Temesváron, ezelőtt 23 évvel nyitottam be a próbaterem ajtaján harmadéves dramaturgként, amolyan vegyes érzelmekkel tele, ahogy teheti az ember lánya, aki élete első kőszínházi próbafolyamatára nyitja rá az ajtót. Ahogy beléptem a terembe, egy minden kétséget, szorongást felülíró, bátorító, melegséget sugalló mosoly és ölelés fogadott, a Fincziski Andreáé. Bátorítás és bátorság talán ez a két fogalom, ami eszembe ötlik, ha rá gondolok. A jót, az értéket életre hívó, azt támogató ereje, amely társulat-összekovácsoló színészi lényén túlmutatóan közösségi, a közösségért cselekvő emberré formálta. Gazdagabb lett minden város szellemi tere, ahol élt és él: Nagyvárad, ahol nevelkedett, Marosvásárhely, amelyhez főiskolai évei kötötték, Temesvár, ahol művészi pályáját kezdte, és Székelyudvarhely, ahol színészi énje kiteljesedett.
Bátorságának legnagyobb fokmérője, hogy igent mondott Merő Béla rendező hívására, és egy frissen alapított színházhoz szerződött. Minden alakuló intézmény életében ott vannak a bizonytalansággal, megpróbáltatásokkal, nehézségekkel tarkított napok, de ő ezek dacára is hű maradt a Tomcsa Sándor Színházhoz. Abban, ahogy ezt ő szavakba öntötte, minden benne van: „fontos: hiszen az otthonom!”.
Amikor a színpadon játszik, játéklénye, érzékenysége, szakma iránti odaadása, alázata – mindaz, ami egy jó színész sajátja – különleges élménnyé tud varázsolni egy-egy előadást. Ő az, aki merész, egész várost megmozgató álmokat tud szőni, és van ereje megvalósítani, így jött létre a Forradalom.ma nevű, március 15-i rendhagyó ünnepségsorozat. Színházi nevelési programot élesztett, gondolt újra, diákszínjátszó csoportot hozott létre.
Finczit, ahogy mindenki szólítja, örök énkeresése, világra való nyitottsága, folyamatos útkeresése teszi igazán különleges jelenséggé. Volt időszak, amikor színházi munkája mellett a tanítás, a drámapedagógia kapott fontos szerepet az életében, máskor a tanulás, hiszen három éve szerezte meg mesteri diplomáját a Budapesti Corvinus Egyetem Szociológia szakán. Volt tettereje egyesületet létrehozni, különböző kulturális programokat szervezni, női önismereti csoportot megálmodni, színházi események, fesztiválok lebonyolításában segítő kezet nyújtani. Az írás, mint minden kreatív lelket, őt is végigkíséri kamaszkora óta, az utóbbi években a Játéktérben, a Nőilegben olvashattuk írásait. Mindig el tudta engedni a régi életéből a rosszat, és képes arra, hogy megtalálja az újat. Ez a megtalálás értékteremtő erő, nemcsak önmaga, hanem a közösség, a színház számára is.
Drága Finczi! Megérdemelt díjadhoz szívből gratulálok, mindannyiunk nevében köszönöm szerteágazó munkádat! Azt kívánom neked, hogy maradj mindig lélekkel, hihetetlen hittel és erővel teli, mindannyiunk örömére!
(Elhangzott 2020. november 7-én, Kolozsváron, az EMKE díjátadó ünnepségén, a Kolozsvár-Alsóvárosi Református Egyházközség templomában.)
