Idén március 10-én felfüggesztették Romániában a frontális oktatást. Mondhatni március 11-én mindenki átállt online oktatásra, noha ez az állítás több sebből is vérzik.
Sok helyen hetekbe telt, amíg létrejött valamilyen oktatás, és olyanról is hallottunk, ahol érdemben semmi ilyesmi nem történt. Mert az a tény, hogy online térben zajlik valamilyen információtranszfernek nevezhető folyamat, még nem feltétlenül nevezhető online oktatásnak. Ez utóbbi alatt ugyanis olyan oktatást értek, amelyet eleve online térre alakítottak ki, tehát a tudásanyag átadása, új ismeretek begyakorlása, értékelése online közegben zajlik. Röviden: az e-mailben elküldött-visszaküldött feladatsor, olvasmánybeszámoló, zoomon felmondott utasításhalmaz még nem tekinthető online oktatásnak. Jóindulattal elnevezhetjük online közegben történő tudástranszfernek.
Az alábbiakban 6+1 pontban foglalom össze, hogyan láttam ennek a 2020. tavaszi „online-oktatásnak” az előnyeit, hátrányait.
Villanásszerű megállapításaim jószerével kettős szerepemből fakadnak: a középiskolai oktatásba (6. és 9. osztályos) gyerekeimen keresztül láthattam bele, az egyetemi oktatásba egyetemi docensként, illetve feldolgozva azt a mintegy 100 „terepnaplót”, amelyet a diákjaim ebben a témában írtak.
1. A legelső, szorongásokkal teli időszakban az online térbe költöztetett oktatás minden kaotikus volta ellenére egyfajta kapaszkodót jelentett különösen a középiskolások számára. A világ nyilvánvalóan nem érhet véget, ha az embernek másnapra matek/magyar/román/fizika stb. házi feladatot adnak, és még számon is kérik.
2. Az online oktatás legnagyobb nyeresége az idő. Krónikusan fáradt diákok végre lehetőséget kaptak arra, hogy iskolaidőben is rendszeresen aludjanak. Hogy éltek-e vele, az persze már sok mindentől függ, de a lehetőség maga sok év után először volt a kezükben.
3. A képernyőn keresztül történő oktatás rettenetesen fárasztó. A képernyő mindkét oldalán. Mára számos tudományos munka ad magyarázatot arra, miért leterhelőbb 40 percet figyelni zoomon, mint a való életben. Egy biztos, 4x40 perc zoom-tanárkodás után „húzott az ágy”, míg ugyanennyi idő az egyetemi tantermekben energiával töltött fel.
4. Az online oktatás kíméletlenül megmutatja minden oktatási folyamat lényegét: csak akkor működik, ha mindkét fél részt vesz benne. A tanulótól fokozott önállóságot igényel, neki kell beosztania az idejét, megtalálnia a koncentráláshoz megfelelő helyszínt, megtanulnia elvonatkoztatni a körülötte levő világtól és összpontosítania az éppen előtte álló feladatra. Mondhatni „meg kell tanulniuk tanulni”, és ezt nem lehet sem gyorstalpalóval, sem külső kényszerrel egyik napról a másikra elintézni. Ez egy érési folyamat eredménye.
5. A papír-ceruza demokratikusabb, mint a digitális platformok. A karanténhetek és az online órák forgatagában diákjaimmal kommunikálva egyre erősebben éreztem azt, amit utóbb a felmérések is igazoltak: a megváltozott helyzet igazából azoknak kedvezett, akik korábban is privilegizáltabb helyzetben voltak. Ahol megvoltak a megfelelő körülmények, ahol a szülők kényszerű facilitátorként segíteni tudtak a kisebb gyerekeknek az otthoni tanulás megszervezésében, ahol jobb erőforrásokkal, esetleg online világban jártasabb tanerőkkel rendelkezett az iskola, ott meg lehetett tapasztalni az online oktatás pozitívumait. Akiknek mindez hiányzott, azoktól bibliai nyelven szólva, az is elvétetett, amire eddig támaszkodhattak.
Holott az oktatási rendszer feladata minden diák számára egyformán esélyt adni a tanulásra, egy lelkiismeretes tanár pedig nem tudja egy vállrándítással elfogadni, hogy X ebből kimarad, mert náluk csak a domb tetején álló bükkfánál van telefonjel.
6. Bizonyítást nyert Donne szép állítása: „senki sem különálló sziget”, a tanításban sem csupán tanár és diák vesz részt, hanem mindkettőjük környezete. Ahogy időnként óhatatlanul belehallgattam különféle iskolai órákba, úgy engem is hallgattak olyanok, akikre nem is számítottam. A filmelemzést családi filmnézés előzte meg több diákom nappalijában, és a leggondosabb szervezés sem tudta megoldani, hogy a lakásfelújító szomszédaim kitartó munkájának hangja ne jusson el azokhoz, akiknek éppen egész más témában próbáltam előadást tartani.
+1. Méghogy az iskolában sok felesleges dolgot tanítanak! Hiszen az ember sosem tudhatja, mikor jön egy részleges kijárási tilalommal és online oktatással járó pandémia, amikor igenis elő kell ásni az agyunk mélyére száműzött információt a prokariótákról vagy az ablativus absolutus rejtélyeiről, mert a gyerek online tesztet/projektet/akármit ír. Sok ilyen vidám történet keringett iskolás gyerekkel rendelkező ismerőseim között.
