Szlovákiában talán jobban ismerik, mint Magyarországon. Az Athéni Olimpia Centenáriumára még bélyeget is kiadtak róla, mint az első szlovák olimpiai érmesről. Jelen tanulmányommal egy sokszoros magyar bajnoknak, sportvezetőnek, gyűjtőnek, kutatónak és mecénásnak kívánok emléket állítani. Egy olyan, magát mindvégig magyarnak valló sportembernek, aki nem a sportból, hanem a sportért élt.
Szokoly Alajos 1871. június 19-én született a Zólyom megyei Kisgaramon (ma Szlovákia), Szokoly József zólyombrezói főmérnök és Holub Emília első gyermekeként. A gyermek Alajos három éves korában elkerült a szülői háztól, és az őt örökbefogadó keresztszülei: Schőnn Alajos nyugalmazott negyvennyolcas honvédfőhadnagy és felesége, Szokoly Amália, atyja nővére Ipolysági házában nevelkedett. Elemi iskoláit Ipolyságon, a gimnázium első két osztályát Selmecen, a többit pedig a kegyesrendieknél, Léván végezte. 1887-ben a család a közeli Bernecén építtetett kastélyába költözött, itt lelt otthonra Szokoly Alajos haláláig.
Szokoly sporttehetsége már a középiskolában megmutatkozott. Már negyedikes korában az iskola „legjobb tornásza” volt, és az év végi tornavizsgákon is rendszeresen ő nyerte a díjakat. Érettségi vizsgája után beiratkozott a budapesti egyetem orvosi karára, s ifjú medikusként rögtön felvételre jelentkezett a Magyar Athletikai Clubba. Az 1875-ben alapított MAC-ról el kell mondani, hogy a kontinens első atlétikai klubja volt, s mint ilyen, története során mindvégig a hazai szabadtéri sportok legrangosabb és legeredményesebb egyesülete maradt. Ebbe a klubba nyert felvételt Szokoly Alajos. A tehetséges fiatalembert szívesen fogadták. Mint azt Dáni Nándortól tudjuk, Stobbe Ferenc, a kor legnagyobb szaktekintélye a szikár, csontos, izmos Szokolyban látta az ideális magyar atléta típusát.
Az első győzelmét 1890 őszén (a MAC évi két – egy tavaszi és egy őszi – versenyt rendezett) a juniorok számára kiírt 100 méteres síkfutásban aratta. (Juniornak tekintették azokat a MAC-os atlétákat, akik még nem szerepeltek nyilvános versenyen.) A „nagyok” részére kiírt 100 yardos síkfutásban 3. lett, a 120 yardos gátfutásban viszont helyezetlen maradt.
A vidám, jó adottságokkal rendelkező ifjút a többiek hamar maguk közé fogadták, így Szokoly Alajos is rendszeresen részt vett a MAC és a Budapesti (Budai) Torna Egylet (BBTE) tagjaiból álló baráti társaság labdajátékain, ahol rendszerint hosszú métával és rótával, egyfajta körbenállós labdajátékkal töltötték az idejüket.
A következő év tavaszán 100 yardon Sajtos mögött második lett, a 200 méteres vigaszdíjat azonban megnyerte. Az egyetemistáknak kiírt versenyen két nappal később 100 yardon Sajtost megelőzve győzött. Ősszel a „nagyok” között már biztosan nyerte a 100 métert, és a negyed angol mérföldes akadályfutásban is ő diadalmaskodott.
A kezdeti sikerek után átmenetileg megtört a pályája. Bevonult önkéntesnek a tiroli hármas császárvadászokhoz, itt edzés- és versenylehetőségek nélkül telt el csaknem két éve. 1893 októberében állt ismét rajthoz, de a hosszú kihagyás meglátszott az eredményein: 100 yardon és magasugrásban helyezetlen maradt, 120 yardos gátfutásban Réthy mögött második lett. A következő két év jelentősebb eredmények nélkül telt el. A MAC által szerződtetett angol edző, John Cash és Szokoly kitartó munkája 1896 tavaszán ért be. Ekkor az olimpiai próbaverseny 110 méteres gátfutó versenyét megnyerte, így bekerült a hattagú csapatba. Az olimpiai bizottság hat számban nevezte (100 m sík, 110 m gát, magas-, távol-, rúd- és hármasugrás).
