Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Nagyvárad, a templomok városa

Nem is lehetett volna alkalmasabb időpontot találni a Nagyvárad történelmi templomai és zsinagógái* című kötet megjelentetésére, hiszen az idei (emlék)év nemcsak a reformációról, Arany Jánosról és Kodály Zoltánról, hanem Szent László királyunkról is szól: a „lovagkirály” trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából a 2017-es évet Szent László-emlékévnek (is) nyilvánították, ez pedig különösen sokat jelent Nagyváradnak és a nagyváradi polgároknak. Erre Péter I. Zoltán is rávilágít a kötet bevezetőjében: „Várad alapítása Szent László nevéhez fűződik, aki a mai vár területén először az 1083-as esztendőt követően prépostságot, majd 1092-ben püspökséget is alapított, és megépíttette a katolikus egyház első váradi székesegyházát.”

A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság kiadásában, a Bihar Megyei Szociális és Közösségfejlesztési Igazgatóság támogatásával napvilágot látott 65 oldalas kiadvány rendhagyó darabnak számít, mert a társaság többnyire műemlékvédelmi, helytörténeti vagy néprajzi témavilágú köteteket ad ki, albumokat csak ritkán. A kötet összeállításakor Péter I. Zoltánnak egyrészt nem volt nehéz dolga, hiszen a Pece-parti Párizs műemlékeinek többsége templom, ezek pedig jókora szeletet képesek visszaadni a város gazdag történelméből. A váradi istenházák együttes száma 60 és 70 közé tehető, így Partium központját akár a templomok városának is nevezhetnénk. Az igazi nehézséget a szerzőnek inkább az okozta, hogy „a bőség zavarával küzdve”, a témában kevésbé jártas és érdekelt olvasóknak is hasznos kötettel, izgalmas olvasnivalóval tudjon szolgálni – ezt a feladatot pedig úgy érzem, hogy sikerrel teljesítette. A kiadvány ugyanis jól megszerkesztett, könnyen átlátható, a tartalom és a forma kiválóan igazodik egymáshoz. A templomokról szóló tömör írások és az oldalnagyságú képek között remek összhang rejlik, utóbbiak igazán hangsúlyos szerephez jutnak az albumban.

A kiadvány 28 hajlékot mutat be: ezek között akad templom, plébániatemplom, vártemplom, székesegyház, katedrális, szemináriumi templom és zsinagóga is. Vagy ha a vallások és felekezetek „nyelvén” értelmezzük az összképet, elmondhatjuk, hogy a református, a római katolikus, az ortodox, a görögkatolikus, az evangélikus, a baptista és az izraelita gyülekezet szent hajlékait egyaránt bemutatják. És bár sokan jól ismerhetik – főleg a helybéliek – ezeket a templomokat, a legtöbb esetben számos kérdés így is rejtve maradt a nagyérdemű előtt: mikor és milyen stílusban emelték a templomokat, ki tervezte, ki építette őket; valamint hogy milyen művészeti kincseket rejtenek. Ez az album ezekre a kérdésekre is olvasmányos, szemléletes válasszal igyekszik szolgálni.

A könyvben a szerző azokat a máig meglévő, történelminek számító templomokat mutatja be, amelyek a 18. század elejétől a 20. század első harmadáig épültek. Korábbra nem igazán tekinthetett vissza, hiszen az 1600-as években a törökök minden templomot leromboltak Nagyváradon, pedig előtte a város valamennyi negyedében volt istenháza: a Sebes-Körös két partján lévő Olaszinak, Péntekhelynek, Szombathelynek, Szentlőrincnek, Velencének és a többi kisebb településnek is megvoltak a világi és szerzetesrend templomai egyaránt.

Az albumban bemutatott 28 hajlékból néhány adalék erejéig háromra érdemes kitérni. A térség legrégebbi, 15. században épült temploma Biharpüspökiben áll. Püspökit ugyan 1956-ig nem tekinthettük Nagyvárad részének, hiszen addig önálló község volt, mára viszont már összeépült Váraddal, ahova közigazgatásilag tartozik. Az eredetileg római katolikus templom – amelynek déli falát még a 12. században emelhették, és 1557 előtt került a reformátusok kezébe – román kori, majd gótikus építészeti elemeket tartalmazott, de a történelem során többször is hatalmas károkat szenvedett, a folyamatos átépítéseket követően pedig keveset őrzött meg egykori fényéből. A nagytemplomban, az utólag kibontott román kori ablakokat leszámítva, a régebbi korok építészetére ma már szinte semmi sem emlékeztet, az építmény eklektikus jelleget öltött.

