Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

A lamentáció

Idén július 9. és 14. között zajlik a Csíkszeredai Régizene Fesztivál, amelynek immár tízedik éve kísérője a Romániában egyetlen Régizenei Nyári Egyetem. A nyári egyetem alatt az oktatáson kívül idén is lesznek szakmai előadások. A fesztivál idei fő témájához, a Reformáció 500. évfordulójához kapcsolódva a lamentáció műfajáról Cs. Szabó András csíkszeredai zenetanár tart előadást. Ezt közöljük alább.

A húsvét előtti Szentháromnap várakozással és bűnbánattal eltöltendő időszakának egyik fontos műfaját vesszük górcső alá. A lamentációt manapság inkább csak a római katolikusok éneklik, eredetileg viszont a református liturgiában is helyet kapott. Előadásomban a Gyulafehérváron 1636-ban kiadott Öreg Graduálban található lamentációval foglalkozom.

A református liturgiában is gyakorolt műfajról van tehát szó, hiszen többek között mind a kolozsvári, mind pedig a debreceni graduálpéldányok (és más, korabeli graduálok) lamentációlapjainak szélei szembetűnően megkoptak az idők folyamán (249–270. oldalak). Másrészt pedig több levéltári adat, egyházkerületi jegyzőkönyv tudósít a húsvétot megelőző lamentációk előadásának kérdéseiről folytatott vitákról. Mindezek pedig azt bizonyítják, hogy a lamentációéneklés gyakorlatban volt. Bizakodva jegyezzük meg, hogy a lamentációéneklés ismét kezd felszínre törni az utóbbi években, és kísérletek történnek felélesztésére.

Az Öreg Graduálban, akárcsak a többi, protestáns graduális anyagot tartalmazó könyvben, olyan dallammal ellátott lamentációt találunk, amelyet Európában nagyon kevés helyen énekeltek. Előadásomban ennek bemutatására vállalkozom.

A lamentáció történelmi háttere

Finály Henrika kolozsvári Kir. Ferenc József Egyetem nyilvános rendes tanára, aki 1884-ben jelentette meg a mai napig legjobb latin szótárt, így határozza meg a la­mentatio (jajgatás, siratás) szót: jajgatás, jajveszékelés, panaszolkodás. A magyar nyelvű Bibliában viszont ilyen könyvcímet olvasunk: Jeremiás siralmai. (Helyesebb a más fordításokban olvasható Siralmak könyve megnevezés, a továbbiakban én is így használom. Erre lentebb részletesebben rátérek.)

A keresztyén gyülekezetekben igen korán meghonosodott az a szokás, hogy a húsvéti ünnepkörben a Siralmak könyvét olvassák, illetve énekeljék. A könyv azt eleveníti fel, hogy Nabukodonozor, Babilónia királya (Kr. e. 604–562) megszállta Jeruzsálemet (Kr. e. 587), templomát felégette, a népet pedig elhurcolta. Közel ötven év múlva a Babilóniát leigázó Círus perzsa király adott engedélyt a zsidók hazatelepedésére (Kr. e. 538).

A középkorban kialakult olvasmányrend szerint húsvét előtt Jeremiás próféta könyvét olvasták, és nagycsütörtök napján jutottak el a Jeruzsálem pusztulásáról szóló fejezetekhez (Jer 32. skk.). A Siralmak pedig ennek folytatásaként hangoztak el.

A protestáns gyülekezetek a lamentáció éneklésének szokását megtartották, mivelhogy összekapcsolták Krisztus szenvedéstörténetét Jeruzsálem pusztulásával, illetve az akkori Magyarország helyzetével, a török uralom miatti kilátástalansággal. Erdélyben ez különösen így volt, hiszen a török mellett később a Habsburg-ház is próbált nyomást gyakorolni e területre. Nem véletlen tehát, hogy Jeremiás könyvét olvasták húsvét előtt.

