Akinek van jó táboros élménye – és itt most nem az ereszd el a hajamat típusú, korlátok nélküli táborokra gondolok –, az tudja, hogy ezeknek az eseményeknek a varázsát, a lényegét az együttlét, a találkozás, az ismerkedés, a közös programok, kirándulások, csapatjátékok, az éjszakába nyúló beszélgetések adják. Ez, ha lehet, még hatványozottabban érvényes a Magyarországon az Anyanyelvápolók Szövetsége, itt Erdélyben pedig a Georgius Aranka Társaság által szervezett ifjúsági táborokra, amit egyszerűen csak a mosolyok, a szeretet, a bizalom táborának szoktunk emlegetni, és ahonnan nem egy középiskolás vagy egyetemista ment úgy haza, hogy bevallása szerint több szeretetet és megértést kapott az egy hét alatt, mint otthon az osztálytársaitól egy egész év alatt. Itt természetes, hogy ha találkozunk a folyosón, programokon, étkezésnél, akkor egymásra mosolygunk, és senki nem rökönyödik meg azon, hogy néha egyesek ad hoc megölelik egymást. Sokan mondták már, hogy 360 napig csak erre az egy hétre várnak. Arról nem is beszélve, hogy az erdélyi helyszínünk, Zsobok híres arról, hogy se térerő, se internet, ki lehet kapcsolódni a világból. És ezt megszervezni online?
Mindenekelőtt, hogy a viszonyítási pont meglegyen, röviden felvázolnám a Georgius Aranka Társaság zsoboki táborának szokásos menetét. Az eredetileg hatnapos tábort idén már nyolcnaposra terveztük, ebből első délután érkezés, megnyitó, ismerkedés, utolsó nap pedig reggeli után hazautazás. A teljes tábori napokon délelőtt 9 és 13 óra között általában három előadás, foglalkozás van, délutánonként falunézés, kézműveskedés, akadályverseny, hosszabb interaktív foglalkozás, illetve a záróesti Ki mit tud?-ra való készülés, este pedig csapatjátékok, drámajátékos-dalolós est, táncház; egy nap van egésznapos kirándulás. A programoknak a délelőtti része bár nem feltétlen kíván személyes jelenlétet, de a játékok, a vetélkedők alapvetően valós idejűek, szükség van az összedolgozásra, visszacsatolásokra. Emellett ott vannak az akadályverseny-csoportoknak a hosszabb feladataik, mint a csapatnév, a csatakiáltás, a csapatinduló kitalálása, megírása.
Az egész táboron áthúzódik az angyalka-bárányka játék, amelynek lényege, hogy minden angyalka egy héten át gondoskodik a báránykájáról, levélkékkel, finomságokkal, apró ajándékokkal, de személyes figyelemmel is kedveskedik neki, mindezt úgy, hogy kiléte titokban maradjon.
A sűrű program mellett mindig jut idő beszélgetésre, kötetlen játékra, közös zenélésre-éneklésre, és tapasztalanunk szerint igény is van erre. A zsoboki Aranka-tábor, a régióban egyedülálló tevékenységgel, az anyanyelvi kultúra megtartása és továbbadása, az általános műveltség, a viselkedés- és magatartáskultúra fejlesztése mellett a közösségépítést, a kapcsolatteremtést is szolgálja, indulása óta ez talán a legfontosabb célkitűzés, a szakmai tartalom, például a versenyekre való felkészítés mellett. Elsődleges számunkra, hogy olyan közeget tudjunk teremteni ezeknek a fiataloknak, amelyben nem érzik magukat „csodabogárnak”, amelyben magukhoz hasonló fiatalokkal találkozhatnak, ismerkedhetnek meg, barátkozhatnak. Nem titkolt cél az sem, hogy a pályaválasztásban segítsük őket, valamint, hogy a későbbiekben a társaságunk tevékeny tagjaivá válhassanak. Emellett a tábor természetesen oktatási célokat is szolgál, hiszen felkészíti őket az évente megszervezett Aranka-vetélkedő versenyformáinak szóbeli és írásbeli feladataira.
„Csináljuk meg online!” – az ötlettől a tervekig és a megvalósításig
A fentebb leírtakat figyelembe kellett vennünk akkor is, amikor az idei táborról döntenünk kellett. Az általános ütemterv szerint március végére, az Aranka György Nyelv- és Beszédművelő Versenyre kész szokott lenni a vázlatos tervezet, az előadók névsora, részben már biztosan egyeztetve. Mivel a koronavírus-járvány miatt 2020-ban a verseny elmaradt, így a tábor szervezésének tényleges megkezdése is késett. Volt néhány objektív, racionális érv is a tábor elmaradása mellett: a hiányzó vagy még nem tudott pályázati források, eredmények, a teljes bizonytalanság, hogy engedélyeznek-e júliusban táborokat, a bizonytalanság az érettségi vizsgák megrendezésének ideje körül, illetve nem tudtuk akkor még azt sem, hogy a határhelyzet hogyan alakul, tehát jöhetnek-e a magyarországiak. Az sem látszott megoldásnak, hogy későbbi időpontot keressünk a tábornak, részben a továbbra is fennálló bizonytalanság, részben pedig amiatt, hogy ha már engedélyezve volnának az események, akkor úgyis nagyon sok lenne egyszerre.
Így tehát mint az Aranka Ifjúsági Tagozat (AIT) nem hivatalos, de közmegegyezéssel elfogadott vezetője, egy április 22-i beszélgetés közben említettem Ecsedy-Baumann Brigittának, az ifjúsági vezetőség egyik tagjának, hogy minden bizonnyal nem lesz tábor idén. Körülbelül egy perc alatt megszületett az ötlet: csináljunk helyette online tábort! (E helyen kérek elnézést mindenki mástól, hogy csak az Ecsedy-Baumann Brigitta nevét említem többször is, mivel ő volt az ötletgazda és a voltaképpeni főszervező. A tábor idei szervezői névsora az írás végén olvasható.) Április 27-én tettem közzé a bejegyzést az AIT csoportjában, és pár napon belül eldőlt, hogy a vezetőség nagy része is támogatja az ötletet és részt szeretne venni benne.