A nagyváradi római katolikus székesegyház a legnagyobb, barokk stílusban épült templom Romániában. A Kanokok sor melletti püspöki kertben található monumentális méretű bazilikát 1751 és 1780 között építették Giovanni Battista Ricca és Franz Anton Hillebrandt terve alapján. Egyik legnagyobb művészi értéke a kupolafreskó, amelyet Johann Schöpf festett 1774 és 1776 között, és amely Krisztus mennyei diadalát ábrázolja. A szentély hátsó ablakain Szent Erzsébet és Szent László képe látható, a főoltár képén pedig Mária mennybemenetele. A főbejárattól számított jobb oldali oltárképek sorrendje: a Szent Kereszt, Szent Mihály arkangyal, Nepomuki Szent János, a legutolsó oltárképen pedig Szent István, amint felajánlja az országot a Boldogságos Szűznek. A bal oldali mellékhajóban Szent Borbála, Szent Péter és Szent Pál búcsúzása, Szent János apostol, valamint a Szentháromság oltárképei láthatók. 1991. december 16-án a székesegyház megkapta a Basilica Minor kitüntető címet II. János Pál pápától.

Érdemes még megemlítenünk a Szent László-plébániatemplomot, amelyet Nagyvárad szívében, a Szent László téren építettek 1723 és 1741 között provinciális stílusban. A bazilika 1780. évi felépüléséig az ideiglenes székesegyház szerepét is betöltötte, a templom külső megjelenésének dísztelenségét pedig követi a belső tagozás egyszerűsége is. Amint belépünk az istenházába, rögtön feltűnik a barokk ornamentikájú főoltár, amely Várad legrégibb fennmaradt oltárfelépítménye, valószínűleg még az 1730-as évekből. Oltárképe a templom legértékesebb darabja, Friedrich Schilcher bécsi akadémiai festő műve 1863-ból – a kép Szent Lászlót ábrázolja, amint átadja a város kulcsát Várad püspökének.

Végezetül pedig emeljünk ki egy szemléletes részt a kiadványból, amely hűen tükrözi a kötet kiadásában szerepet vállalók egyházi kutatómunkához való hozzáállását: „A templomok történeti, építészeti, képzőművészeti tanulmányozása közben arról sem szabad megfeledkezni, hogy »ez a hely nem egyéb, hanem Istennek háza és a mennynek kapuja« (Zsolt. 28:17), hogy templomaink nem egyszerű művészeti alkotások, hanem szentmisék, istentiszteletek helyei. Olyan megszentelt helyek, amelyek Isten dicsőségét hirdetik.”

 

*Péter I. Zoltán: Nagyvárad történelmi templomai és zsinagógái, Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság, Nagyvárad, 2017.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Furu Árpád

Nemcsak a magyar népi építészetet, annak táji tagolódását dolgozza fel – mint ahogyan ez egy hasonló nagy földrajzi táj népi kultúrájának valamely jelensége esetében megszokott dolog. Itt valóban Erdélyről van szó és az ezt benépesítő etnikumok összességéről.

furu arpad

Szakított a korábbi etnocentrikus hagyományokkal: bejárta az erdélyi magyarsággal szomszédos, együtt élő, szomszédos népcsoportok (szászok, románok, örmények) építészeti szempontból legjelentősebb, legkararkterisztikusabb kulturális zónáit és településeit. Elemzéseit józan és szakszerű komparatív szemlélet és módszer jellemzi.

Takács Gábort már vagy négy évtizede grafikusként, művészeti íróként, az exlibrisek alkotójaként és népszerűsítőjeként tartjuk számon. Barcsay Jenő és Gy. Szabó Béla tanítványának vallja magát. Eddig kiállított, megjelent metszetei is sejtették, hogy szenvedélyes utazó, aki nyitott, művészszemmel járja a világot. Felkészül az útra, hogy annál jobban befogadhassa a látványt, hogy megértse az összefüggéseket.

Csinos kivitelezésű, érdekes és ritka témájú könyvet adott ki a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum a Pro Havadtő Egyesülettel közösen. Egy település régi sírjeleit veszi számba a szerző, Kinda István, a néprajztudományok doktora, a múzeum munkatársa.

Fodor Nagy Éva: Az égből küldött napló

Egy hosszadalmas, bizonytalan várakozást követően mégis eljött a pillanat, hogy kezünkben tarthatjuk Az égből küldött naplót. Nagy öröm a számomra, hiszen éveken keresztül végigkísértem és együtt aggódtam Éva nénimmel, ahogy kereste, kutatta a megfelelő utat, amely elvezetett e könyv megjelenéséhez.

hitter ferenc nagybányai panteon

Globalizálódó, szekularizálódó világunkban anakronizmusnak tűnhet, ha valakit a lokálpatriotizmus, a szülőföld sajátos hagyományai, a nemzeti hagyományok iránti ragaszkodás motivál, buzdít arra, hogy tollat ragadjon a kezébe, könyvek sorával ápolja – ébressze vagy erősítse, mélyítse – kötődésünket bölcsőhelyünkhöz. S azon túlmenően: mutassa fel a szűkebb és tágabb világnak azokat az értékeket, amelyeket az évszázadok során nemzetünknek, a világnak adott. A felsőbányai Hitter Ferenc egy korábbi vallomásában azt is elmondta, hogy mindezen fölül adott volt egy harmadik indíték is ahhoz, ami írásra ösztönözte: a történelemhamisítás, a hamis mítoszteremtés törekvéseivel szemben fölmutatni a valós folyamatokat, a sajátos helyi értékeket, hagyományokat.