A nagyhéttel Jézus földi pályafutásának végéhez közeledünk. Az, hogy saját népe miként fogadta (vagy nem fogadta) el Jézust, majd pedig maga a passiótörténet párhuzamba állítható azokkal az eseményekkel, amelyeket Jeremiás könyvében olvashatunk. Ha átlapozzuk az Esztergomi BreviariumNotatum (13. század) nagyheti és az azt megelőző szenvedés hetének (Hebdomada Passionis) olvasmányait, zömében ebből a könyvből vett fejezeteket sorol fel. (Ezek mellett még olyan könyvekből is olvastat, amelyeknek fejezetei a Jeremiás könyvében leírtakhoz kapcsolódnak: Ézs, 1Tim stb.) Jeremiás próféta könyvének első fejezetétől kezdve, az 5., 6., 8., 20., 21. teljes fejezetek; részletek a 11., 22., 26. stb. fejezetekből; a Júda népének megfeddésétől szóló 37. és 38. fejezetek (hogy elfordult Istentől, nem hallgattak Jeremiás szavára sem, bálványokat imádtak) szintén teljesek. Az olvasmányok Jeruzsálem elpusztításáig, a nép Babilóniába való elhurcolásáig vezetik az olvasót. Ezt, a zsidó nép Istenbe vetett hitének mélypontjaként is értelmezhető történetet könnyen össze lehet kapcsolni Jézus földi pályafutásának utolsó napjaival.

Bibliai helye, szövege és a könyv szerzőségének kérdése

Az Ószövetségben, Jeremiás próféta könyve után következő Siralmak könyve sajátos formáját az adja, hogy az első négy rész minden versének elején a héber betűsor 22 betűje áll. Az első két rész 22 versből áll (betűnként 1-1 verssel); a 3. rész 66 versből (a 22 megháromszorozása: minden betűhöz három-három vers tartozik); a 4. rész pedig ismét 22 versből áll; az utolsó, 5. rész is ugyanennyi verset tartalmaz, itt azonban nem találunk alfabetikus akrosztichont.1 Ezt úgy értelmezhetjük, hogy míg az előző fejezetek a siralmakat – felsorolást, számbavételt (és intést) tartalmaznak (amelyekből esetleg válogatni is lehet), addig az utolsó fejezet Jeremiás próféta imádsága, amely bonthatatlan egységet alkot.

Az énekelt lamentáció mindenkor válogatást nyújt a bibliai versekből, ugyanis a teljes fejezetek eléneklése túl hosszú volna. A római katolikus források a bibliai könyv mind az öt részéből közölnek verseket, ezzel szemben a protestáns források nem válogatnak verseket a Siralmak 3. részéből, csak az 1.,2., 4. részből, illetve közlik a teljes 5. részt. Az Öreg Graduál a következő verseket használja fel: 1,1–9 és 2,1–9; 4,1–6, illetve a teljes 5. részt. A lamentációt rendesen a Szentháromnap matutinumaiban kell énekelni. Manapság, ha éneklik, általában a nap esti imaórájában kap helyet.

Fentebb már említettem, hogy Jeremiás siralmaira inkább a Siralmak könyve megnevezés talál. Az ószövetségi könyv, a hagyományos megnevezés szerinti nevet viseli (így használja az Öreg Graduál is; vagyis a reformátusok így hagyományozták a katolikus megnevezést). A Jeremiás siralmai azért ’hagyomány szerinti’ megnevezés, mert a könyvben sehol nem szerepel Jeremiás próféta szerzősége, vagy neve. Ez a felirat két bibliai hely félreértelmezésére vezethető vissza. Az első 2Krón 35,25: „Jerémiás is siratá Jósiást, és siralmas énekekkel siratják vala őt az éneklő férfiak és asszonyok mindnyájan mind e mai napig, a melyek szokásossá lettek Izráelben, s ímé azok meg vannak írva a Jerémiás siralmaiban.” Jósiás király neve vagy tettei viszont nem jelennek meg a Siralmak könyvében. A másik hely Jer 9,17–19: „Ezt mondja a Seregek Ura: Figyelmezzetek reá, és hívjátok a sirató asszonyokat, hogy jőjjenek el, és a bölcs asszonyokhoz is küldjetek, hogy jőjjenek el. És siessenek és fogjanak síráshoz miattunk, és a mi szemeink is hullassanak könyeket, és szempilláink vizet ömleszszenek! Mert a Sionról siralomnak szava hallatszik: Oh, hogy elpusztultunk! Igen megszégyenültünk, mert elhagyjuk e földet, mert széthányták lakhelyeinket!”