Az athéni indulás előtt felhasította a talpát, így sérülten utazott az olimpiára. Dáni Nándor úti beszámolóiból tudjuk, hogy nagyon zavarta a sérülése, mégis ő lett a csapat mókamestere. A magyarok nagy népszerűségre tettek szert Athénban. A külföldiek közül ők érkeztek meg elsőnek, és a barátságos, segítőkész kis csapatuk – Szokoly javaslatára kalapjaikon kék-fehér szalagot, a görögök színeit viselték – az athéniak kedvence lett.
1896. április 6-án a 100 méteres síkfutással kezdődtek a versenyek. A szám első futamában Szokoly Alajos kapta az egyes pályát, így némi túlzással igaz a címben található meghatározás, miszerint ő lett a modern olimpiai játékok egyes számú atlétája. (Utóbbit tekinthetjük a véletlen eredményének is, de bizton állíthatom, hogy Szokoly versenyzőként és az olimpiai eszme ápolójaként még egy ilyen hangzatos jelzőnek is meg tudott felelni.) Szokoly futamában második, a döntőben harmadik lett. (A harmadik helyezettek ekkor még nem kaptak érmet.) Elindult a hármasugrásban is, ahol negyedik helyre került.
Igazi száma a gátfutás volt, ebben várták tőle a legjobb eredményt. Hogy nem sikerült, az fájó sérelme a magyar atlétikának. Most pedig lássuk a részleteket! A versenykiírás szerint – és az Akropolis című lap aznap reggeli beharangozója szerint is – a gátfutást három előfutammal tervezték. Az említettek győzteseit várták a döntőbe. Mint azt a lap esti kiadásából megtudhatjuk, egyes versenyzők távolmaradása miatt az előfutamokat kettőre vonták össze. (Már ez is ellentmondott a szabályoknak!) Szokoly Alajos az első előfutamban indult, ahol az utolsó előtti gáton, vezető helyzetben bukott, de felállva másodikként ért célba az angol Goulding mögött. Ezzel – mint azt az Akropolis meg is írta – bekerült a négyes döntőbe. Szokoly így emlékezett az esetre: „A gátban a 4 előfutamot összevonták 2-re! Ez szabályellenes volt. Az én előfutamomban a 9-dik gátig 1 ½ méterrel voltam elöl, egyik társam a 9-dik gátat nem tudta átugrani, nekiment, véletlenül elém lökte, mikor a levegőben voltam, persze elbuktam abban, de felugorva véresen értem a célba. Egyesek holtversenyt mondtak a franciákkal, mások engemet, s megint mások őt deklarálták másodiknak.” Ugyanerről a hivatalos kiadvány (Official Report) 62. oldalán a következők olvashatók: „Első előfutam... A látvány igen érdekes és mulatságos. Egyesek megbotlottak, elestek és visszamaradtak. Elsőnek ért be a célba az angol Goulding, miután 18,25 mp alatt tette meg a távot, második a magyar Szokoly. Második előfutam. A másik négy mérkőzésén győzött az amerikai Curtis, miután 18 mp alatt tette meg a távot, másodiknak az amerikai Hoyt érkezett a célba. Ez a négy kiváló versenyző vesz részt a döntőfutásban...” Lejjebb a döntőről szóló beszámolóját pedig így kezdte: „Ez a verseny párharc lett az amerikai Curtis és az angol Goulding között, mivel nem jelent meg a másik két nevezett.”
Szokoly Alajos visszaemlékezéséből az is kiderül, hogy miért nem: „Mikor a döntő eljött – a sok tárgyalás után mindkettőnket mint másodikokat töröltek –, s csak ketten futhattak döntőt; persze minket magyarokat csak egy tag protegált, dr. Kemény Ferenc, kit hamar leszavaztak – író, lateiner ember volt, s előkelő viselkedésével nem akart a szimpátián rontani. Az amerikaiak ott is már könyökkel dolgoztak; mi ezt nem ismertük, mert a magyar jelszó mindig »lovagiasság« volt; erről Hajós is sokat tudhat beszélni.” Mező Ferenc tette közzé Szokoly azon sorait, amelyeket a hivatalos kiadvány egy Konstantin hercegtől kapott példányába így jegyzett be: „Hivatkozással nem az olimpiai, de az AAA (Amateur Athletic Association) gátszabályaira, maffiával mint másodikat nem engedtek indulni, főleg Perry tréner ítélete után.” Szokoly az időmérő Charles Perry-re utal, aki testvére, Harry Perry révén (aki a MAC edzője volt 1895 és 1898 között) jól ismerhette Szokoly képességeit, és joggal félthette honfitársát, Gouldingot.