Mint bizonyosan sokan mások, mi is nulla tapasztalattal vágtunk neki. Tíz év táborszervezési, és cirka húsz év általános szervezési tapasztalat, ami a hátam mögött van, itt jóformán semmit sem ért, nagy szükség volt az innovatív ötletekre. Nagyon hamar megfogalmaztuk azonban, hogy hiába szeretnénk mi online tábort, ehhez befogadó félre is szükség van, tehát nagyjából két hét alatt összeállítottunk egy igényfelmérő kérdőívet – amely egyben jelentkezési lapként is funkcionált. Ebben a néven, iskolán, osztályon kívül olyanokra kérdeztünk rá, mint hogy milyen arankás tapasztalata van az illetőnek, milyen online platformokat ismer és használ, milyen eszközökhöz van hozzáférése, illetve a konkrét programok időpontjával, témájával kapcsolatos kérdéseket is feltettünk, illetve teret adtunk a kéréseknek, ötleteknek. Az összesen 23 kérdést tartalmazó kérdőívre 34 válasz érkezett. Összevetésként: egy normál táborban a résztvevők száma 25 körül mozog. Túlzás volna azt mondani, hogy tudatosan terveztünk voltaképpen közösségi részvétellel létrejövő tábort, de itt már, és a kérdőívvel teljes mértékben, bevontuk a diákokat, leendő táborozókat is bizonyos szinten a szervezésbe, a program alakításába.
Mivel online az ismerkedés nem, vagy sokkal nehezebben megvalósítható, és a valós tábor szerkezetének, menetének ismeretét is előnyösnek gondoltuk, elsősorban olyanokat kívántunk hívni a táborba, akik már korábban is táboroztak és idén is jöttek volna, vagy akár olyanokat, akik már „kinőttek” a táborból, de szívesen visszakapcsolódnának. Emellett a felhívásban kiemeltük: ha korábbi táborozóknak van olyan barátja, ismerőse, akinek szerintük itt a helye, ismer pár embert és be tudna csatlakozni, akkor vele is meg lehet osztani a kérdőív hivatkozását. A 34 kitöltőből végül hat olyan jelentkező volt, aki eddig nem táborozott, illetve versenyen sem vett részt. A felmérésből nem derül ki, de megjegyezném, hogy a 34 jelentkezőből végül 26-28 volt (a többé-kevésbé) aktív táborozó, az újak közül senki nem lépett vissza.
A tábor időpontja adott volt, ehhez igazítottuk az online tábor időpontját is; az eredeti nyolc nap helyett kezdetben öttel számoltunk (július 13–17., hétfő–péntek), de nagyon hamar kiderült, hogy egy fél nappal meg kell toldani. A valós táborban nem opció, hogy ki mikor tud részt venni – idén ezt is újra kellett gondolnunk. Így a kérdőívben ezt is igyekeztünk felmérni.
Újra kellett gondolnunk a tábor szerkezetét is. Világos volt, hogy az a feszített tempó, ami a valós tábort jellemzi, és bizonyos szempontból megkívánt is, online nem tartható. A csapattal való egyeztetésen arra jutottunk, hogy egy délelőtti előadás, egy délutáni foglalkozás és egy esti program az, ami még tartható szervezői és résztvevői szempontból is, de mégis elegendő elfoglaltság ahhoz, hogy folyamatos kapcsolat legyen, érezhető legyen, hogy ez egy tábor, és nem egy előadássorozat. Az időpontok mellett arra is rákérdeztünk, hogy milyen formában vennének részt szívesebben a programokon. Ez utóbbinál bár az élő, valós beszélgetésre lehetőséget adó előadások voltak többségben (53 százalék), mivel a felvételnél is megadtuk a kérdezés lehetőségét, nagyjából fele-felében oszlottak meg a válaszok.
A programpontok időpontjára vonatkozó kérdések alapján voltaképpen az előzetes terveink nyertek megerősítést: délelőttönként 11 órakor egy kb. 70 perces előadás, délután 5 órakor egy másfél-két órás foglalkozás; az esti program időpontjára nem kérdeztünk rá, 8 órától terveztük őket. A megvalósítás során nagyobb változások csak a délutáni programok esetében következtek be. A kitöltőkbontani, de ebben a mostani, különleges helyzetben mi szintén csak tanultuk, hogyan is kell online tábort szervezni, ahogyan a résztvevők is azt, hogyan „kell” online táborozni. A legtöbb buktatóval nem számolhattunk előre, és a jó tapasztalatok sem voltak „kódolva”, mint a valós táborokban. Reméljük, hogy az értékelésekben a konkrét online táborra vonatkozó ötleteket soha nem kell megvalósítanunk – vagyis, hogy többé nem leszünk rákényszerülve arra, hogy online rendezzük meg a tábort. De kaptunk olyan válaszokat, meglátásokat, amelyeket hasznosítani tudunk a későbbiekben szervezendő online eseményekkel, illetve a valós táborral kapcsolatosan is.
Összességében viszont elmondható, hogy sikeres online tábor áll mögöttünk, amely elérte célját: a közösség megerősítését egy olyan időszakban, amikor talán a legnagyobb szükség volt rá. Szervezőként, az ifjúsági vezetőség tagjaiként felelősséggel tartozunk ezért a közösségért, amelynek éppen akkor nem szabad elengednünk a kezét, amikor a bezártság, távolságtartás miatt kifutni látszik a talaj sokak talpa alól. Talán sikerül. „Nagyon szép és tartalmas hét áll mögöttünk, amely lehetőséget nyújtott a tanulásra, szórakozásra, és főként a találkozásra. Találkozni mindazokkal, akikkel együtt éltük meg a csodát. Nagyon hálásak vagyunk a lehetőségért, és szívből várjuk az élőben való találkozást.” (részlet a tábori naplóból)
A 2020-as Aranka-tábor szervezői: Airizer Andrea, Barazsuly Viktória Adrienn, Csonta Réka, Ecsedy-Baumann Brigitta, Ecsedy-Baumann Edina, Finta Klára Enikő, Füstös Paul, Lukács Dániel Mátyás, Nagy Izabella, Simon E. Brigitta, Széman E. Rózsa, Szökőcs Zsófia, Tasnádi István, Tasnádi Zoltán, Török Karola, Újvári Anna, Varga Reni
Jegyzet
1 A Seppo egy webes játékkészítő felület, ahol mobileszközön játszható, oktatási célú játékokat lehet létrehozni. A rendszer egyedülálló módon játékos környezetbe helyezi a tevékenység alapú tanulást, a digitális kompetenciák fejlesztését, és a csapatban való együttműködést. https://seppo.io/hu/home/ 82,4 százaléka mondta azt, hogy részt venne egész héten áthúzódó napi csoportfeladatokban.
