Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Mi történt Csíkszéken 1848–49-ben?

A 2017-es évben több, a magyarországi 1848‒49-es forradalom és szabadságharc témájával foglalkozó kötet jelent meg. Ezek közé tartozik a Pál-Antal Sándor által összeállított forráskiadvány is.

A kötet* szerzője Pál-Antal Sándor, a marosvásárhelyi Állami Levéltár nyugalmazott főlevéltárosa, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) külső tagja, aki több, Csíkszék történetéhez kapcsolódó történeti munka szerzője vagy társszerzője.1

Az 1848‒49-es magyarországi forradalom és szabadságharc történetírása a 19. század dereka óta számos forráskiadást jelentetett meg. Ide tartozik Kővári László 1861-es okmánytára2, a Ștefan Pascu és Victor Cheresteșiu által elindított kiadványsorozat ‒ melynek tizenegyedik kötete 2016-ban látott nyomdafestéket3 ‒, valamint az idén kilencvenedik életévét betöltő Benkő Samu művelődéstörténész akadémikus, az említett kiadványsorozat munkacsoportjának egykori tagja, valamint az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) volt elnöke által 2008-ban megjelentetett kötet4 is. Továbbá ugyanebbe a csoportba sorolhatjuk az Egyed Ákos történész s akadémikus, az EME másik volt elnöke által lektorált jubileumi (a forradalom kitörésének százötvenedik évfordulóján megjelent) válogatást5 is.

A kötet Ajánlását Csíkszereda polgármestere, Ráduly Róbert Kálmán, valamint a Csíki Nemzeti Múzeum igazgatója, egyben a kötet felelős kiadója, Gyarmati Zsolt jegyzi. Ebben kitérnek a forráskiadvány hiánypótló mivoltára, valamint arra, hogy a mű „egy letűnt korba kalauzolja a nem szakmabeli olvasót is, ahol az olyan fogalmak, mint például az erkölcs, a hűség, a bátorság vagy a hazaszeretet egy más értelmezési keretbe helyeződnek” (5 o.), továbbá elismerően nyilatkoznak a csíkszéki születésű Pál-Antal Sándor munkásságáról.

A forráskiadvány Bevezetőjében a szerző megjegyzi, hogy a forradalom eseményei „kimeríthetetlen témáját alkotják történetírásunknak. Erről a korról sokan és sokat írtak. Ez a megállapítás azonban csak részben igaz Csíkra vonatkozóan.” A magyar nyelvű történetírás nem rendelkezik egy olyan történeti munkával sem, mely rávilágítana arra, hogy Csíkszék (beleértve a hozzátartozó Kászonvidéket és Gyergyószéket) milyen szerepet töltött be a forradalmi eseményekben. Továbbá azon kutatók, akik foglalkoztak ezzel a témakörrel, nem minden esetben használtak az eseményekkel kortárs levéltári forrásanyagot, amely az iratok nehéz hozzáférhetőségével, valamint hiányával magyarázható. Ennek fényében, Pál-Antal Sándor így ír a kötet szükségességről: „Ismerve a tényeket, a kutatás útjában álló akadályokat, levéltárosi kötelességemnek éreztem a szülőföldem forradalmi múltjára vonatkozó még ismeretlen írott források feltárását és közzétételét.” (7 o.)

A kötet összesen 529 iratot tartalmaz, melyek az 1848. március 20-a és 1849. október 16-a közötti időszakból származnak. A Pál-Antal Sándor ny. főlevéltáros által közkinccsé tett iratok széles skálán mozognak, közöttük hivatalos leiratokat és magánszemélyek által írt leveleket egyaránt találunk. Jelen könyvismertető célját nem a kötetben publikált valamennyi irat bemutatása, hanem a benne levő iratanyag szemelvény jellegű bemutatása képezi.

A kötetben találunk magánszemélyek által feladott leveleket, kérelmeket is. Ilyen pl. a 118-as sorszámú irat, melynek címzettje báró Vay Miklós erdélyi teljhatalmú biztos volt. A levél feladója csíkszentsimoni Szép Mihályné Szép Klára, a 14. számú székely határőr-gyalogezred egyik néhai katonájának, Szép Antalnak lánya, aki az édesapja utáni örökség őt megillető és az ezred által önkényesen elvett részét kéri vissza (118 o.).

