Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Gazdasági vállalatok városfejlesztő szerepe Kolozsváron

A kiegyezés korától az államosításukig

Dr. Hunyadi Attila Gábor történész, egyetemi adjunktus, valamint Dr. Nagy Róbert-Miklós egyetemi adjunktus, a Kolozsvári Magyar Történeti Intézet igazgatója a Gazdasági vállalatok városfejlesztő szerepe Kolozsváron a kiegyezés korától az államosításukig címmel tartott előadást a Györkös Mányi Albert Emlékházban 2017. március 2-án a Művelődés Estek keretében.


Hunyadi Attila Gábor és Nagy Róbert-Miklós

18. század végén Bécs úgy határozott, hogy Nagyszebenről átköltöztetik Kolozsvárra Erdély kormányát, azaz Guberniumát. Ez az a lépés, amellyel Kolozsváron megindult egyfajta virágzás, fellendülés, hiszen a kincses városba átköltöző adminisztratív személyzet komoly vásárlóerőt képviselt, amely beindította a kézműipar fellendülését – majd az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után a kormányt büntetésből visszahelyezték a jóval „lojálisabb” Nagyszebenbe. Az Osztrák–Magyar Monarchia keleti területein az iparosodás és modernizáció csak a 19. század második felében indult el, míg a királyság legkeletibb régiójában, Erdélyben még később, az 1880–90-es években.


Hunyadi Attila Gábor

Kolozsvár ipari fejlődése lényegében Zsigmond Elekkel kezdődött el, akinek Küküllő vármegyei birtokait 1848 után a jobbágyság feldúlta, így kénytelen volt elmenekülni onnan. A forradalom után hazament, majd miután számba vette a pusztításokat, szokatlan lépésre szánta el magát: eladta birtokait, és az így kapott összeggel Kolozsvárra indult vállalkozni. Ezt követően kibérelte a Kolozsvár környéki falvak szeszfőzési regáléját – akkoriban ugyanis csak az államnak volt joga felügyelni az alkoholgyártást és -kereskedelmet –, 1853-ban pedig megalapította Erdély első gőzmalmát, amelynek az ötletét a magyar Alföldről merítette. Zsigmond Elek – akit sokan Erdély első iparosaként tartanak –  gőzmalma és szeszgyárai havonta 9800 vámmázsa gabonát dolgoztak fel, gyáraiban 44 segédszemélyt és 120 munkást foglalkoztatott.


Nagy Róbert-Miklós (Demeter Zsuzsanna felvételei)

Ugyanakkor Erdély ipari fejlődése jócskán elmaradt a magyarországi városokéhoz képest, a régió ugyanis több szempontból is hátrányos helyzetben volt az Alfölddel szemben. Az első nagy probléma a távolság volt Bécs, Buda és Pest városától, a másik pedig a gabonatermesztésre kevésbé alkalmas domborzati, illetve éghajlati viszonyok. Ezzel szemben az Alföld nagybirtokain már a neoabszolutizmus korában elkezdtek áttérni a gabona extenzív termesztésére, amelyet a déli–délkeleti irányba épülő vasúthálózatnak köszönhetően egyre jobb áron tudtak értékesíteni. Míg Temesvárra 1857-ben, Nagyváradra és Aradra pedig 1858-ban futott be az első vonat, addig Kolozsvárra csak 1870-ben, ez a néhány év pedig komoly lemaradást jelentett az alföldi mezővárosokkal szemben.


A Magyar Királyság vasúthálózata 1865-ben

Ugyanis az 1870-es évek elején véget ért a kedvező gabonapiaci konjunktúra, amelynek köszönhetően az Alföld nagykereskedői fel tudták halmozni azokat a tőkéket, amelyekből ipari gőzmalmokat építettek, így pedig a helyben megtermelt nyersanyagot nemcsak exportálták, hanem fel is dolgozták, hogy jobb áron tudják nyugatra szállítani.

Az 1873-as pénzügyi válsággal gyakorlatilag véget ért a gabonakonjunktúra, ugyanis megjelent a jóval olcsóbb amerikai búza – így bár Kolozsvár 3 évig élvezhette a vasút gabonaexportban nyújtotta előnyét, Brassó már nem volt ebben a szerencsés helyzetben, ugyanis a Kolozsvár–Brassó vasútvonal „csak” 1873-ra készült el. (Azért így is megsüvegelendő, hogy 3 év alatt letettek közel 300 kilométernyi vasutat dacára annak, hogy ezt a kort is erősen behálózták a korrupciós ügyek.)


A Magyar Királyság vasúthálózata 1875-ben

Persze az 1870-es „vasúti kapu” nem csak szépet és jót hozott Kolozsvárnak: bár a város közvetlen érintkezésbe került a nagyvilággal, a nagy cseh és osztrák vállalatok tömegárui is nagy mennyiségben, olcsó áron bejutottak, amelyek – az 1886-os osztrák–román vámháborúval együtt – megpecsételték a hagyományos belső-erdélyi kézműipar sorsát.