A programok után a technikai hátteret próbáltuk feltérképezni. Szükségünk volt rá, hogy tudjuk, mivel tervezhetünk, hiszen azt előre sejtettük, hogy előfordulhat olyan eset, amikor akár egyszerre két platformon kell bejelentkezve lenni, ehhez pedig két eszköz vagy nagy képernyő (laptop, asztali gép) szükséges. Ebből a szempontból megnyugtató volt, hogy a több válaszlehetőséges kérdésre a megkérdezettek 97,1 százaléka jelezte, hogy laptopon, valamint 11,8 százaléka, hogy asztali gépen tud kapcsolódni; és 79,4 százalékuknak volt lehetősége valamilyen telefonon vagy táblagépen bejelentkezni. Az írás ábrái a felmérések alapján készültek.
A használt platformok tekintetében a Facebook és a Messenger kettőse (94,1 százalék), illetve a Zoom (76,5 százalék), valamint a Kahoot! kvízfelület (67,6 százalék) végzett az első helyeken, ezek mellett még tíz alkalmazásra, felületre kérdeztünk rá. Mivel ekkor még magunk sem tudtuk, hogy pontosan melyik programot milyen platformon sikerül a legjobban megszerveznünk, arra is kíváncsiak voltunk, hogy mennyire nyitott a társaság az újdonságok felé – a megkérdezettek 100 százaléka választotta a még szép, nem akarok semmiről lemaradni! lehetőséget.
Mindezek után kértünk a jelentkezőktől ötleteket, javaslatokat, ezek közül néhányat (például virtuális múzeumlátogatás a kirándulás „helyett”) meg is tudtunk valósítani, néhányról (hagyományos programok) vagy már előzetesben, vagy menet közben derült ki, hogy nem megvalósítható.
Az előadókkal való egyeztetés nagyjából ugyanúgy folyt, mint a valós táborok esetében, de a kérdés ez esetben nemcsak annyi volt, hogy ráér-e a felkért előadó, foglalkozásvezető, hanem hogy vállalja-e az online térbe való átültetését a programnak. Kis kivétellel elmondható, hogy életkortól függetlenül nagy nyitottsággal találkoztunk, így alig néhány esetben kellett két-három kört lefutni egy-egy időpont lefedésére. A tábor eredeti szerkezetét igyekeztünk követni, a szokásos, hagyományos programpontokat azokra a napokra időzíteni, mint a valóságban is lenni szoktak. Részben ez eredményezte a tábor megnyújtását egy nappal, azaz nem július 13-án, hanem 12-én, vasárnap este volt a hivatalos megnyitó.
Technikai szempontból a tábornak három fő platformja lett. Az egyik egy zárt Facebook-csoport, Tábori kuckó 2020 névvel, amely részben a kapcsolattartást hivatott elősegíteni, de ugyanakkor a szervezők kommunikációs csatornájaként is szolgált: például ezen keresztül osztottuk meg a legfontosabb tudnivalókat, illetve itt tettük közzé az emlékeztetőket a programok előtt. Ugyanitt osztottuk meg a második fő felület, egy tábori Google Drive-mappa és almappáinak elérési útvonalát. Ide töltöttünk fel a napi feladatokat, az előadásokkal, a foglalkozásokkal kapcsolatos képeket, dokumentumokat, a tábor végén a Ki mit tud?-produkciókat és az emléklapokat. Emellett a Zoom alkalmazás lett a harmadik alapprogram, minden előadás, foglalkozás ezen keresztül folyt.
Jelentős eltérés volt a korábbi táborokhoz képest, hogy a voltaképpeni tábort megelőző héten már megnyitottuk a Facebook-csoportot, és elkezdtük a tájékoztatást. Mivel nagy részben táborviseltek voltak a jelentkezők, meg kellett teremteni a keretet, ismertetni a platformokat, megnevezni a megnézendő filmet, kiírni a kézműves-foglalkozáshoz szükséges anyaglistát. Tizenévesekről lévén szó nem gondoltuk, hogy különösebb számítástechnikai „oktatásra” volna szükség, de kiderült, ez sem volt fölösleges. Ekkor alakultak ki a kiscsoportok egy-egy szervező vezetésével, amelyek egész héten együtt dolgoztak. A kiscsoportok kialakításának gyakorlati célja az volt, hogy minden táborozót egyenként el lehessen érni, s ez ne egy embernek legyen a feladata, így a kiscsoportvezetők csak három-négy táborozónak kellett szólniuk, emlékeztetniük őket a programokra, feladatokra.
Ugyancsak eltérés, de szükségszerű volt a sokkal jelentősebb és intenzívebb online jelenlét a grafika terén is, valamint a több megelőző egyeztetés a szervezők között, és a jobb feladatleosztás. Ez utóbbit könnyítette, hogy a 20 vezetőségi tagból 17 kapcsolódott be az online szervezésbe, így megoldható volt, hogy a főszervezőkön kívül egy-egy szervezőnek csak kevés feladatra kelljen koncentrálnia. Mivel a legtöbben dolgozunk, és munka (vagy adott esetben vizsgák) mellett szerveztük a tábort, pontos beosztásra is szükségünk volt, így minden programpontnál volt egy házigazda (aki bemutatta az előadót és/vagy moderálta a beszélgetést), egy vagy két technikus (ún. Zoom-host és/vagy egy személy, aki képes bármilyen problémát megoldani), egy „vetítős” (a tábor végére összeállítandó képsorozathoz gyűjtik a képeket, aranyköpéseket) és két-három felügyelő (akitől kérdezni lehet, ők tartják a kapcsolatot a főszervezőkkel, ha nincsenek jelen stb.).