A dallamokról

A legősibbnek tekinthető lamentációdallamot a Liber Usualisban találjuk. Hangterjedelme és dallamfordulatai egyaránt a 10-11. századra utalnak: teljesen tiszta, 6. tónusú recitáció jellemzi a dallam teljes vonalát.

A magyar protestáns graduálokban sajátos lamentációdallam honosodott meg. Ez a dallam összetett és díszes, amelyet a reformáció tovább éltetett, a latin szöveget magyarral helyettesítve. Nálunk a bevezető mondatnak, mindhárom napnak és külön az utolsó, 9. résznek (nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat, illetve Jeremiás imádságának) saját dallamot adtak, amelyek díszes olvasmánytónusokba rendeződnek: ötödik, negyedik, hatodik, illetve az utolsó rész negyedik tónusba.2 Az egyes napok még tovább oszlanak, naponként három-három részre (a harmadik naphoz tartozik a 9. rész, amely mindegyik forrásban önálló címet visel: Oratio Jeremiae Prophetae, vagyis Jeremiás próféta imádsága).

Önálló, a római hagyománytól eltérő lamentációdallam. Ambitusa nagyobb, mint a Liber Usualis tiszta kvart távolsága – itt teljes oktávot jár be a dallam –, és szerkezete is összetettebb. Két túbahangos tónussal találkozunk: 5. tónus C-, A-hangokon recitál, a 4. tónus A-, E-hangokon, a 6. tónus pedig A-, F-hangokon.

A 4. tónusú Oratio két túbahangja soronként váltakozik. A páratlan versszakokban (1., 3., …) A-, a párosokban (2., 4., …) felső D-hangon recitál a dallam első fele, a záró szakasz viszont mindkét esetben A-hangon. Íme, az ötféle dallam, amelyeket a bevezető sor és a négy rész első versei szemléltetnek.

*

Amint láthatjuk, nagyon sokszínű dallamcsaládról van tehát szó. A naponként változó tónusok önálló értelmezést adnak az egyes napoknak, és így emelik a szöveg és a liturgia ünnepélyességét. Érdemes volna minél több helyen visszahozni a Nagyhét liturgiájába. Ha ez nehéz a gyülekezet számára, akkor legalább betanított énekesek által. A lamentációt a mindenkori kántor által betanított gyerekek, esetleg maga a kántor vagy a kórus énekelte, amelybe bekapcsolódhatott a gyülekezet is. A lamentáció tehát szerves része volt a nagyheti liturgiának. Kimaradása két okból történt: 1. a református zsinatok a 18. század elejétől már írásban is tiltották (szóbeli tiltását, a rá való neheztelést korábbról is említik), mivel megmaradt katolikus szokásnak ítélték; 2. a kántorok részéről több feljegyzés maradt fenn arról, hogy nem becsülték kellőképpen munkájukat, illetve vagy egyáltalán, vagy csak szerényen honorálták fáradozásukat. Ennek pedig az lett a következménye, hogy egyszerűen felhagytak ennek éneklésével.


Bevezető sor


Első nap, 5. tónus


Második nap, 4. tónus


Harmadik nap, 6. tónus


Oratio, 4. tónus

 

Jegyzetek

1 Ezt a technikát a világi költészetben is fellelhetjük. Az ábécék használata mellett tulajdonnevek betűit is megtaláljuk verses költemények strófáinak kezdőbetűjeként, illetve a szerzők saját nevüket is megörökítették a vers akrosztichonjában. Ez a formaalkotás máshol is előfordul az Ószövetségben, pl. Zso 25., 38., 111., 112., 119., 145., illetve Péld 31; 10–31.