Az 1896-os év nekünk, magyaroknak nem csupán az első olimpiai játékokat jelentette. Ekkor ünnepeltük országszerte a honfoglalás ezredik évfordulóját. A millenniumi ünnepségek keretében számos rangos sporteseményre is sor került. Ezeknek a versenyeknek, bemutatóknak, kiállításoknak a rendezése az Országos Torna és Sportbizottságra hárult. A bizottság titkári teendőivel Szokoly Alajost bízták meg. Amikor Szokoly 1896-os eredményeit nézzük, nem szabad elfelejteni, hogy a titkári munka miatt edzésekre alig maradt ideje.
A korai időpontban rendezett athéni olimpiát követő tavaszi versenyeken őt, mint esélyest – a kor szokásainak megfelelően az úgynevezett „handicap” futamokban – olyan hátránnyal indították, amit nem sikerült behoznia. A második versenye egyben az első hazai nemzetközi verseny is volt, amelyen a kor egyik legjobb atlétája, az angol Godfrey Shaw (ekkor ő tartotta a 120 yardos gátfutás világrekordját) is rajthoz állt. Szokoly alulmaradt mind a 100 yardos sík-, mind a 120 yardos gátfutásban, győzött viszont a hármasugrásban. A versenyről képes beszámolót közölt a Sport im Bild című neves német lap.
Egy hónappal a MAC versenye után a klub versenyzői ellátogattak a prágai Athletic Club Sparta versenyére, ahol hatalmas sikert arattak. A legnagyobbat Szokoly érte el, megnyerte a 100 yardos bajnokságot és a hármasugrást. Tagja volt a győztes MAC-stafétának is. Eredményei meglapozták országos népszerűségét. Mint az ország legsikeresebb atlétája, felkerült az ezredéves sportversenyek plakátjára is.
1896 őszén a MAC versenye már egyben bajnokság is volt, itt írták ki első ízben Magyarország 100 yardos bajnokságát, amelyet Szokoly Alajos nyert meg, de győzött 120 yard gáton, hármasugrásban és stafétában is. Ez volt sportpályafutásának csúcsa. Aztán hazatért Bernecére, készült az orvosi szigorlataira, és edzéseit egyedül végezte a falu közeli réten.
A következő évi prágai versenyén a MAC-nak ismét szüksége volt rá, s ő az első hívó szóra rendelkezésre állt. Megnyerte a 120 yardos gátversenyt, a magas- és a hármasugrást. A következő években azonban már csak ritkán állt rajthoz, többnyire balszerencse kísérte próbálkozásait, 1900 nyarán be is fejezte versenyzői pályafutását.
Szokoly Alajos korának ünnepelt atlétája volt, ennél fogva versenyzőként részt vett a MAC vezetésében. Az ő javaslatára alapították meg 1897-ben a Magyar Athlétikai Szövetséget. Meg kell jegyezni azonban, hogy Szokolynak a MAC-on belül is meg kellett küzdenie a szövetség létrehozásáért. Szokoly, mint egyetemi polgár, a MAC mellett a BEAC (Budapesti Egyetemi Athlétikai Club) szervezésében és vezetésében is részt vett. Edzette az atlétákat, nem egyszer maga fedezte a bécsi versenyek részvételének teljes költségét.
Magánéletében döntő változást hozott az, amikor feleségül vette gróf Berchtold Charlottot, a Monarchia egyik legismertebb családjának lányát. Házasságukból öt gyermek született.
Szokoly Alajos nem csupán a fővárosi sportélettel törődött, hanem szűkebb pátriájáé is foglalkoztatta: 1906-ban megalakította a Hont vármegyei Sport Egyesületet, ahol 1912-ig ellátta az igazgatói teendőket.
1907-ben megyei levéltárossá nevezték ki, a háború alatt pedig ő lett a megyei hadikórház főorvosa. A háború után Ipolyság cseh megszállás alá került. Ezért hivatalába nem tudott bejárni, munkáját otthon végezte egészen az 1922-ben bekövetkezett nyugalmazásáig.