Komolyabb fejtörést okoztak a hagyományos, online kevésbé elképzelhető délutáni programok, de végül majdnem mindegyiket sikerült ideális módon megvalósítani. A kézműves foglalkozást két kamerával közvetítettük, lehetőség volt valós idejű visszacsatolásra, kérdésekre. Az akadályversenyre a felelősök egy külön platformot találtak (seppo.io1), amelynek keretében a valós térképen „mehettek végig” a csapatok állomásról állomásra. Virtuális múzeumlátogatásra Siófokra mentünk, ottani vezetőségi tagunk „közvetítette” tableten keresztül. A Ki mit tud? előzetesben elkészült vagy online produkciókból állt össze. Az igazi tábori hangulatot viszont (mint talán a valóságban is) az esti programok hozták meg, kezdve az éjjel 11-ig elnyúló ismerkedéssel, befejezve a majdnem hajnali háromig tartó zárással.
A legnagyobb kihívás ugyanis, amivel szembetaláltuk magunkat: hogyan tudjuk megteremteni azt a „Zsobok-érzést”, amelyet a táborozók hónapokig, évekig emlegetnek. Hogyan tudjuk „pótolni”, vagy legalább is megközelíteni azt a közösségi érzést, amely a tábor jellemzője. Tudunk-e tábort teremteni otthon, munkahelyen? Hogyan tudjuk fenntartani a közösséget úgy, hogy nem lehet valós közösségben, valós térben gondolkodni, tervezni. Részben ezt célozta meg a tábori csoport, ami csak a hét vége felé kezdett el valójában élni; de ezért jöttek létre a kiscsoportok, és kaptak napi feladatokat (melyek megfejtése beleszámított az akadályverseny pontozásába), mert így a táborozók „kénytelenek voltak” a konkrét programokon kívül is beszélni egymással, együtt gondolkodni, dolgozni. És amint fentebb említettem: ezt hozták meg az éjszakába nyúló esti programok, amelyeket gyakran kötetlen beszélgetések, játékok követtek.
Értékelés – mit mondanak a résztvevők? Hogyan tovább?
Nemrégiben szervezeti kommunikációs gyorstalpalót tartottam civil szervezeteknek, és az elégedettségmérés dián alcímként ez szerepelt: avagy ami mindig kimarad… Sajnos valóban, a legtöbb, teljes mértékben önkéntesekkel dolgozó szervezet esetében nem jut idő, energia, humánerőforrás arra, vagy egyszerűen csak senkinek nem jut eszébe, hogy akár a legegyszerűbb formában kérjenek visszacsatolást, értékelést. Az Aranka-táborok esetében sem volt ilyen soha, de az új helyzet ebben is újat hozott – és a további terveinkben is nagy segítségünkre lehet. Ecsedy-Baumann Brigitta ötlete és nagyrészt az ő munkája is volt az értékelő kérdőív, amelyben általánosan a táborról és részletesebben a programokról, a jövőbeli terveinkről kérdeztük a táborozókat, valamint külön blokkban kérdeztünk rá az egyetemisták igényeire.
Ez utóbbi régóta dédelgetett terve a vezetőségnek, illetve személyesen nekem, hiszen a körünkben egyetemisták, fiatal felnőttek csoportja sokkal stabilabb bázis lehet, mint a középiskolások folyton változó köre. A verseny és a tábor viszont a középiskolásoknak szól, csak őket (és adott esetben családjukat) szólítja meg, az őszi évnyitó találkozó az egyetlen, ami nyitott a táborból „kinőttek”, versenyen, táborban korábban részt nem vett érdeklődők számára. Mivel ebben az évben az online tábort jelentős részben olyanoknak is hirdettük, akik másként már nem juthattak volna el, illetve sok végzős középiskolás is részt vett, egyértelműen kifejezték abbéli igényüket, hogy legyen folytatása a táboros élménynek, legyenek programok egyetemistáknak is.
A nagyjából 26-28 aktív táborozóból 19 válasz érkezett. Az első blokkban számskálás és szöveges kérdéseket egyaránt feltettünk a tábor egészével, a technikai feltételekkel, a különböző platformokkal (Zoom, seppo.io, Facebook-csoport), a kiscsoportos munkával, a csoportvezetők munkájával, illetve a napi feladatokkal kapcsolatban. A skálás értékeléseket a szöveges válaszok árnyalták (ez utóbbi nem volt kötelező, 19 válaszadóból 12-16 fejtette ki szóban is véleményét).
A magas számokban nyilván szerepe van az érzelmi töltetnek, a szöveges értékelések között ilyeneket olvashatunk: „Megerősítést, szeretetet, sok új ismeretet kaptam, néhány emberrel erősödött a kapcsolatom, és újakat is építettem.”; „Nagyszerű emberek, előadások, feladatok és játékok összessége.”; „Bár nem sok programon tudtam részt venni, egész nap »Zsobok-érzésem« volt. A foglalkozások a megszokott színvonalat mutatták, megfűszerezve egy kis virtuális leleményességgel. Köszönöm szépen az élményt!”; „A körülményekhez mérve zseniálisan lenyűgöző volt. Nem lehettem mindig jelen, de így is felpezsdült bennem az »Aranka-vér«.”
A szöveges válaszokból mindemellett az is egyértelműen kiderül, hogy az alacsonyabb értékelések leginkább a valós találkozás hiányának szóltak: „Nehezebb volt beleélni magam, mint a »húsvér« táborokba, de különleges élmény volt.”; „Nagyon jó volt, hogy megvalósulhatott legalább így online, ám kétségtelenül az Aranka-tábor Zsobokon az igazi.”; „Jó volt újra látni az arcokat, kicsit összehozta a társaságot az együttlét, még ha ilyen formában is, bár nem volt az igazi a találkozás öröme.”
