Amikor 2016. július 29-én a mérai Szarka telek kapuja először nyílt meg a világ előtt, mindössze egy tucat lelkes és tapasztalatlan fiatal leste a csűr mögül, vajon valóra válik-e a régóta dédelgetett álom: egy világraszóló fesztivál abban a kalotaszegi csűrben, ahol a helyi fiatalok néptáncot tanulnak, de néhány éve még bivalyok szállása volt. Idén, 2018-ban már közel száz fős csapat gondoskodott arról, hogy a fesztivál négy napján többezer ember álmodja ugyanazt az álmot. Mérában nincs kordon a zenészek és a közönség között. Méra tiszta hangokat akar, akkor is, ha szomorúak. „Ez a dal a nagypapámnak szól, aki néhány hónappal ezelőtt távozott el közülünk. Segítsetek, énekeljetek velem, úgy könnyebb lesz”, kérte a közönséget a chilei deRuts francia hegedűse. A Méra Világzenei Csűrfesztivál olyan műhely és találkozási pont lett, ahol tükröt mutatnak egymásnak és kulcsot adnak egymáshoz autentikus, de a külső szemlélő számára sajátos és nehezen hozzáférhető helyi kultúrák. Méra egy folyamatos ünnepi ajándékbontás. Méra azzá a hellyé vált, ahol a nehéz könnyű.
Egy bivalybőgés hajnalban, amikor a mexikói zenészek leteszik a hangszereiket és aludni indulnak a legelszántabb fesztiválozók is. Kalotaszeg pizzája helyi alapanyagokból egy skót házaspár receptje alapján. Egy bögre tea kerti füvekből és egy korty mezcal a lopótökből, hogy kitisztuljon a torkod és nyelveken szólj. A Hold és még 113 világító test a gyümölcsfák felett a patakon túl, a chill zone-ban. Egy párta és egy sombrero. New orleans-i jazz és egy lassú ringású hajnali. A tangóharmonika lamellás légszekrényében szunnyadó hang, amelyen elmesélhető a vasárnapi öltözetben templomba igyekvő asszonyok titka. Egy hanyagul levetett Adidas cipő a tisztaszoba küszöbén. Tele buszok áradása fesztiválozókkal három kontinensről és egy tábla, hogy „Ez a ház eladó”. Ötszáz gyermek zsivaja a Csűrfiában. A táncoló talpak alatt meghajló fű és egy rég eljárt szapora a Csűrstúdió vásznára kifeszítve. A lécek recsegése, amikor a kalotaszegi legények földet érnek.
Kezdetben volt a tánc. Két jogászhallgató az előadások szüneteiben barátságot kötött, és elhatározták, hogy együtt tanítják meg táncolni a kalotaszegi fiatalokat. Azóta Bethlendi András és Varga Zoltán a kalotaszegi néptánc nagyköveteivé váltak. Ők a Méra Világzenei Csűrfesztivál lelke is: egy mérai porta kertjében álló diófa köré meghívták táncolni az egész világot. „Erdély önmagában is különleges hely, igazán azonban a vonós hangszerelésű népzenében kiemelkedő és egyedi. Európai népzenéről, népi kultúráról lehetetlen anélkül beszélni, hogy Erdélyt megemlítenénk. A magyar világzene nagyon gyakran pontosan ebből a hagyományból építkezik”, vallották 2016-ban. És a világ eljött. A világnak könnyű. Maradni nehezebb. A fesztivál második évében megkérdeztük a gyermekeket, a Mérai Cifra Néptáncegyüttes tagjait, akik folyamatosan a fesztivál helyszínén, a Szarka telekben próbálnak, hogy mit jelent számukra Méra és a fesztivál.
Kissé csalódottak voltunk, amikor nem a négy napig tartó pezsgésről, a tanulás lehetőségéről és a gazdag zenei kínálatról, hanem a jó levegőről áradoztak. Időbe telt, amíg megértettük, miért volt a gyermekeknek igazuk: Mérában lélegzik a hagyomány. Él és éltet.