A kötetben szerepel báró Puchner Antal (1779‒1852) altábornagy, erdélyi főhadparancsnok 1848. október 6-án Nagyszebenben kelt felhívása, melyet a megtartandó agyagfalvi székely gyűléssel kapcsolatban adott ki. Közli a három székely határőralakulattal, hogy az uralkodótól a gyűléssel kapcsolatban semmilyen utasítás nem érkezett, és a románság, illetve szászok nem viseltetnek ellenséges szándékkal, továbbá nincsenek is már összegyűlve. A levélben a gyűlésen való részvételről így írt: „kövessék hadi parancsnokjok, de egyszersmind barátjok felszólítását, ki atyai jóindulattal viseltetik irántuk, és kötelességekké teszi ezen nemzeti gyűlésre meg nem jelenni!” (195 o.)

A közzétett iratok között találunk érdekes ügyeket is, mint például Berzenczey László országgyűlési képviselő, kormánybiztos 1848. szeptember 30-án Marosvásárhelyen keltezett levelet, melyben bizonyos Kováts István, a csíki határőr-gyalogezred kapitányának felelősségre vonását kéri. Kováts ellen azt hozza fel, hogy a toborzandó erdélyi lovas szabadcsapatba beállni kívánkozó „lelkes hazafiakat […] visszatartóztatott, de sőt még meg is büntettetett” (188 o.).

Véleményem szerint a kötet egyik legérdekesebb részét a honvédségbe besorozandó csíkszékiek összeírása és az azt kísérő levél (216-os sorszámú irat) képezi. Az 1848. szeptember 12-én keltezett levél ‒ melyet Balási József csíkszéki főkirálybíró írt alá ‒ arról értesíti a magyar hadügyminisztert, Mészáros Lázárt, hogy az összeírásból összesen nyolc település ‒ Gyergyósalamás (ma Sărmaș, ma Hargita megye), Bélbor (ma Bilbor), Gyergyótölgyes (ma Tulgheș), Gyergyóholló (ma Corbu), Gyergyóbékás (Bicazu Ardelan, ma Neamț megye), Gyergyózsedánpatak (ma Telec), Ivános (ma Ivăneș), Gyimesbükk (ma Ghimeș-Făget, ma Bákó megye) ‒ hiányzik, annak menete a „különféle értelmiség” (174 o.) miatt nem volt egységes, az orvoshiány miatt az összeírtak közül valószínűleg többen is alkalmatlanokká lesznek nyilvánítva, a megállapított újonckontingens (60 ezer fő) Csíkszékre eső részét „csak akkor lehetne tökéletesen elhatározni, midőn a kivetés kulcsa népesség vagy adózás alapján megállíttatik”. A főkirálybíró továbbá két lehetőséget vázolt fel a székely ifjak öltözetére: vagy a székelyek „házi öltönyét” vagy egy, a nemzetőrség egyenruhájához hasonló öltözetet, mely (számításai szerint) egy személyre 13 ezüst forintba kerülne. Amennyiben az ország költségvetése ezen összeget nem tudná kifizetni, Balási azt javasolja, hogy „ha a haza oltárára némelyikünk által ígért pénz és egyéb pénzt érő akadozásokat erre fordítani, az ebből ki nem telő rész pedig eddig minden közteherviselésől mentes nemesség, papok, mesterek között birtok és jövedelem mértéke szerént elosztva pótolhatnék ki.” (175 o.)

Az említett levélhez tartozik továbbá maga az összeírás is, melyből sok érdekes információ olvasható ki. Ilyen pl. az összeírók elől elbújók száma, mely állandó problémát jelent a korszak Európájában. A szándékosan rejtőzködő csíkszékiek száma összesen 21, legtöbben (8) Csíkszentkirályon, legkevesebben (1‒1) Gyergyóditróban, Csíkrákoson, valamint Kászonújfaluban. Továbbá a lista szerint nem voltak öncsonkításra vetemedő személyek. Ugyanúgy nem volt egyetlen olyan kiszolgált katonatiszt vagy közlegény sem, aki újra ajánlkozott volna katonai szolgálatra.

Ugyancsak a fenti témához, a katonáskodásra alkalmas férfiak összeírásához kötődik a 224-es sorszámú irat, melynek címzettje Boér Áron csíkszéki görög katolikus esperes. A levél egy hivatalos felszólítás, melyben megkérik a gyergyószentmiklósi esperest, hogy járjon közbe azon helységekben (pl. Gyergyóbékáson és -tölgyesen), amelyekben a helyiek az újoncösszeírásnak ellenálltak. Szintén ide tartozik a Kotta Solomon gyergyódamuki pap román nyelvű levele, melyben arról számol be Boérnak, hogy őt a gyergyóbikácsiak azért bántalmazták, és fenyegették meg halálosan, mert azt hitték, a faluból 60 ifjút ő adott el 900 ezüstforintért (185 o.).