Többen elismerték a csapat szervezői munkáját: „Véleményem szerint sokkal jobban sikerült, mint ahogy gondoltam. Azt hittem, sokkal nehezebb lesz online formában, hogy olyan hangulatot teremtsünk, amilyen az egy táborban szokott lenni, de minden képzeletem felülmúlta, szerintem nagyon jó volt.” Ez megerősítést ad részben jelen helyzetünkben és az esetleges további online programok szervezése tekintetében is, ugyanakkor azt is bizonyítja, hogy a csapatban megvan a képesség, hogy teljesen új, ismeretlen helyzetben helyt álljon.
Ezt egészíti ki a néhány hosszabb, részletesebb szöveges értékelés is. Nagy örömünkre ezek között a válaszok között vannak régiek és „elsőbálozók” is. Ez utóbbi azért lényeges, hiszen nem tudhattuk, hogy egy olyan személynek, aki nem ismeri a tábori szokásokat, hangulatot, mit tud adni egy online tér. Összességében az derül ki a feleletekből, hogy bár a személyes találkozások nem pótolhatók, a közösség fenntartására, megerősítésére, formálására várakozáson felül alkalmas volt ez az online tábor. „Jó alkalom volt arra, hogy megerősítsük, nehezebb időkben is igényt tartunk egymásra.”; „Elképesztő, hogy mennyire közel kerülhettem a táborosokhoz személyes találkozás nélkül is: köszönhető ez az alapos szervezői munkának és a belevaló társaknak.”; „Számomra pozitív élmény volt az online felület, nem számítottam arra, hogy virtuális térben is érezhetővé válik az eddigi táborok hangulata, a közösség és mindaz, ami Zsobokon jelen volt.” Mindezekből látszik, hogy valós igényre felelt a tábor ebben a formában is, és hogy elérte célját: közösségépítő, -megtartó szerepét a nem hagyományos körülmények között.
A technikai feltételekkel való megelégedettségi skálán a táborozók átlagosan 9,37 pontra értékelték a tábort, 9,52-es átlagot kapott a Zoom programmal való megelégedettség (egész heti, napi három bejelentkezés), 9,10-et a seppo.io program (akadályverseny), illetve 9,79-es átlaggal végzett a Facebook-csoporton belüli kommunikáció. Az eredmények annyiban sántítanak, hogy míg a Zoom vagy a seppo.io értékelésénél a szervezők szempontjából csak a felületválasztást lehet értékelni, a benyomások nagy része azonban a programok működésén múlott, addig a Facebook-csoportos kommunikáció elsődlegesen a szervezői, kisebb mértékben a táborozók közti kommunikációt takarja, és csak másodsorban kaphatunk (ha kapunk) választ arra, hogy magával a felülettel mennyire voltak elégedettek a táborozók. Legtisztább képet talán az első, általános technikai kérdésre adott válaszokból kapunk. Ezeket a buktatókat természetesen figyelembe vettük a kérdőív elkészítésekor, és célunk inkább az volt, hogy általánosságban lássuk, milyen formában tervezzük a jövőbeli esetleges online eseményeket.
A skálás pontozás mellett itt is kértünk szöveges választ, a válaszadóknak szintén nagyjából a 72-73 százaléka fejtette ki részletesebben a gondolatait. Jelen esetben inkább a negatív véleményt vagy konkrét korrigálási lehetőségeket tartalmazó válaszokra térnék ki, hiszen ezek azok, amelyek a további munkákban előre lépésre serkenthetnek – a pozitív válaszok (és a magas arányok) ugyanakkor megerősítenek abban, hogy jó az, amit csináltunk.
Míg a Zoom megfelelő, ha talán nem is a legjobb egy ilyen programsorozat lebonyolítására, az hamar kiderült, hogy a Facebook élő közvetítés egyáltalán nem alkalmas arra, amire terveztük. A valós táborból kívántunk átemelni egy olyan programot, az egyik anyanyelvi csapatvetélkedőt, ahol a csapatmunka mellett a gyorsaság is számít, tehát azt kellett (volna) megoldanunk, hogy a táborozók csapatokban összedolgozhassanak, beszélgethessenek, a megoldásokat a feladványokra csapatként adják meg a játékvezetőnek, aki a válaszok időrendi sorrendjét veszi alapul. Azzal számoltunk, hogy az élő bejelentkezés kis csúszással jut el a nézőkhöz, de arra nem számítottunk, hogy a késések mértéke 30 és 90 másodperc között mozoghat. Így a játékból éppen a lényege veszett el, a versengés nem valósult meg. Egy későbbi, a konkrét programra való rákérdezéskor kiderült ugyanakkor, hogy a táborozók egy része ezen túllépett, és csak a feladatok megoldására koncentrált, de sokakat elkedvetlenített ez a hiányosság.
Legújabb felmérések szerint a tizenéves korosztályt, főleg tőlünk (jóval) nyugatabbra, már nemigen lehet megtalálni a Facebookon, szerencsére nekünk ilyen gondunk nem volt. Mivel a szervezők átlagéletkora valahol 25 és 30 év között mozog, számunkra ez volt a legegyértelműbb, és a szervezői megbeszélések során fel sem merült más alternatíva arra, hogy hol lehetne megteremteni a tábor „terét”. A Facebook-csoportok alkalmasak a bejegyzések, képek közzététele mellett fájlmegosztásra, a bejegyzések esetében kiemelésekre (a szöveg formázására), követni lehet, hogy kik láttak bizonyos kiírást, illetve zárttá lehet tenni, vagyis ugyanúgy „magunk közt” lehetünk, mint a valóságban. (Az internet eleve kiszolgáltatott, nyitott voltát most ne vegyük figyelembe.) Úgy terveztük, képzeltük, hogy itt beszélünk át minden információt a programmal kapcsolatosan, itt adjuk meg a linkeket, illetve tesszük közzé az emlékeztetőket minden program előtt 15 perccel, de hogy emellett itt folynak majd azok a „beszélgetések”, amelyek a valóságban a folyosón, a díszteremben, az udvaron folynak, még ha nem is olyan intenzitással. Az élet a csoportban nehezen indult be, a szokásos problémába ütköztünk: az emberek, csoporttagok mobilizálásának nehézségébe. A későbbiekben ezt mindenképpen jobban fel kell építenünk, a táborozók javaslatai közül is be tudunk építeni jónéhányat (több körkérdés bevetése, GIF-es/mozgóképes válaszok, reakciók kérése stb.).
