Ahogy telt az idő, egyre több emberhez eljutott a Kolozsvári Állami Magyar Színház Légy jó mindhalálig című készülő produkciója híre, közvetlenül vagy közvetve rengetegen lettek részesei az alkotói folyamatnak is. A szűkebb csapatnak előbb a gyermekszereplők kiválasztásának édes terhét kellett magára vennie, majd a 28 színésztanonccal hamar hozzáfogtak a munkához. Közben bekapcsolódtak a társulat művészei, az eseményeket árgus szemekkel követték a szülők, s az előadás már a premier előtt behálózta Kolozsvárt. Ezzel volt tele a sajtó, a gyermekek lelkes-izgatott nyilatkozatai a kívülállókat is arra ösztönözték, hogy kíváncsian várják az eredményt. „Jöjjenek el, mert hogyha minden jó lesz, akkor nagyon jó lesz és megcsináljuk!” – tanácsolta az egyik kisfiú.
Pszichológusok, szociológusok, színházi szakemberek és sokan mások elemezhetnék hosszasan, hogy milyen vonatkozásai vannak a jelenségnek, amelyet nevezzünk egyszerűen így: gyermekek a kolozsvári színpadon. Közismert, hogy a gyermekeket már az óvodában kisebb-nagyobb színpadokra állítják: karácsony, farsang, nőnap, anyák napja lehet az apropó, hogy verset, mesét mondjanak, énekeljenek, vagyis hogy nagyobb közönség előtt szerepeljenek. A lámpaláztól az örömig sokféle érzés keveredik ilyenkor, a taps és a pozitív visszajelzések viszont megerősíthetik őket abban, hogy ügyesen helytálltak. Aztán az iskolában folytatódik a szerencsés esetben diákszínjátszó csoportokhoz vezető játék. Már nincs ott a muszáj, de lehet szabadidőben, önkéntesen művelni, köszönettel azoknak a pedagógusoknak, akiknek még erre is futja az erejükből.
A gyermekek így megtapasztalják, hogy nem is olyan egyszerű: rengeteg munkával, lemondással jár, ugyanakkor arra is rájönnek, hogy ez nem egyszemélyes vállalkozás. Az ügyesség tehetséggé fejlődhet, a siker mellett pedig a másik fontos tényező, hogy örömüket leljék abban, amit csinálnak. Nem hiszem, hogy „elszállnának” a pozitív visszajelzésektől, sőt, inkább helyénvalónak érzem, ha oda tudunk fordulni hozzájuk, és azt mondjuk: jó voltál, csak így tovább!
Érvényes mindez akkor is, amikor hivatásos művészeti intézmény hirdeti meg, hogy gyermekszereplőket keres; a különbség esetleg az adrenalin mértékében és a még keményebb munkában rejlik. Az adrenalin bizonyára a színpad nagyságával és a nézőtéren ülők számával egyenes arányban nő, nem beszélve arról, hogy azokra a világot jelentő deszkákra léphetnek, amelyeken felnőtt színész és operaénekes nénik, bácsik léptek fel, akiknek tulajdonképpen erről szól az életük. Kitartással, tanulással, lelkesedéssel, odaadással négy éve is megvalósult a csoda, a Kolozsvári Állami Magyar Opera Valahol Európában című musicalje. A beválasztottak olyan lelkesen beszéltek a benyomásaikról, hogy öröm volt hallgatni. Ahogyan most, a Légy jó mindhalálig esetében is történt/történik, még akkor is, ha próbákra járni, szöveget, éneket és koreográfiát tanulni, figyelni önmagukra és a többiekre, megfogadni a tanácsokat – mindezt az iskolai tanulás, vagyis a darab egyik dalsorát idézve: „feleltetés, lecke és dolgozat” mellett! –, nem is olyan könnyű, de bármilyen nehéz is, megéri! Hiszen csapattá, közösséggé kovácsolódtak, egymással és a színészekkel is, megcsinálták.
Megérdemlik a hosszú percekig tartó vastapsot, hiszen a gyermekek tisztasága, őszintesége, pajkossága által sikerült nagyszerű energiákat bevinni az előadásba, a színészekkel és a stáb többi tagjával való közös munka pedig egyértelműen a szakmai szempontok javára vált.
Színire felvételizni? Ne legyen ez olyan cél, amihez foggal-körömmel ragaszkodni kéne. Legyenek boldog tanárok, orvosok, újságírók, kétkezi munkások, de nagyon fontos, hogy közben színházszerető emberek maradjanak – én biztos vagyok abban, hogy ez a találkozás elültette bennük a szikrát. Szeretném remélni, hogy hozzájuk hasonlóan szüleik, hozzátartozóik ezután is érdeklődést mutatnak a színház produkciói iránt. A bemutató óta életük fontos helyszínévé vált a nézőtér, és ez így van rendjén: legyenek ott, legyenek büszkék! Merjenek álmodni.
A nézők többségéhez hasonlóan magam is szurkolok, hogy legyenek még hasonló alkalmak, amikor sok-sok kolozsvári és környékbeli gyermeknek megadatik bekapcsolódni egy-egy ilyen produkcióba. Bízom az opera 90 fősre duzzadt gyermekkórusában is, amely éppen egy évvel ezelőtt alakult, s azóta szép eredményeket ért el. Lám, sokan sokat tehetnek azért, hogy kolozsvári alapokból táplálkozó értékek szülessenek a jövőben is. Maradandó élményekkel, mindannyiunk örömére.