A könyvvel kapcsolatosan sajnálatosnak tartom azt, hogy a könyvészeti tételek közül hiányzik a Csikány Tamás hadtörténész, egyetemi oktató által szerkesztett 2008-as tanulmánykötet6, mely a székely határőr-alakulatok 1848-as délvidéki harcokban való részvételét járja körül. A tanulmányok mellett a könyv továbbá 75 korabeli forrást, iratot is tartalmaz, ezek között pedig találunk több, a csíki 15-ös számú határőrökre vonatkozó hivatalos levelet is.

A kötet erősségei közül kiemelném a megjelentetett iratanyag változatosságát, a szövegek emendálását (mai helyesíráshoz és központozáshoz való igazítását), valamint azt, hogy a szerző, a szövegek modernizálásával párhuzamosan igyekezett azok korhűségét megőrizni (tájnyelv, címzés, megszólítás meghagyásával). Külön szót ejtenék a kötet igényes borítójáról: egy zöldes alapon látható egy kinagyított szövegrész, melyet a könyv hátlapján kiegészít Mikó Mihály gyergyói királybíró, kormánybiztos, Gecző János királyi táblai írnok, összeíró bizottsági tag, és Gál Sándor ezredes (1848 őszén Erdővidék katonai főparancsnoka) arcképe, valamint az 1848‒49 folyamán felállított honvédalakulatok zászlóin látható farkasfogsorozat (egymást váltó piros-fehér-zöld háromszögek sorozata).

A kötetet egy másik, szintén 1848-as kiadvánnyal7 együtt 2018. április 5-én, a keleti keresztény Nagycsütörtökön mutatták be Kincses Kolozsváron, a Központi Egyetemi Könyvtár (KEK) Ion Mușlea néprajzkutató akadémikus, volt könyvtárigazgató nevét viselő konferenciateremében. A bemutatón elhangzott, hogy Háromszékre vonatkozóan is készül egy hasonló kiadvány, mely ‒ Pál-Antal Sándor szerint ‒ jelentősen felülírhatja a szék szabadságharc alatti történetéről alkotott elképzeléseinket.

Az itt bemutatott könyvet ajánlom mindazok figyelmébe, akiket érdekelnek az 1848‒49-es forradalom és szabadságharc székely csíkszéki eseményei, a tágabban értelmezett Csíkszék történelme, az említett Háromszék-forráskiadványt pedig kíváncsian várjuk. Pál-Antal Sándor ny. főlevéltárosnak pedig nagyon boldog születésnapot, erőt, egészséget, és sok áldást kívánunk!

 

*Csíkszék az 1848‒49-es forradalom és szabadságharc idején. Korabeli források. Bevezetővel és jegyzetekkel ellátva közzéteszi Pál-Antal Sándor. Csíki Székely Múzeum, Csíkszereda, 2017. 461 o.

 

Jegyzetek

 

1 Néhány példa ezen munkákból: Pál-Antal Sándor‒Ördögh Imre‒Balázs Dénes‒ Miklós Márton: Csíkmadaras. Egy felcsíki falu hét évszázada. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 1996.; Pál-Antal Sándor: Karcfalva múltjából. Alutus Kiadó, Csíkszereda, 2001.; Uő.: Mesterségem címere: Bodor Ferenc. Egy zseniális székely elme. Mentor Könyvek Kiadó, Marosvásárhely, 2015.; Uő.: Forradalmi események Csíkszékben 1848 tavaszán és nyarán In: Ágyúcső és puskapor Bodor Ferenc, a 48-as csíki ágyúöntő és lőporgyártó. Mentor Könyvek Kiadó, Marosvásárhely, 2017. 9‒86.

2 Okmánytár az 1848‒9-ki erdélyi eseményekhez. Összegyűjté Kővári László. Kolozsvár, 1861.

3 Balog, Iosif Marian‒Cosma, Ela‒Varga Attila (szerk.): Documente privind revoluția de la 1848 în Țările Române Seria C: Transilvania. [A román államokbeli 1848-as forradalomra vonatkozó iratok. C sorozat: Erdély]. XI. köt. (1848. július 6‒31.), Román Tudományos Akadémia kiadása, Bukarest, 2016.

4 Documenta neglecta Az 1848 évi erdélyi forradalom forrásait publikáló román akadémiai kiadványból kihagyott iratok. 1848. március 4.‒1848. június 26. Összeállította és kutatástörténeti bevezetéssel ellátta Benkő Samu. Magyar Országos Levéltár, Budapest, 2008.