A fent említetteken kívül volt még a tábori Google Drive-mappa is, ezzel kapcsolatosan egy válaszadó megemlítette, hogy számára a mappa „picit zűrös” volt, de ebből még nem tudunk messzemenő következtetéseket levonni.
A legjellemzőbb probléma ugyanakkor egy senki által nem befolyásolható tényező volt: az internethálózat, wifi minősége, sebessége, illetve az esetleg viharok okozta nehézségek (nem sikerült kapcsolódni, akadozott a vonal, „kidobott” a program stb.). Ezt tanulságul feljegyeztük, de sajnos befolyással nem lehetünk rá.
A magyarországi tábort vettük mintául, de az online kivitelezés hívta életre a kiscsoportok létrehozását ebben az évben az Aranka-táborban. A kiscsoportok célja a valós táborban elsősorban az átláthatóbb, gördülékenyebb csoportmozgatás: a szervező gárdából egy-egy kiscsoportvezetőnek csupán három–öt személyre kell figyelnie, így hatékonyabb a létszámellenőzés, csoportszinten biztosabban eljut minden információ, és a táborozók tudják, kihez forduljanak bármilyen kérdéssel. Emellett a valós táborban a kiscsoportoknak olyan feladatokat kell egyik napról a másikra megoldaniuk, amelyek elvégzéséhez szükségképpen szóba kell elegyedniük a többi táborozóval, tehát jobban összerázódik a csapat. A kis tábori létszám miatt mi eddig nem dolgoztunk kiscsoportokkal, viszont az online tér éppen a személyes kapcsolattartás hiánya miatt kívánta meg, célja, a valóshoz hasonlóan a jelenlét könnyebb ellenőrzése és a közvetlen szervezői kapcsolat volt. Ugyanakkor ezt a formát láttuk a legmegfelelőbbnek arra, hogy a táborozóknak folyamatosan tudjunk valamilyen feladatot adni, így próbáltuk megakadályozni azt, hogy kiszakadjanak a táborból. Bár a vélemények legtöbbje pozitív és a pontszámok nagyja 8 fölött volt – hiszen így valóban szinte folyamatosan kapcsolatban álltak egymással –, kicsit talán túllőttünk a célon. Többen is voltak, akik azt nehezményezték, hogy a napi feladatok és az akadályversenyhez kötődő csapatfeladatok túl összetettek voltak, megoldásuk sok időt vett igénybe, a sokszor egymást érő programok (és ne feledjük: otthoni teendők) mellett nem jutott kellő idő a megoldásukra, elkészítésükre. Emellett többeknek igénye lett volna egy kis kikapcsolódásra (szó szerint) a képernyő előtti létből, amire így nemigen adatott lehetőség. Egy másik válaszadó szerint célszerűbb lett volna minden napra új csapatokat alkotni, hogy másokkal is megismerkedhessenek. Alapvetően egyet tudnék érteni az utóbbi gondolattal – ez ugyanis jelzi, hogy igény van az ismerkedésre, kapcsolattartásra online is –, és mindenképpen megfontolandónak tartom azt, azt érdemes kiemelnem, hogy a jelen esetben a csapatfeladatok akadályverseny-feladatok is voltak egyben, ez a koncepció pedig nem tette lehetővé a csoportok variálását.
A csoportfeladatok másik hátulütője, amit többen is megjegyeztek, hogy nem számoltunk azzal (hiszen ilyen a valóságban nem fordulhat elő), hogy valaki ugyan nem mondja vissza a tábort, de nem is vesz részt benne tevőlegesen. Bár minden csatornán hangsúlyoztuk: annak ellenére, hogy ez nem a valós térben zajlik, és sokkal inkább megengedett egy-két „lógás” (a valós táborban gyakorlatilag ilyen nincsen), a tábori részvétel legalább háromnegyed embert kíván, vagyis nem lehet például egyszerre nyaralni és táborozni is. Sajnos négy-öt olyan résztvevő is volt, aki vagy utolsó pillanatban (a kiscsoportos besorolás után), vagy még akkor sem jelezte, hogy nem akar/tud a programok nagy részébe bekapcsolódni, így viszont ellehetetlenítette, de legalább is nagyon megnehezítette a csapattársainak a munkáját. A pontozott feladatoknál természetesen súlyoztuk az eredményt aszerint, hogy hányan dolgoztak rajta ténylegesen, de az összélményt rontotta ez a tény. A későbbiekben bármilyen hasonló esetben erre mindenképpen jobban kell figyelnünk, bár sajnos a diákok felelősségérzetét ilyen távolságból nehezen tudjuk felébreszteni.
Az előadásokra, foglalkozásokra egyesével, vagy több hasonlót összevonva kérdeztünk rá. Szervezési szempontból főként arra voltunk kíváncsiak, hogy hogyan sikerült, a táborozók szemszögéből megvalósítani a terveinket. A válaszokból összességében pozitív kép rajzolódik ki, bár sok programnál felmerült a személyesség hiánya, néhol a szemléltetőeszközök, az interaktivitás hiánya. Mint játékvezető, a magam részéről teljes kudarcnak ítélném a Facebook élős anyanyelvi vetélkedőt (a táborozóknak nem éppen ilyen rossz a véleménye), főszervezőként, szervezőcsapatként azonban csak a tanulságot tudom, tudjuk levonni: van, amit a legjobb szándékunk ellenére sem lehet átültetni az online térbe.