Athénban, 1896-ban
Nyugalomba vonulása után is a gazdasággal és a sporttal törődött a legtöbbet. A szakmájából eredően Szokoly összegyűjtött és megőrzött minden emléket, dokumentumot, amely a sportpályafutása alatt kezébe került. Az ő gyűjteménye nélkül szegényebb lett volna Zuber Ferenc 50 éves MAC története és Siklóssy László A magyar sport ezer éve című könyve, valamint a Nemzeti Múzeum 1926. évi Sporttörténelmi kiállítása. A századvég hazai sportjának gazdag, talán egyetlen gyűjteménye volt Szokoly Alajos tulajdonában, ő ezt a kiállítás után a Nemzeti Múzeumban hagyta letétként, ahonnan 1929-ben a Testnevelési Főiskolára került, ahol a világháború során részben megsemmisült, részben az 1950-es évek „nagyvonalú” selejtezéseknek esett áldozatul.
Szokoly felbuzdulva a történeti kutatások fellendülésén, több javaslatot terjesztett elő az olimpiai eszme intézményes ápolása, őrzése és terjesztése érdekében. A Magyar Olympiai Közlöny 1927. évi 3. számában megjelentetett elképzeléseiből idézek: „Úgy hiszem, hogy elgondolásom helyes célt szolgál, ha a »Magyar Olympismus« támogatására összehozzuk – hiszen megvan, csak szunnyad – az »Olympiai Gárdá«-t – minden eddig kiküldött amatőrversenyzőnek, hivatalos bizottsági tagnak és az elismert kísérőknek az összességét. Ha évenként csak egyszer is találkozhat egy ilyen »öreg és fiatal« gárdista felemelő baráti körben, sok szép eszmét valósíthat meg, és sokban átvehetné a hivatalos, de talán túlterhelt Magyar Olympiai Bizottság gondjait. Mi lenne a hivatása? Az eddigi olympiákon részt vett, nemes eszmékkel hazatért, készségekkel telített bajtársaink közvetlen összeköttetése, megbeszéléseik, tervezeteik ismertetése. A Gárda baráti összességétől és becsületes munkálkodásából várható el leginkább a Nemzeti Stadion minél előbbi megvalósítása.” (Elhangzott az OTT 1927. április 20-i ülésén.)
Számomra természetszerűleg a következő javaslata volt a legfontosabb: „A létesítendő »Sportmúzeum« levél- és könyvtára részére már most kezdődjön anyaggyűjtés az első olympiádtól kezdve; mert a kiküldöttek, a »Gárdisták« csak így hálálhatják meg a Magyar Haza áldozatkészségét. Az olympiádok magyar vonatkozású történetének megírása, mert az idő repül, és a nemzetek versengésében igen fontos a hiteles történeti adatokkal bizonyítható, a nagy népeket is megelőző magyar fölény!”
Szokoly Alajos kezdeményezésére az athéni hat magyar versenyző „Olympiai Billikom”-ot alapított (Hajós Alfréd tervei alapján, az athéni győzelmi érem motívumaival díszítve), hogy azt a magyar olimpiai győzelmekre emeljék a MOB ünnepségein.
Az amszterdami olimpia kapcsán más javaslatokat is megfogalmazott. Többek között: állítsanak szobrot Coubertin-nek az athéni stadion előtt (ehhez rögtön fel is ajánlott 100 frankot); alapítsanak Coubertin-vándordíjat, amelyet a legeredményesebb olimpiai nemzet kapna meg; alakítsák meg az olimpiai győztesek szervezetét; az olimpiákon a régi versenyzők is kapjanak helyet; Vilma királynőnek adják át az athéni bajnoki érem másolatát.
Az „Olympiai Gárda” eszméje néhány év múlva megvalósult. 1932. április 27-én az OTT székházában megalakult a Magyar Olympiai Társaság, amelynek elnökévé gróf Klebelsberg Kunó nyugalmazott kultuszminisztert, ügyvezetőjévé Hajós Alfrédet választották. Szokoly Alajos, Dáni Nándor, Hajós Alfréd és Kellner Gyula a választmány örökös tiszteletbeli tagjai lettek. Szokoly Alajos fél évvel élte túl az eseményt, elhatalmasodó betegsége legyőzte őt, és 1932. szeptember 9-én elhunyt.
Élete túlnyomó részét a sport töltötte ki, az itt leírtak csak a lényegre szorítkoznak. Munkássága, amelyet részben kiterjedt levelezése útján fejtett ki, a sport Kazinczy Ferencévé avatta. Az ő szellemében működik ma a Magyar Olimpiai Akadémia és a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubja, s mint szellemi alapítója előtt, tiszteleg előtte a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum.
