2018. október 12-én, pénteken, 18 órától újabb kistérségről tudhattunk meg többet a Művelődés Estek keretében. A Régiók bemutatkozása című sorozatban ez alkalommal Székelykeresztúr és vidéke értékeit, jeles embereit ismerhette meg a kolozsvári közönség, az estet a Művelődés folyóirat szerkesztősége és a Györkös Mányi Albert Emlékház közösen szervezte meg a Székelykeresztúri Kistérség Szövetség közreműködésével.
Székelykeresztúr térségét Faluvégi-Bartha Noémi, a Székelykeresztúri Kistérség Szövetség ügyvezető igazgatója mutatta be egy rövid ismertetőben. Mint elmondta, a térség 38 települést foglal magába, ezeknek mondhatni mindegyikében „virágzik a kultúra”, hiszen a helyi ünnepségek, népi mulatságok és bálok mellett civil kezdeményezések is gazdagítják a helyiek életét.
Farkas Bálint operatőr rövidfilmjét is megtekinthettük a helyi Petőfi-kultuszról. A néphagyomány szerint Bem apó 1949. július végén Keresztúrra érkezett Petőfi Sándor segédtiszttel együtt, aki az emlékezet szerint a folyó év július 30–31-ét a Gyárfás-kúriában töltötte, utolsó estjén pedig az udvaron látható körtefa alatt tartózkodott, ahol verseket írt, katonatársaival dalolászott, majd bivalytúrós puliszkát fogyasztott.
Az Emlékházban egy kiállítást is megtekinthettünk Molnár István néprajzi fotóhagyatékából, a tárlatot Faluvégi-Bartha Noémi méltatta, majd zenei pillanatok következtek, hiszen a Lelkes Zenekar népzenei előadásával szórakoztatta a közönséget.
Zsidó Ferenc író, irodalom szakos tanár Székelykeresztúr vidékének irodalmi életébe vezetett be bennünket. Szó esett Balázs K. Attila íróról, valamint Szente Levente költőről, meseíróról és mesegyűjtőről is, majd megemlítette Orbán Jánost is, akihez a nevéhez köthető irodalmi értelemben a legjelentősebb megvalósítás. Ugyanis a helytörténészi munkát is végző, jó tollú katolikus plébános a második bécsi döntés után, 1943-ban megírta Székelykeresztúr történetét, amelyet azonban 1945-ben a román államhatalom betiltott, az elérhető példányokat pedig bevonta. A kötetre szerencsére rábukkantak az elmúlt években, így újra kiadhatták azt.
Lakatos Sándor lelkész-vallástanár vetített képes előadásában ismertette a Berde Mózes Unitárius Gimnázium 225 éves történetét. A homoródalmási zsinat 1793. július 10-én hagyta jóvá a gimnázium építését, amelyet a 19. század közepén kibővítettek. 1948-ban a kommunista államhatalom bezáratta az iskolát, majd a helyére egy állami iskolát hozott létre. Az épületet államosították, a gimnázium könyvtárát pedig elhurcolták. Az Unitárius Egyház 1992-ben elhatározta, hogy újraindítja az 1948-ban önkényesen bezáratott iskoláit, így újjáalakult a székelykeresztúri Unitárius Gimnázium, amely 2004-től a saját, egykor önkényesen elvett épületében működhetett tovább, miután az ismét az egyház tulajdonába került.
Burus Endre borkóstolással egybekötött előadását is meghallgathattuk Múlt-jelen-jövő szőlész-borász szemmel címmel. Mint kiderült, Keresztúr vidéke Székelyföld legészakibb területe, ahol még az oltott, nemes szőlő megterem. A térség a Küküllő menti borvidék egy részének is tekinthető, ahol az utóbbi években az összehangolt munkának, valamint a borászok szemléletváltásának köszönhetően jócskán emelkedett a szőlő- és bortermelés színvonala.
Végül egy kötetlen beszélgetés zárta az estet Itthon vagy otthon? címmel, amelyet Benkő Levente történész, újságíró, a Művelődés folyóirat vezető szerkesztője moderált. A beszélgetés során a meghívottak, illetve a Keresztúr vidékéről elszármazottak mesélhették el saját élettörténetüket, a vidékhez kötődő élményeiket, valamint azt, hogy mi tartotta őket szülőföldjükön, vagy épp vezette őket el (például) a kincses városba.