Nem volt véletlen azonban, hogy rákérdeztünk a konkrét előadókra, előadástípusokra, hiszen ez már átvezetett a kérdőív következő blokkjára, amelyen a jövőbeli terveinkhez kívántuk az igényeket felmérni. A járványhelyzet jelenlegi bizonytalan alakulása miatt első körben azt mértük fel, hogy a táborozók (válaszadók) milyen mértékben kívánnának részt venni szervezett online programokon. Ebben az esetben több opció kiválasztására is lehetőséget adtunk, így kiderült, hogy a 19 válaszadó 57,9 százaléka félnapos, 52,6 százaléka pár órás, és 18,5 százaléka akár egésznapos online rendezvényen is részt venne. Gyakoriság tekintetében a havonta egyszeri alkalom „győzött” (57,9 százalék), 26,3 százaléka voksolt a kéthavi, 10,5 százaléka a háromhavi, illetve 5,3 százaléka a félévi megszervezésre.
Az időbeli vonatkozások után tartalmi kérdéseket fogalmaztunk meg. Itt is több válaszadási lehetőség volt.
Számomra meglepő módon többen vennének részt előadásokon, mint műhelymunkán, illetve a pályaválasztás, pályaorientáció is hátrébb csúszott a sorban. Az ifjúsági vezetőségnek és a tábornak is célja, hogy a pályaorientációval kapcsolatosan is fogódzókat adjon, amennyiben lehet, olyan ismereteket, tapasztalatokat nyújtva, amelyeket az középiskolások az iskolában nem kapnak meg. A pályaválasztás alacsony reprezentációjának oka lehet, illetve a felmérés szóban forgó részének kiértékelését, illetve a valós kép kialakulását nehezíti az, hogy a 19 válaszadónak 63,2 százaléka (12 személy) 2020 őszétől egyetemre jár, vagy már egyetemista. Bár a pályaorientáció számukra is járhat hasznos tanácsokkal, néhány szöveges válaszból kitűnik, hogy sokan már az egyetem éveiben nem érzik szükségét.
Végül a 12 (leendő) egyetemista válaszadót kérdeztük meg, hogy részt vennének-e hasonló, egyetemistáknak, fiatal felnőtteknek szóló programokon, illetve ezt milyen gyakorisággal, milyen formában tennék szívesen. A 12 válaszadó 66,7 százaléka év közben egy vagy több hétvégén látná szívesen a hasonló eseményeket, 50 százaléka elképzelhetőnek tartana egy négy-öt napos egyetemista tábort a nyári szünetben. Pályázatíróként, azaz az anyagi források biztosítójaként sarkalatos kérdésnek tartottam, hogy legalább is elméleti szinten vállalnák-e akkor is a részvételt ezeken az alkalmakon, ha (részben) önköltségesek lennének – meglepetésemre a válaszadók 100 százaléka igennel válaszolt. Végső kérdésként nyílt teret adtunk az ötleteknek, javaslatoknak. A válaszokból két irány látszik kibontakozni: részben igény van az iskolából kimaradó ismeretek megszerzésére, részben pedig inkább a közösségi élményen, közös játékokon, kikapcsolódáson volna a hangsúly. Az azonban egyértelműen látszik, hogy van igény ezekre az összejövetelekre, ahogyan egyik idén végzős táborozó fogalmazott a tábori napló egyik bejegyzésében: „Lejárt a nap, és elmúlik majd ez a hét is, de azt hiszem, hogy most egy újabb kincsre bukkantunk. Arra, hogy hogyan legyünk együtt, amikor távol vagyunk egymástól. Ha a tábor nem is, de az ilyen találkozók megejthetőek lehetnének többször is egy év folyamán, még ha csak egy délutánra is havonta.”
„Ez jó mulatság, férfi munka volt” – összegzés, tanulságok, következtetések
A tábor utolsó estéjén, a záráson azt mondtam, hogy két tanulsága biztosan van ennek a tábornak: tábori anyanyelvi vetélkedőt nem lehet online szervezni; továbbá – online tábor ide vagy oda – mégiscsak szabadságot kellett volna kivenni arra a hétre. Szervezőtársaimmal együtt úgy gondoltuk, hogy hát ez „csak” online megy, nincsenek folyamatos programok, tehát nincs szükség olyan folyamatos jelenlétre, sokan vagyunk, meg tudjuk oldani a feladatokat. Ez utóbbi igaz is volt, de így, munka mellett végül az volt az érzésem (nem csak nekem), hogy sem az egyik, sem a másik helyen nem voltam ott száz százalékosan. Hogy ennek az-e az oka, hogy főszervezőként mindenre rálátásomnak kellett lennie, vagy az, hogy engem is (hál’ istennek) „beszippantott” a Zsobok-érzés, nem tudom – talán mindkettő. De természetesen ennél jóval több tanulsággal, következtetéssel zárhattuk a tábort.
Tanulság, hogy online térben (is), főleg, ha plusz feladatokat is adunk, szükséges az időt korlátozni az előadások, foglalkozások esetében. A csoportfeladatokat, úgynevezett áthúzódó feladatokat nem kell felszámolni, viszont mindenképpen rövidíteni kell. Itt is érvényes: az az elv, hogy a kevesebb néha több. Nem feledve azt sem, hogy a képernyő előtt ülni hosszú időn keresztül talán még fárasztóbb, mint a valóságban hajnalig beszélgetni. Bebizonyosodott, hogy egy komplex online tábor szervezése esetében nem elegendő egy platform, sok esetben párhuzamosan kell két vagy három felületen egyszerre dolgozni, jelen lenni. Szintén fontos tanulság, hogy sokkal inkább figyelembe kell vennünk az online platformoknak vagy az internet sebességének előnyeit és hátrányait. Minden bizonnyal átemeljük a kiscsoportos felosztást a valós táborba is. A fentebb már említett előnyein túl, a reakciókból úgy tűnik, érdemes a kiscsoportvezetőknek ilyen esetben is már a tábor előtt megkeresni a csapattagjaikat azért, hogy „összerázódjanak”. Megfontolandó, hogy a valós táborba mennyire kell(ene) bevonni az online lehetőségeket, de néhány megoldást, feladatot át tudunk emelni a valós táborba is.
