A Művelődés Estek harmadik évadja október 12-án kezdődött meg a Györkös Mányi Albert Emlékházban. A meghívott előadó T. Szabó Csaba történész volt, aki Közönségrégészet Erdélyben címmel tartott előadást.
A közönségrégészet (angolul: public archaeology) egy új fogalom a régészettudományon belül, amely egyelőre nem honosodott meg a magyar nyelvben, bár megnyilvánulásait egyre gyakrabban láthatjuk. A közönségrégészet lényegében egy eszköz a régész kezében, amely révén hatékonyan, modern módon tud kommunikálni a nagyközönséggel. Ez főként a városi régészet elterjedésével vált fontossá, ugyanis gyakran megesett, hogy egy-egy ásatást a város vezetősége nem támogatott, vagy a helyi közösség értetlenül, netán botrányosan fogadott. Ezek a nézeteltérések többnyire a régészközösség, illetve a nagyközönség között állandósult tájékozatlanságból és kommunikációhiányból fakadnak, ugyanis a hétköznapi emberek többsége nem tudja és nem érti, hogy egy régész miképpen dolgozik, hogyan zajlik egy régészeti ásatás, és milyen jelentőséggel bírhatnak bizonyos régészeti felfedezések.
A közönségrégészet épp ezeket a hiányosságokat igyekszik pótolni ismeretterjesztő, tudományos munkák és tevékenységek segítségével, amelyek révén a nagyközönség közelebb juthat a régészet tudományához, valamint az ásatások és munkálatok folyamatához, továbbá szorosabb kapcsolatot ápolhat a régészközösség tagjaival. Így a közönségrégészet mint módszertan és tudományág arra keresi a választ, hogyan lehet a régészek munkáját és régészeti örökségünk hasznosítását a nagyközönséggel együttműködve fenntartani.
Gabriel Moshenska tipológiája szerint a közönségrégészet hét típusát különböztetjük meg egymástól: közösségi régészet, régészet a közösség által, hivatali régészet, régészeti pedagógia, látványrégészet, népszerűsítő régészet, akadémiai régészet. Sajnos Erdélyben szinte valamennyi téren rosszul állunk, nálunk még kevés figyelmet kap a városi régészet és a közönségrégészet is egyaránt. A lemaradásunk jelentős a németekhez, franciákhoz vagy az angolokhoz képest, ugyanis Romániában nincs meghonosodott hagyománya a közösségi régészetnek. A helyi tanácsok gyakran nem tulajdonítanak megfelelő figyelmet annak, hogy a régészeket is bevonják a feltárási vagy helyreállítási folyamatokba, a munkálatokat végző szakemberek nem egyszer „barbár módon”, markolóval esnek neki a felbecsülhetetlen értékeket tartalmazó terepnek, ráadásul régészeti kerettörvény is csak a 2000-es évek óta létezik.
Ugyanakkor pozitív példák is akadnak nálunk: ilyenek voltak a tavaly tavasszal lezajlott ásatások Kolozsvár főterén, ahol folyamatosan rendeztek bemutatókat, kiállításokat és előadásokat a feltárásokkal kapcsolatban a nagyközönségnek, valamint mind a román, mind a magyar média rendszeresen beszámolt az ásatások fejleményeiről. Remélhetőleg ezek a törekvések idővel egyre inkább meghonosodnak a hazai környezetben is, ezáltal pedig közelebb hozzák a régészek munkáját a nagyközönséghez, hogy elősegítsék a tudományág szorosabb kapcsolatát a társadalommal.
Az esemény keretében továbbá bemutatták az előadó Erdélyi Régészet. Írások régészetről és kulturális örökségvédelemről című, idén megjelent kötetét. A kiadványt Dr. Csók Zsolt, a Kolozsvári Történeti Múzeum régésze ismertette.
