Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Nagyvárad, a templomok városa

Nem is lehetett volna alkalmasabb időpontot találni a Nagyvárad történelmi templomai és zsinagógái* című kötet megjelentetésére, hiszen az idei (emlék)év nemcsak a reformációról, Arany Jánosról és Kodály Zoltánról, hanem Szent László királyunkról is szól: a „lovagkirály” trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából a 2017-es évet Szent László-emlékévnek (is) nyilvánították, ez pedig különösen sokat jelent Nagyváradnak és a nagyváradi polgároknak. Erre Péter I. Zoltán is rávilágít a kötet bevezetőjében: „Várad alapítása Szent László nevéhez fűződik, aki a mai vár területén először az 1083-as esztendőt követően prépostságot, majd 1092-ben püspökséget is alapított, és megépíttette a katolikus egyház első váradi székesegyházát.”

A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság kiadásában, a Bihar Megyei Szociális és Közösségfejlesztési Igazgatóság támogatásával napvilágot látott 65 oldalas kiadvány rendhagyó darabnak számít, mert a társaság többnyire műemlékvédelmi, helytörténeti vagy néprajzi témavilágú köteteket ad ki, albumokat csak ritkán. A kötet összeállításakor Péter I. Zoltánnak egyrészt nem volt nehéz dolga, hiszen a Pece-parti Párizs műemlékeinek többsége templom, ezek pedig jókora szeletet képesek visszaadni a város gazdag történelméből. A váradi istenházák együttes száma 60 és 70 közé tehető, így Partium központját akár a templomok városának is nevezhetnénk. Az igazi nehézséget a szerzőnek inkább az okozta, hogy „a bőség zavarával küzdve”, a témában kevésbé jártas és érdekelt olvasóknak is hasznos kötettel, izgalmas olvasnivalóval tudjon szolgálni – ezt a feladatot pedig úgy érzem, hogy sikerrel teljesítette. A kiadvány ugyanis jól megszerkesztett, könnyen átlátható, a tartalom és a forma kiválóan igazodik egymáshoz. A templomokról szóló tömör írások és az oldalnagyságú képek között remek összhang rejlik, utóbbiak igazán hangsúlyos szerephez jutnak az albumban.

A kiadvány 28 hajlékot mutat be: ezek között akad templom, plébániatemplom, vártemplom, székesegyház, katedrális, szemináriumi templom és zsinagóga is. Vagy ha a vallások és felekezetek „nyelvén” értelmezzük az összképet, elmondhatjuk, hogy a református, a római katolikus, az ortodox, a görögkatolikus, az evangélikus, a baptista és az izraelita gyülekezet szent hajlékait egyaránt bemutatják. És bár sokan jól ismerhetik – főleg a helybéliek – ezeket a templomokat, a legtöbb esetben számos kérdés így is rejtve maradt a nagyérdemű előtt: mikor és milyen stílusban emelték a templomokat, ki tervezte, ki építette őket; valamint hogy milyen művészeti kincseket rejtenek. Ez az album ezekre a kérdésekre is olvasmányos, szemléletes válasszal igyekszik szolgálni.

A könyvben a szerző azokat a máig meglévő, történelminek számító templomokat mutatja be, amelyek a 18. század elejétől a 20. század első harmadáig épültek. Korábbra nem igazán tekinthetett vissza, hiszen az 1600-as években a törökök minden templomot leromboltak Nagyváradon, pedig előtte a város valamennyi negyedében volt istenháza: a Sebes-Körös két partján lévő Olaszinak, Péntekhelynek, Szombathelynek, Szentlőrincnek, Velencének és a többi kisebb településnek is megvoltak a világi és szerzetesrend templomai egyaránt.

Az albumban bemutatott 28 hajlékból néhány adalék erejéig háromra érdemes kitérni. A térség legrégebbi, 15. században épült temploma Biharpüspökiben áll. Püspökit ugyan 1956-ig nem tekinthettük Nagyvárad részének, hiszen addig önálló község volt, mára viszont már összeépült Váraddal, ahova közigazgatásilag tartozik. Az eredetileg római katolikus templom – amelynek déli falát még a 12. században emelhették, és 1557 előtt került a reformátusok kezébe – román kori, majd gótikus építészeti elemeket tartalmazott, de a történelem során többször is hatalmas károkat szenvedett, a folyamatos átépítéseket követően pedig keveset őrzött meg egykori fényéből. A nagytemplomban, az utólag kibontott román kori ablakokat leszámítva, a régebbi korok építészetére ma már szinte semmi sem emlékeztet, az építmény eklektikus jelleget öltött.