Kolozsvár a 19. század végén Erdély legnagyobb települése volt, egyben pénzügyi, kereskedelmi, közigazgatási, oktatási és művelődési központja, de a királyság legnagyobb és legjelentősebb városai között is ott volt a  helye – ne feledjük, hogy a kincses városban alapították meg 1872-ben Magyarország második egyetemét. Ugyanakkor a nagyipari vállalatok száma a századvég közeledtével még mindig alacsony volt a környéken, arról nem is beszélve, hogy a száznál több munkást foglalkoztató három üzem közül kettő – az Állami Dohánygyár és a Magyar Államvasutak Javítóműhelye – állami kézben volt. Az egyedüli magántulajdonban lévő nagyipari vállalat ekkor Josef Reitter gyufagyára volt. 1910 után csatlakozott az imént említettekhez a híres Renner-féle bőr- és cipőgyár, amely a nagy háborút követően a város legnagyobb vállalatává vált, de már Dermata néven.


A háromnyelvű cégjelzés a közös piacot szolgálta. Forrás: Szabadság

Bár az 1890 utáni három évtizedben a város ipari fejlődése lelassult, biztató jelek voltak arra vonatkozóan, hogy a szektor ismét fellendülésnek indul hamarosan. És bár az 1929-es gazdasági világválság Kolozsváron is éreztette a hatását, a két világéges közötti időszakban a város ipara így is virágozni kezdett, ugyanis a következő két évtizedben olyan nagyvállalatokat alapítottak, mint az Iris porcelángyár, a Ravag Fémipari Rt., az Ady harisnyagyár Rt., a Schul selyemgyár vagy a Victoria kötöttárugyár.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Az Emlékházban egy kiállítást is megtekinthettünk Molnár István néprajzi fotóhagyatékából, a tárlatot Faluvégi-Bartha Noémi méltatta. (Csak itt, csak online!)

A fiatal komponista műveit már két korábbi est alkalmával, valamint a ZeneSzó beszélgetősorozat keretein belül is hallhatta a Györkös-ház közönsége. (Csak itt, csak online!)

A meghívottak az est során a hadi események és a hozzájuk kötődő kutatás mellett bemutatják az alapítvány gondozásában megjelent könyveket is. (Csak itt, csak online!)

A Művelődés folyóirat, a Györkös Mányi Albert Emlékház és a szovátai Bernády Közművelődési Egylet közös szervezésének köszönhetően újabb állomáshoz érkezett a Régiók bemutatkozása című sorozat. (Csak itt, csak online!)

A Művelődés Estek legutóbbi meghívottja Jánó Mihály művészettörténész volt, aki Szent László-legenda falképei a középkori Magyar Királyság templomaiban címmel tartotta meg előadását október 26-án a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban. (Csak itt, csak online!)

Művelődés Estek harmadik évadja október 12-án kezdődött meg a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban. A meghívott előadó T. Szabó Csaba történész volt, aki Közönségrégészet Erdélyben címmel tartott előadást. (Csak itt, csak online!)

A kolozsvári Patarét – a pataréti Kolozsvár. Kinek mi a dolga? címmel tartotta meg a Művelődés estek évadzáró előadását Tonk Gabriella szociális programigazgató 2017. május 9-én, a Györkös Mányi Albert Emlékházban. (Csak itt, csak online!)

A legutóbbi Művelődés-esten Szász István Szilárd, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Intézet, Hungarológiai Tudományok doktori iskolájának doktorandusza tartott előadást a Facebook árnyékában címmel 2017. április 6-án a Györkös Mányi Albert Emlékházban. (Csak itt, csak online!)

Művelődés Estek legújabb előadását a Kodály-év jegyében szervezték meg 2017. február 2-án a Györkös Mányi Albert Emlékházban. (Csak itt, csak online!)

T. Szabó Csaba történész az elmúlt száz év régészeti feltárásainak és ókortörténeti kutatásainak az eredményeit mutatta be Rómaiak Kolozsváron. Szemelvények az ókori Napoca történetéből címmel a 2017. január 12-én megtartott legutóbbi Művelődés-esten, a Györkös Mányi Albert Emlékházban. (Csak itt, csak online!)

Szöveg és dallam viszonya népdalainkban címmel tartott előadást Dr. Almási István népzenekutató a Művelődés Estek keretében 2016. december 8-án, a Györkös Mányi Albert Emlékházban. (Csak itt, csak online!)

Művelődés Estek legutóbbi, november 9-ei találkozóján a folyóirat szerkesztője, Benkő Levente történész tartott előadást A romániai magyar értelmiségi elit és 1956 címmel a Györkös Mányi Albert Emlékházban. (Csak itt, csak online!)

Október 13-án megkezdődött a Művelődés Estek második évadja a Györkös Mányi Albert Emlékházban. A meghívott előadó Fazakas László történész-kutató, az egri Eszterházy Károly Egyetem kutató asszisztense volt, aki A modern Kolozsvár születése: botrányok, érdekek és balesetek árnyékában címmel tartott előadást. (Csak itt, csak online!)

Farkas György egyetemi oktató és hobbi természet- fotós május 5-én tartotta meg fényképvetítéssel egybekötött előadását a Györkös Mányi Albert Emlékházban. (Csak itt, csak online!)

Filmvetítéssel egy- bekötött előadás és kötetlen beszélgetés során elevenítették fel a kolozsvári vívósport kezdeteit és legszebb éveit a Györkös Mányi Albert Emlékházban április 7-én. (Csak itt, csak online!)