 Gazda József: A Golgota útján

A címben szereplő idézet – amely a zsidó chaszidizmus alapítójától, Báál Sém Tov lengyelországi zsidó rabbitól (1698–1760) származik – akár mottója is lehetne a hosszúra nyúlt, 2015 és 2017 közötti GULAG-GUPVI-emlékévnek, hivatalos nevén a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévének.

Kalotaszegi birók

... szülőfalujában prédikált, ostorozta a nemességet, népiskola felállítására buzdított, mint érvelt, művelt, haladó eszméket hirdető papok, tanítók kellenének, meg egy népújság. Naplója 1834. március 23-án egy befejezetlen mondattal szakad meg. Kabós Ferenc további sorsáról csak homályos utalások maradtak fenn. Talán a Dunába ölte magát, esetleg a titkosrendőrség tüntette el. 

Lőwy Dániel: Sárga csillag Kolozsváron

Lőwy Dániel kötete Kolozsvár történetének egyik gyászos fejezetét helyezi sokoldalú megvilágításba, olyan fejezetet, amely felett máig sem tudnak napirendre térni, sem zsidók, sem keresztények. A zsidókban él az önvád, hogyan lehettek ilyen naivak, bizakodók, hogy még a szökési lehetőségeket is sokszor elutasították, lázadni sem próbáltak. Ha sejtettek is valamit, nem adtak hitelt a mendemondáknak. Hogyan akadhattak olyan vezetőik, akik félrevezették őket, asszisztáltak megsemmisítésüknél

Lelki szemeimmel látom, amint a gyi­mesi csángó nagyanyók ebből az emlékezetüket frissítő könyvből olvasgatnak majd unokáiknak, vagy az unokák olvasnak föl – lehet írástudatlan – nagyanyójuknak, esetleg a nagyobb testvér a kisebbeknek. S a könyvet díszítő szép illusztrációk is azt a célt szolgálják, hogy a gyimesiek már gyermekkorukban megszeressék, s ne feledjék népük hagyományos kultúráját. 

dr. Nagy Miklós emlékezete

Különös dolog, ha az ember olyasmiről számol be, vagy olyasmiről akar számot adni, ami mindenképpen közel áll hozzá, és lelkileg is igen fontos neki. Ilyen helyzet az, amikor tollat – mostanában billentyűzetet – ragad, és az édesapja emlékére született könyvről kíván ismertetést adni a kedves olvasónak. Az Eke és toll – dr. Nagy Miklós emlékezete című kötetről szólok, amely az Erdélyi Múzeum-Egyesület Kiadója gondozásában, dr. Cseke Péter professzor szeretettel és gondossággal végzett munkájával született meg, és 2016 decemberében jelent meg.

háromszék népi építésete - pozsony ferenc

A bukaresti hatalom az 1970-es évektől kezdődően már nemcsak a hazai városok szerkezetét, épített örökségét szándékozott erőszakos eszközökkel átrendezni, hanem a hosszú időn át, organikusan változó, hagyományos falusi építészet emlékeit is. Azonban mielőtt sor került volna a gyökeres falurendezésre, szisztematizálásnak nevezett falurombolásra, a központi és a helyi intézmények fiatal szakemberekkel Háromszéken is dokumentáltatták az épített örökség legjelentősebb és legjellegzetesebb helyi emlékeit.

pro natura park ödöngösfüzesen

A kötet forgatásakor az volt az első benyomásom: Lapohos András olyan szeretettel és alázattal mesél a természet különféle csodáiról, hogy az a földhöz-, mai megfogalmazásban inkább képernyőhöz ragadt embereket is könnyen rabul ejti. Vagy talán inkább elvarázsolja. A második gondolatom gyorsan követte az elsőt: ez a kiadvány nagyobb figyelmet érdemelt volna a nyomdai előkészítés során.

az otthonosság gyökerei

Él és cselekszik a falu. Éli és teremti naponta költészetét. Ahogy a kagyló a gyöngyszemet, úgy alkot a falu élményeiből rigmust, dalt, verset, mondát, hiedelmet, történetet, balladát. És pergeti, pergeti dolgos hétköznapjaiban a gyöngyszemeket, hogy könnyítsen önmagán, a lelkén és elszomorítson vagy felvidítson másokat. Réthey P.

tordaszentlászló kórus antológia

Boldizsár Zeyk Imre szándéka a 125 éves tordaszentlászlói kórusmozgalom eddigi működésének bemutatása, rögzítése és továbbadása, „hogy általa részleteiben is megismerje az olvasó vidéki nemzetiségi közművelődésünk múltját, jelenét, hibáiból és erényeiből okulva pedig ki-ki megtalálja jövőnkhöz a cselekvés járható útjait és módszereit.”