A nagyváradi római katolikus székesegyház a legnagyobb, barokk stílusban épült templom Romániában. A Kanokok sor melletti püspöki kertben található monumentális méretű bazilikát 1751 és 1780 között építették Giovanni Battista Ricca és Franz Anton Hillebrandt terve alapján. Egyik legnagyobb művészi értéke a kupolafreskó, amelyet Johann Schöpf festett 1774 és 1776 között, és amely Krisztus mennyei diadalát ábrázolja. A szentély hátsó ablakain Szent Erzsébet és Szent László képe látható, a főoltár képén pedig Mária mennybemenetele. A főbejárattól számított jobb oldali oltárképek sorrendje: a Szent Kereszt, Szent Mihály arkangyal, Nepomuki Szent János, a legutolsó oltárképen pedig Szent István, amint felajánlja az országot a Boldogságos Szűznek. A bal oldali mellékhajóban Szent Borbála, Szent Péter és Szent Pál búcsúzása, Szent János apostol, valamint a Szentháromság oltárképei láthatók. 1991. december 16-án a székesegyház megkapta a Basilica Minor kitüntető címet II. János Pál pápától.

Érdemes még megemlítenünk a Szent László-plébániatemplomot, amelyet Nagyvárad szívében, a Szent László téren építettek 1723 és 1741 között provinciális stílusban. A bazilika 1780. évi felépüléséig az ideiglenes székesegyház szerepét is betöltötte, a templom külső megjelenésének dísztelenségét pedig követi a belső tagozás egyszerűsége is. Amint belépünk az istenházába, rögtön feltűnik a barokk ornamentikájú főoltár, amely Várad legrégibb fennmaradt oltárfelépítménye, valószínűleg még az 1730-as évekből. Oltárképe a templom legértékesebb darabja, Friedrich Schilcher bécsi akadémiai festő műve 1863-ból – a kép Szent Lászlót ábrázolja, amint átadja a város kulcsát Várad püspökének.

Végezetül pedig emeljünk ki egy szemléletes részt a kiadványból, amely hűen tükrözi a kötet kiadásában szerepet vállalók egyházi kutatómunkához való hozzáállását: „A templomok történeti, építészeti, képzőművészeti tanulmányozása közben arról sem szabad megfeledkezni, hogy »ez a hely nem egyéb, hanem Istennek háza és a mennynek kapuja« (Zsolt. 28:17), hogy templomaink nem egyszerű művészeti alkotások, hanem szentmisék, istentiszteletek helyei. Olyan megszentelt helyek, amelyek Isten dicsőségét hirdetik.”

 

*Péter I. Zoltán: Nagyvárad történelmi templomai és zsinagógái, Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság, Nagyvárad, 2017.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

csata adél

A kötet többnyire 2003 és 2007 között készült interjúkat tartalmaz, amelyek a Gutinmelléki Friss Újság, illetve a Bányavidéki  Új  Szó hasábjain jelentek meg először. Ha egyetlen szóval jellemeznünk kellene a könyvet, azt mondhatnánk, hogy az emberközpontúság az, ami folyton tetten érhető. Ezt hangsúlyozzák a kötet szerzői, valamint az ajánlás összeállítója is, aki a kiadványt „máramarosi magyar személyiségalbumként és interjúlexikonként” határozta meg. 

Radó Péter: Az iskola jövője

Radó Péter az oktatási rendszerek kormányzásával és az oktatási egyenlőtlenségek kérdésével foglalkozó oktatáskutató Az iskola jövője* című könyvében, tíz fejezetben nyújt áttekintést a tanulásról szóló tudásunk gyarapodásáról, a tanulási célok újraértelmeződéséről, az egyéni tanulási környezetek kulcselemeiről, a tanulási ökoszisztémák fejlődéséről, az iskolák funkcióváltásáról és az iskolarendszerek kormányzásának várható fejlődéséről.

Csíkszék az 1848‒49-es forradalom és szabadságharc idején

A mű „egy letűnt korba kalauzolja a nem szakmabeli olvasót is, ahol az olyan fogalmak, mint például az erkölcs, a hűség, a bátorság vagy a hazaszeretet egy más értelmezési keretbe helyeződnek”. A kötet összesen 529 iratot tartalmaz, melyek az 1848. március 20-a és 1849. október 16-a közötti időszakból származnak. 

Katona Lajos: A vakok kolozsvári intézetének története 1900–1920 között

Az átlag kolozsvári legfeljebb hallott róla, hogy Kolozsvárt működik egy különleges szakiskola, amelyben a siketeket, s egy másik, amelyben a vakokat nevelik-oktatják. Azt már csak kevesen tudják, hogy hol és mióta működnek ezek a tanintézetek, s még kevesebben, hogy milyen munka folyik bennük. Nagyon keveset írtak róluk, s ennek fő oka, hogy e fogyatékosságoktól megkímélt tollforgatók félnek, idegenkednek betekinteni ebbe a különös világba, nem is tudják beleélni magukat az ottani élethelyzetekbe.

Hívószó – Kós Károly és Papp Aurél levelezése

A Budapesten megjelenő Enigma című művészetelméleti folyóirat XXIV. évfolyamának 2017/92. száma Hívószó – Kós Károly és Papp Aurél levelezése címmel 155 oldalt szentel a két kimagasló erdélyi személyiség barátságát és együttműködését felvillantó tematikának. S hogy ezt a rendkívül izgalmas, történelmi és művészettörténeti párhuzamokkal gazdagon fűszerezett anyagot éppen Sümegi György, az erdélyi művészeti élet egyik legavatottabb szakértője méltatja, és bocsátja közlésre a dokumentumokat, korántsem véletlen. Hiszen személyében nem egy hazai talányra derített már fényt az évek, évtizedek folyamán. Elegendő csupán a Miklóssy Gáborról, Nagy Istvánról, Szolnay Sándorról, Thorma Jánosról írott monográfiáit, a nagybányaiakat és a kolozsvári festőket bemutató tanulmányait említenem.

