Mintegy öt évtizedes ismeretségünk és barátságunk okán engedjék meg nekem, hogy ismertessem és méltassam Vicsai János nyugalmazott történelemtanár és iskolaigazgató életútját, munkásságát.
1947. június 9-én született a Máramaros megyei Monóban, a Tövishát legészakibb falujában, itt nevelkedett, ide járt elemi iskolába is. Gimnáziumi tanulmányait a szomszédos Szamosardón végezte, a középiskolát Szilágycsehben. Ezt követően Nagyváradon a hároméves pedagógiai főiskolán szerzett történelem–földrajz szakos tanári oklevelet 1969-ben, majd a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen történelem szakos oklevelet 1974-ben levelező tagozaton.
Pályafutását 1965-ben, 18 évesen helyettes tanárként kezdte, és 2010-ig a szamosardói általános iskolában tanított. „Történelem–földrajz szakos tanárként olyan hitelességgel tanított, mintha évezredek időutazójaként megélte volna az események minden jelentősebb mozzanatát. Tanítványaival megszerettette a tantárgyát, mert a legbonyolultabb ismereteket is könnyed stílusban tudta eléjük tárni, humorral tűzdelve. (…) Országos tanulmányi kirándulásokat szervezett (…) melyeknek célja a tanulók kulturális és magyarságtudatának erősítése volt. Ezek kivitelezése sok nehézséggel járt abban az időben” – értékelte tanári habitusát egykori kollégája, Haragos Ilona nyugalmazott magyar nyelv- és irodalom szakos tanárnő az Ezüstgyopár Díj 2019-es átadása alkalmából írott laudációjában. Egy évtizeden át jelentős szerepet vállalt a Jóbarát című diáklap által szervezett tantárgyolimpiák (úgynevezett T. O.-k) lebonyolításában is.
1971-től 2010-ig a szamosardói iskola igazgatója is volt egy olyan, bentlakással is rendelkező, magyar tannyelvű általános iskolában, ahova a szomszédos falvakból bejártak az elemi osztályok elvégzése után anyanyelvükön tovább tanulni akaró diákok. A kommunista diktatúra éveiben kisebbségiként sok nehézségbe ütközött, többszörös zaklatásnak, kihallgatásoknak volt kitéve, a Securitaténál megfigyelési dosszié is készült róla, mégis mindig a megfontolt megoldásokat kereste a konfliktushelyzetek feloldása érdekében. „Értett ahhoz, hogy összefogjon és összetartson elvek és értékek mentén” – állapította meg róla Haragos Ilona.
Igazgatói tevékenysége folytán 1992-től hollandiai segítséggel sikerült az iskola és a bentlakás épületének nagymértékű felújítását elvégezni, 1996-ban, amikor számos oktatási intézményben még csak álom volt egy iskolabusz működtetése, sikerült megoldania – szintén hollandiai adományozással – a bentlakó diákok hét eleji és hét végi ingáztatását. Kezdeményezésére 2006-ban az iskola felvehette a Kós Károly nevet, 2008-ban sikeresen pályázta meg az iskolaépület teljes, európai uniós alapokból történő rehabilitációját, ami végül 2012-ben fejeződött be. Igazgatói tevékenységét többszöri felkérésre 2010-ben váltotta főtanfelügyelő-helyettesi tisztségre a Máramaros megyei tanfelügyelőségen. Ezt a tisztséget mintegy másfél éven át töltötte be 2011-es nyugdíjazásáig.
A tanítás, a jövő nemzedékének nevelése nyugdíjazását követően is szívügye maradt. Számos településen (Domokos, Sülelmed, Szamosardó) tanított még helyettes tanárként, és 2011-ben megalapította a Kós Károly-díjat saját finanszírozásból. Erre az a végzős nyolcadikos tanuló jogosult, aki a szamosardói Kós Károly Általános Iskolában kimagasló tanulmányi eredménnyel végez, és a közösség, a magyarság érdekéért kifejtett tevékenységekben ér el eredményeket.
Vicsai János a Tövishát Kulturális Társaság alapító tagja is. „A tövishátiság minden gondolatában, tettében fellelhető” – írta róla Vida Katalin 2018-ban a Tövishát Díj átadásának alkalmával. A tövishátiság, a tövisháti identitás megtartásában és fejlesztésében vállalt szerepét Vida Katalin a következőkben látta: a Szilágysági magyarok című 1999-es monográfiagyűjtemény létrejöttében betöltött szerepe, tíz helytörténeti írás kiadványbeli közlése; a Művelődés folyóirat 2016-os, tövisháti mellékletében szereplő szerzők munkájának összefogása, kapcsolattartás a szerkesztőség tagjaival; Tövishát és a szilágysági tájegységek népszerűsítése Kolozsváron az Apáczai Csere János Elméleti Líceum honismereti előadássorozatában, valamint a Magyarország Főkonzulátusa által szervezett Szilágysági barangolások című képzőművészeti kiállítás alkalmával 2018-ban; előadók toborzása a Tövishát Társaság kulturális programjaira; szamosardói színjátszó csoportok irányítása és tövisháti körútjai megszervezése; Szilágycseh és a tájegység falvai közötti kulturális-közművelődési kommunikáció serkentése.
„Végvári katonák módjára” élte értelmiségi életét, idéztem vele kapcsolatban Kós Károly egykori értékelését egyik kalotaszegi pályatársáról a Hepehupa folyóirat 2017-es 1. számában. Mindezt ma sem gondolom másként: Kós Károly szellemisége, élni- és tenni akarása mindvégig jellemezte Vicsai János munkásságát egy olyan közösségben, amely a megyehatárok felszabdaló hatása ellenére is őrzi szilágysági identitását.
(Elhangzott 2020. október 3-án, Szilágysomlyón a 28. Báthory Napok keretében szervezett díjátadó ünnepségen.)
