Szabó Ferenc méltatása

EMKE • Kallós Zoltán Díj

A magyar nyelv értelmező szótára szerint az ezermester szónak kétféle jelentése van:

„1. Sok dologhoz értő, ügyeskezű, fúró-faragó ember. Az ezermester mindent megjavít a házban, ami elromlott.

2. (ritka, bizalmas) Valamihez nagyon értő ember. „Ezermestere volt a tréfának és a vidám kötekedésnek. (Kuncz Aladár)”

Meglehet, Szabó Ferencről ritkán jut eszünkbe az „ezermester” kifejezés. Aki viszont mégis ráaggatja, bizalmasan teszi. Igazság szerint nem tudom róla, hogy mindent megjavít-e a házban, ami elromlott. Viszont abban teljesen biztos vagyok, hogy „valamihez nagyon értő ember”. Helyesebben szólva több „valamihez” is. Elsősorban ő mindenki tanító bácsija. Sok éve választotta ezt a hivatást, és azóta gyermekek százait vezette be a számok és betűk bonyolult világába, biztonságosan kalauzolva őket ezen az egyáltalán nem könnyű úton. Feltárta sok kisgyermek előtt a magyar nyelv szépségeit, a népmesék csodálatos világát, elültette szívükben a magyar népdal és néptánc iránti szeretetet. Merthogy a Tanítóbácsi (természetes módon így nagy T-vel és egybeírva) ehhez is nagyon ért. Immár húsz éve annak, hogy életre hívta és elkötelezetten vezeti a Bokréta táncegyüttest.

A kezdeti nehézségek, talán kissé bátortalan próbálkozások ellenére, szívósan, kitartó lendülettel, elfogyhatatlan energiával dolgozik: meggyőzi a szülőket a népi kultúra ápolásának szükségességéről, megfertőzi a gyermekeket a „népi vírussal” (a legtöbbjük soha nem akar, és nem is fog kigyógyulni ebből), felveszi a kapcsolatot szakértő néptáncoktatókkal, citera- és néptánctáborokat szervez Zolton, Vésztőn, Kisiratoson, vagy ki tudja, hány helyen. Mivel a Tanítóbácsi a citerához is nagyon ért, megalapította a Bokréta citeraegyüttest, a kicsiket személyesen tanítja, a haladó citerásoknak pedig oktatót keres és talál.

A hosszú évek erőt és embert próbáló munkája meghozta a Bokrétának a várt elismerést: Szegeden a tánccsoport Arany minősítést szerzett. Mindeközben pedig Feri (merthogy akinek nem Tanítóbácsi, annak csak egyszerűen Feri) hegedül és trombitál (mert ő ehhez is nagyon ért), a Szinkron zenekar alapító tagja esküvőkön, bálokon, magyar rendezvényeken muzsikál és énekel, kiváló hangjával rendkívüli hangulatot biztosítva. Rengeteg nótát, népdalt tanultam, tanultunk tőle. Jó pár éve már, hogy az evangélikus parókián szervezett, immár hagyományosnak tekinthető, január elsejei nótaesten, zenésztársaival együtt, szórakoztatja a baráti kört. Mert ő barát is, mindig lehet számítani rá. Ha kell, böllér (bizony, a tánccsoportnak többször szervezett Bokrétás disznóvágást), ha kell, szakács, nem is akármilyen, de volt már RMDSZ-tanácsos is, ott is a magyarság érdekeit képviselte. Edzett és bátor harcos ő: érzi és tudja, hol, és mit kell éppen megvédenie: a gyermekeket, a tánccsoportot (helyesebben mondva tánccsoportokat, hiszen van már Kismorzsa, Morzsabokréta, Kisbokréta és Nagybokréta is), a citerazenekart, a szülői közösséget, vagy éppen az egész bánsági magyarságot. Nem utolsósorban családapa, és nem titkoltan büszke nagyapa is.

Meglehet, Szabó Ferencről ritkán jut eszünkbe az „ezermester” kifejezés. Aki viszont mégis ráaggatja, bizalmasan teszi. Mert igazság szerint „Valamihez nagyon értő ember”. Amihez ért, azt pedig szívvel-lélekkel, erőt és energiát nem kímélve végzi. Minden elismerést megérdemel, hála és köszönet illeti mindazért, amit mindnyájunkért tett és tesz. Az elmondottak fényében teljesen indokoltnak tartom kitüntetését, és gratulálok hozzá.

 

(Elhangzott 2019. április 13-án, Kolozsváron, az EMKE díjkiosztó ünnepségén, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében.)

Új hozzászólás