a cselekvések erkölcsi, jogi vagy politikai arculatúak. (Tegze, 1908, 286–288. o.)


Gustave Le Bon francia szociálpszichológus
(1841–1931), a tömegpszichológia egyik
megalapozója (forrás: Wikipédia)

Gustave Le Bon – a tömegpszichológia egyik megalapozója –, a Tömegek lélektana című írásában (1920) kijelentette, hogy a tömegjelenségek inkább a társadalmi alakulás kezdetein, valamint a társadalom végső pontján és ezek felbomlásuknál jelentkeznek. Ez a megközelítés viszont eléggé szűk, mivel a tömegjelenségek körébe sorolhatjuk mindazon jelenségeket is, amelyek körében az utánzás játszik legfontosabb szerepet. Léteznek izgalomból fakadó cselekvések is, melyeket a vallás, az erkölcs, a politika tényei váltják ki. Egy közös impulzus készteti az egyéneket cselekvésre. Sokszor azt tapasztaljuk a jelenben, hogy nem közvetlenül érintkező egyének cselekvéseiről van szó, hanem olyan aktivitásokról, melyek bizonyos impulzus hatása alatt keletkeznek és úgy az egyes egyének, mint osztályok gondolatmenetét befolyásolják és bizonyos irányba való cselekvésre ösztönzik vagy késztetik. (Le Bon, 1920, 20–21. o.) Főleg az érzelmek hatása alatt lezajló cselekvéseknél lépnek fel ezek a jelenségek. Leginkább a politikai törekvés terén tapasztaljuk ezeket a cselekvéseket, melyek olyan mozgalmak létrejöttét eredményezik, mint például: hazafias, vallásos, vallásellenes, szociális, stb. Ezek rendezetlen cselekvésben, nyugtalanságban mutatkoznak. Ilyenkor az egyén a tömegben hasonló a géphez, amelyet nem saját akarata, nem saját döntése, hanem egy külső erő vezet. Fontos kiemelni, hogy a szervezés hiánya miatt az embertömeg csak ösztönszerű cselekvésre lesz képes, egységes, egyhangú működésre azonban képtelen, ezért minden eredmény a véletlentől függ, mivel minden egyén a találomra cselekszik. Az alacsonyabb rendű ösztönök ilyenkor általánosabbak, mint a magasabb rendű morális jellemvonások. Mivel a tömegben lévő személy úgy érzi, hogy cselekedeteiért nem lehet kérdőre vonni és meggyőződve van arról, hogy az általa elkövetett tett nem bizonyítható rá, ezért az egyén felelősség érzete háttérbe szorul. (Le Bon, 1920, 49. o.) Az ilyen körülmény a tömeget bűntett elkövetésére ösztönzi. Az érzelem ilyenkor nagy mértékben fellép és könnyen befolyásolhatja az egyént, és számos esetben saját érdekeivel ellentétes cselekvésre is motiválhatja. (Le Bon, 1920, 25. o.) Az egyén a tömeg hatására hasonló folyamat alá kerül, mint a hipnózis, mivel viselkedése, megnyilvánulása módosul. A tömegben való olvadás következtében az egyén intellektuális képességei túlságosan csökkennek, az értelem hatása nincs jelen. Az emberek a tömegben élik ki nem elfogadott, nem megengedett ösztönüket. Ugyanakkor a tömegben eltűnik az ember egyénisége. Mindezek a feltételek a tudatos személyiség megszűnéséhez vezetnek, helyet adva a tudattalan személyiség előtérbe kerülésének. (Le Bon, 1920, 21, 57. o.) A Le Bon által felvázolt tömegek megnyilvánulása kegyetlen és romboló, mely meghatározza az egyén érzelmeit, gondolkodását, cselekedetét. (Le Bon, 1920, 31. o.)

Elias Canetti a Tömeg és hatalom (1991) című írásában a tömeg pusztító tulajdonságát említi meg, mely megnyilvánult különböző országokban és kultúrákban. A tömegben minden tag megszabadul másféleségétől, egyenértékűnek, egyformának érezve magát társával. Bekövetkezik a tömegben lezajló leglényegesebb folyamat a kiürülés. A kiürülés megszünteti a különbségeket, lehetővé teszi azt, hogy minden egyén egyenlőnek érezze magát, habár az mégsem végtelenül egyenlő (Canetti, 1991, 16. o.) Canetti felhozza a figyelmet arra, hogy a parancsra cselekvő ember iszonyú tetteket képes elkövetni. A parancsok követése, az ember szabadságának korlátozását, sőt pillanatnyi megszűnését eredményezi. Az ember tehát akkor lesz szabad, ha nem követ külső parancsokat, hanem csak olyanokat, amelyek belülről fakadnak. Ennélfogva szabad ember lehet az, aki ösztöneinek engedelmeskedik, ezeket követi, de ha ezek elszabadulnak, bonyodalmakhoz vezethetnek, az engedelmeskedő pedig azt fogja hinni, hogy önszántából cselekszik. (Canetti, 1991, 315. o.)

