T. Szabó Csaba történész az elmúlt száz év régészeti feltárásainak és ókortörténeti kutatásainak az eredményeit mutatta be Rómaiak Kolozsváron – szemelvények az ókori Napoca történetéből címmel a 2017. január 12-én megtartott legutóbbi Művelődés-esten, a Györkös Mányi Albert Emlékházban.
Kolozsvár történelmi városmagja alatt Dacia egyik jelentős urbánus központja nyugszik. Napocát még a 100-as évek elején alapította Traianus császár egyszerű vicusként, amely közigazgatásilag a mai falu megfelelője lehetett – rendelkezett saját piaccal és kultusszal, de többnyire egy városkerület (regio) része vagy szomszédsági körzete volt. A mai Kolozsvár – tágabb értelemben vett – területén ekkor éltek már dákok, de nem tudni, hol. (Nem valószínű, hogy a későbbi városfalakon belül, az óvárosban talált dák leletek talán csak annyit bizonyítanak, hogy kereskedtek a helybéli rómaiakkal.)
Bár nem állomásozott a városban a római légió úgy, mint Apulumban vagy Potaissában – előbbi a mai Gyulafehérvár, utóbbi a mai Torda helyén állt –, stratégiailag mégis fontos szerepet töltött be Napoca. Mivel a terület mélyen belenyúlt a Barbaricumba, a katonaság által végzett útépítést már a provinciaszervezés után megkezdték, hiszen nagyon fontos volt az utánpótlási vonalak biztosítása – a Potaissa és Napoca közötti útszakasszal például már 110-re elkészültek.
A Napoca feltételezhetően dák eredetű szó, a rómaiakra ugyanis jellemző volt, hogy a meghódított régiók őslakosainak az ismertebb kifejezéseit használták fel az újonnan épített települések elnevezésekor. Azt azonban nem tudni, hogy pontosan milyen jelentéssel bírt, vagy hogy mire vonatkozott – utalhatott egy törzsre, egy helységre vagy egy földrajzi tájegységre is.
Napoca a Traianust követő császárok uralkodása alatt is folytatta virágzását: Hadrianus 124-ben municípium rangra emelte a várost (Aelium Hadrianum Napocenses), amely 168 után Marcus Aureliustól colonia rangot kapott (Colonia Aurelia Napoca) – utóbbi egy ritkán adományozott kitüntetés volt, amely a legmagasabb rangú településnek számított a Római Birodalomban.
Azonban Dacia túl drága provincia volt, így a rómaiak a 270-es évek elején kivonultak a régióból, Napoca pedig a római közigazgatás hiányában idővel elszegényedett, majd elnéptelenedett. A 4–5. századra (a fórumon és a városfalakon kívül) már alig maradt meg valami az egykori római városokból; és bár a középkorban még jól ismerték a Kr. u. 1–3. század között virágzó prokurátori központ romjait, a Kolozsvár helyén álló egykori település neve ekkor már ismeretlen volt.
Sokáig Claudiopolis névvel illették – amely egy humanista kreálmány volt –, majd Szamosközy István, kolozsvári születésű történetíró és kutató jutott arra, hogy az ókori város neve feltételezhetően Napoca lehetett. A kutatási eredményei viszont egészen a 19. század közepéig feledésbe merültek, amikor is Theodor Mommsen német történész és ókortudós is hasonló eredményre jutott – őt később irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki, elsősorban a Römische Geschichte (Római történelem) című átfogó és hiánypótló munkája miatt.