5 „hírünk, nevünk virágozni fog” 1848‒49. A forradalom és szabadságharc dokumentumaiból. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest‒Kolozsvár, 1998.

6 Csikány Tamás (szerk.): „… siessünk kedves magyar hazánkot ellenségeinktől megoltalmazni”. Székely határőrök a magyarországi hadszíntereken 1848-ban. Timp Kiadó, 2008. (Timp-Militaria VIII. köt.)

7 Ágyúcső és puskapor. Bodor Ferenc, a 48-as csíki ágyúöntő és lőporgyártó. Sajtó alá rendezte Pál-Antal Sándor. Mentor Könyvek Kiadó, Marosvásárhely, 2017.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Dr. Tempfli Imre

Az Otthonom Szatmár megye könyvsorozat 52.

Hirtelen nem tudnám megmondani, hogy Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján vagy éppenséggel Magyarországon hányan kapnák fel a fejüket egy dél-bácskai sváb család történetét mazsolázó könyv megjelenése hírére. Gondolom, nem sokan. De ha beleolvasunk Mayer Antal „Én már választottam hazát…” című könyvébe, aligha lehetnek kétségeim afelől, hogy ez a kötet mind műfajában, mind tartalmában ne keltené fel akár Kárpát-medencei szinten is az érdeklődést. 

Pakocs Károly

Az 1989-es rendszerváltozás után Szatmár vidékén hónapokon, sőt éveken át nagyon gyakran hangzott el a kérdés: mit rejtegetnek a fiókok a több évtizedes kommunista elnyomás időszakából? Nem kis meglepetésre, alig-alig került elő egy-két olyan írás, amely a kommunista rendszer rémuralmáról szólt. Egyesek dörzsölték is a markukat: lám-lám, nem is volt olyan rettenetes az a rendszer, mindenki szabadon közölhetett, amit akart. Teltek az évek, évtizedek és a jelenkorról szóló írások szabadságában elfeledkeztünk a fiókokról. 

Faluvégi Anna író, költő, újságíró

Életem az írásról szól, irodalomhoz fűződő szeretetem egész kicsi korban alakult ki. Négyévesen tanultam meg írni-olvasni, önszorgalomból balladákat, verseket tanultam, és mondtam fel, hétéves koromban írtam meg első versemet. Ez ösztönszerű cselekvés volt, csak később tudatosult bennem a vers, mint szépirodalmi alkotás fogalma. 

Szamos: politikai, társadalmi, közéleti, kulturális folyóirat – 2019. január, I. évfolyam, 1. szám. E tájékoztató, önmeghatározó szavak olvashatók a frissen megjelenő, havi megjelenést ígérő új lap címoldalán, természetes folyományaként annak a szellemi kibontakozásnak, amelynek alaphangját tíz évvel ezelőtt néhai Bura László ütötte le a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon Szatmárnémeti magyar irodalmi és művelődési hagyományai címszavában: „1990-től a megváltozott társadalmi viszonyok folytán megélénkült az irodalmi-művelődési élet.”

Kiemeljük, hogy ezek a hagyományos foglalkozások, mesterségek évszázadokon át rendszerint a helyben elérhető, fellelhető természetes alapanyagokra, erőforrásokra és nemzedékről nemzedékre átadott különleges tudásra támaszkodtak. Mivel a háromszékieket, a józan hagyományőrzésük mellett, minden korban jellemezte az új kulturális elemek iránti fogékonyság, a székely mezővárosokban vagy a közeli szász urbánus központokban működő kézművesek is folyamatosan gyarapították az itt élő tárgyalkotók tudását, eszközkészletét és technológiáját.

Kelemen Lajos, Napló

Kelemen Lajos tanítványai tudták, hogy mesterük szinte egész életében naplót vezetett. Ezt és megőrzött levelezését más kézirataival együtt Kelemen halálát követően az Unitárius Egyház levéltárába menekítették. Az akkori kommunista hatalom azonban gyanakodott az iránt, hogy milyen titkos szövegek, tiltott iratok lehetnek ebben a hagyatékban.

Boér Ilka: Az erdélyi reformáció egy korai dokumentuma

Johannes Honterus munkássága kiemelkedően fontos a reformáció és az erdélyi szász közösség szempontjából, így ezeknek műveknek már számos kiadása látott napvilágot, ahogyan már ennek az írásának is több, köztük kritikai kiadása is ismert lehet az értő olvasó közönség számára. Az erdélyi reformáció kulcsírásának, mely gyakorlatilag az első erdélyi protestáns egyházi szabályzatként kezelhető, Bernard Heigl és Thomas Șindilariu szerkesztésében közreadott legfrissebb hasonmáskiadását az eredeti latin szöveg háromnyelvű (német, román, magyar) fordítása kíséri, hasonlóan a 2015-ben megjelent, Honterus főművének tartott Rudimenta Cosmographicához. 