Mindenütt, ahol emberi élet van, felmerülnek fenyegető tömegek.

Az indulati cselekvéseknek – tömegen belül – szellemi indítóokának egyik legfontosabb tényezője a tudatlanság, ezért a tanulatlan vagy iskolázatlan nép nagyon apró (minimális) mértékben cselekszik megfontoltan, értelmesen és helyesen. Egy iskolázatlan, tudatlan tömeg érzelmeinek, szenvedélyeinek, indulatainak, előítéleteinek, téveszméinek rabja. Ezért könnyen el lehet hitetni vele, hogy vészhelyzet van, holott nincs. Az erőszakosságot számos esetekben, olyan egyének indítják, akiknek értelmi és erkölcsi fejlettsége kis mértékű. (Tegze, 286–287. o.) A cselekvés együttérzési és utánzási jellegét kiemelve azt tapasztaljuk, hogy az az egyén, akit az érzelem befolyásol, példája által központtá válik, az érzelmeknek és indulatoknak hordozója lesz, akitől majd számos irányba terjed újból tovább a lelkesedés. Így tehát az egyének által a tömegben egymásra gyakorolt hatás terjed és erősödik. Sokszor észleljük, hogy amikor az egyén a lelkesedését más személlyel közölte, ennek indulata rá is visszahat, és ezáltal izgatottságát növeli. (Tegze, 1908, 288–289. o.)

A tömeg tehát egy önálló alakulat, mely különbözik az összes őt alkotó egyes egyéntől, mivel sajátos törvényekkel rendelkezik.

Az érzelmi társadalmi cselekvések általában érzelmek, szenvedélyek befolyása által alakulnak, minden előre való mérlegelés nélkül, átgondolatlanul. A lelkesedés (izgatottság) kiterjedésének és indulati tömegcselekvésnek egyedüli gátja az átgondolás és a kritikai gondolkodás.

Az ösztönök felszabadításával és az erőszak megnyilvánulásával eltűnik az emberiesség a cselekvésben, viselkedésben és életmódban. Az eltömegesedés veszélyének bekövetkezése által saját egyéniségünkről mondunk le.

 

Szakirodalom:

Tegze Gyula: A társadalom – Az emberiség művelődésének és gazdasági életének fejlődése (Stein Lajos), Atheneum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat Kiadó, 1908, Budapest

Gustave Le Bon: A tömegek lélektana, Franklin Társulat Kiadó, 1920, Budapest Ellias Canetti: Tömeg és hatalom, Európa Könyvkiadó, 1991, Budapest

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

tordai üveggyár

A Tordai Üveggyár 1921-ben alakult. Alapítói egy kolozsvári bank és Mendel Simon tordai bankár volt. Külföldi munkásokat hoztak német, lengyel, cseh, olasz földről. A munkahelyen új munkaerőt képeztek. 1929-ben már ötszáz-hatszáz munkással dolgoztak. Számukra lakótelepet hoztak létre lakásokkal, üzlettel, klubbal, sportteremmel. Ez a telep ma is ismert, Kolónia néven.

denevérek

Egy borzongatóan kellemesen érzés tölti el az erdélyi denevérész szakembereket, amikor megállnak Európa talán legnagyobb denevérkolóniája alatt. A Szolcsvai Búvópatakban a hosszúszárnyú denevér több mint 30 000-es kolóniája néma, élő szőnyegként borítja a barlang mennyezetét minden télen. A törpedenevérek szintén több tízezres egyedszámú csoportja a hosszúszárnyú denevér „szőnyeg” közelében található. De hibernál a barlangban még pár ezer közönséges denevér és pár száz nagy patkósdenevér is. Minden összevetve, a barlang teljes, több denevérfajból álló téli állománya elérheti a 100 000 egyedet.

Évszázadokkal ezelőtt az ételt a konyhában, családi környezetben készítették, melyet azonnal, frissiben el is fogyasztottak. A társadalom fejlődésével, idővel a falusi közösségek keretében, a társadalmi munkamegosztás révén új szakmák jelentek meg – hentes, pék, sörfőzőmester stb. –, akik az élelmiszerkészítéssel járó munka egy részét magukra vállalták. A folyamat tovább folytatódott és fokozódott a városok megjelenésével, növekedésével. Így egyre nagyobb mértékben áttértek helyi termelésről az ipari méretű termelésre, a friss ételek helyett pedig a tartósított élelmiszerek fogyasztására. 