2 Hasonlóan sokrétű dallamcsaládot vélek felfedezni a mozarab liturgiában, ennek pontos jegyzése további kutatásokat igényel.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Páskándi Géza

A Páskándi Géza-művek színpadi megjelenítései a börtönévek utáni időkben kezdődtek. Elsőnek a szülőföldön szólalt meg a Külső zajok c. színpadi műve, majd költeményeiből, esszéiből és más írásaiból is közönség elé kerültek. Játszottak Páskándit hivatásosak és műkedvelők, ami a szerző iránti széleskörű érdeklődésről árulkodik. A továbbiakban a színpadi, illetve pódiumi Páskándi-előadásokról szólok azok megszületésének időrendi sorrendjében. Nem lesz szó a különböző alkalmi, a különböző alkalmakra készült előadásokról, és a vendégjátékokról sem.

Rendhagyó hír „rázta meg” nemrég Székelyföld számos iskoláját és óvodáját, ugyanis Zorkóczy Zenóbia színművésznő, alias „Rosszcsont Zénó”, gondolt egy merészet, és „megszökött” otthonról, hogy néhány hónap alatt eljusson 100 olyan településre, ahol „még a madár sem jár”.

csíkszereda régizene fesztivál

„A színvonalas programok, világhírnévnek örvendő együttesek és hangszerkülönlegességek kavalkádja olyan gazdag és változatos régizenefesztivált kínál, ahol a közönség bátran belefeledkezhet a mindenkor aktuális ÖRÖM-be” – írja az idei zenei esemény kínálatáról a programfüzetben Filip Ignác Csaba, a fesztivál művészeti vezetője. Minden esztendőben valamilyen zenei csemegével kedveskednek a szervezők e nagyszabású kulturális rendezvényen. A júliusi fesztivál nagy eseménye az egyetemes zenetörténet egyik legnagyobb művének, Johann Sebastian Bach két zenekarra, két kórusra és szólistákra írott Máté-passiójának a bemutatása volt, mely hatalmas sikernek örvendett nemcsak Csíkszeredában, de a bukaresti Athenaeumban és a Brassói Fekete templomban is. Évek óta a fesztivál programkínálata, lebonyolításának menete egyre művészibb és profibb színvonalat mutat a főrendezőnek, a Hargita Megyei Tanács égisze alatt működő Hargita Megyei Művelődési Központnak köszönhetően.

A Csíkszeredai Régizene Fesztiválok kezdeteiről. Boér Károly

A Csíkszeredai Régizene Fesztivál előfutára tagadhatatlanul az az 1979-es kísérlet volt, amely Kájoni János születésének 350. évfordulóját köszöntötte. Érdekes, hogy az első, Mikó-várbeli, szabadtéri régizene-hangverseny ötletgazdája még csak nem is zenész volt: a lelkes, és sajnos azóta már eltávozott muzeológus, Miklóssy-Vári Vilmos agyából pattant ki elsőként, de ott volt már körülötte néhány kiválóan képzett, szakavatott muzsikus is, elsősorban Pávai István és Simó József, akik a kiváló kezdeményezést később a régizene országos ünnepévé, fesztiváljává tették.

Mindenkiért lüktető, sérülékeny színészlelkekről

Színész, újságíró, lelkész, tanár – van, aki megírt, van, aki kimondott szóval igyekszik valami ellen vagy valami mellett küzdeni, valamiért örülni, valami előtt tisztelegni, s bár munkájuk eszköze és gyakorlati útja különböző, legalább egy dolog közös jellemzőjük: hivatásuk minden egyes percében cipelik a nemzetük keresztjét, a nemzeti kulturális élet őrző-védői, akik átérzik és igyekeznek érteni is a különböző korokat. Nánó Csaba újságíró művészlelkek iránti érzékenysége, kérdezni tudása mindig is lenyűgözött, Egy élet nem elég című második interjúkötetében megmutatja, hogyan is cipelték azt a bizonyos keresztet neves erdélyi színészek a függöny mögött.