Süli Attila: Torda vármegye és Aranyosszék szabadságharca

A 2018-as év gyümölcsöző volt a magyarországi 1848‒49-es forradalom és szabadságharc történetírása szempontjából, ebben az évben ugyanis több, ezen tematikát feldolgozó kötet is nyomdafestéket látott. Ezen művek sorába illeszkedik Süli Attila őrnagy-hadtörténész, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) munkatársa által közreadott könyv, mely Torda vármegye és Aranyosszék 1848‒49-es eseményeit ismerteti.

redut, kolozsvár, vívás

Rejt a kolozsvári sportélet olyan kincseket is, amelyek egyediek az egyetemes sporttörténetben. Olyanokat, amelyek egyaránt részei a magyar és a román sportmúltnak, és amelyekre mi kolozsváriak igen büszkék lehetünk. Ilyen kincs a kettőszáz éves szervezett vívóélet története* – amely önmagában is óriási sikertörténet.

csata adél

A kötet többnyire 2003 és 2007 között készült interjúkat tartalmaz, amelyek a Gutinmelléki Friss Újság, illetve a Bányavidéki  Új  Szó hasábjain jelentek meg először. Ha egyetlen szóval jellemeznünk kellene a könyvet, azt mondhatnánk, hogy az emberközpontúság az, ami folyton tetten érhető. Ezt hangsúlyozzák a kötet szerzői, valamint az ajánlás összeállítója is, aki a kiadványt „máramarosi magyar személyiségalbumként és interjúlexikonként” határozta meg. 

Radó Péter: Az iskola jövője

Radó Péter az oktatási rendszerek kormányzásával és az oktatási egyenlőtlenségek kérdésével foglalkozó oktatáskutató Az iskola jövője* című könyvében, tíz fejezetben nyújt áttekintést a tanulásról szóló tudásunk gyarapodásáról, a tanulási célok újraértelmeződéséről, az egyéni tanulási környezetek kulcselemeiről, a tanulási ökoszisztémák fejlődéséről, az iskolák funkcióváltásáról és az iskolarendszerek kormányzásának várható fejlődéséről.

Katona Lajos: A vakok kolozsvári intézetének története 1900–1920 között

Az átlag kolozsvári legfeljebb hallott róla, hogy Kolozsvárt működik egy különleges szakiskola, amelyben a siketeket, s egy másik, amelyben a vakokat nevelik-oktatják. Azt már csak kevesen tudják, hogy hol és mióta működnek ezek a tanintézetek, s még kevesebben, hogy milyen munka folyik bennük. Nagyon keveset írtak róluk, s ennek fő oka, hogy e fogyatékosságoktól megkímélt tollforgatók félnek, idegenkednek betekinteni ebbe a különös világba, nem is tudják beleélni magukat az ottani élethelyzetekbe.

Hívószó – Kós Károly és Papp Aurél levelezése

A Budapesten megjelenő Enigma című művészetelméleti folyóirat XXIV. évfolyamának 2017/92. száma Hívószó – Kós Károly és Papp Aurél levelezése címmel 155 oldalt szentel a két kimagasló erdélyi személyiség barátságát és együttműködését felvillantó tematikának. S hogy ezt a rendkívül izgalmas, történelmi és művészettörténeti párhuzamokkal gazdagon fűszerezett anyagot éppen Sümegi György, az erdélyi művészeti élet egyik legavatottabb szakértője méltatja, és bocsátja közlésre a dokumentumokat, korántsem véletlen. Hiszen személyében nem egy hazai talányra derített már fényt az évek, évtizedek folyamán. Elegendő csupán a Miklóssy Gáborról, Nagy Istvánról, Szolnay Sándorról, Thorma Jánosról írott monográfiáit, a nagybányaiakat és a kolozsvári festőket bemutató tanulmányait említenem.

A tordaszentlászlói amatőr színjátszás története – a népi kultúrától a magas kultúráig . Laczi Enikő

Igényesen összeállított, tetszetős kivitelű és nagy körültekintéssel megírt, olvasmányos monográfiát, gazdag forrásfeltáró és forrásközlő kötetet vehet kezébe a polgárosodás, az egyesületi élet, a néptanítók és lelkészek közösség- és művelődésszervező munkássága, valamint a kalotaszegi nagytelepülés, Tordaszentlászló múltja iránt érdeklődő olvasó Laczi Enikő tollából.