Víz a környezetünkben

Környezetünk egyik fontos eleme, mely a hidroszférát alkotja a többi környezeti egység mellett (geoszféra, atmoszféra, bioszféra és krioszféra). A Föld életében a víznek nagyon fontos szerepe volt, illetve van: ez pedig bolygónk klímarendszerének és az életnek a kialakítása és fenntartása. A természetben a víz állandó mozgásban van (vízszintes és függőleges irányban egyaránt), a környezeti elemek között pedig intenzív anyag- és energiacsere megy végbe, zárt ciklusokban. Ezt nevezzük a víz körforgásának, mely évi 396 000 km3 mennyiséget jelent, és melynek hajtóereje a Nap. 

balogh ernő geológus

Balogh Ernő 1882. július 24-én látta meg a napvilágot az Arad megyei Kisjenőhöz tartozó Erdőhegyen. A Kárpát-medence keleti tájai, különösen Erdély természeti értékeinek feltárásában és megismertetésében elévülhetetlen érdemeket szerzett. Sokoldalú tudósról, geológusról, mineralógusról van szó. Az 1969. július 11-én 87 esztendős korában, Kolozsváron elhunyt tudós professzor kolozsvári Bolyai, illetve Babeș–Bolyai Tudományegyetem földtani tanszékének vezető tanára, a föld és ásványtudományok doktora, a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat tiszteleti tagja, a Magyarhoni Földtani Társulat díszoklevéllel kitüntetett rendes tagja, az Erdélyi Kárpát-Egyesület elnöke, az Erdélyi Múzeum-Egyesület Ásvány- és Kőzettani Szakosztály elnöke volt.

rodosz-konferencia

Május 12. és 13. között rendezte meg II. Erdélyi Történelemtudományi Doktorandusz Konferenciáját a Romániai Magyar Doktoranduszok és Fiatal Kutatók Szövetségének Bihar megyei szervezete Nagyváradon. Az 1999-ben megalakult RODOSZ a tudományos munkát végző magiszteri és PhD hallgatók szakmai és érdekvédelmi szervezeteként a második alkalommal megrendezésre kerülő konferenciával fórumot szeretne teremteni a fiatal kutatók számára. 

nap sugárzás

Mennyire fenyegeti az emberiséget a környezet változása, milyen mértékben járul(t) hozzá a környezetszennyezés a változásokhoz?

jupiter

A Nap gömbjének térfogata oly nagy, hogy belsejébe 1 millió 303 800 Földet helyezhetnénk el. Jegyezzük meg, hogy ennek ellenére központi égitestünk csupán egy sárga törpe a csillagok világában.

egyed ákos

Ha Egyed Ákos akadémikus munkásságát, nagy kutatási témáit grafikusan próbálnánk ábrázolni, egymásba fonódó, egyre magasabbra emelkedő spirálok képzenének meg előttünk.

Amatőrcsillagászat Kolozsváron a 2010-es években

A szakképzett csillagászokat gyakran leköti az elmélet vagy egy mérésből származó hatalmas adathalmaz értelmezése, pályázik a távcsőidőért, az amatőr azonban ráér szinte kizárólag a gyakorlattal, saját felszereléssel, az észleléssel foglalkozni

Oláh György Clevelandi dolgozószobájában 1976-ban

„A jövő az, ami igazán számít és a jövő kulcsa (nem csak Magyarországon, hanem az egész világon) a jó oktatás.”

Gábor Csilla

Harmadik alkalommal rendezték meg a Bolyai Társaság által kezdeményezett Interdiszciplináris párbeszéd konferenciát, ezúttal ritmus és ismétlés hívószavakkal. Milyen intézményes nehézkedést, sőt ellenszelet kell leküzdeni egy ilyen kezdeményezésnek? Egyáltalán: erdélyi kontextusban hogyan viszonyul az interdiszciplinaritás az akadémiai intézményesség kérdéséhez? E tudományos paradigma térnyerésében milyen szerep jut az egyetemi háttérintézményeknek? Dr. Gábor Csilla irodalomtörténésszel, a Bolyai Társaság elnökével, a konferenciasorozat egyik ötletgazdájával beszélgettünk.

Somló Bódog (1873–1920) jogfilozófus, szociológus, egyetemi tanár a magyar társadalomtudomány egyik rejtélyes személyisége. Felhőtlen jókedvet tükröző, ismeretlen levelét Kolozsvárral kapcsolatos időszakának hangsúlyozásával adjuk közre.

Mackó bácsi feredeje Kisbacon település határában

Székelyföldet és különösen a Hargita-hegység déli részét bátran nevezhetjük az ásványvizek hazájának. Itt találjuk Közép-Kelet-Európa legsűrűbb ásványvíz megjelenési zónáját.

Magyar Tudományos Akadémia

A májusban lezárult három akadémiai év egyik újdonsága a külhoni magyar tudományosság eredményeiről számot adó hírlevél.