A tordaszentlászlói amatőr színjátszás története – a népi kultúrától a magas kultúráig . Laczi Enikő

Igényesen összeállított, tetszetős kivitelű és nagy körültekintéssel megírt, olvasmányos monográfiát, gazdag forrásfeltáró és forrásközlő kötetet vehet kezébe a polgárosodás, az egyesületi élet, a néptanítók és lelkészek közösség- és művelődésszervező munkássága, valamint a kalotaszegi nagytelepülés, Tordaszentlászló múltja iránt érdeklődő olvasó Laczi Enikő tollából. 

Erdély jogtörténete

Kiemelkedő jelentőségű kiadványról van szó, amely Erdély jogtörténetét az ókortól úgyszólván napjainkig tárgyalja és mutatja be. Erdély jogtörténete tudományos munka és tankönyv egyszerre, amely történetiségében mutatja be Erdély jogi helyzetének alakulását. Számos kérdésben új szempontokat érvényesít. 

Hidán Csaba László - Fegyverek magyar kézben

A kötet lényegéről annyit lehet mondani: nagyszerű szintézise a kora középkori íjfeszítő népek hadművészetének, betekintést nyújtva az olvasó számára a legegyszerűbb technikáktól egészen a harcosok freskón történő ábrázolásáig. Ezek figyelembe vételével tudom ajánlani elolvasásra a kimondottan szakmai és a pusztán csak érdeklődő olvasóközönségnek egyaránt.

Furu Árpád

Nemcsak a magyar népi építészetet, annak táji tagolódását dolgozza fel – mint ahogyan ez egy hasonló nagy földrajzi táj népi kultúrájának valamely jelensége esetében megszokott dolog. Itt valóban Erdélyről van szó és az ezt benépesítő etnikumok összességéről.

furu arpad

Szakított a korábbi etnocentrikus hagyományokkal: bejárta az erdélyi magyarsággal szomszédos, együtt élő, szomszédos népcsoportok (szászok, románok, örmények) építészeti szempontból legjelentősebb, legkararkterisztikusabb kulturális zónáit és településeit. Elemzéseit józan és szakszerű komparatív szemlélet és módszer jellemzi.

Takács Gábort már vagy négy évtizede grafikusként, művészeti íróként, az exlibrisek alkotójaként és népszerűsítőjeként tartjuk számon. Barcsay Jenő és Gy. Szabó Béla tanítványának vallja magát. Eddig kiállított, megjelent metszetei is sejtették, hogy szenvedélyes utazó, aki nyitott, művészszemmel járja a világot. Felkészül az útra, hogy annál jobban befogadhassa a látványt, hogy megértse az összefüggéseket.

Csinos kivitelezésű, érdekes és ritka témájú könyvet adott ki a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum a Pro Havadtő Egyesülettel közösen. Egy település régi sírjeleit veszi számba a szerző, Kinda István, a néprajztudományok doktora, a múzeum munkatársa.

Fodor Nagy Éva: Az égből küldött napló

Egy hosszadalmas, bizonytalan várakozást követően mégis eljött a pillanat, hogy kezünkben tarthatjuk Az égből küldött naplót. Nagy öröm a számomra, hiszen éveken keresztül végigkísértem és együtt aggódtam Éva nénimmel, ahogy kereste, kutatta a megfelelő utat, amely elvezetett e könyv megjelenéséhez.

hitter ferenc nagybányai panteon

Globalizálódó, szekularizálódó világunkban anakronizmusnak tűnhet, ha valakit a lokálpatriotizmus, a szülőföld sajátos hagyományai, a nemzeti hagyományok iránti ragaszkodás motivál, buzdít arra, hogy tollat ragadjon a kezébe, könyvek sorával ápolja – ébressze vagy erősítse, mélyítse – kötődésünket bölcsőhelyünkhöz. S azon túlmenően: mutassa fel a szűkebb és tágabb világnak azokat az értékeket, amelyeket az évszázadok során nemzetünknek, a világnak adott. A felsőbányai Hitter Ferenc egy korábbi vallomásában azt is elmondta, hogy mindezen fölül adott volt egy harmadik indíték is ahhoz, ami írásra ösztönözte: a történelemhamisítás, a hamis mítoszteremtés törekvéseivel szemben fölmutatni a valós folyamatokat, a sajátos helyi értékeket, hagyományokat.

 Gazda József: A Golgota útján

A címben szereplő idézet – amely a zsidó chaszidizmus alapítójától, Báál Sém Tov lengyelországi zsidó rabbitól (1698–1760) származik – akár mottója is lehetne a hosszúra nyúlt, 2015 és 2017 közötti GULAG-GUPVI-emlékévnek, hivatalos nevén a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévének.