Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Kóka Rozália új mesekönyve

A 940 esztendeje megkoronázott és 825 esztendeje szentté avatott László királyunk ugyancsak otthonos a Gyimes-völgyében, ismeri őt szinte minden itt élő csángómagyar. „Szög” nevű lova – talán szögsárga lehetett a színe? – patkójának kőbe merevedett nyoma, s a ló után elkeresztelt vizek – Szépvíz, Szeret – neve emlékeztet a szent király viselt dolgaira. Ismeretes kővé vált pénzeinek, betegséget gyógyító füvének, a nevét hordozó virágoskertnek is az emléke, s hol máshol találkozhattak volna a somlyói búcsúba igyekvő moldvai csángók a csíkiakkal, mint a pogányhavasi Szent László-kápolnánál? Amit – ezt minden gyerek tudja Gyimesben – maga Szent László király alapított, amikor a történelem előtti időkben, a mondák világában erre járva – lova lába és az ő szentséges feneke – nyomot hagyott a hegyen az akkor még lágy kőben. Bár az is igaz – miként Magyar Zoltán barátomnak 1997 nyarán a Ciherek patakában megsúgta egy idős csángó asszony –, hogy László királyunk „mostanában nem járt erre”.

Vagy talán mégis…? Hiszen ez év májusában Kóka Rozália mesemondó és a Dani Gergely Általános Iskola igazgatója, illetve tanárai által már sokadszorra megszervezett gyimesi mesemondó vetélkedőnek Szent László volt a fő témája. Az egész gyimesi térségből összegyűlt több mint másfélszáz mesélő és éneklő gyermek egy része Szent László királyról szóló mesével vett részt a vetélkedőn, de az ennél számosabb hallgatóság is „naprakészen” felújíthatta a Szent Királyra vonatkozó ismereteit. Különösen a szereplő gyermekek, akik kézhez kapták Kóka Rozália új, Szent Lászlóról szóló Gyimes-völgyi meséket, mondákat tartalmazó könyvét*. Meg is érdemlik a gyimesiek, és megérdemli a nagy király emléke is. Hiszen bár Szent István vétette fel a magyarsággal a kereszténységet, Szent László volt az, aki a hitet megerősítette bennünk, és a pogány kunok, besenyők – vagy miként a nép emlékezetében él: a tatárok – támadásaitól megvédte országunkat. Emlékét az egész Kárpát-medencében őrzik az ő korában épült templomok, és a falukra festett freskóképek, amik ábrázolják, amint a kun vitéz elrabolja a magyar királylányt, de László utána vágtat, megküzd vele és legyőzi. Ezeken a falképeken a jó és a rossz küzdelmét láthatjuk, ahol természetesen László képviseli a jót, a fényt, a világosságot, a kereszténységet. Ezek a templomok az egész Kárpát-medencében megtalálhatók, szám szerint csaknem ötvenet ismerünk, de Erdélyben van a legtöbb, hiszen apja, I. Béla halála után ide vonult vissza, s mint királyfi itt harcolt a keletről fenyegető kunok és besenyők ellen.

Gyimesben, Szent László idejében még nem telepedtek meg az emberek, hatalmas őserdők zúgtak itt a szélben, s csak alig háromszáz esztendeje kezdett bujdosó székelyekkel benépesülni a Tatros völgye. Ők hozták magukkal a Szent Lászlóról szóló meséket, legendákat Felcsíkból, meg ahonnan még jöttek. Évszázadokon át őrizték ezeket a meséket, mondákat, apáról fiúra, anyáról leányára, nagyanyától unokákra, déd­unokákra adták, amíg aztán az utóbbi emberöltőben néprajzkutatók, folkloristák összegyűjtötték, magnetofonra vették, könyvekbe írták a gyimesi szájhagyományban élő legendákat. Ezekből szedte össze, dolgozta fel a legszebbeket Kóka Rozália ebben a könyvben. Nem idegen kézzel nyúlt hozzájuk, hiszen ő maga is székely: édesapja Bukovinából való, ugyanaz a történelmi tragédia űzte őseiket Moldvába, onnan Bukovinába, majd vissza Belső-Magyarországra, ami valamikor a gyimesi csángókat hajtotta ki Csíkból a Gyimesekbe. Példamutató, ahogy az általuk őrzött és tőlük összegyűjtött folklóralkotásokat most gyermekeiken keresztül igyekszik visszajuttatni műveltségük gazdagítására, identitásuk erősítésére, amire olyan nagy szükségük van, mint egy falat kenyérre. Megtudjuk ezekből a mesés történetekből, hogy mit művelt Szent László Gyimesben a Bagolykőn, mit beszélgetett a lovával, hogyan igazíttatta az anyaszentegyházzal a húshagyat időpontját, s miként segítette még halála után is – szobor képében –, amikor a csíki székelyek „verekedtek valami más nemzetvel”.


Freskórészlet a Szent László-legendából a székelyderzsi unitárius templomban

De nemcsak Szent Lászlóról szóló mondák vannak ebben a könyvben, hanem más természetűek is, de mind csak Gyimesből valók. Olyanokat is találunk köztük, amik még Szent Lászlónál is régebbi időkről szólnak, s ha megtörténtek, annak már bizony csaknem kétezer esztendeje. Akkortól valók, amikor Krisztus urunk ezen a földön járt, mégpedig Szent Péter társaságában, aki ha utóbb szent is lett, azért a nép képzeletében Jézus Krisztushoz képest gyakran tökéletlenkedett. Mindig a saját feje után ment volna, s nem hallgatott Krisztusra, amíg egyszer-egyszer pórul nem járt.

Sokszor elgondolkoztam azon, hogy vajon igazak-e ezek a mesék? Hiszen milyen régen történtek, s mennyi ember adta az óta szájról szájra, ki tudja mennyit vettek el belőle, toldottak hozzá… Bizony, lehet, hogy nem is úgy történtek, ahogy elmesélik, ahogy leírták. De mindegyik igazságot hordoz, mindegyik igazságot mond. És ez az igazság mindig győzedelmeskedik a gonoszság, a hamisság, vagy legalábbis a gyarlóság fölött. Kedvencem az a történet, amikor Jézus Krisztus és Szent Péter talál egy lópatkót az úton: „Vedd föl Péter – mondja az Úr –, jó lesz valamire!” De Péter bizony lusta volt lehajolni érte, Jézus azonban fölvette. Egy kovácsnál eladta, az árából cseresznyét vett, s mentében potyogtatta az útra. Péter pedig szedegette szorgalmasan. Végül megkérdezte Krisztus urunk: „Péter fiam, hányszor hajoltál le a cseresznyéért? – Nem tudom, uram, de sokszor. – Látod-e? Én csak egyszer hajoltam le a patkóért, s az áráért vettem a cseresznyét. Azóta mondják, hogy a rest többet fárad, a fösvény többet költ!”

Lelki szemeimmel látom, amint a gyi­mesi csángó nagyanyók ebből az emlékezetüket frissítő könyvből olvasgatnak majd unokáiknak, vagy az unokák olvasnak föl – lehet írástudatlan – nagyanyójuknak, esetleg a nagyobb testvér a kisebbeknek. S a könyvet díszítő szép illusztrációk is azt a célt szolgálják, hogy a gyimesiek már gyermekkorukban megszeressék, s ne feledjék népük hagyományos kultúráját. Ezektől a meséktől ugyanis jobban nemesedik a lelkük, mintha a televízió előtt ülnének. Krisztus urunk, Szent László történetei, s a többi monda és legenda gyermekeink és a magunk javára szolgál. Erre pedig igen nagy szükségünk van, nemcsak Gyimesben, de az egész Kárpát-medencében, s szerte a nagyvilágban is.

* Kóka Rozália: Szent László Gyimesben. Gyimes-völgyi mesék, mondák, legendák, Budapest, Fekete Sas Könyvkiadó Bt., 2017, 169 oldal. A könyvet Főcze Alpár illusztrációi díszítik.

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Csíkszék az 1848‒49-es forradalom és szabadságharc idején

A mű „egy letűnt korba kalauzolja a nem szakmabeli olvasót is, ahol az olyan fogalmak, mint például az erkölcs, a hűség, a bátorság vagy a hazaszeretet egy más értelmezési keretbe helyeződnek”. A kötet összesen 529 iratot tartalmaz, melyek az 1848. március 20-a és 1849. október 16-a közötti időszakból származnak. 

Katona Lajos: A vakok kolozsvári intézetének története 1900–1920 között

Az átlag kolozsvári legfeljebb hallott róla, hogy Kolozsvárt működik egy különleges szakiskola, amelyben a siketeket, s egy másik, amelyben a vakokat nevelik-oktatják. Azt már csak kevesen tudják, hogy hol és mióta működnek ezek a tanintézetek, s még kevesebben, hogy milyen munka folyik bennük. Nagyon keveset írtak róluk, s ennek fő oka, hogy e fogyatékosságoktól megkímélt tollforgatók félnek, idegenkednek betekinteni ebbe a különös világba, nem is tudják beleélni magukat az ottani élethelyzetekbe.

Hívószó – Kós Károly és Papp Aurél levelezése

A Budapesten megjelenő Enigma című művészetelméleti folyóirat XXIV. évfolyamának 2017/92. száma Hívószó – Kós Károly és Papp Aurél levelezése címmel 155 oldalt szentel a két kimagasló erdélyi személyiség barátságát és együttműködését felvillantó tematikának. S hogy ezt a rendkívül izgalmas, történelmi és művészettörténeti párhuzamokkal gazdagon fűszerezett anyagot éppen Sümegi György, az erdélyi művészeti élet egyik legavatottabb szakértője méltatja, és bocsátja közlésre a dokumentumokat, korántsem véletlen. Hiszen személyében nem egy hazai talányra derített már fényt az évek, évtizedek folyamán. Elegendő csupán a Miklóssy Gáborról, Nagy Istvánról, Szolnay Sándorról, Thorma Jánosról írott monográfiáit, a nagybányaiakat és a kolozsvári festőket bemutató tanulmányait említenem.

A tordaszentlászlói amatőr színjátszás története – a népi kultúrától a magas kultúráig . Laczi Enikő

Igényesen összeállított, tetszetős kivitelű és nagy körültekintéssel megírt, olvasmányos monográfiát, gazdag forrásfeltáró és forrásközlő kötetet vehet kezébe a polgárosodás, az egyesületi élet, a néptanítók és lelkészek közösség- és művelődésszervező munkássága, valamint a kalotaszegi nagytelepülés, Tordaszentlászló múltja iránt érdeklődő olvasó Laczi Enikő tollából. 

Erdély jogtörténete

Kiemelkedő jelentőségű kiadványról van szó, amely Erdély jogtörténetét az ókortól úgyszólván napjainkig tárgyalja és mutatja be. Erdély jogtörténete tudományos munka és tankönyv egyszerre, amely történetiségében mutatja be Erdély jogi helyzetének alakulását. Számos kérdésben új szempontokat érvényesít. 

Hidán Csaba László - Fegyverek magyar kézben

A kötet lényegéről annyit lehet mondani: nagyszerű szintézise a kora középkori íjfeszítő népek hadművészetének, betekintést nyújtva az olvasó számára a legegyszerűbb technikáktól egészen a harcosok freskón történő ábrázolásáig. Ezek figyelembe vételével tudom ajánlani elolvasásra a kimondottan szakmai és a pusztán csak érdeklődő olvasóközönségnek egyaránt.

Furu Árpád

Nemcsak a magyar népi építészetet, annak táji tagolódását dolgozza fel – mint ahogyan ez egy hasonló nagy földrajzi táj népi kultúrájának valamely jelensége esetében megszokott dolog. Itt valóban Erdélyről van szó és az ezt benépesítő etnikumok összességéről.

furu arpad

Szakított a korábbi etnocentrikus hagyományokkal: bejárta az erdélyi magyarsággal szomszédos, együtt élő, szomszédos népcsoportok (szászok, románok, örmények) építészeti szempontból legjelentősebb, legkararkterisztikusabb kulturális zónáit és településeit. Elemzéseit józan és szakszerű komparatív szemlélet és módszer jellemzi.

Takács Gábort már vagy négy évtizede grafikusként, művészeti íróként, az exlibrisek alkotójaként és népszerűsítőjeként tartjuk számon. Barcsay Jenő és Gy. Szabó Béla tanítványának vallja magát. Eddig kiállított, megjelent metszetei is sejtették, hogy szenvedélyes utazó, aki nyitott, művészszemmel járja a világot. Felkészül az útra, hogy annál jobban befogadhassa a látványt, hogy megértse az összefüggéseket.

Csinos kivitelezésű, érdekes és ritka témájú könyvet adott ki a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum a Pro Havadtő Egyesülettel közösen. Egy település régi sírjeleit veszi számba a szerző, Kinda István, a néprajztudományok doktora, a múzeum munkatársa.

Fodor Nagy Éva: Az égből küldött napló

Egy hosszadalmas, bizonytalan várakozást követően mégis eljött a pillanat, hogy kezünkben tarthatjuk Az égből küldött naplót. Nagy öröm a számomra, hiszen éveken keresztül végigkísértem és együtt aggódtam Éva nénimmel, ahogy kereste, kutatta a megfelelő utat, amely elvezetett e könyv megjelenéséhez.

hitter ferenc nagybányai panteon

Globalizálódó, szekularizálódó világunkban anakronizmusnak tűnhet, ha valakit a lokálpatriotizmus, a szülőföld sajátos hagyományai, a nemzeti hagyományok iránti ragaszkodás motivál, buzdít arra, hogy tollat ragadjon a kezébe, könyvek sorával ápolja – ébressze vagy erősítse, mélyítse – kötődésünket bölcsőhelyünkhöz. S azon túlmenően: mutassa fel a szűkebb és tágabb világnak azokat az értékeket, amelyeket az évszázadok során nemzetünknek, a világnak adott. A felsőbányai Hitter Ferenc egy korábbi vallomásában azt is elmondta, hogy mindezen fölül adott volt egy harmadik indíték is ahhoz, ami írásra ösztönözte: a történelemhamisítás, a hamis mítoszteremtés törekvéseivel szemben fölmutatni a valós folyamatokat, a sajátos helyi értékeket, hagyományokat.

 Gazda József: A Golgota útján

A címben szereplő idézet – amely a zsidó chaszidizmus alapítójától, Báál Sém Tov lengyelországi zsidó rabbitól (1698–1760) származik – akár mottója is lehetne a hosszúra nyúlt, 2015 és 2017 közötti GULAG-GUPVI-emlékévnek, hivatalos nevén a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévének.

Kalotaszegi birók

... szülőfalujában prédikált, ostorozta a nemességet, népiskola felállítására buzdított, mint érvelt, művelt, haladó eszméket hirdető papok, tanítók kellenének, meg egy népújság. Naplója 1834. március 23-án egy befejezetlen mondattal szakad meg. Kabós Ferenc további sorsáról csak homályos utalások maradtak fenn. Talán a Dunába ölte magát, esetleg a titkosrendőrség tüntette el. 

 Nagyvárad történelmi templomai és zsinagógái

A kiadvány 28 hajlékot mutat be: ezek között akad templom, plébániatemplom, vártemplom, székesegyház, katedrális, szemináriumi templom és zsinagóga is. Vagy ha a vallások és felekezetek „nyelvén” értelmezzük az összképet, elmondhatjuk, hogy a református, a római katolikus, az ortodox, a görögkatolikus, az evangélikus, a baptista és az izraelita gyülekezet szent hajlékait egyaránt bemutatják. És bár sokan jól ismerhetik – főleg a helybéliek – ezeket a templomokat, a legtöbb esetben számos kérdés így is rejtve maradt a nagyérdemű előtt: mikor és milyen stílusban emelték a templomokat, ki tervezte, ki építette őket; valamint hogy milyen művészeti kincseket rejtenek. Ez az album ezekre a kérdésekre is olvasmányos, szemléletes válasszal igyekszik szolgálni.