Írtam korábban, hogy nulla tapasztalattal vágtunk bele a tábor szervezésébe, illetve azt is érintettem, hogy teljes egészében nem volt tudatos, de végül is majdnem közösségi programot hoztunk létre. Az előzetes táborok gyakorlatából kiindulva volt egy elképzelésünk, amely többé vagy kevésbé volt, vagy lett volna megvalósítható az online térben. De mivel ez minden szempontból rendhagyó tábornak ígérkezett, tudtuk, hogy nem vághatunk bele anélkül, hogy fel ne mérnénk a célcsoport igényeit. Ugyanezen ok miatt tartottuk fontosnak a záróesten elmondottak mellett azt kérni a táborozóktól, hogy töltsék kbontani, de ebben a mostani, különleges helyzetben mi szintén csak tanultuk, hogyan is kell online tábort szervezni, ahogyan a résztvevők is azt, hogyan „kell” online táborozni. A legtöbb buktatóval nem számolhattunk előre, és a jó tapasztalatok sem voltak „kódolva”, mint a valós táborokban. Reméljük, hogy az értékelésekben a konkrét online táborra vonatkozó ötleteket soha nem kell megvalósítanunk – vagyis, hogy többé nem leszünk rákényszerülve arra, hogy online rendezzük meg a tábort. De kaptunk olyan válaszokat, meglátásokat, amelyeket hasznosítani tudunk a későbbiekben szervezendő online eseményekkel, illetve a valós táborral kapcsolatosan is.
Összességében viszont elmondható, hogy sikeres online tábor áll mögöttünk, amely elérte célját: a közösség megerősítését egy olyan időszakban, amikor talán a legnagyobb szükség volt rá. Szervezőként, az ifjúsági vezetőség tagjaiként felelősséggel tartozunk ezért a közösségért, amelynek éppen akkor nem szabad elengednünk a kezét, amikor a bezártság, távolságtartás miatt kifutni látszik a talaj sokak talpa alól. Talán sikerül. „Nagyon szép és tartalmas hét áll mögöttünk, amely lehetőséget nyújtott a tanulásra, szórakozásra, és főként a találkozásra. Találkozni mindazokkal, akikkel együtt éltük meg a csodát. Nagyon hálásak vagyunk a lehetőségért, és szívből várjuk az élőben való találkozást.” (részlet a tábori naplóból)
A 2020-as Aranka-tábor szervezői: Airizer Andrea, Barazsuly Viktória Adrienn, Csonta Réka, Ecsedy-Baumann Brigitta, Ecsedy-Baumann Edina, Finta Klára Enikő, Füstös Paul, Lukács Dániel Mátyás, Nagy Izabella, Simon E. Brigitta, Széman E. Rózsa, Szökőcs Zsófia, Tasnádi István, Tasnádi Zoltán, Török Karola, Újvári Anna, Varga Reni
Jegyzet
1 A Seppo egy webes játékkészítő felület, ahol mobileszközön játszható, oktatási célú játékokat lehet létrehozni. A rendszer egyedülálló módon játékos környezetbe helyezi a tevékenység alapú tanulást, a digitális kompetenciák fejlesztését, és a csapatban való együttműködést. https://seppo.io/hu/home/i az értékelő kérdőíveket. Így viszont voltaképpen a diákokkal közösen alkottuk meg a tábort, a mi irányításunkkal, szervezésünkben, de a táborozók aktív részvételével. A kiscsoportvezetőkkel kapcsolatosan emelték ki többen is, hogy nem éreztek hierarchiát, a csoportvezető egy volt közülük. Általában igyekszünk a szigorú hierarchiát lebontani, de ebben a mostani, különleges helyzetben mi szintén csak tanultuk, hogyan is kell online tábort szervezni, ahogyan a résztvevők is azt, hogyan „kell” online táborozni. A legtöbb buktatóval nem számolhattunk előre, és a jó tapasztalatok sem voltak „kódolva”, mint a valós táborokban. Reméljük, hogy az értékelésekben a konkrét online táborra vonatkozó ötleteket soha nem kell megvalósítanunk – vagyis, hogy többé nem leszünk rákényszerülve arra, hogy online rendezzük meg a tábort. De kaptunk olyan válaszokat, meglátásokat, amelyeket hasznosítani tudunk a későbbiekben szervezendő online eseményekkel, illetve a valós táborral kapcsolatosan is.
Összességében viszont elmondható, hogy sikeres online tábor áll mögöttünk, amely elérte célját: a közösség megerősítését egy olyan időszakban, amikor talán a legnagyobb szükség volt rá. Szervezőként, az ifjúsági vezetőség tagjaiként felelősséggel tartozunk ezért a közösségért, amelynek éppen akkor nem szabad elengednünk a kezét, amikor a bezártság, távolságtartás miatt kifutni látszik a talaj sokak talpa alól. Talán sikerül. „Nagyon szép és tartalmas hét áll mögöttünk, amely lehetőséget nyújtott a tanulásra, szórakozásra, és főként a találkozásra. Találkozni mindazokkal, akikkel együtt éltük meg a csodát. Nagyon hálásak vagyunk a lehetőségért, és szívből várjuk az élőben való találkozást.” (részlet a tábori naplóból)
A 2020-as Aranka-tábor szervezői: Airizer Andrea, Barazsuly Viktória Adrienn, Csonta Réka, Ecsedy-Baumann Brigitta, Ecsedy-Baumann Edina, Finta Klára Enikő, Füstös Paul, Lukács Dániel Mátyás, Nagy Izabella, Simon E. Brigitta, Széman E. Rózsa, Szökőcs Zsófia, Tasnádi István, Tasnádi Zoltán, Török Karola, Újvári Anna, Varga Reni
Jegyzet
1 A Seppo egy webes játékkészítő felület, ahol mobileszközön játszható, oktatási célú játékokat lehet létrehozni. A rendszer egyedülálló módon játékos környezetbe helyezi a tevékenység alapú tanulást, a digitális kompetenciák fejlesztését, és a csapatban való együttműködést. https://seppo.io/hu/home/