oravicabánya színház

Thália papjai évtizedek óta csak nagy ritkán, ünnepi alkalmakor lépnek az ország legrégebbi kőszínházának deszkáira, amelyeket leginkább a zenészek koptatnak. A bécsi operaház magánénekesei, Simina Ivan és Aura Twarowska, valamint a temesvári zongoraművész-házaspár, Manuela Iana és Dragoș Mihăilescu tart néhány esztendeje mesterkurzusokat Oravicabányán nyaranta, amelyek keretében több hangversenyt is tartanak a legendás színház remek akusztikájú, szemet kápráztató szépségű termében. A záró koncerteket a temesvári, a resicai és boksánbányai zenekedvelők is megtisztelik jelenlétükkel.

puck bábszínház

A csecsemőszínházban a vers világteremtő erővel bír. A versekben megjelenő képeket, tájakat lakja be játékával a bábos, a versek ritmusa adja az előadás ritmusát, elmondva, skandálva, duruzsolva, énekelve a vers megteremti az előadás képi és hangzásvilágát, amelyen keresztül működni kezd az oly sokszor emlegetett színházi mágia. 

eszik vagy isszák

A kolozsvári színház az ESziK vagy isszák? projektjét 2015 szeptemberében indította. Célja, hogy a programban résztvevők – kisiskolások, kamaszok, egyetemi hallgatók és felnőttek – szociálisan érzékeny színházszeretőkké és -értőkké váljanak. A színházpedagógiai tevékenység olyan alternatív tanítási módszer, amely fejleszti a résztvevők általános műveltségét és közösségben való felelősségvállalását. Másfél év alatt több száz kolozsvári diák, egyetemista és felnőtt vett részt a különböző oktatási csomagok foglalkozásain.

studio szinpad

„A Stúdió Színpad megalapítója Horváth Béla volt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagja, komikusa. Kiváló szeme volt a tehetségek felismeréséhez.”

1956

Szatmárhoz kötődő színművészek visszaemlékezéseit szedtük csokorba. Vannak közöttük olyanok, akik Magyarországon élték meg vagy át az 1956-os forradalom eseményeit, mások pedig Marosvásárhelyen szolgálták a magyar színházi kultúrát azokban az időkben. A Magyarországon és a Romániában élők helyzete nem volt azonos, ezért a forradalomhoz való viszonyulásuk sem hasonlítható össze. 

Bob Dylan

Mit tesz hozzá Bob Dylan életművéhez az irodalmi Nobel-díj? És mit tesz hozzá az irodalmi Nobel-díj filozófiájához Bob Dylan díja? Egyesek azt is kérdezhetik, kérdezik is: mit vesz el belőle?

studio színpad kolozsvár

Az igazi sikerszériát ért meg. Még a nagyszínházaknak is becsületére vált volna ez a több mint száz előadás. Kolozsváron többször is színre került, de a megye környező falvaiba és városaiba is eljutott.

ilyés zsolt plébános

A Biblia történetein, szereplőin, sokféle szövegtípusán keresztül játékosan aktiválódnak az évszázados archetípusok, szimbólumok, örök emberi élethelyzetek, történetek, törekvések és érzések, de a tevékenységen csak az kel életre, ami ebből minket, 21. századi embereket külön-külön foglalkoztat.

kolozsvár, stúdió színpad

Ez a történet, amiről most szólunk, nem mese, hanem valóságos, igaz történet. Sok, nagyon sok szereplővel. Közülük sokan később ismert személyiségek lettek.

Méra, csűrfesztivál

Tcha Limberger egészen Brüsszelből utazott el Méráig azért, hogy megmutasson egy szeletet magából és abból a lüktető világból, melyről sokan csak álmodhatnak két szürke sóhajtás között.