Zepeczaner Jenő szakmai tevékenysége folyamatosnak és kiegyensúlyozottnak nevezhető, egy olyan életpályát vetítve elénk, amelyben a hivatása melletti elkötelezettség a családi prioritásokat követően kiemelt szerephez jutott.
Élete Marosvásárhelyről indult 1946. december 11-én, középiskolai tanulmányait pedig Szovátán végezte el. Már fiatalkorában a történelemi tények minél behatóbb megismerésére összpontosított, éppen ezért történelemtanári képesítést szerzett a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen. Kezdetben pedagógusként törekedett ismereti átadására, de néhány év tanári pályafutását egy hosszú, nyugdíjazásáig tartó, a székelyudvarhelyi múzeum történetével összefonódó szakmai munka követte. A jelenleg Haáz Rezső múzeumalapító nevét viselő székelyudvarhelyi közgyűjtemény szakaszos modernizációs korszakairól beszélhetünk 1975-től, attól az időponttól, hogy Zepeczaner Jenőt múzeumvezetői tisztséggel bízták meg.
A székelyföldi múzeumok életében egy hős korszak volt a 20. század második fele, amikor ugyanis a szocialista közszemlélet és a muzeológus pozitivista szemléletének egészséges összeegyeztetésére kellett törekedni. Ekkor fektették le az udvarhelyi múzeum alapjait is. Zepezcaner Jenőnek prioritásai között ott szerepelt az állandó múzeumi székhely biztosítása, a műtárgyak gondos elhelyezése és legalább a kötelező minimum kiharcolása a kiszolgáló személyzet terén is. A városi múzeum 1978-ban az Állandó Képtár épületével bővült, ahol a Korunk hagyatéka is elhelyezést nyert. Ugyanebben az időszakban további külső egységek nyíltak meg: létrejött a Tompa László és a Tomcsa Sándor emlékszoba. Ezáltal állított emléket a város irodalmi nagyjai számára.
Összességében 38 évig dolgozott a Haáz Rezső Múzeumban, kutatásai a legtöbb alkalommal a múzeumi szükségleteket elégítették ki, a kiállítások hátteréül szolgáltak. Amikor pedig tehette, a számára kedves témák alapos elmélyítését, publikálását végezte.
Orbán Balázs élete és munkássága mindvégig foglalkoztatta. A rendelkezésre álló történelmi források kiaknázása révén e témában több cikket közölt, sikeresen tisztázva a legnagyobb székely személye körül forgó néhány tévhitet. Kutatásainak tárgyiasult eredménye Lengyelfalván, az Orbán-kúriában berendezett állandó Orbán Balázs emlékszoba is.
A székelyföldi fürdők története egy kevéssé ismert téma volt, amely kiterjesztéséhez hozzájárult Zepeczaner Jenő. Kezdetben Szováta történetét kutatta, majd további fürdőhelyek kerültek vizsgálata fókuszába: Korond, Homoródfürdő, Szejkefürdő és mások. Ezen a téren elért kimagasló eredményként nyugtázható a Szejkefüdőn megépült, és jelenleg a Haáz Rezső Múzeum külső egységeként működő Borvízmúzeum.
Nagy odaadással kutatta a székelyudvarhelyi, majd a székelyföldi céhek tárgyi emlékeit, a behívótáblákat, pecséteket és céhcímereket. Muzeológusi szempontból hálás témának bizonyult, hiszen többszöri kiállítások szervezésére is lehetőséget nyújtott. 2009-től a Székely címer-, pecsét- és zászlótörténeti munkacsoport aktív tagja. Kitartó ösztönzése révén 2011-ben sikerült „kiszabadítani” 133 év után a kolozsvári székhelyű Erdélyi Történeti Nemzeti Múzeum raktárából a székely nemzet pecsétjét, s ezt bemutatni minden egyes székelyföldi múzeumban.
Zepeczaner Jenő nevéhez számos kiállítás szervezése, gazdag szerkesztői tevékenység, tudományos és ismeretterjesztő előadások sora kötődik. Tanulmányait folyóiratokban, mint a Korunk, a Művelődés és a Székelyföld, tudományos évkönyvekben, továbbá tanulmánykötetek hasábjain olvashatjuk. Önálló kötetei, forrásközlései és tanulmányai a történelemkutatás terén elért eredményeit szemléltetik.
A megszerzett szakmai és közösségi elismerések sorából megemlítem az Erdélyi Múzeum Egyesület Honismereti Pályázatán elért III. díjat, amelyet 1995-ben Herman Gusztáv Mihály történész kollégájával közösen írt munkájukért kaptak meg. 2010-ben a Székelyudvarhelyért Alapítvány éves díjátadó rendezvénye alkalmából múzeumigazgatói munkássága elismerése jeléül részesült kitüntetésben. 2012-ben a Magyar Tudomány Napja tiszteletére szervezett ünnepség keretében a helyismereti források kutatása és muzeológusi munkássága terén elért eredményeiért Udvarhelyszéki Tudományért díjban részesítették.
Ha csak egyszerű egybecsengésként is minősítjük, de fontos hangsúlyozni, mennyire időszerű a most átadásra kerülő Bányai János-díj. Zepeczaner Jenő volt az a személy, aki hivatásának tekintette Székelyföld legnagyobb geológusának, Bányai János hagyatékának elhelyezését és megőrzését a székelyudvarhelyi közgyűjteményben. 1990-ben pedig az ő főszerkesztősége révén a Haáz Rezső Múzeum újraélesztette a Bányai János által 1931-ben Székelység címmel létesített folyóiratot. Kettőjük munkájának térbeli és időbeli távolsága ellenére a folytonosság továbbra is biztosított, hiszen a Zepeczaner Jenő által létrehozott szejkefürdői Borvízmúzeumban Bányai János hagyatékából állandó kiállítás tekinthető meg.
(Elhangzott 2015. április 11-én Kolozsváron, az EMKE díjátadó ünnepségén)
